Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-04-28 / 18. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 április 28-án 18. szám MaiiiaiiiaiiianimiiaiiiaiiiainainaiiioiiiniiiauiDiiiDiiimiiaiiiaiiimiiDiiiniiiainaiiiQiiiDiiiaiiiBiiiEiiitt mstOrjz&TÉisi Kgdsz &vne ......... 100 ff. Fé l évvé ............— 50,K. Ef fjrwí szúrnak ktipixa- (Hkft a ftiadlóhivatalban. Városi, politikát és közgazdasági hetilap Falaiba azavhaaztö t DCLCSŐ Emil Mtegfalanih minden azon dán. SzgwhesMtöaég dm Jkiadóhivatal t V/. ham. Szív-utca Mw« 18. ■■ dwm Talajon 137-41 A dollár varázsa] olyan óriási manapság, hogy Budapest is, de az ország is valóságban dollár-lázban úszik. Miniden második budapesti; ember irt már Amerikába, —- hiszen melyik magyar embernek nincs atyjafia a tengerentúl? — hogy édes testvér csak ezer dollárt küldjél. Neked semmi, nekem mindem. És a jóképű magyar paraszt, aki elárulta a villamoson, hogy kitűnő szűz- dohánnyal tud megörvendeztetni, bennünket! És az ára? Potomság: egy kiló — egy dollár. Hát persze a: dolgoknak mély közgazdasági hátterük van. Amierika megnövekedett gazdasági ereje, hatalma, óriási anyagtartalékai. De a dollár-l ázinlak nálunk Magyarországon teljesen külön értelme is van: azok a soha el nem szaki tható kötelékek, amelyeket a múlt nyomora, a múlt földnélkülisége teremtett és amely uj Magyarországot teremtett a tengeren túl. Nem vádolhatjuk tehát a főváros tanácsát valami1 különleges zsenialitással, amikor erre a rokoni pénzforrásra gondolt; de dicsérnünk kell, amikor látjuk, hogy nem feledkezett meg róla. Mert pénizi kell. Azt pedig, hogy a fővároson senki sem segít, ha maga nem gondoskodik magáról, azzal! régen tisztában vagyunk. Az állam esztendők óta nem fizeti, vissza (azokat az adósságait, amelyekbe a háború alatt verte magáit a főváros terhére. A legutolsó kétszáz milliós kölcsönnek már a romjai isiimlcsenek meg. Pénz pedig kell, nagyon kell. Mert nemcsak tisztviselőket kell fizetni, nemcsak a közmunkák megindítása égetően sürgős, nemcsak beruházásokat kell eszközölni, de uj leletre kell pezsditeni ezt a dermedt várost, amely a rettentő izgalmakban teljesen elalélt. És itt áll a küszöbön a békeszerződés aláírása is. Hai ez megtörténik, a fővárosnak is fizetnie kell külföldi adósságait, vagy legalább is azoknak felgyülemlett kamatait. Fizetni, kell, de miből, milyen valutával? Koronákkal? Hol vesz a főváros annyi koronát, amely erre elegendő lenne. Ezért kell mérhetetlenül örvendetesnek mondanunk azt, hogy az amerikai magyarok nem feledkeztek meg Budapestről sem és ki tudja, az a tizmji'll'ió dollár, amelyet kölcsönként szántak nekünk, nem ez lesz-e az alapja Budapest igazi, nagyszerű kialakulásának. Az amerikai magyarok bizonyára megtanultak jó üzletemberekké lenni odakint és ha igen, akkor meg van ai biz:- tos látásuk is: hol és hogyan lehet jól elhelyezni a tőkéjüket. Mai nagy szegénységünk, e 1 h agy a totts á g unk csak addig tart, amíg a legelső mankót vállunk alá nem helyezik. Az ország tele van az élet vágyával és ez a pompás főváros, ha kellő tőkével fog rendelkezni, hamarosan Európa egyik legnagyszerűbb centrumává fog fejlődni. Amerikai szemmel meg nem látni Budapest jövőjét szinte lehetetlen és az is bizonyos, hogy ha az amerikai kölcsönügylet létrejön, akkor bizvást remélhetünk abban, hogy ha a magunk reményei csaltak volna is, de az amerikai üzleti szellem nem csalód hátik. És még mindemellett rokoni hálával kelll fogadnunk az amerjMi magyarok gondoskodását, mert az„ui élet megkezdése előltt ők veszik ki ki kezünkből a koldusbotot. Tl/Z£tM?OJZ • • • Heurékát kiáltani, ha valami drágább lesz, nem igen szoktunk mi máról-holnapra élő budapestiek és mégis jóleső érzéssel vesszük tudomásul, hogy a tej maximális árát 40 százalékkal fel akarja emelni az Árvizsgáló Bizottság. Be kell végre látni, hogy a maximális ár, akkor, amikor az nem volt összekötve relzviráláSsal, nem volt más merő önámitásnál. Hiszen az eddig való rendszerrel még csecsemőinknek és betegeinknek sem tudtuk megszerezni a szükséges tejmennyiséget, mert 75.000 liter helyett alig kaptunk 45,000 litert, pedig tudnivaló, hogy a hiányzó 30,000 liter a legfontosabb, a legnélkülözhetetlenebb orvosság hiányát jelentette. Ugyanakkor pedig a gazdagok akár fürdőt vehettek a 12—14 koronás tejben, amely olyan mennyiségben állott rendelkezésükre, amennyit úri tetszésük éppen kívánt. Mint annyi más árucikk hiányát, a tejhiányt is, — most megint meggyőződhettünk róla -■ lsük a szabadforgalom küzd heti le. Hiszen ha más érv nem lenne emellett, akkor legalább az bizonyos, hogy a termelők igen nagy hányada nem volt hajlandó a maximális ár kereteit s'zétrugni. nem akart ellentétbe helyezkedni a fennálló renddel, hanem