Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-21 / 4. szám

4 Budapest 1920 január 21. A háziurak pőre a fővárossal. Emlitettük fentebb, hogy erre az álláspontra a tanácsot a főváros zsebén ütött é r z é- keny kár vezette. Az augusztus 1-je óta érvényben levő magasabb vizdijak szedésének jogosságát ugyanis a háztulaj­donosok igen komoly formában .vonták •kétségbe, Ez a komoly forrna tudniillik az, hogy a magasabb v i z d i j a k a t egyszerűé n n e m haji a n d ók megfizet n i. A H á z t u- 1 a j d o n o s ok S z ö v c t s é ^ e ugyanis körlevél­ben tudatta tagjaival, hogy a fővárosnak ez az ár­emelése f ö r vie n y t e 1 e u és igy azt respektálni nem kötelesek. Egyben pedig a t a n á c s h a t á r o- z a t á t megfelebbez.ték a k ö z i g a z g a- tási bírósághoz, amely azonban a mai napig még nem döntött ebben a vitás kérdésben. A háztulajdonosok lépésének kellően megokolt magyarázata ugyanis az, hogy a főváros közgyűlé­sén nem ment át a tanácsi rendelkezés cs igy ennek nincs módjában jogerőre emelkedni. Mindez máskép lenne1, ha a tanács határozatát a kormány jóváhagyta volna, ez azonban a u g u s z t u s ó t a nem t ö r- tén t meg és. igy a főváros kénytelen tűrni, hogy a háziurak ne fizessenek, ellenben a fővárosnak sú­lyos áldozataiba kerül a inai anyagárak és bérek mellett a lakosságnak vízzel való ellátása, amelyet beszüntetni nem tud, mert a levegő után a legfon­tosabb közszükségleti cikkről, a vízről, van szó. A kormány azonban még mindig azon töpreng, kor­mánybiztost kiildjön-e a város élére, vagy várja-e be a községi választásokat? Németország nagyvárosai már a háború alaftt a legsúlyosabb pénzügyi krízisbe jutottak. Megingott háztartásukat nemcsak köicsön-injek- ciákkal táplálták, de egyben sikerült nekik több ízben is állalmi 'támogatást, hathatós segedelmet kieszközöMök. Ezzel szemben mi történt ná­lunk? Az, hogy az állam még ma sem fizette meg azokat a haltalmais összegekét, amelyeket a főváros a háború alatt a, kormánynak előlege­zett. Eveken át tartó harcok uitán sjem sikerült ezeket a követeléseket az államon megvenni és asmiikoir kizárólagosan emiatt megromlott a fő­város háztartási mérlege, akkor ránkköszöntött a bolsevizmus miniden rémével és mindenekfölött azzal a mérhetetlen pénzdobálási öltlettel, amely­nek eddig még példájáít egyetlen társadalmi közösség isiem mutatta. A háborút és a kommu­nizmus pénzdobálását azonban Budapest nem fizetheti meg, sajnos, mind a! kettő egyetemlege­sen az ország terhe és ha még ehhez a román megszállás rablásait is figyelembe vesszük, épen- ségge'l szerénynek kell mondanunk a főváros számláját, ajm'e'lyet mindössze 180 millióról nyújt be az államnak. Ma azonban még a főváros bevételei körül is zavairok vannak, ami Iniem ás csoda, mert a forradalmak sorozata mlegzavartaí a mindennapi élet menetét és a fővárosnak is időre van szük­sége, amíg háztartási ügyeit rendezni tudja. A kommunizmus bukása óta rövidle járatú kölcsö­nökkel tudta csak a főváros háztartását vezetni. Ezek a kölcsönök a mai napig 60,000.000 koronáit tiesznek ki. Az együk napról a másikra való élés azonban nem lehet életexisztencia egy világváros számára és a tanács erkölcsi bátor­ságának, lelkiismereti tisztaságának, a! komoly szükség fellépésének jele, hogy most egy jelen­tékenyebb!, ihosszulliejáratú kölcsön felvételével igyekszik a főváros háztartását rendbehozni. Ilyen előzmények után Bódy Tivadar dr. polgármester a tanács nevében a fővárosi pénz­intézetekhez fordult és őket ajánlattételre szóli- tdtta föl. A budapesti nafey pénzintézetek, dacára a súlyos gazdasági helyzetnek, a legnagyobb előzékenységgel fogadták a felszólítást és rend­kívül kedvező ajánlatot tettek egy 200,000.000 koronás hosszúlejáratú kölcsönre, amelyet már a jövő héten jegyzésre fognak kibocsátani. A