Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-28 / 5. szám

Kilencedik évfolyam Budapest, 1920. január 28-áa 5. szám Or£iii«oinoiirnmc3nraiiiaiiioiiinn<úniOiHBiiiOina<upinBHiati!BSiHiiIBillBt»HlHaiiintiialiifaiilriü<HWi MEGFIZETÉSI föígésx évre ....... -Só K. év re ........—» -to ,K~ £* gZ?v/&s szdlmtpfc kupikén* f&Á a &l**tlöfalti/tsta£lrasiu V&posit poiiti&ai és közgazdasági Falai®» azftrSka&stÉö i SJ’iCHCSÖ J&TKíiS. ' » ■ ■« *1 ~ - ■ - —"n -ír>^rrwirirM-M“u~Wi,rufim‘..r^_- - - IJ .rriJ~LJ^nrnrrn..^r.nnj i Mmfrt miantik mfroffwiw dán, Sxcwtoasxtöaégg dm ftta dó hivatal t VI. áaw. Sxiv-utca M.M. 15. «z4n Talajon jfjy-fj A spanyolJdruány megint itt) van és maholnap megint úgy lesz, mint két esztendeje voit: az ember félóránkint bz-husz halottas kocsival találkozott. Betegek tízezrei fetrengtek súlyos lázban, kínzó fájdal­mak között. A városházán tanácskozás tanács­kozást követett, félve kerültük egymás kezét, be voltak zárva a kultúra hajlékai és tilos volt még a szerelmes csók is. Redenetes hónapok voltak és emlékük most íölidéződik lelki sze­meink előtt, feljajdulunk: Uram, ments meg a gonosztól bennünket. A rettenetes kórság ezer és ezer kaszása készenlétben áll és munkára vár. Es gyötörjük az elménket, kínozzuk az invenciónkat, mit le­hetne tenni? A tudomány még ma is teljesen tehetetlen. Olyan ez a járvány, mint a' Conan Doyle baskervildi szörnyetege. Mélységes, megfoghatatlan, leleplezhetetlen rejtély, amely az ismeretlenség rengeteg erdejében bujkál és óvatlan pillanatban láth^j^anul veti rá magát kiszemelt áldozatára. Alz orvosok bámuló sze­mekkel, gűzsbakötött kezekkel állanak a rej­tély előtt. Minden, ami történik, ötletszerű ta­lálgatás. Tudásunk csődöt mondod és fájdal­mas csoda, hogy két esztendő alatt, amióta bi­zonyára állandóan napirenden tartótra a tudo­mány ezt a rettenetes kérdést, nincs semmi, semmi eredmény. Az átkok rettenetes sorozata, amely ezt a szerencsétlen magyar földef, ezt az összetört, meggyötört, törtelmekkel kínzód Budapestet sújtotta, kétségbeejtőbb csattanót nem is talál­hatott volna. Az ötödféléves háború, a vörös tatárjárás, a román rablóhadjárat után a spa- *yol rém. Eel kell jajdulnia- a legtürelmesebb, az isteni akaratban megnyugvo teleknek is: hát soha, soha se lesz ennek mar vége? Csoda-e, ha elvesztjük hitünket, reményünket, biin-e, ha szivünket a kétségbeesés tüzes ekéje szántja végig? Istenítélet az, amely erre a városra rá­szakadt és nincs tanács, nincs megváltó gondo­lat, hogyan, mivel vezekeljük le bűneinket, amelyeket nem is ismerünk! Ebben a rettenetben egyetlen szalmaszál, amibe kapaszkodhatunk: orvosaink leik isme­retes, meghálálhatatlan kötelessegtudása, nagy­szerű ébersége, fáradhatatlan munkája. Ezek az orvosok az utolsó évtizedben olyan érde­meket szereztek, hogy Budapest soha nem le­het elég hálás irántuk. A háborúban nemcsak sebesültjeinket kötözték be gyengéd kézzel, de olyan erős defenzív állást építettek Budapest körül, hogy a tudás szöges sövényétől minden járvány vérző fejjel tántorgott vissza. A