Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-29 / 40. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 szeptember 29-én 40. szám IhijiamniimiiiaiiiDiiianialllB'mfliraihPHiniiiniii [»UTíHÍJiil 111 ■'! 1,1 {rii > l r M i f-1111 ■ n | ininaiiiatiiDiiiaiiiaiuowii »tíörixKTAst JtnxK* tSigésx. évnm ........ 100 K. J««*/ «hw« ..............50,K. St fjws számok ft tip ha- tóh a Mattét hivatal hart. Várost, politikai és közgazdasági hetilap Falat ás sxawfkasMtö t D OLCSÓ Emii JKegfmíenlft minden mám dán. Szerkesztőség ém kiadó hivatal t V/. ftos Szív-utca mM< 7S. azéhm Telefon 7J7-4Í Senki sem bűnös a főváros tisztviselői közüli: ezt mondta ki az a hivatalos igazoló-bizottság, amelyet a belügyminiszter küldött ki, meglehetős szigorú kiválasztás alapján. Heteiken, hónapokon át folyt a vizsgálat, vádlók jelentkeztek, de a vádak összeomlottak.. Végtelenül jóleső tudat Budapest polgársága számára, hogy polgármestere, alpolgármesterei, tanácsnokai hűek: maradtak hozzá forradalmon, bolsevizmuson és román megszállásom áti minden pillanatban. Az igazoló-bizott- ság fényes erkölcsi bizonyitványt állított ki a tanács tagjai számára abban a pillanatban, amikor az egyik, alpolgármester, aki huszonöt év óta nem tudott elmozdulni az Íróasztalától', már a korzón sétál és amikor kilenc más.fc kiváló főtisztviselőnek fordítják kifelé a szekere rudját. Sajnálattal .kell feljegyeznünk, hogy ezek a legdrágább győzelmei lesznek a Keresztény Községi Pártnak, amit valaha csak megvívott. Nincs benne kétségünk, hogy akaratát, amelyet felállított, érvényesíteni is tudja; de ne felejtse el senki, hogy az elvek acélos keménységű pajzsa mögött a közélet harcosai rendesen meleg, emberi szivei rejtegetnek és ha az acél-pajzs mögött egyszer a tömegek megállapítják; a szív hiányát, akkor erejüket vesztik a harcosok. Meginog a tábor és oda kacsintgat, ahol majd szivet, humanitárius gondolatot, megértő akaratot is neméi. A bölcsesség, az emberiesség jó szive ragyog át például Joanovits Pál államtitkár álláspontján és az igazi győzelmet ő és elvbarátai aratják, akik az elvek és az élet között megtalálták az aranyhidat. A közélet szereplőit nem lehet merev mércék alá állítani, nem lehet embereket skatulyákban klasszifikálni, az emberi lélek a legraffináltabb, legkomplikáltabb összetételű és •ami az egyiknél bűn, az a másiknál erény lehet. Ha két ember ugyanazt cselekszi, az sohasem ugyanaz, ezt már a latin közmondás is megállapította. Szabadkőművesek és szabadkőművesek között különbségek vannak. Ma már maguk a párt legmeggyőződésesebb emberei hirdetik, hogy az elvek merev, körültekintés és kivételek nélkül való alkalmazásával túllőttek a célon1. Sokan vannak a tisztviselők között, akikre sókkal nagyobb büntetést róttak; ki, vagy akarnak kiróni, minit amilyen a látszólagos bűnük. Hiszen valósággal komikus helyzetek állottak elő a legutóbbi napokban. Hogy mást ne említsünk, vannak ma mellőzött tisztviselők., akiket nemcsak a pártba vetitek fel, de egyenesen ők voltaik azok, akik a keresztény párt városi programmját megcsinálták, vélülk szerveztelek, ők dolgoztak hónapokon át. És most egyszerre kiderül, hogy szabadkőművesek voltak. Mellékes, hogy milyen szabadkőműves, a fontos, hogy Iki kell őket akol- bolitani a jövőt várók sorából. Igazán nem lehet benne kétség: valahol hiba történt, vagy most, mikor az utilapot a talpúik alá kötik, vagy akkor, amikor szervező és alkotó munkájukat igénybe- vették. Hogy mikor hibáztak, döntsék el azok, akik hibáztak. A keresztény pártnak nem lehet célja, hogy a tisztviselői karban elégedetlenséget, vagy csak rossz érzéseket is keltsen. Az utolsó pillanatokban hinnünk kell abban, hogy a szív felülkerekedik és hallgatni fognak azokra, ákik nem az ellenzéki padokon, de