Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-11-17 / 47. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 november 17-én 47. szám ÍmíiűiifsmHmHiommi:aiiiaiiiaiiiDiUDiimiiiaiiiDUiDi»DiiiDiiiDmmiimiiDiiiciiiiaiiiaiiir!3!imii!!miiciiimiivi mönzBTäsi JtnirKt Bofész évvé ___ 100 K. ré t évi** .........50 K. Stgfycs sztSvnoh frejplta- OéA a kiadóhivatalban. Váv»osip politikát és közgazdasági hetilap Felmlóm muevhemmtó # D OLCSÓ Emii Megfetenth mfndmmp- ddn, SzepAasz/0s#g <ts kiadóhivatal t VJ, Am. Szív-utca mhm 18, BMBhm Telefon fJ7<4S A szomorú aktus, amelyI)yel a háborít aktáit lezártuk, hogy kezdetéit vegye az uj, az engesztelhetetlen, a megalkuvás nélküli harc, megtörtént. A hét azonban, amelyen elvégeztük! fájdalmas kötelességünket, telve volt Budapest számára olyan eseményekkel, amelyek megtanítottak bennünket arra, ha előbb nem tudtuk! volna, hogy ez a béke koldusokká, nyomorékká tett! benntümlket. Ezen a héten ütközött ki minden nyomorúságaink legnagyobbika, a tüzelőkrizis- olyan mértékben, hogy már szinte a végső katasztrófa előtt állottunk. Ipari üzemeink állanak, Budapesten nem füstölnek a gyáltlkiéiméinyek időtlen idő óta. Az egykori tündér! fényességű estéink szomorú, bágyadt, pislogó, élettelen tengődéssé lettek. És az emberek fogvacogva gondolnak a hazamenésre, ahol dermesztőén hideg szoba, kékrefázott gyerekeik, kénszagu gázon melegített szegényes vacsora várja őket. Ezt az, ami már régen megszokottá vált a számiunkra. A nagyobb, a súlyosabb, a kibírhatatlan veszedelem ezen a héten fenyegetett bennünket. Voltak pillanatok, amikor a beavatottak. resizr kelve gondoltak az estére, ameljy r^nlkteriti. sötét | leplét anélkül, hogiy hamupipőkés lángok gyűl- ' nánalk az utcán és a sötétségben átvehették volna szörnyű uralmukat a minden nagyvárosok irtózatos szegénylegényei. Voltak pillanatok, amikor számolni kellett vele, hogy estére nem gyul- nak ki az apró családi villanykörték és hideg szobában kell elfogyasztani a csonttá fagyott maradék főzeléket. Vájjon látták-e aiZ entente urai a régi, a tündöklő, a királynő-szépségű Budapestet? Ha láttáik, jöjjenek el most, nézzék meg újra, mivé tették ezt a nagyszerű várost! Diadalmas pompája mocskos köddé, álmos sötétséggé, pazar _gazdagsága hitvány koldustarisznyáivá fakult. A budapesti utcán végigmenni annak, aki látta ezt a várost szépnek, aki beleszeretett ezekbe az édes emlékekbe, egyenlő a lázitással. Mivé tette az ellenség bosszúja ezt a várost! Álljatok meg az utcán, nézzetek körül és emlékezzetek! Budapestnek, a ti boldog, ragyogó Budapesteteknek koldulni kell menni hogy egy kis szénért könyörögjön. Szénért, fáért, amelyet tőlünk raboltak el. Nincsenek szavak! ennek a fájdalomnak! a leírására. Tétova lábakkal botorkáltunk végig a pesti utcákon azon az estén, amikor szinte megszakadni (készülő szívvel, de ratiíikálniok kellett a trianoni halálos ítéletet a nemzetgyűlés marti- riumra szánt tagjainak!. Amikor láttuk a vaksötét utcákat, a pislogó ablakokat, amelyek mögül ordít a nyomor és a iá-zás, lehetett-e mindezt anélkül szemlélni, hogy ökölbe ne szoruljon a kéz? Azi a kéz, amelyet nem a munka, hanem az elkeseredés és a dac mozdít meg. Ha a tragédiát tényleg így rendezték, ahogyan azt a békeszerződés becikkelyezésének napján Budapest közönsége érezte, akkor pokoli játékuk célt ért. Ez volt az a nap, amelyen) az utolsó lapát szenekkel szivárgott a villany lakásainkba, a gáz az utcai lámpákba és az utolsó lapát szén leélte vánszorgó útjára a villamosokat. De Budapest népe elszántan kiáltja: a tragédia nem égy fog kifejlődni, ahogy rendezték. A hős nem bukott el és nem fog elbukni. A hős győzni fog. í Az utca rendje valaha olyan természetes követelménye volt a budapesti életnek, mint a mindennapi kenyér. Legenda volt az, amit a budapesti utcáról ebben a tekintetben mondani leheteti'. Óriási politikai -és egyéb események, játszódtak le, tüntetések voltak, a világ kifordulhatott a sarkából, de testi épségében Senki kárt nem szenvedhetett. Ha valakiben túltengett az önérzet, megvárta a nyarat és akkor ment le pofozkodni Siófokra. De Budapest a legvérmesebbnek is családi otthon volt, amelyet megszentségteleniteni nem volt szabad. Aztán jöttek a forradalmak, a piros masnid tengerészek, a vitéz vörös katonák és a budapesti utcán felállították rabló és zsaroló hadtesteiket. Csoda-e, ha a jogrend legutoljára tért vissza a budapesti utcára. Most azonban felemelte öklét a kormány és ez az ököl keménynek mutatkozott. Remélhetőleg nem is fog többé ellá- gynlni. Kimegy csáváiból a bunkó és a bvkacsök. Akinek pedig — lehetőleg