Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-21 / 4. szám
Budapest, 1920 január 21. n 5 dis, van mintegy négyezer állatunk. Az sem felel meg a valóságnak, liogy Lendl Adolf távozása ártalmára lett volna az Allatkertnek. Azóta mindössze egyetlen darab állatunk pusztult el. Az állatok kosztját azóta lényegesen feljavítottuk, sőt most tervezünk valami nagyszabású dolgot, amivel az össze európai állatkerteket le tfogjuk főzni. _ o — No nem, erről még nemi lehet beszélni. — Mégis? — Majd ha a tanács elfogadta a tervet. —• Csak egy szót, tanácsnok ur!? — Expedicziót küldünk Afrikába. Onnan frissítjük fel az Á 11 a t k e r t anyagát. Olyan emberek mennek ki, akik már jártak ott és járatosak az állatok beszerzésében. Amiket főieméinek Az épitési engedélyek dijai, a piaci helypénzek, a városi vámok Bódy Tiivadair dr. polgármester, főpolgármester-helyettes a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában tett nyilatkozatából kiderül, hogy a főváros mindennek az árát, mindemnek az adóját, mindennek a vámját felemeli. A költségvetés bevételi tételleinek általában emelkedést kell majd mutatniok, amit a kiadási tételek amúgy is maguktól és biztatás nélkül meg fognak cselekedni. A költségvetési tételeket lezáró hét pecsét dacára niegkfsérelütik egy Ids képet adni azokról a dolgokról, amiket felemelnek. Álljanak itt ma ezek közül a következők: 1. Szóljunk először olyasmiről, amit nem is fölemelnek, hanem már föl is emeltek. Ennek a fölemelésnek érvényessége ab január 1 szól. Az épitési engedélyiek és a műszaki eljárások dijairól van szó. Ezen a téren már jubiláns, 25 éves, gyakorlat volt. Egészen természetes, hogy az emelés most legalább 100 #/o-ot tesz ki. de ha a IH-ik ügyosztály, amely az emeléist eszközölte, a valóságos helyzetet veszi figyelembe. az emelést legalább 400 °’o-ra kontemplálhatta volna. Annyival is inkább, mert hiszen az anyagárak, amelyeket ezeknél a munkálatoknál felhasználtak, legalább ilyen mértékben emelkedtek. Az épitési engedély a beépített négyzetméterek után eddig 40 fillér volt. most ez 1 korona lesz. Ez az. emelés azonban ma valószínűleg illuzó- rius lesz. mert, sajnos, ma senki sem épit semmit. A városépítési ügyosztály azonban egy uj jövedelmet is kreált a főváros számára. Eddig ugyanis a felék az uj szerkezetek kipróbálásáért semmit sem fizettek, holott az ügyosztály több munkaerejét az ilyesmi 2—3 napon át foglalkoztatta. Most egészen minimális dijat kívánnak ezért is számítani. Ha a muinka csak egy napig tart, akkor 50 koronát, ha több napig tart, akkor 100 koronát 'kell fizetni. Mégis csak olcsó János a fővárost II. Fölemelték a piaci h e 1 y p é n zieik e t is, e tekintetben azonban a főváros még nem kapta meg a kormányhatósági jóváhagyást. Az uj helypénzeket azonban február 1 -érc érvénybe kívánják léptetni. A piaci helypönzőknél eddig is. ezúttal is két kategória volt és lesz a jövőben is: az egyik az élelmiszerárusokra, a másik az i p a r c i k k á r u- sokra vonatkozik. Az élelmicikk árusok kevesebbet fizettek, mint a többiek és ez ezúttal is Így lesz. Az élelmicikkekért négyaetméterenkint 40 fillért, iparcikkekért pedig 1 koronát fizetnek. Február elsőtől kezdve az előbbiek 1 koronát, az utóbbiak pedig 2 koronát tartoznak fizetni. Az állandó bódék 30 százalékos engedményt kapnak ebből az ösz- szegből. A järvakelve árulók, ha egész hónapra vállalnak engedélyt, akkor annak élelmicikkeknél 20 korona. iparcikkeknél pedig 40 korona az ára. Ha naponkint váltanak igazolványt, akkor 1, illetve 2 korona a taksa. Van a tarifának még egy kivétele, amely szerint 10 ms-inél nagyobb területnél csak a fele di- fet kell fizetni. Kocsiról való árusításnál: egy kocsi Élelmiszerért 3 korona, egv kocsi iparcikkért 10 korona az illeték. Az 1919-ik évben a piaci helypénzek körülbelül 2.000,000 korona javadalmat hoztak a fővárosnak. A most