Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-11-03 / 45. szám

Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 november 3-án 45. szám iBtyi3iBiaiiiaiiiagiiaiiiaiiiniiiDHFgiiiai»ipijiDiiiguini»pliiaiginninHiaiiiniiiniiininaiiiBiuaiiiaiiiaiiiaiifi Mxz&fizbtési Jtwrrrct Zágész év.ma ____i 0 0 K. Fé l évve ..........— 50, BZ ßjras számok ftapiia- tók a Madó hivatalban. Várost, politikai és közgazdasági hetilap Felelöm mmwkesxtű t Dacsó Emil Megjelenik mindenawmm- dán, Szewhesxtöség dm kiadóhivatal t VJ. hon. Szív-utca —13, szám* Telefon 07*49 A bölcsesség programmjá“-val, ha a törvényhatósági bizottság elismerte volna ezeket az érdemeket. Most va­lutát 'kell javítani tudással, nemzetmenttő mun­kával és a szeretet többtermelésével. Vájjon mi­kor jut el az a nemes, tiszteletreméltó, vágyva- vágyott történelmi hullám a városházára is. amely már Zákány Gyulát megkapta és magá­val ragadta? A főváros kórházainak horribilis deficitje Még- az idén letárgyalják a főváros 1920. évi költségvetését Csupor József dr. tanácsnok nyilatkozata csak kivételes embereknek jut k)i. Van a bölcses­ségben valami hideg előkelőség, amlelyet nem tudnak lángra lobbantam a változó idők;, vau benne valami meddőség a minden lázzal szem­ben, van valami magábavonultság, mintha egy hegyőrömről nézné az emberük [feje fölött futó felhőket, amelyeket ő mind fölülről lát. A bölcs ember a Házak, az izgalmak idején aszkéta, si­vatagba menekült zarándok; de ha jön a kijó­zanodás pillanata, akkor egyszerre orákulummá válik, tódulnak hozzá a megtérők, a kijózano- dottdki. Egészen véletlen, — vagy talán nem is a véletlen játéka, — hogy égy időpontra esett Apponyi akcióba lépése, Rákosi Jenő tüntető ünneplése éjs sok-sok náluk kisebb, de jó szán­dékú ember színvallása. Történetesen ebben az 'Időpontban szólalt föl egymásután kétszer is a nemzetgyűlésen, majd ar sajtóban js Zákány Gyula, képviselő. Meg kell állapítani, ;h'ogy Zá­kány Gyula föllépése sokkal nagyobb jelentősé­gű, mint az első pillanatra látszik. Nemcsak te­hetséges ember, nemcsak a láz gyógyultja, ha­nem olyan valaki, akinek gyökere van a töme- ,reHven és akiben a tömének hangulata szokott ■ kiütközni. Ez a Zákány Gyula az, akii most kikel az •illúzió-politika tultenigése ellen, ő mondja, hogy ,,a demagógia veszedelmes dolog és a gyűlölet, mely megtépattségünk, katasztrofális leromlott­ságunk rrtán, mint elkerülhetetlen visszahatás jelentkezett, nem lehet konstruktív erő.' Az ’lluzió-politikának! megvan a hatása, melyen túl a nép követel, felelősségre von, ha a tömeg az ur éls nem a vezetők! így van és mindinkább igy lesz, ha a ’'konszolidáció-ellenes erőkre bá­torsággal nem rakjuk rá a szükséges fékeket.