Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-28 / 5. szám
Budapest, 19*0 fr&wár *5, 3 radikálisabb eljárás is arra kényszerithetné a közöndek, szerelmes légyottok nem tűrik a borostás állat. Valahogy segíteni kellett a bajon. így történt aztán, hogy az emberiség érzőbb szivü része, amelynek sorából a kereskedelmi miniszterek és a borbélymesterek ki vannak zárva, egymásra találtak. A közönség és a íodrászsegédok szövetségre léptek. Mint most megállapítják, bűnös szövetsége. A szövetség alapja az volt, hogy a közönség borotválkozni akart, a derék figarók pedig ezen az utón akarták sovány kenyérkéjüket megjavítani. A borbélyüzletek azonban be voltak zárva, titkos rai.devukat kellett tehát adni. Találkoztak a hol lehetett. Külön, rögtönzött borbély műhelyeket rendeztek be klubokban, kaszinókban, kávéházakban és für dőkbeni A borbélysegédek megjelentek a kórházakén és magánlakásokon is, ahol épen szörözetétől szaba- dulni akaró embertársaik találhatók voltak. És vígan folyt a borotválás, mígnem a borbélymesterek rá nem eszméltek, hogy ők'csúful be vannak csapva. És panaszt emeltek az ilyen suba alatt való bo- rotválások ellen. Haragos deputációjuk felrobogott Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszterhez és nagy szónoki képességgel előadták, hogy segédeik megbontják az ipari békét és jó gazdáikat érzékenyen megkárosítják. A borbélymestereknek kétségtelen igazuk volt, bár alig hihető, hogy a legAmikor már a kormány biztosi kérdés olyannak ’tűnt föl, mint amelyet már ad akta tettek, most ismét egész határozottsággal bukkaniik föl újra. a hir, hogy a legközelebbi napokban megjelenik a kormánybiztos kinevezése. Kjitünö forrásból szerzett információnk szerint Budapest kormánybiztosa Siptícz Jenő dr. tiszti ügyész lesz. Hogy a kinevezést még ez a kormány fogja-e utolsó agendái során elintézni, vagy pedig ennek a nagy fontosságú kérdésnek elintézését az uj kormányra bízzák, arról nincs információnk. Tény az, hogy Sipöcz dr. a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának jelöltje és igy bárhogyan alakuljon is a.z uj kormány, kinevezésé szinte biztosra vehető, mert ma el sem képzelhető olyan alakulás, amelyben ne a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja vigye a főszerepet. Akár a kisgazdákkal való, akár szélesébb körű kon- centráqiós kormány alakd, a keresztény pártnak mindenesetre vezető szava lesz. A kormánybiztosságra sok jelölt volt, akik közül legtovább Baránszky Gyula és Szmrecsá- nyi György neve maradt állandóan felszínien, de a vajúdásnak szinte legelejétől kezdve folyton hallottuk Sipöcz Jenő dr. nevét is és már most meg kell állapítaná, hogy — eltekintve az elvi jelentőségű idegenkedéstől — a városházán Sipöcz jelöltsége volt mindig a legszimpatikusabb. A kormány eme lépésének törvényességéhez fűzött aggodalmak természetesein: ma is fennállanak, de egyben ma is tény, hogy a kormánybiztosi állás kreálása teljesen értelmetlen és fölösleges valami. A tanácsnak mindenesetre A főváros le akart mondani a kikotoepitesroi Az állam nem vállalja egyedül — Gyúrják már a kibic-szisztémát — Angol, francia és bajor expoz»turák Budapesten A főváros — mi sem természetesebb — nem tud belenyugodni abba az uj módszerbé, ahogyan a földmivelési. miniszteniumbiam most elképzelik a kikötőépi'.tést. A tanács ragaszkodik a Garami—Méhefy-féle megoldási módhoz, am'elynek értemében a főváros és az állam paritásosán szerepelnének a kereskedelmi kikötő építésénél és egy teljhatalmú közös bizottság irányítaná a munkálatokat. Ez a beosztás, ez a rendszer pompásan bevált és most a földmivelési minisztérium csupa hiúságból felborította ezt az egész