kölcsön 4 és fél százalékos kamatozású llesz és kétségtelen, hogy ez a papiros a közönség köré­A lift, az istenadta lift. A lift, az istenadta lift sohasem volt a pesti ember kedvence. Ha a házmester ünnepelni vagy szórakozni akart, ha ai családjával orfeumba ment, vagy másnapos katzenjammerében a divá- non hevert, megjelent a gyászos és iráshibával telített irásmű: A lift nem működik, javítás alatt van. Hogy megsokszorozódott most ezeknek az irásművcknek'a száma! Még jó, ha csak időnként jelennek meg. A legtöbb esteiben állandó szere­pet kapnak, mert: a háziúr egyszerűen megta­gadja a lift javítását. Ehhez mondani sem kell — nincsen joguk a házi uraiknak, de miután lift - hivatal nincsen, panaszra a lakók legíöllebb a sóhivatalhoz mehetnek. A háziurak kiszámítot­ták, hogy nekik az uj helyzetben egy ház felvo­nójának áram-dij-többléte és karbantartási költ­sége szobán kitilt és évenkiut átlag száz koronába kerül. Ebben az értelemben a lakásügyi kor­mánybiztoshoz fordultak a háziurak, hogy a lift külön költségeiket a lakókon beszedhessék. A főváros tanácsa most megadta a választ és ki­jelentette, hogy a lifthasználatért nem szabad dijakat, esetleg magasabb dijakat szedni. .4 fő­város tanácsa, vagy a lakásügyi kormánybiztos azonban mindenesetre igen hasznos munkát végezne, ha megmondaná, hogy a lakók hova forduljanak, ha a háziúr önkényesen beszünteti a tiftközlekedést. Mert a lakók fizetnek, ha a háziurak a díjak szedésére valamely törvényes fórumtól felhatalmazásit kapnak, de az „egyéni ben is nagy keresletnek fog örvendeni, mert tisz­tába n 'kell lenni vele. hogy mai fizetésfcépesebb közüliét aligha van az országban, mint Budapest főváros. A 'tanács ezen aíz állápon hozzájárult a polgármester tervéhez és miután a pénzügy- miniszter előzetes hozzájárulása is biztosítva van, megadta a felhatalmazást a polgármester­nek a kölcsönszerződés haladéktalan megköté­sére. A Fővárosi Hírlap legutóbb; számában jelent meg Bódy Tivadar dr. polgármester nyilatkozata a főváros pénzügyi terveiről. Ebben: a nyilatko­zatban 'egyenlesen szenzációszámba ment a'z az önérzetes, eltökéltséget tükröző hang, amelyen a polgármester a főváros házitartásának rende­zéséről szólott. De a nyilatkozaton kívül is meg kell ‘ állapítanunk, hogy sem 2! háború, sem a forradalmak sorozata, sem a bdlsevizmus, sem a'z ország gazdasági romlása, sem pedig a ro­mán megszállás nem tudták a főváros pénzügyi helyzetét annyira megingatni, hogy akár a köz- igazgatás menete, akár az üzemek működése egy pillanatra lis fennakadást szenvedett volna. Mind­ezek fölött pedig ai főváros a legutóbb megkezdte kölcsön szelvényeinek a komm ün alatt félbe­szakított fizetését is. Az anyagi viszonyok mérlegelésénél leg­elsősorban azonban,1 az Idei költségvetést kell figyelembe venni. Ez a költségvetés ma még nincsen kószán, aminek az az oka/, hogy a gépek precizitásával akarják aunlak realitását biztosí­tani. A Fővárosi Hírlap azonbafn hétről hétre tudósit ezeknek a költségvetési munkálatoknak állásáról és ezekből a tudósításokból minden kétséget kizáró módon kiderül, hogy amig egy­részről ai takarékosság elvét ad abszurdum kívánja vinni ai tanács, ugyanakkor a bevételek emelését minden módjában álló eszközzel fo­kozni kívánja. Egész sereg aldót emelnek fel, az üzemi produktumok árai magasabbak lesznek és általában ahol bevételek vannak, miinfdenütt alkál­in azkodniok kell ezeknek a mai viszonyokhoz. Az eddigi deficites költségvetésekben 25—30 esztendő előtt megállapított díjtételek szerepel­tek minden vonalon, a tanács természetesen a inai súlyos viszonyok mellett nem tűrheti eze­ket az anachronizmusokat és így a jövedelmek iglen jelentékeny módon szaporodni fognak min­den vonalén. Ha megemlítjük még, hogy a fővárosnak az állammal szemben fennálló 180,000.000 