Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-03-31 / 14. szám

2 ff-Budapest, 1920 március 31. az, hogy a tanács munkáját addig ás, míg a; vá­lasztások elkövetkeznek, nem keil állandóan gya- Laikodó szemmel nézni. Maga a polgármester és a tanács nehezen barátkoztak meg a gond diait tál, hogy a városhá­zára kormánybiztos kerül. Ha azonban mar be kellett venniök ezt a keserű pHulát, akkor mégis a legkedvezőbb megoldás Sipöcz Jenő dr. kine­vezése. Benne mind énkor a! tisztviselőkar egyik 'legkiválóbb, legképzettebb és legtehetségesebb tagját látták, akit egyéb jeles tulajdonságai mel- ilett mindenkor és minden körülmények között kitűnő kollégának ismertek. Díszes lel.'ki tulajdon- hágai biztosítanak mindenkit arról, hogy a ke­resztény kurzust ő a legnemesebben és legtisz­tábban értelmezi. Tervei, szándékai, programmja is ezt tükrözi. Elsősorban természetesen a nemzeti, kcrsztény szellemet kívánja belevinni a főváros törvény­hozásába és intézményéibe. Legfőbb hivatása közé tartozik természetesen aiz is, hogy a vá­lasztásokat élőké; 'zitse és ez tette sürgőssé ki­nevezését is. Sipöcz kormánybizos egyik leg­súlyosabb vállait terhe az, hogy a május elsején végbemenő választásokon a keresztény pártot többségre juttassa ti törvényhatósági bizott­ságban. Kétségtelennek kell; tartamunk ós errei leg­első sorban Sipöcz személye a legfőbb garancia, hogy a főváros ügyeinek vitelében zökkenés nem fog beálkmi és a kormánybiztos a tanácsosai tel1 - íes egyetértésben fog hozzá kezdem; a produktiv munkához. Kosztos tehenek Budán Hogy lehetne gondoskodni a főváros tejellá­tásáról? Megemlékeztünk már a Budai Hegyvidéki Gazdasági Egyesület praktlkus akcióijáról;, amely céliául tűzte ki, hogy a mai élelmezési vál­ságban Budapest ellátását a tőle telhető eszközök­kel megkönnyíti. Különösen a gyorsan romlandó ter­mékeket lehetne a budai termelés fokozásával itt a főváros határában biztosítani, úgy hogy tej, zöld­ség, főzelék, gyümölcs, tojás stb. dolgában szinte nem is lenne szabad egy pillanatig sem hiányt szen­vednünk. Az Egyesület most tette meg első elha­tározó lépését, amikor a budapesti, helyesebben a budai tejtermelés fokozására konkrét javaslatokat tett és előterjesztését eljuttatta a földmivelési és a közélelmezési miniszterekhez, valamint Budapest polgármesteréhez is. A Budapesti Hegyvidéki Gazdasági Egyesület vezetőségének egyik tagja erről az akcióról a követ­kezőket mondotta el a Fővárosi H i r 1 a p munka­társának; — Kétségtelennek tartom, hogy ha memoran­dumunkban lefektetett terveinket megvalósíthatjuk, akkor Budapest csecsemőinek, gyermekeinek és be­tegeinek tejsziikségletét itt a fővárosban fogjuk ter­melni. Ma körülbelül 1200 tehén van Budapesten, amely számot nem lenne nehéz 2000-re fokozni. A budai hegyvidék mintegy 18,000 hoUdnyi terület, amely az intenzív kertgazdaság, a sertés- és barom­fitenyésztés mellett különösen a tehenészetek fej­lesztése utján volna hasznosítható. Ma azonban van bőven akadály, igy: a tehénárak óriási emelkedése, a személyzeti és takarmányozási problémák. Ezek­ben a dolgokban az államnak és a fővárosinak se­gítséget kellene nyújtania. — Hogy leheti ezeket a nehézségeket elhárítani? — kérdeztük. — Ma egy tehénnek az ára 35,000—40,000 ko­rona. Ilyen árakat csak a tehetős, emberek adhat­nak meg. Ilyenformán módot kellene nyújtani Bin dapest tehetős lakosságának arra, hogy saját költ­ségükön!. egyes gazdáknál tehenet helyezzenek el tartásra, természetesen azzal az ellenértékkel, hogy bizonyos napi tejmennyiséget biztosítsanak számuk­ra. Biztosi tárná kellene tehát, hogy minden tehén- tulaíjdonos napi négy liter tejet! kapjon. Ez konkur- rencia Jenire a zugkereskedeljemnek és a vidékről becsempészett tejre való kereslet is csökkenne, de meg a fölösleg is a Ifőváros közönségének jutna. Egyben meg lehetne kezdeni a tenyésztést is. E