kom- mün koplalásában legyengült testeinket is meg- védték minden veszedelemtől. Most a spanyol rémnek nem lehet tudásból gátat emelni. Az óvóintézkedések kegyetlen szigorával mégis legyőzték egyszer a szörnyű járványt, most újra csak az óvóintézkedések hadseregét lehet mozgósítani, de annál nagyobb feladat hárul ránk, akikré az alattomos ellenség reátört. A pesti közönségnek fejet kell hajtania az enge­delmesség és fegyelem parancsai előtt, még akkor is, ha mindkettővel és mindenkoron ha­dilábon állott is. « 6 ® Vörosmartynak eddig egy utcája volt Budapesten, most egy térrel lesz gazdagabb. Olyan nagy költő volt, hogy akár városokat keltene el­nevezni- róla, de nem sértjük a kegyeletet, ha ennek a térkeresztelésnek a pikantériá­ját elmondjuk ma, amikor a főváros hiva­talos lapja tudomást vedz róla. Ezelőtt egy esztendővel Polónyl Géza még nem Vörös- martynak, hanem Károlyi Mihálynak szánta ezt a teret. Kein a Közmunkatanács volt figyelmes Károlyival Szemben. Ellenkező­leg, ott tiltakoztak az ellen, hogy élő em­berről teret nevezzenek el. Polónyi eről­ködött. A hálátlan Károlyi mégis el akarta törölni a Közmunkatanácsot, sőt annak el­nökségét is. Most megfordultak a Szelek. Érdekes történelmi dokumentum elolvasni az uj utcaneveket egyébként is. Skartba tették Eerdinánd cárt, Mehrned szultánt, Ká­roly királyt. Zita királyné útját iS elvették. Ferenc József függőben marad... Stefánia győzött Árpád apánk fölött. Blaha Lujza és Kaas Ivor kegyelmet kaptak. Hiába: tempóra mutantur... csak Polónyl nem változik. Ö mindig úszik az árral. Hetvenkét koronáért valaha egy öltözet ruhára bőven tellett. Már nagyon elegáns gúnyát vehetett egy tisztviselő belőle. És megtehette akár min­den második-harmadik hónapban. Most az­zal jönnek vissza a piacról az asszonyok, hogy a marhahús ára 72 koronára emelke­dett. Ez ma van, de mi lesz holnap? Máris ott tartunk, hogy amint a tisztviselő a há­ború előtt minden második-harmadik hó­napban félre tudott tenni 72 koronát ruhára, most minden második-harmadik hónapban jut neki 72 korona egy kiló marhahúsra. Mindezt még csak meg lehetne érteni; ha a 72 koronás marhahús megokolása mellett ott nem olvasnánk a vaggonszámra Pécs­be juttatandó Szalámi históriáját. Becsen nyerészkedjenek egyesek akkor, amikor Budapest koplal? Hogyan? Lehetséges ez? Ez már nem fér a fejünkbe. Az elöljáróságok mindig számkivetést jelentettek a városi tisztviselők számára. Aki nem tudott beke­rülni a központba, azt mindenkor elteme­tett embernek tekintették. Épen ezért tulaj­donképen ttem is lepődünk meg valami kü­lönösen, amikor az előljáróSági tisztvise­lők fájdalmas panaszát olvassuk, hogy a karácsonyi ajándékból csak feleannyi ju­tott nekik, mint a központbelieknek, Hát már ennyire megy a Számkivetettségiik, szegényeknek? Nem tudjuk, kinek az agyá­ban születeti meg ez a perverz ötlet, mi nem gyanúsítunk vele senkit, de végre be kell látni, hogy az elöljáróságokon nem le­het rabszolgákat nevelni A központi tiszt­viselők gondoljanak arra, hogy az elöljá­róságokon is testvéreik