folyó számítás szerint, miután 100 százalékos emelésről van szó, egybeül pedig a piacok forgalmának emelkedését is várni lehet, ez n jövedelem legalább 4—5.000,000 koronára fog emelkedni. Fel kellett ezeket az illetékeket emelni két okból: 1. mert ezek a dijak ma már az áruk mai árával arányban egyáltalában nincsenek; 2. a piac fenntartási költségeit, a tisztántartást, az amortizációt. a kövezeitjavitást és a személyzet fizetését, ez az eddig befolyt két mil'ió nem fedezte, erre ma már minimálisan nlégy milliót kell előirányozni. Már pedig azt kivánni ,sem lehet, hogy a fenntartási költségeket n főváros fedezze. 111. Fölemelik a városi v á m okát is. A ma is érvényben levő városi vámokat még lS77-be.iT állapították nfeg. Hogy mennyire lehetetlenek ma már ezek a vámok, annak jellemzésére elóg fenne mjegemliteni, hogy van olyan árú, amelyért mét1 er mázsán kint ma is mindössze fél .fillért kie.ll fizetni. A ská'a 0.5 fillértől 2 koronáig tart. két korona azonban csak egy új, Budapestre behozott hin- tólért, vagy butorszállitó'kocsiért jár. Néhány példa a ma fentállló vámtételekből: Kőszén métermázsánként 2.8 fillér. Fa métermázsánkint 4 fillér. Külföldi dohánygyártmányok métermázsánkint 60 fillér. Bársony, csipke, batiszt métermázsánkint 60 éllér. Most ezeket a vámokat átlag tízszeresükre emelik, ami még mindig épcnséggel nem lesz elviselhetetlen. tekintettel arra, hogy a fél fi lérből így 5 fillér, a 60 fillérből pedig 6 korona lesz. Ebben az esetben azonban a főváros célja határozottan a jövedelem iokozása. Hogy mit jelent ez pénzösszegben, annak magyarázatául szolgálhat. hogA1918- ban a városi vámokból 4.000,000 koronát vettek be;, 1919- ben, nem volt komoly forgalom. 1920- ban azonban a főváros még mindig redukált forgalom, de tízszeres vámtételek mellett legalább 8—10.000,000 koronáira számit. Ha pedig a normális idők ismét visszatérnek, a városi vámok a fővárosnak egyik legjobb jövedelmi forrását fogják produkálni. • « ® A magyar Piacé de la Concorde Paris ítélkezik, Páris kegyetlen. A szörnyű, a halálos Ítélet, amelyből feltámadást csak az olyan nagyszerű nép remélhet, mint a magyar, A p p o n y i kezében van. A szikratávíróból töredezett szavak futottak el hozzánk, de minden törött szó egy-egy tőrszurás minden magyar szívnek. Külön művészete a diplomáciának, hogy a legjelentéktelenebb helyek, semmitmondó pontok, stratégiai számok szerepeinek a békeszerződések tervezetében. Pusztaso- moria, Bodeha, Kottomány, Kassad, Bér emend, Da- moc, Pacin, no meg a többiek... Clémjenceauék ál- humanizmusa, amely meg akar ölni bennünket, de a szörnyű tetthez játékkést használ. Kottomány, Bér emend! Az utolsó magyar viskóban is, ahol az ábc-én túl nem igen terjed a tudomány, ott is megérezték az első pillanatban, hogy Kottomány, Bere- rnend meg a többiek Pozsonyt, Kassát, Komáromot, Nagyváradot, Kolozsvárt, Aradot, Szabadkát, Temesvárt jelentik. Szomorú és» kicsinyes ez a párisi kiméletesség. Vájjon 1871-ben nekik is igy mondták meg, ilyen kíméletesen adták tudtukra Elzászt? Mert ne feledje el Clemenceau, ne feledje el Lloyd George, a félhalott Wilson, hogy nekünk az utolsó Kottomány és Beremend, csak úgy mint kincses Kolozsvár és kuruc Kassa, valamennyi egy-egy külön Elzászunk. És ha a párisi Place de la Concorde-on gyászfátyolt viselt Strassburg szobra, mondd meg óh Clemenceau, hány fekete fátyolos szobrot faragjanak a magyar művészek, hogy felállíthassuk a legnépesebb utcák során szörnyűséges momentónak? A győzők szive kérges, ezen nem változtatnak az évszázadok, a diadal tigrist csinál a bárányból: ott mi hiába apellálunk. A végtelen gyász fájdalmas mementóinak igenis itt kell államok Budapest utcáin. Végig lőhetne rakni a körutakat fátyolos szobrokkal, melyek között naphosszat alázatosi kalaplevéve járhatna az ember és mégse lenne emléke mindnek annak a töméntelen