rendszerit. A főváron tiltakozni próbált az aj mód *1seg&t, hogy részben hajnalban keljen fel vasárnap, részben, hogy ünnepi randevúján borotválatlanul jelenjék meg. Nem, nem, soha! A kereskedelmi miniszter számára mégsem lehetett más tennivaló, minthogy a'borbély-ipartestület küldötteinek igazat adjon. A főkapitánysághoz és a főváros tárnicsához mar meg is érkezett a szigorú leirat, amelyben a miniszter kötelességévé teszi a főkapitánynak, illetve a tanácsnak, hogy kíméletlenül ellenőrizzék, ki borotválkozik vasárnap reggel kilenc óra után. Nincs is a tanácsnak ma más dolga, mint hogy razziákat tartson besurranó borbélylegények után. Legalább a kereskedelmi minisztériumban igy képzelik a dolgot. De van még egy', még címéi is vidámabb ötlete a miniszternek. Azt mondja, hogy nemcsak a rejtve borotváló figarókat kell megbüntetni, lianem azokat is, akik a vasárnapi borotválásra alkalmat nyújtanak. Nyájas és szötös olvasóin te, aki vasárnap egy kávéház rejtett zugában pikkoló közben kés alá nyújtod az arcodat, nem is tudod, hogy ebben a pillanatban bűnre nyújtottál alkalmat és e tényed következtében Heinrich Ferenc őexellenciája „bűnsegédének minősített. A választás tehát az, vagy 'bűnsegéddé aljasod- tál, vagy szőrös marjad] vasárnap délutánra? kényelmesebb dolog lesz a felelősséget megosztani a kormánybiztossal, de kétségtelen az, hogy a tanács egy jottányit sem hajlandó jogaiból átengedni és a közgyűlést a kormánybiztos személye semmi esetre sem tudja pótolni. Maga az a tény azonban, .hogy a kormány Sipöcz Jenő dr.-t küldi kormánybiztosnak, koncesszió a városházával szemben. Koncesszió annyiban, mert az ő személyében kebelbeli kerül a kormánybiztosi székbe, dacára, hogy a keresztény pártban állandóan az volt az ellenérv, hogy a belső emberek „íöbbé-kevésbbé meg vannak fertőzve a demokrata nyavalyával.“ Annyi bizonyos, hogy Sipöcz kinevezése diplomatikus lépés lesz, mert a kormány számol azzal, hogy vele szemben a tanács nem fog kifejteni olyan ellentállást, mint egy külső emberrel szemben kifejtett volna, s amelyet egyes éppen a keresztény pártban is kedves tanácstagok többször beígértek. Garancia erre Sipöcz Jenő dr. személye egyébként is, miért kellemes, jó- modoru ember, akit városi tisztviselőtársai minden tekintetben nagyon kedvelnek. Sipöcz Jenő dr., Sipöcz Lászlónak, az árvaszék egykori elnökén'ek fia. Még egészen fiatal ember, a negyvenkettedik évében van és tizennégy esztendeje van városi szolgálatban. Kedves, halk ember, törékeny figurája senki előtt sem 'ellenszenves, általában kitűnő hivatalnoknak, képzett, tehetséges, okos embernek ismerik. Kormánybiztosi küldetése nem lesz szimpatikus a városházán, de valószínűnek kell tartani, hogy kiváló egyéni tulajdonságaival legalább az érintkezés érdességeit el tudja majd távolítani. len, amelynek lényege, hogy ni főváros is, meg az állam is építse meg a maga részét. Egyszóval a jobb kéz ne tudja, mit cselekszik a bal. Azaz, hogy mégis akart az állam va»ami jogot adni a fővárosnak és követelt is tőle valamit. Ezt az uj eljárást a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában kibic-szisztémának neveztük, mert arról! volna szó, hogy a főváros és az állam kölcsönös! belenézési jogot adnának egymásnak egymás terveire vonatkozólag. Beleszólni azonban nem szabad a másik dolgába. Pont úgy, mintha egymás kibicei lennének. Ezt a világrengető ötletet egy a földmive- lésügyi minisztériumban Dubrovszky államtitkár elnöklésével tartott ülésen beszélték meg a héten. A megbeszélésre1 meghívták a fővárost is, amelynek képviselői ez alkalommal radikális elhatározásra jutottak. Az állam akadékoskodásával szemben azt