a jövőben már csak szerelmi okokból — leszámolni valója van embertársával, az félreteszi a pofonokat nyárra és régi jó szokás szerint majd csak Siófokon méri ki. A közmunkatanácsról és az építési 'szabályzatról megint hallani lehet. Megint erre az ócska rekvizitumra, az építési szabályzatra hivatkoznak, amikor a Károly-körúton mozit engedélyeznek — a pincében. Ez a szabályzat, amelyet senki nem tud agy vádolni, mint maga a közmunkatanács, szentség. A bíró emancipálni tudja magút a törvény holt betűjétől, de a közmunkatanács makacsul ragaszkodik ehhez a vénséges vén könyvhöz, amelynek átformálását ök maguk sürgetik legjobban. Elhisszük, hogy a közmunkatanács urainak most töméntelen a dolguk. Hiszen ma mindenki építeni akar, az építési engedélyek toronymagasra fekszenek a Döbréntei-téren. Építőanyag annyi van, hogy minden tizedik lépésen egy-egy Eiffel-tornyot lehetne emelni a közmunkatanács dicsőségére. Hát persze, sok a munka, az építési szabályzat revíziójára nem kerülhet rá a sor. A Csikágóban megesett, hogy egyik este elsötétedett minden. Kialudtak a villamos lámpák az utcán éS a lakásokban, A világosság ugyan elég lassan tért vissza, de hamarosan megállapították, hogy az az oka az ideiglenes szerencsétlenségnek, hogy a esi hágónak nem engedelmeskednek a világítási rendeletnek. Őszintén szólva, nem is tudtuk, hogy van világítási rendelet. Nem tudtuk, mert eddig senki sem vigyázott rá, A papirossal is túlságosan spórolnak, mert nem hozzák id önkiül tudomására a lakosságnak, hogy addig szabad nyújtózkodni, ameddig a szén ér. És a lámpa nélkül maradt emberek akkor ébredtek tudatára a világítási rendeletnek, amikor észrevették, hogy ök tényleg ott laknak — a legsötétebb Csikágóban. Halasztást liapunK a Külföldi adósságok fizetésére A főváros és a békeszerződés ratifikálása A nemzetgyűlés szombaton törvénybeiktatta a békeszerződést, kérdés, milyen következményei lesznek ennek a ránkkényszeiitett békének Budapest s zéike s f ő v ár o s életm e gn y i 1 v án u 1 ás a i r a ? Már a bék tesz érződ és átnyujtása alkalmával megírtuk, hogy a szerződés csak pénzügyi Szempontokból érinti Budapestet, értve ezalatt, hogy Budapest külföldi adósságainak visszafizetésére vonatkozólag iá érvényesek a szerződésnek a magánadósságokra vonatkozó határ ozmányai. Erre vonatkozólag a Eóvárosi Hírlap a következő információkat kapta: A békeszerződés 231. §-a foglalkozik az adósságok kérdésével, majd az ehhez a szakaszhoz csatolt Eiiggelék-ben egészíti ki a rendelkezéseket. Az adósságok ügyét a szerződő hatalmak mindegyike által fölállítandó vizsgáló és kiegyenlítő hivatalok fogják kezelni. A szerződés felsorolja azokat az eseteiket, amelyekben ennek a hivatalnak hatásköre- vau;. Budapest külföldi ■ kölcsönét ás ebbe-a kategóriába tartoznak és máit magánadósságok a következő szerződési pont alá esnek: „azon összegek,, amelyekkel a magas szerződő feleik! valamelyikének polgára egy ellenséges.állam polgárának) tartozik, az adós állama vizsgáló- és kiegyenlítő-hivatalának terhére köniyvelendők és viszont a hitelezőnek a saját állama vizsgáló- és Megyen ütő-hivatala utján fizetendő ki.“ Ez azt jeleníti, hogy például az] 1910. évi 2 millió font sterlinges 4 százalékos kölcsön stb. a magyar állam vizsgáló- és kiegyenliitő-hivatalámák terhére könyvelendő el és az angol vizsgáló- és kiegyenlítő-hivatal fogja kifizetni az angol hitelezőknek. A magyar állam tehát köteles garanciát vállalni a főváros adósságaiért és viszont a fővárosnak senkivel dolga és elszámolása nem lesz, csak a magyar vizsgáló- és kiegyenlítő-bizott- s ággal. Az adósságok annak a szövetséges és társult hatalomnak a pénznemében fizetendők ki, vagy írandók jóvá, amelyek érdekelve vannak, ami, a felhozott példában azt jelenti, hogy font sterlingben fizetendők ki. Ha az adósságok más pénznemben esedékesek, akkor az érdekelt ország pénznemében fizetendők ki, vagy írandók jóvá a háború előtti átszámítási árfolyam szerint. A háború előtti átszámítási árfolyam úgy határozandó meg, mint az átlagos távirati átutalási árfolyam, mely az érdekelt szövetséges és társult országban azon hónap folyamán volt érvényben, mely közvetlenül megelőzte a háború kitörését a mondott ország és Ausztriá-Magyar- ország között. Ezek a határozatok azonban csak abban az esetben lesznek alkalmazhatók; egyrészt Magyarország és másrészt a szövetséges és társult hatalmak bármelyike között, ha a béke- szerződésnek az érdekelt hatalom által történő ratifikációja letétbehelyezésétől számított egy hónapon belül Magyarország megfelelő bejelentést kap a kérdéses hatalom kormányától.