Elzásznak, amelyeket az erőszak Pozsonytól Brassóig elszed. Ilyen energiát a gyászra vesztegetni ma, amikor újjáépíteni kell a leromboltat, visszapörülni kell az elszcdettet, nem szabad. Be a mementó mégsem maradhat el. Ott van a millennium büszke emléke, rajta nemzeti hőseink szobrai. Minden nemzeti hős mellett igenis álljon ott elveszett legdrágább kincseink közül egy-egy. Nagy királyaink, nagy vezéreink álljanak őrt Pozsony, Kacssa, Komárom, Nagyvárad, Kolozsvár, Arad. Szabadka és Temesvár mellett. A múlt dicsőségéből, a jelen szégyenéből, gyászából, akkor ki (fog virulni a jövő boldogsága, a feltámadás szent vasárnapja. Csináljuk meg a magyar Place de la Concorde-ot és zarándokoljon oda minden magyar minél többször, de mindig a feltámadás reményével. Az óbudai árvizveszedelem. Óbuda iirgesorsra Ítélt lakosai csaknem minden évben, mikor fönt a Kárpátokban ai hóolvadás kezdetét veszi, elkészülnek reá, hogy a viz dönti lakóhelyeiket Ez rendesen tavasszal szokott megtörténni, az áradó Duna hullámai benyomulnak az aranyhegyi árokba, amely aztán elönti a környék mélyebben fekvő terület."t: a Szérüskert-, a Búza- és Árpád-utcákat, a Szant- endrei-utat és a FiLatori-gát környékének zeg-zugos utcáit. A főváros, amint a Fővárosi Hírlap már több ízben megírta, évek óta dolgozik az ártéri terület rendbehozatalán, dia a munkálatokkal a háborús építkezési nehézségek miatt mié'g mindig nem tudott elkészülni. Az idén az árvizveszedelem a szerencsétlen lakókra sokkal korábban zudult rá és nagyobb mérvekben jelentkezett, mint más években. Az áradás Óbuda külső részén már egész utcasorokat elöntött. A főváros részéről Déri Ferenc alpolgármester és Fock Ede tanácsnok, .aki az áradás elleni védő- intézkedéseket vezeti, felkeresték az árral elöntött területeket és intézkedtek, hogy az áradás miatt lakásából kilakoltatott néhány száz 'lélek megfelelő élelmiszerhez és tüzelőanyaghoz jusson. Ezeket egyelőre a szentendrei-uti iskolában berendezett szükséglakásokban helyezték el és most kieresnek számukra más iskolákat. A szivattyúk állandóan működnek. A szénügyek kománybiztosa most utalt ki negyvenöt waggon szenet a szivattyúk szénszükségletének fedezésére. Vasárnap délután Folkusházy Lajos polgármester is bejárta az árvíz által sújtott óbudai területet és hasonlóképen intézkedett az árvízkárosultak megfelelő támogatásáról. A birkahús esztendeje. Budapest élelmezésében még mindig nem észlelhető javulás. Az azonban kétségtelen, hogy a kormány állandóan napirenden tartja a kérdést és — mint Értesülünk — kész radikális eszközökhöz folyamodni. Ma azonban mindenben hiány van, csak hússal vagyunk ellátva bőven, aminek megint az az oka, hogy a magas húsárak mellett csak a gazdag embernek van módjában vásárolni. Rendkívül érdekes adatokat találunk azonban Budapest életére vonatkozólag a közvágóhidak most megjelent beszámolójában, amelyek az 1919. esztendőről szólanak. A vágóhidak forgalma a két utolsó esztendőt egybevetve a következő volt: Levágások: 1918-ban: 1919-Pen : darab darab marhát: __ 19 8.202 109.360 borjut______ 10 1.225 21.583 juhot ............ 67 .948 12 2 182 sertést__ __ 19 2 422 78.908 Az 1919. évi vágások tehát az 1918. évivel szemben a következő arányban csökkentek: marhánál 45 százalékkal, borjúnál 78°/o-kal és sertésnéi 59°/o-kal, ami igen nagy esésnek mondható. A juh Vágásnál 80 százalékos az emelkedés, amit nagyon könnyen megmagyarázhatunk, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a kommiin alatt más hús hiányában állandóan birkahússal traktáltak bennünket, úgy hogy júniusban 78,604 darab birka fogyott el Budapesten, 11,000 darabbal több, mint 1918-bam egész esztendőben. Érdekes azonban megemlíteni, hogy a marhavágásokban a "legnagyobb csökkenés augusztus ps szeptember hónapokban, tehát közvetlen a kommün bukása után volt. Ezekben a hónapokban 4000—-