inkább elhasználta maga, vagy elhasználtatta cselédségével a tejet. Most aztán bebizonyosodott, hogy önámitással és1 maximális árral nem lehet kávét inni, hanem csak tejjel. Uj szénjegyet kapunk és megborzong a hátunk ebben a nyóriásán tavaszi időben. Megtudjuk, hogy a szénjegyet ezentúl nem én, hanem a lakásom kapja, hogy tintával rá kell Írnom a nevemet és végül, hogy jövőre még kegyetlenebb télre van kilátásunk, mint tavaly volt. Pedig ha az idén még volt téli- kabátunk, jövőre már annak is csak rongyai maradnak meg. Még egy ilyen kommüniké és olvasása közben nyár közepén megfagyunk. Liber Endre lemondott a menekült ügyek kormánybiztosságáról, miután ezeket a kérdéseket a kormány a Menekültügyi Hivatal hatáskörébe rendelte. Hogy négy esztendő alatt milyen bámulatos, rengeteg erőt, energiát éé szivet igénylő munkát végzett Liber Endre, azt mi tudjuk mindnyájan és nálunk jobban ezt a nagyszerű tevékenységet csak a menekültek ismerik. Fedéltelen. éhes, rongyos emberek egyetlen menedéke volt Liber és hogy hányán áldják tevékenységét, azt talán ö maga sem tudja. A szomorú ebben az egészben csak az, hogy megint megcsináltak egy hivatalt akkor, amikor már négy év óta egy szinte tökéletes szerv működött. Azon azonban már nem is csodálkozunk, hogy a hivatal élére nem az kerül, aki négy esztendőn át éjjel- nappali munkával elsajátította, hogy mit kelt cselekedni és a semmiből nemes akciót épített ki. Ezen azonban csak az csodálkozzék, aki hasonló esetet még nem tapasztalt M agyarországon. A számlaadót az állam átengedte a fővárosnak Vigalmi adót csak a főváros szed — Készül az idegen-adóról szóló szabályrendelet — A tózsdeadót is behozzák A fővárosnak legnagyobb gondja ma is, liogy miként lehjettne háztartását rendbehozni, hogyan lehetne megindítani a legszükségesebb beruházásokat, mi módon lehet az idegen vall utak ban ks aranyban felvett köleseméit törleszteni, vagy legalább azoknak kamatait fizetni, általában hogyan lehetne Budapestet kivezetni a mai kaotikus pénzügyi helyzetből? E tekintetben legelsősorban állanak az állammal folytatott tárgyalások, a fürdőknek lehetőleg előleg biztosításával idegen valutában fizetendő haszonbérrel való bérbeadása és a tizmililió dolláros amerikai kölcsön, amelyről mai vezércikkünkben emlékezünk meg. Emellett a pénzügyi ügyosztály állandóan uj adók kigondolásával foglalkozik. Az ügyosztálynak erről a tevékenységéről a következő információkat' kapta illetékes forrásból a Fővárosi Hírlap: — A költségvetés elkészülésének előre tervezett terminusa valószínűleg kitolódik. Április végére alig llesz készen és jó lesz, ha május első felében uj költségveltésünk lesz. Ilyenformán .valószínű hogy. ezt már az uj törvényhatósági bizottság fogja letárgyalni, bár nem) volna oktalan dolog, hal már előbb el lehetne intézni és igy az uj közgyűlésnek nem kellene azonnal népszerűtlen dolgokkal előállani és nem lenne kénytelen az adóemelések és az uj adók ódiumát magára vennie. — Az uj adók terén a pénzügyi ügyosztály most foglalkozik a szállodai adó megalkotásával, amely tulajdonképpen idegen-adó lesz. Ezt az adót Bécs, München és a többi német városok már minid megcsinálták. Percentuálisan fogják megállapítani, hogy mennyit kell majd fizetni. Ez azért is szükséges, hogy a szobaárak emelése esetén ne kelljen újra az adót kivetni, de meg szoba és szoba között is válni különbség, ami a percentuális megállapítás esetén önmagától fejeződik ki. Természetesen az idegenek, a külföldiek magasabb szállodai adód fognak fizetni, mint például azok, akik vidékről jönnek Budapestre. Az idegenadó elől nem mlö- nekülhek azonban azok a külföldiek sem, akik nem szállodákba, hanem penziókba, vagy ismerősökhöz és rokonokhoz szállnak. Ebből az adóiból a főváros mintegy húszmilliós jövedelmet remél. — A másik adónem, amelyről most újra sok szó esik, a számlaadó. Tudvalevő, hogy miután a főváros megvallÖsitóttá a vigalmi adót, az állam is be akarta vezetni a vigalmi és számlásé ót, amelyet aztán meg akart osztani a fővárossal. A tanács ez elleni a terv ellen íelirt a kormányhoz. Ennek a feliratnak meg volt a kívánt eredménye. A kormánynak e tekintetben való elhatározása Írásban ugyan még nem érkezett le, de szóbelileg már tudatták a fővárossal, hogy a kormány elismerte, hogy ez olyan adóforrás, amelynek községi bevételnek kell lennie és igy az állam eltekint a maga adókivető szándékától. Ilyenformán a főváros most maga dolgozza ki a számlaadó tervét is. A főváros tudvalevőleg a régen érvényben! levő szabályrendelet alapján meg akarta adóztatni a bárokat is. Ez azonban :a kormány döntése alapján szintén más beszámítás alá esik és igy a bárok megadóztatása is az uj szabályrendelet keretében történik meg. Végül meg kell emli-
