Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-10-06 / 41. szám

Budapest, 1920. október 6. 3 Két év mu!va nyílik meg a lóversenytép Megegyezés a Lovaregyíettel — Gondoskodás a 8TePPáfya öntözéséről — Bérezel Jenő dr. tanácsnok nyilatkozata A főváros és a Magyar Lovaregylet kö­zött a legutóbbi hetekben élénk tárgyalások folytak, amelyek eredményekében jelenthetjük, hogy a tár­gyaló felek között a legnagyobb rész­ben létrejött a megegyezés az u j lóver­senytér üzembehelyezése tekinteté- b e n. Ebben a pillanatban tulajdonképen már c s a k a lóversenytérnek vízzel való ellátása szerepel függő kérdésként, de az erre vo­natkozó tárgyalások is megindultak és jó eredmény- nycl kecsegtetnek. Ha ez a kérdés is meg Lesz oldva és a lóversenytér megkapja a 3000 köbméter napi víz­szükségletét, ez még nem jelentheti azt, hogy a lóver­senytéren azonnal megkezdődhetik a futtatás. Leg­alább két-három esztendő szükséges még a gyep­ápolásra, hogy a pálya futtatásra legyen alkalmas, mert a kommunisták tudvalevőleg felszántották az annak idején már pompásan kiképzett pályát. A lóversenytérről folytatott tárgyalások állásáról Bérezel Jenő dr. tanácsnok, a városgazdasági ügy­osztály vezetője, a következőket volt szives elmon­dani a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A Lovaregylettel való tárgyalások legnagyobb­részt eredményre vezettek, most már csak a lóver­senytérnek vízzel való ellátásáról folynak a megbe­szélések. Természetesen az eddig lefolytatott tárgya­lások a bizottságok és a közgyűlés elé fognak ke­rülni, amelyek az utolsó szót hivatottak kimondani. — Az uj gyeppálya öntözésére ugyanis 3000 köb­méter vízre van szükség naponta. Ennek a jelentős vízmennyiség előteremtésének mikéntjéről folynak most a megbeszélések és ha a problémát megoldot­tuk, akkor két-három évig kell majd a gyep-pályát öntözni, hogy futtatásra alkalmassá legyen. Addig a Lovaregylet fizeti a mezőgazdasági haszonbért. Ter­mészetesen meg kellett változtatni a szer­ződési időtartamot is, hiszen tudvalevő, hogy a lóversenyteret 1915-ben kellett volna már rendeltetésének átadni, amikor i.s a Lovaregylet há­rom évi meghosszabbítást kapott. Majd jöttek a for­radalmak, a kommunizmus, amikor felszántották a lóversenyteret. Az épületekben is menekültek laknak, de ezeket még nem is kell megháboritani, hiszen mi­nimálisan két esztendő kell, amig a gyep-pálya hasz­nálható állapotba jut. — A legfontosabb kérdés ma a vízellátás kér­dése. Volt olyan terv, amelynek értelmében a Duná­ból vezettünk volna uj vízcsövet, amely nemcsak a Lovaregylet, de a közbeneső területek lakóinak, első­sorban az itt levő bolgár kertészeteknek a vízszük­ségleteit is fedezte volna. Ezek a vidékek csak szü­retien vizet kaptak volna, a terv kivitele mégis har­minc milliót emésztett volna fel. El kellett ejteni te­hát ezt a tervet, mert' nem voltunk benne biztosak, hogy lehetséges-e az ilyen költséges befektetés renta­bilitását biztosítani; de meg egyben az anyagbeszer­zés is különös nehézségekbe ütközött. A mostani terv, amelynek kiviteléről tárgyalunk, az, hogyha Rákos- patak vízéből próbálóik megnyerni a szükséges víz­mennyiséget. A népligeti vízműből ugyanis na­ponta 1200 