“ Nem, a legbölcsebbek sicm mondhatnak mást és ma már százezrek Írják alá ezeket a figyelemre­méltó szavakat, amelyek annál fontosabbak, mert hiszen Zákány Gyulát épen az ellenforra­dalom legintranziigemsebb testületé vetette fel­színié. És ha több, mint egy esztendő után ma Zákány igy beszél, akkor nem árulója az ellen- forradalom zászlajának, hanem az a törekvése, hogy mindazokat egyesítse iez alatt a zászló alatt, akrk ott voltak, de akiket a láz kiszorított onnan. Ez a helyzet ma. Épen ezért fontos, amit Zákány Gyula tovább mond: ,,A demagógia, szakképzettség híjával hangoskod óknak nem le­het hosszú pünkösdi királyságuk. Szivem, ko­ponyáin azt parancsolja, hogy e békeratifikációs helyzetben minden poziiűiv tényezővel, mely nincs iellenkezésben a kurzus realizálható prog- rammjával: párt, fete kezet és társadalmi kü­lönbség nélkül össze kell fogni, nem pedig test- vérharcoskodni. Igen, igen, valutát javítani, ha­záit szeretni, ogy darab Szent István koronáját, — de tudással, nemzetmentő munkával és nem demagógiával. A tudásnak, a munkának és kü­lönösen a szeretetnek többtermelésével.“ A főváros orvosválasztó közgyűléséről jövet, ezbket a gondolatokat érdemes elolvadni.. Nem kell hozzá semmit, de semmit hozzátenni. Csak a tiszti-főorvos nyilatkozatára kell gondolni. Csak eszünkbe kell, hogy jusson, mit müveitek ezek az orvosok a háború alatt, hogyan akadá­lyozták meg emberfeletti munkával, feledhetet­len odaadással a járványok pusztítását. Igazán nem lett volna ellenféltben' ,,a kurzus realizálható A főváros költségvetése, mint a FővárosiHir- 1 a p jelentette, már elkészült. Sőt az volt a terv, hogy dr. S i p ö c z Jenő polgármester még a héten nyilvánosságra is hozza. A polgármester és F o 1 k u s- házy Lajos alpolgármester is megbetegedtek azon­ban és igy arra kérték dr. Csupor József tanácsnokot, hogy a költségvetés nyilvánosságra való hozását halassza el a jövő hétre. A Fővárosi Hiriap munkatársa beszélt Csupor tanácsnokkal, aki a következőket mondta:- A költségvetést a polgármester ur a jövő héten kívánja nyilvánosságra hozni, ami már feltétlenül kívánatos is. Minden törekvésem, hogy a közgyűlés i;s minél előbb tárgyalás alá vegye a budget-t, mert nagyon fontos Henne, fia az 1920. évi KöitsegNIctest 'még 1.921-ben 'kel­lene tárgyalni. Hogy a tüsztujitás rnég nincs be­fejezve, ez nem akadályozhatja meg a törvény- hatósági bizottságot abban, hogy a költségve­tést munkába vegye.- Az idei. költségvetéssel egyi dobén kívá­nom a törvényhatóságii bizottság elé terjeszteni a közkórházak költségvetését is, amelyet edd’g mindig külön tárgyalt a közgyűlés. Ha a köz- kórházak költségvetését meglátja a közgyűlés, mindenesetre meg fogja érteni, hogy az a pénz­tári hiány, amelyet az általános költségvetés feltüntet, nem is jelentékeny. Hiszen a költ­ségvetésben a főváros számos üzeme, adminisz­trációs ága ' benne foglaltatik és mindezek együttes kiadásai és bevételei vannak; benne feltüntetve, Is ezek összességéből adódik a de­ficit. A közkófházak költségvetésében meg fogja látni a közgyűlés, hogy a fővárosnak ez az egyetlen üzeme milyen budget-vé 1, dolgozik és <ez az egyetlen üzem milyen terheket ró a fővárosra. Csupor tanácsnok természetesen nem akar elébevágni a polgármesternek a költségvetéshez, fűzendő kommentárjainak. Annyi mégis kitetszik ezekből a szavakból is, hogy a költségvetési vita élét mindenesetre le fogja tompí­tani az az összehasonlítás, amelyet a közgyűlés tagjai az általános költ­ség,vetés és a közkórházak költségve­tése között tehetnek. Ez az újítás minden­képpen igen élénken fogja