Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-12-22 / 52. szám

Kilencedik évfolyam 52. szám Budapest, 1920 december 22-én BflH!mtaiimiiigniniiiniiinnitaintaiüniiiaiiiDiiiaiiiniiiuiiiainnHinnininaiiiniiininninaiiiaiiiniiiaiinmiS MMZOWMZBT&Sr JtXJTKl éwm_____100 JC, Vét óvw* őO,if. Kmrms sxdtmoft fttipha- fM a ftladóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Fai ölöm mMm'wtkmmxtö i OCLCSÓ fömil Mofffmtenitk mind!* didin, Szar*f*0Mx£öt tkladóhtvatal t VJ. Szív-utca mm. YS. Telefon A szeretet ünnepe idegemül, lűtehagyottan, fájdalmas elborulással közeledik felénk. Reményeink gyermek-.Jézusa fáradt, szomorú szemekkel tekint az országra, amely sötét gyászfátyolt húzott az öröm nap­jaira is. És a gyászfátyol alatt lepereg szemünk előtt az átkozott filJtni: a keresztrefeszités ször­nyűsége, a latrok gonoszsága, És ma, amikor reményeink gyePmek-.lézusa még szegénysé­günk, koldusságnnk, eltiportságunk jászol-böl- csöjében, kezd él'etr ékelni, máris ideragyog fe­lénk a feltámadás szent hite. Sima hártyabör telepedett a gyógyíthatatlan sebekre. Az ország vérző csonkjait fel kell szá­rítani. Mert Magyarországot nemi lehetett meg­verni négy esztendős szörnyűséges háborúban,, de félholtra lehetett taposni kecses diplomata cipőkkel a trianoni békében. Nem a, magyar kar fáradt ki a harcban, de idehaza, a front mögötti bajok piszkálták a lelkeket a forradalomba, lés ma este nem gyújtanak meg imagas kezek egyetlen karácsonyfa-gyertyák amely ne arra emlékeztetne, hogy a megváltás nem lehet messze. Mert a történelmet nem lehet megállí­tani könnyű papirossal, a tüzet nem lehet össze­házasítani a vízzel és a' szere te tét nem lehet a gyiilölséggel fokozni. Meghasonlott. önmagával, meghasonlott mindenkivel a magyar lélek és ma, a Szeretet ünnepén nem a megbocsátás, nem a derűs, a boldog, a reményekben fürdő ér­zések hanem a jövendő okos számítása mon­datja nekünk, hogy békesség a földön embe­reknek. Az ölhetett kéz, az el hajított fegyver, a meg- fopett nemzeti önérzet sivár karácsonya ez. A karácsonyfánk szegényes,, elhagyatott, meg­fogytak a magyar kezek, amelyek azt felékesit- sék. Idegen tűzhely mellé sodródtak és kétség­beesve gondolnak az itthoni karácsony esté re. A messze jövendő zuzmarás pusztáin át bandukol­nák felénk ezek a bujdosó lelkek. Vájjon, mikor érnek ide újra. Mert csak az lesz az igazi kará­csony. a mii igazi Megváltónk; akkor születik meg. ha majd mi magyarok mindnyájan együtt leszünk,, idehaza leszünk Nagy-Magyarország- ban. De addig! Addig né legyen ennek a nemzet­nek egyetlen kitaszítottja se. Ne ismerjünk!, csak testvéri kezet, Csouka-Magyarország bilincsei között ne legyen senki ellensége a másiknak. Érezze át ezt ma mindenki, mert ma a Szeretet ünnepe van és soha annyi áldott szeretette nem volt még szükség, mint ma. Öleljük szivünkre egymást, akik együtt voltunk a harcokban de azokat, is, akik ellenünk küzdöttek, mert a jövendő nagy megpróbáltatásaiban mindnyá­junknak együtt kell lennünk és a. jövendő nagy ■csatáján senkiitek sem szabad árulóvá lennie. Meg kell. adni a módot imindenkinek, hogy hű lehessen, hogy senkinek szive ne vágyódjon el ettől az eltaposott, de feltámadni készülő or­szágié)!. Ha ez igy lesz, akkor boldog este lesz a Ka­rácsony este. Ha ez igy lesz. akkor ma született meg a mi Megváltónk. TZ/ZZÉ/YJdO/Z • «9 Az állatkert körül legendás dolgok történnek. Egyszerre szemefényévé, mindenévé, kincsévé, re­ménységévé, adósságaiból megváltójává lett ennek a városnak, bedig sorsosfársa volt az állat kert is annak a Gellért-fiird ön oly meg a főváros telekpolitikájának, amelye­ket nem győztek gáncscsal és gyanúsítás­sal. Akkor elszórt, elpocsékolt, szemétbedo­bott milliókról szólott a mit a, ma pedig a víziló-párocska — hogy úgy mondjuk a mellényzsebéböl ki tudná fizetni a főváros ezidei deficitjét. Mi lennie ma. ha érték­telen bankók feküdnének a kasszáiban, a mérhetetlen értékű telkek helyett? És mi­lyen öröm ma a Gétiért-fürdő legendás ér­téke a befektetett szerény milliókkal szem­ben. Mert ne feledjük el, hogy a főváros egykori „pénzpocsélwlása“ révén élünk ma és ezen a réven van reményünk, hogy életben is maradunk. A bajorok királya jut eszünkbe, akit gyámság alá \h\elyeztek, mert megcsinálta a hét Pinakotékát. a, Nim- pí. fnburgot, a muzéiffnokat 'és ki mája meg mi mindent. Az igazi nagy alkotásokat a kortársak mindig gúnyolják és az utódok mindig dicsőítik. A nyúl a múltban szerves része volt a húsvéti ün­nepnek. Valahogy a legenda összekeverte a természettudományt és nyalka mezei nya­lat ültetett a hintés tojásra. Az iáén a nyúl karácsonykor vonul