Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-27 / 44. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 október 27-én 44. szám ^jiiamainanTniiiaiiianiniiiaiiiamaiiiaiiiDnii3HiDiiiat»aniniiiamainainpmnmaniamDmQHiaiiiPiiii aacönxKTÉsz Jtmrrct JEűfésx évre .... 100 K. Vél évw*e ..........-• 50,KKgfjpe s szúrna fc hcipha- <éA a Ibiadó hivatalban. Vámosi, politikai és közgazdasági hetilap Vmtaíös t HOLCSÓ KlFlU Mtegfmlenlh wntndmn u*m dán. Szenhesxtömég dm /kiadóhivatal i VJ. *«*s Szív-utca mmm IS. Mzdttm Telefon JJ7-JJ Beteg a város mondják az: orvosok. Nehéz szívvel állapítjuk meg,, hogy ugyanezt a polgármester is elmondhatná. Tífusz és vörheny pusztít és más betegségek 'is bőven jelentkeznek. Nem is csoda, hiszen mindennek meg van a maga oka és nem szójátékot csinálunk, de igen ''komolyan mondjuk, hogy azért betegek az emberek, mert a város maga is súlyosan beteg. A betegség közvetlen oka, többek között, hogy az utak, az utcák nem olyan tiszták, mint valaha. De ma a város is megnézi a garast, a munkás pedig olcsón nem veszi a kéziéibe a seprőt. A munkáshiány még mindig nagy, akárhányszor drága pénzért sem bontja ki a munkás karbafont kezét. A vízvezeték is rossz, de hol van a pénz a javításra? Persze, ha kevés a viz, bizony sűrűn burjánzik a nyavalya is. A szappan is drága, spórol vele és piszkos- marad a szegény ember, aki piszkos kezével a szájához viszi piszkos öntestén termett becillusait. A táplálkozás kevés, gyenge, mert drága, tlüzelő nincs, mert nem . gondoskodtunk idején róla és ruhát venni a Krözus kincse sem elegendő. Hát hogyan kerülje el az ember ennyi baj között ténícieRvu-táutorogva a nyavalyákat? Sajnos, van okunk és van jogunk, hogy ha nem mindenért is, de igen sokért a városházára húzzuk rá a vádat. Nem tudjuk, ül-e a főváros közgyűlésén elegendő okos ember, aki mindezeket a bajokat el tudta volna intézni? Vagy egyáltalán megszü’etett-e már az a zsenii, aki ennyi veszedelemből ki tudná rántani Budapestet? Ezt nem. tudjuk, de azzal tisztában vagyunk, hogy a közgyűlés ezideig, dacára, hogy már hónapok óta együtt ül, meg sem kísérelte, hogy ezeknek a bajoknak okait megszüntesse. Hát ezért beteg a város. Mert a régi tisztviselők elbocsátásával nem lehet a vízvezetéket kibővitenii, korieske- déssel nem lehet fát és szenet adni a budapesti kályhák éhes gyomraiba és verekedéssel még csak az utcákat se lehet kisöpörni. Itt van a bajok forrása, ebből a tehetetlen, lehetetlen állapotból kell kiszabadulni. A közgyűlés példáját pedig követik a .tisztviselők is, akik fölött, megválasztottak és meg nem választottak feje fölött o !t függ a véletlen, vagy a politika Damoklész kardja. Akiknek ut 11 apót kötöttek, a talpa alá, csak elmentek, akiket megválasztottak, azok a fellebbezéstől reszketnek, akik pedig most kerülnek majd — ki tudja még mikor? — választásra, bizalma liánul néznek a nap elé, amely máskor a szorgalmas, jó tisztviselőnek örömünnepe volt. Nem vádolunk senkit, de ez így tovább nem mehet. Csak: egyetlen példát említünk. Azt olvassuk. hogy a főváros bódéiban, a községi üzem elárusító helyén nincs porJéka. Máshol mindenütt van, csak itt nincs. Atviharzott fölöttünk a háború, a forradalmak, voltaik hetek, hónapok, amikor sehol sem voP áru, csak a községi üzem boltjaiban. Hát eddig jutottunk, ahol még sohasem tartottunk. Ez a Legjellemzőbb arra, hogy milyen beteg ez; a város, vagy még helyesebben a városháza. Az uj polgármester jó érzésű, derék ember, igazán nem lehet nagy öröme ezekben az áll apa'okban. Biztosan fáj is a szive a szomorú helyzet miatt. De tehetetlen, hiszen sem a közgyűlés,, sem a tisztviselők nem segítenek neki. Azok korteskednek. Jizzm<¥Arojz • • * A politika mindenkor csúnya és hálátlan mesterség volt és ezt a politikusok mindenkor a maguk bőrén voltak kénytelenek tapasztalni. Vezéreknek kellett félreállani sokszor anélkül, hogy bűnt követtek volna el, vagy hogy csak hibáztak volna. Fájdalmas dolog az ilyen, de hatásos eszköz, mert amíg a vezérek félrevonulnak, a szenvedélyek is kipihenik magukat. Vázsonyi Vilmos most Bádenben tölti napjait és senki sem kételkedik benne, hogy az a tábor, amely tiizbe ment valamikor érte, ' türelmetlenül várja visszatérését. Ennek