ülnek. Hisszük, hogy ehhez a súlyos méltánytalansághoz a Nemzeti Szövetségnek is lesz szava. Mert itt cselekedni: ez az ő hivatásuk. Á nagy kölcsön Félmilliárd belföldi adósság A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában is­mertettük a tanácsnak azt a tervét, hogy két­százmilliós hosszú lejáratú kölcsönt vesz fel és ennek felhasználásával igyekszik rendezni a főváros pénzügyeit. A főváros belföldi hóleső­imnek összege ezzé1 meghaladja a félmilliár- dot, amennyiben ezidö szerint még a következő belföldi tartozásai állanak fenn: az 1903. évi 46,510,400 K-ás 4 */o-os kölcsönből: fennáll 40,467,400 K az 1916. évi 80,000,000 koronás 6°/o-os törlesztőkölcsönből fe'nnáll 79,702,200 K az 1918. évi 150,000,000 koronás 4‘/a-A/-os 'törlesztőkölcsönből fennáll 149,749,000 K az 1919-ben felvett törlesztései váltó- kölcsönök 60,000,000 K a most felveendő törlesztéses kölcsön: 200,000,000 N összesen: 529,918,600 K Ezenkívül vannak még a fővárosnak külföldi kölcsönei, amelyek a mai valutánis viszonyok miatt reális értékben fel sem igen1, tüntethetők, amelyekről csak a békekötés után történhetik döntés. Bármily nagyok legyenek is azonban a főváros adósságai, áll az a tétel, hogy Buda­pest a kontinens leggazdagabb városai közé tar­tozik, mert a háború előtti vagyonleltározás 500,000.000 koronában állapítja meg az aktívá­kat, ami csak tízszeres értékemelkedést szá­mítva is legalább hat milliárdot képvisel Két­ségtelen tehát, hogy a legbiztosabban helyezi, el pénzét, aki a főváros legújabb kölcsönét jegyzi A kétszázmilliós kölcsön tervéről különben Stankovics Szilárd tanácsnok a következő uj részleteket mondta el a Fővárosi Hírlap munka­társának: — A pénzügyminiszter ur előzetesen hozzá­járult a kétszázmilliós kölcsön tervéhez. Az Írásbeli, 'engedelem ugyan még nincsen a ke­zünkben, de annak megérkezését is minden pil­lanatban várjuk, ilyenformán semmi akadálya nincs annak, hogy a jegyzésre bocsátás február első napjaiban megtörténjék. — A kölcsönt a budapesti legnagyobb ban­kok bocsátják a főváros rendelkezésére. A hat nagy pénzintézet, amely a tranzakcióban részt vesz a következők: a Pesti Magyar Kereske­delmi Bank, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársa­ság, a Magyar Jelzálog Hitelbank és a Hazai Bank. — Kétségtelen, hogy a közönség csak úgy, mint a legutóbbi, 1918. évi százötvenmilliós köf- csön kibocsátásánál, ez alkalommal is fel fogja ismerni a kölcsön rendkívül kedvező feltételeit. Hiszen 'emlékezetes még, hogy a százötvenmil­liós kölcsönre a közönség több mint egy milliár­dot jegyzett. Ma ugyan nics olyan pénzbőség, mint akkor volt, a kölcsön feltétlen nagy sikere azonban elmaradhatatlan, hiszen nagyszerű tőkebefektetés ez ma, amikor ezek a kötelezvén nyék 4 és fél százalékos kamatot hoznak, mig a takarékbetétek után alig 2 százalékot fizetnek. A papiirck árfolyama a gazdasági helyzet javu­lásával csak emelkedh'etik, azoknak megvan az a nagy előnyük is, hogy kiváló forgalomképes­ségük folytán azokat birtokosaik bármikor

Next

/
Thumbnails
Contents