tekintetben első lépésnek kell lennie a takar- •m aJn y s z ü ki s é gl e( t biztosításának). A segítség itit az leimre, ha a Budapest főváros tulajdonát ké­pező több száz holdiryj kiterjedésű kaszáló ai budai hegyvidék tehéntartóinak adatnék bérbe és ezeken a területeken legelést is engedélyeznének. — Természetesen m,eg kell változtatná a tejnek mai tulalácsoniy maximális árát is, mert egy tehén tartása minimálisan napi 70—80 koronába kerül és igy a tej önköltségi ára 10—11 koronánál olcsóbbra' nem tlehető. Csak természetes tehát, hogy egy liter tejnél 6—7 koronás ráfizetés van és igy a jelen­legi beszolgáltatást kényszer és a maximális árak nyomasztó terhe alatt a tehéntartás is hamarosan kisebb tesz. hía siir&ős íintézkddésék nem történ­nek. Az elmondottakból kitetszik, hogy sürgőseit in­tézkedni kell, különöseim a maximális árak lehetet­len alacsony voltának megszüntetésével, hiszen ma már csak fikció a 4 ikoróma 20 filléres ár, ami­kor valamennyien 14—16 koronájával vásároljuk a finom, vizes fejecskét-. És vájjon miért ne lep­hetnék el a budai hegyvidéket a kosiz.tos tehénkék, hiszen ma nem lehet sürgősebb és parancsolóbb jelszó, hogy minden talpálattfnyi földet minél inten­zivebben ki kell használni. Körséta a városházán Bizalmas megbeszélés a fővárosi törvény reví­ziójáról — Virilizmus helyett szakképviselet — Testvérharc a FANSZ-ban — A villamos vasutak ügye Az elmúlt héten megint nagyfontosságü értekez­let volt a belügyminisztériumban, amelyen a főváros részéről Bódy Tivadar dr. polgármester és Fol- kusházy Lajos alpolgármester jelentek meg, mig a keresztény-párt részéröl többek között Mahn n- ka Imre nemzetgyűlési képviselő, Sipöcz Jenő dr. fővárosi kormánybiztos és Lung Géza dr. főjegyző is ott voltak. Az értekezlet ismételten a fővárosi törvény revíziójával foglalkozott, de nem terjedt túl a megbeszélés a fővárosi tör­vénynek a községi választásokra vonatkozó részén. Az értekezleten resztvettek megtagadnak minden felvilágosítást, mert a megbeszéléseket bi­zalmasoknak nyilvánították.. Annyi mégis kiszivárgott, hogy az uj községi választói jog nem ismeri a virilizmust, de a virilizmus helyére uj intézményt, a szak­képviseletnek bizonyos formáját kiváltják állítani, tagja lesz ugyanis a törvényhatósági bizottságnak a kúria, az Ítélőtábla és a közigazgatási biróság el­nöke, valamint helyet kapnak a főváros közgyűlésé­ben a tekintélyesebb tudományos, egyesületek elnö­kei is. A választásokra vonatkozóidig még mindig nincs teljes elhatározás, magában a keresztény-párt­ban sincs még egészen egységes- hangulat. Különösen sokan vannak, akik — többnyire egyéni érdekből — mereven ragaszkodnak a nemzetgyűlési kériilletbe- osztáshoz, amivel szemben az 'általános érdekek vé­dői a közigazgatási keriiletenkint való választást for­szírozzák. Nem dőlt el még az sem, hogy ne kapja­nak-e képviseletet a kisebbségek is a képviselőtes­tületben? Nagy érdeklődés,sei tárgyalták a városházán Sipöcz Jenő dr. vasárnapi cikkét is, amelyből megállapították, hogy a keresztény-párt nagy energiával kíván részt venni-a községi válasz­tásokon. Különösen Sipöeznek okosan óvatos; 'sza­vait idézték; — Lehet, hogy az ellenfél mozdulatlansága fá­tyolozott hadműveleteket takar. Viszont talán a mi nagy harci zajunkban is néha kissé több a füst, mint a láng. Mindebből az látszik, hogy Budapest közönségét a szembenálló harcos felek fel fogják rázni a városi ügyek iránt eddig mutatott példátlan közönyösségé­ből. A mily örvendetes ez, éppen olyan fájdalmas, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövet­ségében kitört és a legelkeseredettebben dühöng a testvérharc. Mint ismeretes, a EANSZ ideiglenes vezetősége lemondott és Dévény Gyula elöljáró, elnöklésével már meg is kezdte munkáját a jelölő-bizottság. A tisztviselők között megindult a választási mozgalom és pedig hogy milyen