köbméter vizet tudunk juttatni a lóver­senytérnek, a 3000 köbméterhez még hiányzó 1800 köbméter napi vízmennyiséget akarjuk a Rákospatak­ból megszerezni. Erről folynak most a tárgyalások és ezt a kérdést tanulmányozzák a szakemberek. Van­nak ugyanis ezen a ponton fontos jogi kérdések is, amelyeket szintén el kell dönteni. Gondoskodni kell ugyanis arról, hogy a Rákospatakból való vízelvonás a jogos vízhasználatot ne tángálja, de figyelembe kell azt is részesíteni, hogy a Rákospatak mentén levő telkek tulajdonosai több vizet ne használjanak, mint amennyi jogosan megilleti őket. Most tehát ezekben a kérdésekben vízjogi tárgyalás indul meg. Ha ezen az utón a viz biztosítható, akkor megindulhat a lóver­senytéren a gyepképzés. A Lovaregylet különben a saját telepén n a- gyobb vízmedencét kíván létesíteni, ahol az öntözéshez szükséges vizet összegyűjtheti. Ez a me­dence, amely állandóan vízzel lenne tele, a Lovar­egylet terhére mintegy tiz millióba kerülne. Ennek ellenében azonban a fővárostól bizonyos koncesszió­kat kívánnak, amelyeknek mértékéről csak ezentúl indulhat meg a tárgyalás, akkor, amikor azt is tudni fogjuk, hogy az állandó medence kihasználása révén milyen jövedelemhez jut a Lovaregylet. Mert a me­dencét halastó, vagy strandfürdő céljaira kétségtele­nül ki fogják használni és valószínűleg vendéglőt is fognak a közelben nyitni. — A fővárosnak kétségtelenül igen nagy érdeke, hogy a lóversenytér üzeme újból megnyíljon. A lóte­nyésztés magasabb érdekei mellett nagy szerepet ját­szik ezen a téren a főváros financiális érdeke. Hiszen ha lóversenyek lesznek, akkor a szegényalap, a te­rülethasználati dij és a vigalmi adó cimén sok milliós jövedelemhez jut a főváros. Elsőrendű érdeke tehát a fővárosnak is, a Lovaregyletnek is, hogy a lóver­senyek ne Alagon, hanem Budapesten legyenek. Ez az idegenforgalom szempontjából is igen nagyíontosságu lenne és valószínű, hogy a most folyó tárgyalások meg is hozzák a kívánt eredményeket. Megnyílnak aüsztulselő étkezők Huszonöt millió koronával altrnista részvény- társaság alakult A budapesti közalkalmazottak élelmezésének kér­dése hatalmas lépéssel közeledett most a megoldás felé, azzal a ténnyel, hogy megalakult a Közér­dekű Élelmezési R.-T. Erről az akcióról, amely az állam és a főváros nagyarányú részvételével kelt életre, a magyar sajtóban a Fővárosi Hírlap emlékezett meg elsősorban és részletesen ismertette a nemes intenciókat és a várt eredményeket, amelye­ket az alapítók célul tűztek maguk elé. Valósággá válik az a mai viszonyok között szinte hihetetlennek tetsző törekvés, hogy a tisztviselők hús nélkül 8 K 50 f-ért, hússal pedig 14—15 K-ért kapjanak több fogásos komplett ebédet. A dolgozó ember ellátásá­nak gerince az ebéd, kétségtelen tehát, hogy akik ezen a ponton segítenek a közalkalmazottakon, azok a köztisztviselők életviszonyait alapjában javítják meg. A nagyszerű altruista intézmény hétfőn délben tar­totta alakuló ülését az Országos Központi Hitelszövet­kezet üléstermében. Már az első ülésen megszabták a tisztviselők uj ellátásának aíapföltéteLeit, amelyek­nek értelmében a tisztviselők természetben kapott élelmiszereik praktikus és takarékos fölhasználása mellett