koro­nás számlájának kiegyenlítése stem késlietik már tovább, mint almikor majd az uj közgyűlés e te­kintetben tréfát nem ismerő hangon fog fel­lépni, akkor már csak a főváros vágyóid hely­zetének ismertetése van hátra. A külföldi köl­csönök kérdését a békeértekezlet van hivatva rendezni, de még ezt is belefoglalva a mérlegbe, kiderül, hogy Budapest a világ legvagyonosabb városai közé tartozik. A tanács szerint a főváros összes terhei 8(M),(M)0.000 koronára rtífiiwK amivel szemben 1,400,000,000 Koronát Képviselnek *r. aktívák, vagyis a tiszta vagyon 600.000.000 koronát tenne ki. — — Ez a becslés azonban már régen elévült és ha az ingatlan vagyonnak mai igazi értékét állítjuk be a mérlegbe, akkor a iőváros aktivál milliárdokat tesznek ki. Ilyen gazdagság, ilyen kedvező vagyoni állás, melletti pusztán arról lehlet szó, hogy a főváros meg akarja magának szerezni a kényel­met arra, hogy minden kötelezettségét fennaka­dás .nélkül teljesíthesse és meg akarja szerezni aünak lehetőségét, hogy legszükségesebb beru­házásait is eszközölhesse, mert hiszen ezeknek a beruházásoknak eszközlése azonos Budapest gazdasági életének újraéledésével. Az uj kétszáz­milliós kölcsön tehát a fővárosnak munkája za­vartalanságához ad segedelmet, azoknak viszont, akik a kölcsönhöz hozzájárulni k:ivánua!k, olyan biztonságot nyújt, amelyhez hasonlót a ma> viszonyok között szinte keresve sem lehet ftalálni. Bérezel tanácsnok afrikai expedíciót szervez Amikor Hagenbeck a saját hattyúit eszi üteg — Négyezer állat van az Állatkertiben — A háború alatt 40n/0 pusztult el Bérezel Jenő dr. tanácsnok a héten bevonult a magyar békeszerződés történetébe. Fölfedezte irá­nyi Dániel egy beszédét, amelyben Elzászról van szó és amelyet, ha most reprodukálnak a franciák előtt, kétségkívül nagy hatást (fog kelteni. Az Irányi-féle beszédet külön kurír vitte Parisba — irja az Ui Nemzedék — hogy A p p 0 n y i gróf minél előbb felhasználhassa azt. A beszéd mindenesetre nagybecsű dokumentum, felkerestük tehát Bérezel tanácsnokot, mondaná el, miként került kezébe, vagy jutott eszébe ez a kitűnő ötlet. — Hát olvasgat az ember — szerénykedett a tanácsnok. — No meg beszélgetünk is néha úgy társaság­ban. Erről is, amarról is. Szó szót követ. És az em­bernek eszébe jutnak rég elfelejtett dolgok, amelyek­nek megint hasznát lehet venni. — Hogyne, nagyön fontos dokumentum — mond­juk — külön kurír vitte Párisba. — No nem épen külön kurír — hárítja ei ismét az érdemet — de épen. kurír ment Párisba és ezt i* magával vitte. Mondhatom, eleget szaladtam, amig az utolsó pillanatban, a legutolsóban, megfogtam a kurírt. Mindegy, a kincs Párisban van és BtrczeI Jenő van olyan jó magyar ember, hogy ezekben a szo­morú órákban nem sajnál egy kis fáradságot, ha va­lamit használhat. Ha már itt vagyunk, beszélünk egyébről is. A z állatkertről. Amelyről csak az imént mondott kemény kritikát a Fővárosi Hirlap. Bérezel tanácsnok méltatlankodik, mert a kritikát — mondja — nem érdemelte meg az Állatkert. — Nincs baj az állatkert körül, amelyet persze megviselt a háború, de be fogja látni, hogy segiteni nem lehetett. A fókákat igazán csak a csoda ment­hette volna, meg hiszen nem tudtunk nekik tengeri halat adni. Sózott heringekkel is próbálkoztunk, de nem használt semmi. A fókák bizony megdöglöttek. Erről azonban nem lehetett tenni. Képzelje el, milyen nagyszerűen áll a budapesti Allatkert, amikor H a- genbeck már a saját h a 11 y u i t ebédeli meg. Nálunk a háború a 1 a 11 az állatállo­mánynak csak 40 °/o-a pusztult el, emi igen k * d v • z • irányszám. M a tíi é g í* í »­akciókat“ szigorúan meg ke® torolni. Rendezik a főváros pénzügyeit A főváros 200 millió hosszú lejáratú kölcsönt vesz föl — Budapest a világ legvagyonosabb nagyvárosai közé tartozikl

Next

/
Thumbnails
Contents