tudható be az a múlt- heti. elhamarkodott ötlet, ‘hogy ezertagu de. patádéval kell hazahozni és a közéletbe visszakényszeriteni. Vázsonyi azonban sokkal okosabb ember, semhogy ki ne tudná várni az időt, amikor szükség van rá. Nyugodtan vár és nem türelmetlenkedik. Azt szeretnénk csak tudni, hogy miért türelmetlenkednek azok, akik csak általa lettek valakik? (Törlés) A kisember a kislakás, a kisfogyasztó végre-valahára talán valami előnyben fog részesülni. Olcsóbban fogja kapni a villanyt, ha keveset fogyaszt. Bizony ráfér a kisemberre ez a segedelem, de vájjon lesz-e énnek folytatása is. Mert a kisember abból még nem él meg, hogy felemelik a világítást \és vigasztalásul a gazdagokét még jobban felemelik. A kisembernek a kisebb emelésre sincsen pénze és ma már mindenki tisztában lehet vele, hogy annak a rezsimnek, mely minden vonalon való demokráciáit hirdeti, sokat, nagyon sokat kall tennie is a kisexisztenciákért. Országos politika — városi politika Eltolódások a közgyűlési teremben Az országos politika mindig jelentős befolyással szokott lenni a városi politikára; természetes tehát, hogy ezekben a napokban is, amikor Apponyinak a politika színpadán való újabb megjelenésének hirp fanja fogva a lelkeket, vannak, akik a következtetések terén egészen a városi politikáig eljutnak. Tényleg, senki előtt sem lehet kétséges, hogy Apponyinak az országos politikában való megjelenése a konszolidációt, a mérsékletet és a belátást fogja képviselni és bizonyos az is, hogy azokat az akaratokat, amelyek ugyanezeknek, a gondolatoknak állanak szolgálatában, az irányváltozás felszabadítja. A városházára is az a keresztény és nemzeti szellem fog bevonulni, amelyet mi elejétől fogva vártunk és arneiy elmaradt azokkal a vezérekkel egyetemben, akik p redes ti mállVa voltak a váró sházi reneszansz keresztülvite 1 ére. A keresztény községi pártban valami kéJség- kiviil megmozdult és pedig még Appouyi eljövetelének hire előtt. Már a hét elején megjelent az intranzigensek lapjának, a Virradat-nAk\ vezető helyén egy közlemény, amely hejelen,A, hogy a keresztény községi pártban nem mennek úgy a dolgok, ahogy menniük kellene, a pártban nincs egység és mindennek következményeképen változásnak kell az elnökségben beállani. Mindez a párt belső ügye, de egészen általánosságban is konstatálni lehet, hogy a községi keresztény párt egységét csak akkor lehet megmenteni, ha a vezetésben változás áll be. Olyan személyiség, aki nemcsak a párt belső életével van tisztában, de a helyzetnek egyéb vonatkozásait is ismeri, mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának:-— A Keresztény Községi Párt elejétől kezdve téves utón indult meg. Mi egészen másképen képzeltük el a ki,alakulást és őszintén szólva, azt hittük, hogy a mérsékelt elemek kezébe jut majd aj vezetés. Mi azt hittük, hogy a városi párt vezére Vass József lesz, akit igazán nem lehet megvádolni azzal, hogy nem elég keresztény, akinek bölcsesége azonban túlmegy a konjunktúra látóhaltárán és aki egy ben gyakorlati politikus is. I1a nem az intranzigensek és inpraktikusok kerítik kezükbe a hatalmat, akkor a párt ma nem állana a szétziillés előtt. Mert nem elegendő azt látni, hogy a Károlyi-palotában a vezérek megértik egymást; tudni kell a|zt is, hogy mi történik a kerületekben és észre kell végrei venni, hogy mi történt a legutóbbi tanácsnokválasztáson. Ennek a tanulságait azonban, mint a legutóbbi jelölésekből is látható, még mindig nem vonták le. Mindezek során pedig a legszomorubb az, hogy most meí- gint íöllebbezések vannak és a munka sem a közgyűlésen, sem a hivatalszobákban nem kezdődik meg. Választunk, korteskedünk és iöUebbeziink: ebből nem lehet Budapestet újjáépíteni, nem lehet a romokat eltakarítani. Azt hiszem, hogy minden másként történt volna, ha a vezetést, amint annak idején kilátás volt rá. tényleg Vass József veszi ai kezébe, aki a köz- élelmezési miniszteri székben is megmutatta, hogy pompásan praktikus ember. A helyzet most az, hogy a keresztény községi párt vezetősége még mindig nem látja a helyzet tart ha: át lanságát, ezzel szemben a párt több tekintélyes tagja, mint például Liptáik Pál, kereskedelmi államtitkár és Rassay Károly volt igaz-