illusztrálni a főváros anyagi helyzetét. A célzás, amely a föntebb közölt nyilatkozatból kiolvasható, nem tudjuk, nem azt akarja-e jelenteni, hogy a főváros költségvetésének kisebb, vagy leg­alább is relative kisebb lesz a deficitje, mint a kórházi alapnak egyedül. Nem is lehetne ezt csodálni, hiszen a betegápolási dijakra, amelyeket B e n a r d Ágoston dr. népjóléti miniszter csak pár hónap előtt emelt fel, a f ő v á ros közkórházai a folyton növekvő drágaság miatt igen jelentékenyen ráfizetnek. Az ápo­lási dijak ma vidéki és budapesti illetőségű betegek, valamint operált és nem operált betegek szerint vál­toznak. A budapesti nem operált betegek 30 korona, a vidéki nem operáltak 40 korona, a budapesti ope­ráltak 40, a vidéki operáltak pedig 50 korona napi ápolási dijat fizetnek. Mindez természetesen a csu­pasz élelemre sem elég, a legigénytelenebb égés z- séges embernek is kevés, nem is számítva azt, hogy ebben orvosi kezelés, operáció, orvosság, kötő­szerek, ápolás és minden egyéb is benne van. Ne feledjük, hogy az ápolási dijak elégtelenségéből származó többkiadások évről-évre súlyosabb teherként nehezednek a közkór­házi alapok, illetve a községi alap háztartására, mely utóbbi kénytelen megtéríteni a közkórházi alapok hiányait. Csak a következő néhány számadatot kell figyelembe vendünk: közkórházi alapok háztartási hiánya volt: 1873—1906. években 643.129 K 28 t 1908. évben 62.121 „ 48 „ 1910. „ 262,328 ,. , — „ 1911. „ 329.581 „ 69 „ 1912. „ 408.059 „ 93 „ 1915. „ 781.800 „ 55 „ 1916. „ 3,308.555 , 75 „ összesen 5,795.576 K 68 f az 1907., 1909., 1913. és 1914. években összesen 538.486 K 38 i volt a községi alapba átutalt tiszta bevételi többlet, mely összeg levonása után a kórházi alapok tiszta hiánya az 1873—1916. években 5,257.090 K 30 í-t tett ki. Az 1917. évi hiány az 1916. évi 31/2 milliónál tete­mesen nagyobb volt, mert ez az összeg már meg­közelítette a tíz milliót. Elképzelhető, hogy milyen szenzációs és egyben miilyen szomorú lesz az a kép, amelyet most fog fel­tárni a közkórházak állapotáról szóló pénzügyi jelen­tés. Éppenséggel nem lesz csoda, ha ma már szinte túl fogja lovagolni a főváros általános budgeíjének hiányát. Ez a fájdalmas esemény sem tud azonban niás cete- rum cenzeot kiváltani belőlünk, mint hogv a főváros törvényhatósági bizottságának ma nem kevesebb, mint huszonhárom nemzetgyűlési képviselő és három aktiv miniszter tagja van. Ezeknek kell va.'ümit tenniök, hogy a kormány végre ennek a végtelenük igazságtalan tehernek viselésében segítségére legyen a fővárosnak. Nemcsak méltányosan, de kötelesség- szerüen is. Mert ne- feledjük él, hogy a főváros már többször felajánlotta a kormánynak, vegye át keze­lésbe a főváros kórházait, amelyekben az ápoltab hovatartozandósága igy oszlik meg: 15.84—20.07°/o budapesti illetőségű, budapesti lakos- 39.5 —43 °/o vidéki illetőségű, budapesti lakos,. 30.36—33.27°/o vidéki illetőségű, vidéki lakos, a többi külföldi illetőségű. A főváros kórházaiban eszerint 16—20°/o csak a bu­dapesti illetőségű ápolt. 80°/o-ban tehát nem köteles­sége a fővárosnak gondoskodni. Az állam azonban.

Next

/
Thumbnails
Contents