Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-01 / 1. szám
Budapest, 1920. január 1. 9 9 3 olyan lelkiismeretlenségge! kezelték az állatkert kór- dését? hogy ma már alig lehet a bajon segíteni. Szomorú megdöbbenéssel kell ezt a tényt tudomásul vennünk, arvKil is inkább, hiszen az állatkertre valamennyien büszkék voltunk .... S ime mi lett a régi hires kultúrintézményből! Szégyen, hogy senki sem törődik vele, szégyen, hogy senki sem akar rajta segíteni. Ma már ott tartunk, hogy valóságos Csáky szalmája lett az állatkert: ma már semminek sines gazdája, legföljebb — a felfüggesztett igazgató kocsijának. Mert azt nyomban lefoglalta magának Bérezel tanácsnok ur ... Döntés a közúti vasutak ügyében Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszter megvédi a kisrészvényeseket Néhány hét előtt a közúti vasutak miniszteri biztosa, dr. Tormay Géza a, fővárosi Hir- lap-bail részletesen uiyilliaitkozjoitt ai budapesti közúti y als utak — a B. K. V. T„ B. V. V„ a B. fi. fi. V., ai B. U. R. vasút és a földalatti villamos vasút — helyzetéről, amely vállalatok jelenleg és jogilag senki birtokában sincsenek. A lapunkban már ismertetett módon elkommuuizált vasutakat a Károlyi-kormány aiz 1918. évi IV. nép- törvénynyel a főváros itulaijdonába bocsátotta, a főváros azonban evvel a jogával nem élt. Eleinte ai központosított üzem ügyeit egy három tagú direktórium — Sajó László főmérnök, Weltner Jenő szakszervezeti 'titkár és Dénes Pál kávés — vezette, a kommiin állatit pedig az elkommunizálit —■ magyarán elrabolt vasutak ügyvitelét Safjó László, mint teljhatalmú termelő- biztos intézte. A kommiin bukása után a zavaros helyzet még bonyolultabbá váljt: a százmilliós deficittel dolgozó, lerongyolódott, tönkrement pályatest, kocsik és felszerelések se a fővárosnak, se a részvénytársulatoknak nem kel- kittek. Minthogy Ózonban! a vállalatokkal mégis csak kellett valamit csinálni, átmenetű intézkedésnek azt választották, hogy az ügyek végleges rendezéséig az egyesitett vasutakat a kormány vette kezelésébe és élére a kipróbált szakembert. dr. Tormay Gézát állította miniszteri biztosul. Ez az állapot már hónapok óta tart és minthogy a kormány a kérdést mielőbb rendezni Széljegyzetek a polgármester karácsonyi cikkéhez A polgármester karácsonyi cikke, „A bűnös Budapest1', már épen idején volt, hogy megjelent. A vádak, amelyekkel szembeszáll, nem uj keletnek. Idők folyamán föl-fölbukkantak azok ismételtein. Bizony, mi tűrés-tagadás benne, a közönségnél nem ma idegzödött b,e, hogy a városháza panama-fészek, nem a mai kurzus dobta felszínre a kósza jelszavakat, amelyeket kint az utcán, a kávéházak- bnn, pletykálódás közben olyan könnyű lelkiisme- retlenséggel dobnak be a közvéleménybe. Okosan tette a polgármester, hogy szembenézett a vádakkal, amíélyek ma már az utcáról, a kávéházból a pártkörökbe is belopóztak. Ideje volt. sőt talán már meg is késett vele. Mi nekünk nincs ebben a kérdésben sok aláhúzni valónk. Ez az újság minden alkalommal élesen juttatta kifejezésre azt,' amit a polgármester most panaszos szavakkal mond el. Mi minden alkalommal, amikor arra mód kínálkozott, válogatás nélkül mutattunk rá minden városházi íélszegségre^ soha hangfogót nem tettünk a kritikánkra, soha nem néztünk el semmit, mindenkor nyitott szemmel jártunk az események között és az irótollunkat soha sem tompítottuk, amikor csípnie, szúrnia kellett. De a pletykát, az utca véleményét soha sem tettük a magunkévá, sőt mindenkor harcoltunk ellene. Megmondtuk mindig és most sem titkoljuk azt a véleményünket, hogy a városháza minden elismerést megérdemlő tisztikara — a polgármestertől az utolsó kisegítő, ideiglenes dijnokig — magasan ‘[fölötte van ezeknek a vádaknak. Es mi szeretnénk