be és pedig, bár tojás nélkül, a legszegényebb ember asztalán is helyét foglal. Persze pecsenye alakjában. A közélelmezési minisztérium parádés gon­doskodása ez Budapest lakosságáról, ame­lyet csak dicsérettel és hálával könyvelhe­tünk el. Ennek a szegény,, szerencsétlen, so­kat szenvedő pesti embernek is joga van egyszer egy esztendőben egy jobb falatra, ízes pecsenyére. Végre is, ha a koldus Ma­gyarországon vasár naponkint minden pa­raszt fazekában tyuk főhet, a pesti ,,ur'1 is megérdemli, hogy legalább Karácsonykor fagyasztott nyalat ebédeljen. A közlekedés Budapesten föltétlenül válságos óráit éli. A villamos deficitje a forradalom óta az égig emelkedett. Az omnibuszra másfél milliót, a siklóra negyedmilliód, az autóbuszra ne­gyed!’élmilliéd fizetünk rá. Ez a ma egyik legsúlyosabb problémája, mert a tarifák folytonos emelése egészen kizárt dolog. A közlekedést beszüntetni sem lehet, mert az olyan sziikségs, mint a viz. vagy a szén, amely nélkül megáll minden munka. Az autóbusz negyedfélmilliós deficitje termé­szetesen luxus, de ezt a főváros maga is tudja. A kérdés csak az, hogy magánválla­lat meg tudna-e birkózni ezekkel a mérhe­tetlen nehézségekkel? Es ha a magánválla­lat meg tud velük birkózni akkor miért nem tud a főváros? Nagyon nehéz problé­mák ezek és meg kell gondolni, hogy sza­bad-e a fővárosnak ennyire rizikós vállal­kozásba belemenni? Tárgyalás a villamos vasútokról Jogbiztositás az esetleges megváltásra Kedden délben órák hosszat tartó tanács­kozás folyt a városházán a villamos,-vasutak nugv problémájának megoldásáról. Emlékeze­tes,, hogy a pénzügyi bizottság egy busz tagú al­bizottságot küldött ki ennék! a kérdésnek elinté­zéséi e. Úgy tudj ink), ennek a bizottságnak rend­kívül kiterjedt hatásköre van, a köz-gyűlés meg­kérdezése és utasítása nélkül intézik ebi ki, fel­mondhatja a közútit szrzödéisét és a megváltás tok into :ében is döntő lépésüket tehet. A keddi tanácskozás első megbeszélése volt enneíki az albizottságnak. Értesülésünk szerint ezen az értlekezlaen döntés nlem történt és azok a hírek, amelyek ezt az értekezletet megelőz­ték, valószínűleg túlozták ennek a megbeszélés­nek a jelentőségéé. I ény az, hojgy már a bizott­ság összeülése előtt kialakult a vélemény, hogy a Közútit meg kell váltani és mindkét villamos- v a sut at a fővárosnak házi kezelésbe kell venni. Az a döntési, amely a mostani előzetes ta­nácskozásokból ki fog alakulni!, nem megy el eddig a pontnjgj, hanem — mint a fővárosi Hir- lap-üt informálják — csak biztos tani; kívánják annak lehetőségét, .hogy g Köz úti na cn\- egyalaián sói ke) üf, biztosítva legyen, illetve ennek jogi természetű előzményei meg­történjenek. Más szóval ez azt jelenti;, hogy a főváros 1923 január elsejére fel kívánja mon­dani a Közúti területhasználati engedélyét. Ez a lépés azonban korántsem szögezi le a fővárost a mellé a most föltétlenül kísértő gon­dolat mellé, hogy a Közútit meg is váltsa és a villamos-va.sutaka’u házi kezelésbe vegye. A te­rülethasználati szerződés felmondásával a. fő­város csak szabadkezét kívánja biztosítani és esetleg a meginduló tárgyalások során előnyö­ket kiván szerezni), amikor dokumentálja azt a szándékát, hogy, ha. kell, a házikezelés gondo­latával is meg van barátkozva és erre az előké­születeket is megteszi. Miéig kell azonban állapítani, hogy a megvál­tás és a házikezelésbe vérei nemcsak fenyege­tés Szérűén hangzik el. de tény, hogy a közgyű­lési többség és maga a rendkívüli diszponáló joggal felruházott huszas albizottság is élénken hajlik a villamos községesitése felé. Valószínű, hogy ez csak érzelmi dolog ma, amit! meg is tu­dunk' érteni, mert hiszen a többség előtt szép és kecsegtető példák állanak a községesités terén. Hogy mást ne említsünk1, a gázgyár, az elektro­mosmüvek feltétlenül fölkelthetik az uj közgyű­lés ambícióját. De minden másként lesz akkor, ha a számokat, a viszonyokat is megismerik, mert az a kombináció, amely ma közkézen fo­rog. meglehetősen naiv és olyan, amely a perek áradatát fogja a főváros nyakába zúdítani, ha ugyan a józanság nem győz. mielőtt a veszedel­mes lépés megtörténik. Ezekén a hasábokon az okos és idejekorán való községesités gondolata mindenkor lelkes és odaadó támogatásra talált. A villamosok, meg­váltása és községi kezelésbe vétele azonban na éppenséggel nem időszerű. A fővárosnak nincs és nem is lehet ma pénze arra, hogy olyan, óriási beruházásokat eszközöljön, amelyek csak év­tizedek múlva hoznák meg mérsékelt kamatjai­kat. Általában vigasztaló az a tudat, hogy a fő­város vezetői, ha érzelmileg a megváltás mellett

Next

/
Thumbnails
Contents