a, kijelentést tették, hogy a főváros lemond a Klkötöópitésröl és fölajánlották az államnak, hogy a kikötő ama részét Is építse ief. amelynek felépítése a fővárosra hárulna. Ezzel a lépéssel a főváros tulajdonképpen konzekvens maradt előbbi állásfoglalásához, amelynek lényege miz, hogy a kikötöépitést eredményesen csak agy lehet vezetni, ha az egész munka egy kézben van. Ez volt az eljárás akkor, amikor iái főváros és az állam paritásos alapon dolgoztak, egyetlen, minden joggal felruházott szerv, egy közös bizottság utján. Ez sikeres és eredményes módnak bizonyult. Ha tehát az állaim nem akar lemondani a maga önálló kikötőépíitési jogáról, akkor a főváros önfeláldozó korrektséggel nem tehetett egyebet, mint hogy felajánlotta a földmivelési kormánynak, hogy építse ö egyedül az egész kikötőt. A f öldimi velés i minisztériumban azonban, úgy látszik, csökönyösen ragaszkodnak a közmondásos közös lóhoz, amelynék tudvalevőleg túrós a háta. A kormány képviselői ugyanis elutasították a fővárosnak ezt az ajánlatát és kijelentették, hogy az állam egyedül nem vállalja a kereskedelmi kikötő építését. Most már azután nincs más tennivaló, mint hogy a főváros (tovább építse a maga részét, míg az állam is tovább dolgozik a maga szakaszán, miközben epedve várja, mikor jönnek az angol és francra! tőkések, akik aranyinyal fogják megtömni a partfalakat. Egyébként a kibic-szabályzatot minden baj nélkül letárgyalták és moslt kezdődhetik a játék. A földmivelési minisztériumnak ez az áflás- fogialása teljesen misztikus lenne előttünk, ha nem tett volnál alkalmunk a héten egy a kormánykörükhöz közel álló személyiséggel beszélnünk, aki a' kormánynak a Duna-kérdésben való állásfoglalását körülbelül a következőkben ismertette velünk: Kár a Duma-kérdésből olyan nagy dolgot csinálni. A Duna sohasem lehet az a közlekedési, kereskedelmi ut, amilyennek hirdetik. A Duna a Fekete-tengerbe, egy holt tengerbe öm- 'ik, igazán nehéz elképzelni, hogy a Feketetengerrel összekötő viziut valamiképpen különös jelentőségre tehessen szert az európai kereskedelemben. Az, hogy az entente forszírozza a Duna-kérdést, annak megvan a maga oka. Az ententéi annyira! megnyirbálta, annyi mindentől megfosztotta Magyarországot, hogy most valamivel ki akarja törölni a szemünket. És a dunai központot koncként dobja oda nekünk. — És a1 németek — kérdeztük — akik ki- forszirozták a budapesti Duna-konferenciát, akik minden előkészületet megtettek, hogy győzelmük esetén a Dunából hatalmas viziutat csináljanak, szintén csak szemfényvesztésre dolgoztak? — A nemieteknek — volt a válasz — egészen más ekaik voltak. Akkor még tartott a háború és a németeknek stratégiai szempontokból volt szükségük a Dunára. Kétségtelen ezek után, hogy kormányzókö- körökben — mint negyven éven át — most s,em ismerik még fel a Duna jelentőségét. Budapest azonban már nagyon jól tudja, hogy mególheté- sén'ek egyik legfőbb forrása a Duna lesz. Budapest tudja ezt, de tisztában van a Duna jelentőségével a külföld is. És ennek hétről- hétre újabb bizonyítékai vannak. És mire márciusban megkezdődik a dunai hajózás, sok igen nagyfontosságu dolog fog történni!. A budapesti dunai bizottságot akkorra alighanem megszervezik és hir szerint « az angolok és franciák külön kereskedelmi expoziturákat létesítenek Budapesten és ugyanerre gondolnak a bajorok is, akik ilyen módon balkáni kereskedelmük lebonyolítását simábban vélik lebonyolíthatni. A bajorok tervének azonban fegyielöre a franciák gáncsot akarnak vetni és a tárgyalások ebben a tekintetben éppen most vannak folyamatban Parisban. Sipöcz Jenő dr. — Budapest kormánybiztosa A napokban megtörténik a kinevezés