a legjobban, ha ennek a csúnya boszorkán ypörneK, a csatározásnak á láthatatlan panamákkal, egyszersmindenkorra vége szakadna. Sajnos azonban, a figyelő szem megáll a pitfai, hogy a városházi adminisztrációnak állandóan vadnak olyan furcsa kinövései, amelyek tápot adnak az ócska pletykának. Ezeket a kinövéseket is le kell operálni, hogy akkor aztán végleg és minden vonalon be lehessen tömni a szószátyárkodást. óhajtotta, felszólítást intézett úgy d fővároshoz, mint az érdek elit részvény társulatok igazgatóságához, hogy a közúti vasutak átvételére nézve tegyék meg prepozícióikat. Közben az érdekelt felek meghaíUlgíításával tanácskozások is folytak, amelyeken a kereskedelmi minisztériumot Dessewffy Aurél miniszteri tanácsos, a fővárost Rényi Dezső tanácsnok, a részvény társulatokat pedig Sándor Pál vezérigazgató képviselték. A főváros, Lm úgy is súlyos pénzügyi helyzetében, a vasutak megváltásával járó nagyszabású pénzügyi tranzakaióba nem bocsátkozhatott bele, Sándor Pál pedig elsősorban a jóvátételt kötötte ki: viselje fiz álam a százmilliós deficitet, üzemképes kocsikat, felszereléseket és jókarba helyezett pályatestet és uj, hosszabb lejáratit szerződéses megállapításokat követelik Heinrich Ferenc kereskedeinr; miniszter hivatalba lépése után azonnal hozzálátott a nehéz probléma beható tanulmányozásához és mint hiteles forrásból értesülünk, a kényes ügyben most véglegesen döntött. A részieteket egy-két hapcin beiül nyilvánosságra hozzák, annyi .azonban máris kiszivárgott, hogy a döntés úgy a közlekedéspolitikai érdekeköt, mint a közúti vasutak kisrészvényeseit teljesen ki fogja elégíteni. És ismételten hangoztatjuk: nem a tisztikar makulátlan becsületéről, hanem az adminisztráció gyámoltalanságairól, gyengeségeiről van szó. A múltban azonban megvolt az a testület, amelyet mindezekért felelőssé lehetett tenni. Felelőssé i‘s| tettük a városházán történtekért a törvényhatósági bizottságot, a klikkrendszer uralmát, a protekciót és a — kijárásokat. .. Azonban ma? . .. Ma azopban azt látjuk, hogy bár nincs törvényhatósági bizottság, városatyák tévedésből sem teszik be a lábukat a városházára, a klikkrendszer- ből származó furcsaságok csökevényei azonban még ma is megvannak. Mát ezeket a csökevényeket gyorsan és nyomtalanul el kell tüntetni. Mert mindaddig, inig ezek megvannak, nem fog elülni a pletyka. Hányszor halljuk színházakban, kabarékban, mozikbami, hogy a közönség minden visszaélésért a városházát teszi felelőssé és pedig hangját nem tompítva, élesen, a pletyka, a rágalmazás olcsó eszközeivel. Ezúttal csak néhány esetet szögezünk le. Mindegyik olyan, amely régóta a köztudatban él. Mindegyik olyan, hogy a pletykának meg van a maga tárgyú alapja. Lássuk csak: a Nemzeti Színház előtt, a Kasselik-féle telken esztendők sora óta ott éktelenkedik egy minden ízlést kicsiholó, hatalmas, csúf hodály, egy tűzveszélyes fabódé. Ki tudja megakadályozni, hogy' ebben a félszerben még mindig folynak az előadások? Tessék akkor befogni a közönség száját, tessék miegmagyarázni a boszati- kodó járókelőknek, akik jó szemmel rá se tudnak nézni erre az építményre, hogy miért nem bontják le az Apó 1 ló-k ab a r é t? Ki tudja ezt és mivel tudja ezt megmagyarázni az embereknek? És ha magyarázat nélkül hagyják őket, rossz néven lehet-e venni, hogy megindul a pletyka? A Nagymező-utcában van a T i v o 1 i-m o z í. Mélyen, ügyetlenül nyúlik bele egy sziik udvarba és napról-nápra sok ezer ember szorong benne. Vájjon gondoltak-e a városházán arra, hogy a legcsekélyebb pánik milyen veszedelmet idézhet elő? Mert ha a városházán nem is gondolnak erre, a közönség nem felejti el, ahányszor átlépi a Tivoli küszöbét és mindannyiszor vannak pótkérdések is, amelyek már kezdenek