uj előnyökben is részesülnek. Ebből a célból egyelőre' húsz helyen állítanak föl tisztviselő-étkező­ket, amelyek a jelentkezőknek olcsó áron bőséges ebédet szolgáltatnak ki. A tervek szerint 20—120.000 közalkalmazott részesülhet ebben a rendkívüli ked­vezményben. A tisztviselők természetesen beszol­gáltathatják természetben kapott élelmiszereiket, amelyeket a részvénytársaság napiáron vált be. Ez is előnyt jelent a közalkalmazottak számára, mert hi­szen a részvénytársulat például a kilónkint 4Va koro­náért kapott cukrot napiáron 115—120 koronán veszi át, ami azt jelenti, hogy beszámítva a beváltásra ke­rült élelmiszerek árának differenciáját, az egyhavi ebédétkezés hússal mindössze csak 150—160 koro­nába kerül. Az alakuló közgyűlésen Schnetzer Ferenc ny. hadügyminiszter elnökölt, akit a kormány a köztiszt­viselők ellátásának teljhatalmú vezetésével bízott meg. A kormány megbízásából egyúttal ő lett a meg­alakult részvénytársaság elnöke. A részvénytársaság alaptőkéje 25 millió korona, amelyhez a kormány 15 millióval járult hozzá. Egy-egy millióval vállaltak részesedést az alaptőkében az OKH. és nyolc előkelő pénzintézet, amelyek valamennyien megbízottakat de­legáltak az igazgatóságba. Rendkívüli segítséget nyújt a főváros az uj altruista intézménynek, amennyiben céljaira átengedi kiválóan fölszerelt központi konyháját. Vezérigazgató Göre József lett, akinek fáradha­tatlan, alapvető munkájáról már alkalmunk volt meg­emlékezni. Hosszú hónapokon át páratlan önzetlen­séggel és odaadó munkával dolgozta ki az uj intéz­mény működésének egész tervét. Gőre József nem­csak kitűnő szakember, de a humanitárius intézmé­nyek megteremtése körül is bőséges tapasztalatokkal rendelkezik és e területen a háborús évek alatt soki- szor kimutatta tehetségét és rátermettségét. Ö ren­dezte be és szervezte meg a honvédelmi és közélelme­zési miniszeriumok kitünően bevált étkezőit és ő létesítette a miniszterelnökségi alkalmazottak bolgár kertészetét és tehenészetét is. Az uj intézmény első kísérletei számára Göre sáját étkezőhelyiségeit bo­csátotta rendelkezésre, ahol e kísérletek kitünően be­váltak és bebizonyosodott az, hogy a tisztviselőknek lehet olcsó és jó ebédet adni. A végrehajtóbizottság elnöke Horánszky Dezső, az OKH. vezérigazgatója lett, aki a részvénytársa­ság pénzügyeit fogja intézni. O volt az, aki meleg szívvel elsőnek karolta föl az emberséges eszmét és akinek tulajdonképen vezető szerepe volt az intéz­mény megalapításában; kívüle tagjai a végrehajtó- bizottságnak: a kormány részéről Té rffy Béla közj. élelmezési államtitkár, dr. Ernyey Pál p. ii. he­lyettes (államtitkár és Kőnk o 1 y-T hege Gyula min. tan., a közszolgáiéi alkalmazottak közellátásá­nak kormánybiztosa; a főváros részéről pedig Foli- k u s h á z y Lajos alpolgármester és dr. Schuller Dezső, a népélelmezési kirendeltség vezetője. A részvénytársaság hivatalos helyisége a központi vá­rosházán a III. pavillonban, a népélelmezési kirendelt­ség helyiségében van. • • • Megszűntek a kistanácsok. Bódy Tivadar dr. volt polgármester az utolsó években okos újítást ho1- zo/tt be. Megszervezte az úgynevezett kistanácsokat, amelyek minden héten néha többször is üléseket