erővel, arról tanúságot tesz a keresztény-párt egyik legagilisabb vezetőjének kije­lentése, aki azt mondta; — Nem szabad elbizakodnunk, a küzdelem erős, mert az álkeresztények magukhoz akar­ják ragadni a hatalmat. Különösen a szabadkőművesek ellen folyik az irtó hadjárat. E tekintetben természetesen nem a múltat nézik, amikor az érvényesülés útja tényleg a páholyokon át nyílt meg, de egyenes szín­vallást követelnek mindenkitől, hogy hajlandó-e sza­badkőműves múltjával szakítani? Események egyébként alig-alig akadnak a vá­rosházán. Az ügyosztályok sablon-munkákat végez­nek, alkotni, teremteni nem lehet. Még a tervezge- téseknek sincs, valami komoly jelentőségük. Hiszen még mindig nincsen közgyűlés, de — ami talán még fontosabb — pénz sincs. Ami a pénzt illeti, erre vo­natkozólag némi tájékoztatást nyerhetünk Bódy pol­gármester egy nyilatkozatából, amelyet a fővárosnak a kényszerkölcsön alkalmából a kormányhoz intézett memorandumáról tett. A polgármester nyilatkozatából fény vetődik a főváros anyagi helyzetére is. Az érdekes nyilatkozat igy hangzik: — A főváros; memorandummal fordult a,Pénz­ügyminisztériumhoz, hogy a mi csekély és köl­csönből maradt pénzkészletünkből ne vonjanak, le kényszerkölcsönt. A pénzügyminisztériumban teljes megértéssel fogadták kérésünket és Dk- 1 ó d y-S zabó miniszteri tanácsos ur megígérte, hogy kívánságunknak eleget fognak tenni. Saj­nos, a fővárosnak nincsen más pénze, mint ami még a legutóbb felvett kétszázmilliós kölcsönből megmaradt. Nem volna méltányos, hogy abból a pénzből, amit mi is kölcsön kaptunk, még az ál­lam is kényszerkölcsönt vegyen. Az összeg kii- . lönben sem olyan nagy. A kölcsön összege száz­hetven millió volt, amiből kifizettünk hatvan millió adósságot, elköltöttünk hetven milliót és igy a pénzkészletünk negyven millióra tehető. Napirendre kezd kerülni a Városi Villamos igaz­gatósága általi a kereskedelmi miniszterhez intézett nyilatkozata révén az Egyesitett Városi Villamos Vasutak ügye is. A kereskedelmi kormány most már tisztában le­het mindkét társaság álláspontjával és igy ez a rend­kívül nehéz kérdés szintén megérett a döntésre. A legérdekesebb az, hogy, a Fővárosi Hírlap értesülése szerint, ha a társaságak visszaveszik vál­lalatukat, a két vállalat ügyeit továbbra is közös igazgatóság fogja vezetni. Különösen a Közútinak vannak nagy tervei, amelyek szerint, ha a kért hosszúlejáratú koncessziót meg­kapja, akko-r nemcsak a Db milliós deficitet vállalja magára, de hajlandó kötelezni magát arra is, hogy idővel Budapest földalatti vasúthálóza­tát is kiépíti. 1384 széket örökölt a tőváros Buchwald bácsi hagyatéka — Bak Rafael a székek főparancsnoka Annyit szidtuk leletében az öre,g Buchwald bácsit, hogy most a halála utáni jóindulattal kell megemlékezni! róla. Annyival is inkább, mert a fő­város örökölt tlő le. No nem lett általános örököse, dei legalább a, Dunaparti ko/rizón most -.a főváros szedheti az ülődijakat. A sétatéri székek tudvalévőén Buch w a 1 d Sándoréi voltak. Hogy a Dunaparton. vagy a Ste­fániáidon kipihenhettük sétánk fáradalmait és a napfényben egy kicsit elsütkérezhettünk, ezért Bucli- wald bácsinak fellett adót fizetnünk. És az öreg Buchwald nagyon szigorú adóbeszedö volt. Más nagy- jövedelmű üzle'tíeit nem szerette úgy, mint ezt, 'Ha­talmas vasbutorgyárámiak vezetését másra bizta. de a székek adójának szedését maiga irányította. Állam dóara ott sürgőtt-forgott a Dunaparton és sasszemek­kel leste, mikor ereszkedik le az áldozat valamelyik székre. Soha sem tévedett. Minden uj vendéget ész­revett. Nála n.em lehetetit bliccelni. Könyörtelen adó­szedői. a vérrasszonyok, akiket minden esetben ö maga figyelmeztetett, sürgősen ott termettek és le kellett szúrni az obulust. Fizetett pedig a bérlet fejében, no meg a maga külön, adószedői gyönyörűségéért a fővárosnak évi \

Next

/
Thumbnails
Contents