hasonlítani azokhoz, amik ellen most tiltakozik a polgármester. Budapest egiyikv legnagyobb szállodájában, a Royalbau, aiz Apolló-inozi tartja elűajdásait. Van-e példa valahol a világon arra, hogy' egy szálloda fakóit kitegyék egyr esetleges tüzriadalom pánikjának ? Nem kérdi-e meg a közönség mind a három esetben, hogy hogyan tűrhetek ezek a bot- rányos állapotok? Es a közönség megadja az egyszerű. kézenfekvő magyarázatot is: hja. az Lingerie i d e r-nek jó kijáróia van a városházán*. Az vesse a közönségre az első követ, aki még Budapesten nem hallotta, vagy nem mondta ezt. De menjünk tovább. Két esztendő előtt — épen a Fővárosi Hírlap erélyes felszólalásai után — bezárták a Rákóczi-uton a Steinhardt-mulatót, mert bebizonyosodott a tűz veszélyessége. Ugyanezen a helyen néhány nap óta valami Tabarin nevű tánchelyiség nyílt meg. Vájjon nem joggal kérdi-e az, aki mindenhol panamát szagol, hogy mennyivel kevésbbé tűzveszélyes ma ez a lokál, most, miután átfestették a cimtáblát? Vagyi olyan igen jól élünk már, hogy' a tűzveszély esség apró szépséghibájától is el lehet tekinteni, csak egy mu- latőhelylyel több legyen Budapesten? És nem kézenfekvő-e a föltevés, mely váddá alakul ki, hogy' Beck urtiak, az uj tulajdonosnak, befolyásosabb kijárója van, minit amilyen Steinha'ndt urnák volt? Az Andrássy-uton bezárták a Nagy Endrékéi b a r é t, hogy ugyanott életre keljen a Bárdos-színház. Vájjon vett-e már fáradságot valaki magának az illetékest körökben, hogy megnézze azt aiz1 életveszedelmes tolongást, amdly a túlzsúfolt pincehelyiségben megismétlődik? És megirta-e már a polgármester a válasz-cikket azokra a megjegyzésekre, amelyek itt egymást érik? De végigjárhatnánk még a mulatók egész sorát, ahol mindenütt akad a közönségnek egy vagyr más maliciózus, sokszor nem is jogosulatlan megjegyzése. Mert a közönség is nagyon jól tudja ám, hogy színház a fen- álló épitéisi szabályzat értelmében csak szabad tonen épülhet! És ha ez így van, miért tekintettek el ettől a normától, amikor a Kis Komédiának a isiziik Révay-utcában, a T é 1 i k e r t-nek meg a Nagymező-utcában megadták az engedélyt? Csak kiragadott példák ezek. De ki ne látná belőlük, hogy ezeknek van a legnagyobb részben olyan hatásuk, amely a közönségből a gyanút és a vádakat kiváltják. Ezek azok, amik miatt ferde szemmel néznek az emberek a városházára. A polgármester ur pedig akár minden nap írhatna egy cikket, amelyben védekezik és szembeszáll a vádakkal. Mert egyelőre több ember jár kabaréba és moziba, mint amennyi a polgármester cikkére kiváncsi. • • • Előf izetőinkhöz! 1920. évi jalrsuár hó 1-ével uj előfizetést nyitott junk lapunkra, kérjük tehát azon előfizetőinkéit, akiknek előfizetése december 31-én lejárt, hogy iái megújításról idejében gondolkodni szíveskedjenek, nehogy a késedelem mialtit a lap küldésében fennakadás történjék. A Fővárosi Hírlap előfizetési! ára: Egész évre . . 80 korona. Fél évre .... 40 koronái. FŐVÁROSI HÍRLAP KIADÓHIVATALA. Kormánybiztos vagy vizsgáló-bizottság? A kormálniybiztos ,kinevezéséről!) ezen a héten ko- miolly kombináció nem forgott közkézíen. A jelöltek áradatában apadás mutatkozik és akik jó informáltságoit árulnak el, azt mondják, hogy a polgármester karácsonyi cikke nem ok nélkül íródott meg. Különösen annak a1 passzusnak tulajdonítanak különös jelentőséget, amely a vizsgáló-bizottságról szól. Ebben ,al passzusban a-zit mondja a polgármester, hogy ő egy komoly vizsgáló-bizottság kiküldését ismételten kérte. Ez >a bizottság nézze m'eg a városháza adminisztrációját, vizsgálja végig visszafelé és ha történt hiba, aulapitsa meg. Sem al fővárois vezetőségének, sem 'tisztviselőinek nincs 'tartanivalój a az ilyen komoly Vizsgálattól, de az általános