tar­tottak. Minden klstanácsnak egy-egy alpolgármester volt az elnöke, aki a csoportjába beosztott tanács­nokokkal tárgyalta meg a napi kérdéseket és aktuái- litásokat. Három ilyen kistanács volt és az értékükéit az adta. meg, hogy1 könnyebb mozgásunk és szaksze­rűbbek voltak, mint maga a tanács. Mióta Sipőcz Jenő dr. elfoglalta a polgármesteri széket, a kistaná­csok nem üléseztek, aminek valószínűleg az a magya­rázata, hogy amig a tanács többi tagjai választás alá nem kerültek, csak ideiglenes jellege volt minden beosztásnak, igy valószínűleg az alpolgármesteri cso­portoknak is. Alkotó munka nem is folyhatott teljes gőzzel addig, amig állásukban meg nem erősített, esetleg távozó tanácsnokok álltak az ügyosztályok élén. Most megtörténik a tanács restaurációja, remél­jük, akkor újból megkezdik munkásságukat a kis­tanácsok, amelyek eddig is kitűnő szolgálatot végez­tek a főváros adminisztrációja terén. Mi lesz a vízzel? A vízzel baj van, ezt mindenki tudja. Pár nap óta némi kis javulás észlelhető, de még mindig igen gyenge a harmadik, negyedik, sőt a második emeletek viszszolgáltatása. A kánikula ugyan elmúlt, de imitt-amott járványok ütik fel a fejüket és a viz hiánya rendkívüli bajokat okozhat. Ráadásul az a viz, amelyhez elvétve mégis hozzájut Budapest közönsége, szomorúan piszkos és minden valószínűség szerint egészségtelen. Nagyon tisztában vagyunk vele, hogy a háború és az ezt kővető kény­szerű tétlenség tönkretették a vízmüveket, hogy ha­talmas alapvető és javító munkálatokra van szükség, sőt a vízvezeték kibővítése is elodázhatatlan már. Mindehhez pénz, sok pénz és rengeteg anyag kell, ami nincs. A tervek készen vannak, csak munkához kellene fogni. Kérdés, hogy mikor és hogyan sikerül majd a bajokat legyőzni? Viz nélkül azonban addig sem lehetünk, mert az a kétségbeejtő állapot, amely­ben ma vagyunk, katasztrófákat hozhat. De nem is értjük egészen, hogy lehetséges az, hogy épen ma, amikor a Duna olyan vizböséget mutat, amikor be­köszöntött a nedves időjárás, épen most kell he­teken át kétségbeesett küzdelmet folytatni egy pohár vízért. Hogy ez nem sporadikus jelenség, az k é t.s é g- kivül megállapítható a városháza má­sodik és harmadik emeletén is, hol szintén csali elvétve lehet egy kis víz­hez hozzájutni. Tudomásunk van róla, hogy a bajt egy 1200 milliméteres csőrepedés okozta, de hét számra járványok idején még sem lehet víz­hiányában élni egy milliós városban. Nem lehet pedig különösen akkor, amikor a közönség a város­házán még csak egy megnyugtató szót sem k a p. Igenis, a közönséget az ilyen súlyos esetben legalább informálni szokás, hogy meddig tart a vízhiány"? Reméljük, hogy az utolsó órákban beállott javulás tartós lesz és nem fogunk szükséget szenvedni a vízben ma az őszi esőzések idején, amíi- kor a kánikula kalamitások nélkül múlt el. Légióként pedig azt reméljük, hogy a közgyűlés sürgősen meg fogja adni a módot a vízműveknek, hogy a szükséges javítások és terjeszkedések megtörténhessenek, akár­mibe kerüljön is az, mert a viz igazán a legelsőrendü szükséglete ennek a városnak. Kiüldözöttek Szent Korona Tárgysorsjátéka. Az Országos Menekültügyi hivatal a magyar képzőmű-

Next

/
Thumbnails
Contents