a maguk soraiban az okosság szavait hangoztatják.. TI/ZLYJYÄAOJZ • • • Marher Aladár körül nagy viadalt kellett a jóakarata Fol- kiishuzy alpolgármesternek megvívnia azokkal, akik csak azt látták az egész Marher Aladárból, hogy szabadkőműves volt. De hogy milyen szabadkőműves volt és különösen hogy milyen tisztviselő volt, ezt nem akarták sehogy dem döntő momentumnak tekinteni. Nem szívesen foglalkozunk ezzel az esettel, de annyira jellemző azokra, akik mindenáron és mindent ki akarnak seperni, szemetet és drágagyöngyöt egyaránt, hogy érdemesnek tartjuk az általánosságok között ezt id megemlíteni. Mi ezeken a hasábokon nem egyszer kritizáltuk Marher Aladár munkáját, de kritizálni és az élet lehetőségét elvenni, két különböző dolog. Marher tanácsnok egész egyénisége olyan, hogy mindenre gondolhattunk volna, csak arra nem, hogy valaha és valakinek az legyen az ötlete, hogy erre az emberre pedig nincs szükség a városházán. Hamarosan be fogják látni, hogy sokkal okosabban cselekedtek, amikor Marhernek megkegyelmeztek, mint mikor a ■ többieket halálra ítélték. A munka még mindig nem éli virágkorát a városházán. A sértettek, az éldobottak újabb hadserege búvik meg elkeseredettségének sáncai mögött. Amióta a forradalmak szele felborzolta a nyugodalmas munka városházi vizeit, azóta azok állandó hullámzásban vannak. És azóta mindig újabb okok vannak arra, hogy az emberek politikai okokból, egyéni szempontokból ne dolgozzanak. Pedig nem lehet benne kétség, hogy egyszer végre elég a harcokból, intrikákból, izgalmakból. A polgármesteri programúi az építést hirdeti és a város is azt várja, nem annyira a közgyűléstől, mint inkább a tisztviselőktől. De ha a tisztviselők telkét nincs módjukban megnyugtatni, mi lesz akkor? Mikor lesz akkor az újjáépítés bokréta-ünnepe? A közélelmezés terén sok jó szándékú és elismerjük, okos ember fáradozik az érdekünkben; de ennek az országnak gazdasági összetevői olyan különösen alakultak ki, a világ-gazdaság olyan groteszkül avatkozik bele a mi viszonyainkba, hogy bizony akárhányszor nehéz szatírát nem Írni a közélelmezés tréfáiról. De a vicceket nem emberek, hanem külső, nagy átfogó erők rendezik. A tej körül példának okáért nagy harcok vívódtak a parlamentben, hogy abból szabad kereskedelmet lehessen csinálni és ne csak két nagy vállalat kezében legyen a monopólium. Helyes és becsületes szempont. De a főváros tiszti főorvosa egészségi szempontból tiltakozott ellene. Valahogy mégis ki kellett elégíteni a felzuáult kedélyeket, valamelyest szabadságot kellett adni. Most aztán kiderült, hogy mégis csak a tiszti főorvosnak volt igaza, meri az ellen nem őrzött tej járványokat hozott. De nálunk szakembereket akarnak ültetni a tanácsnoki székekbe is, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ngy sem fognak rájuk hallgatni. Ankét dönt az autotaxik ügyében Revízió alá veszik az autotaxik és bérkocsik viteldijait — Till Antal főjegyző nyilatkozata Szombaton az autotaxi-kisiparosok tüntetést rendeztek a városháza előtt. Fölvonultak hosszú sorban és kiildöttségileg tisztelegtek Sipöcz Jenő dr. polgármesternél, aki előtt kifejtették, hogy nekik legalább nyolcvan hajtási engedélyre van szükségük. A polgármester jóndulatu választ adott, mire az anto- taxisok megnyugodva távoztak. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a kérdés már meg is volna oldva. A probléma ugyanis amilyen egyszerűnek tetsizik első látásra, olyan bonyolult a valóságban. Megkértük Till Anitái főjegyzőt, a közlekedést ügyosztály helyettes vezetőiét, ismertesse a kérdést. A főjegyző a Fővárosi Hirlap számára a következőket volt szives elmondani: — Mindenekelőtt helyre ikelll igazítanom a lapoknak azt a téves információját, hogy a Budapesti Automobilközlekedési Részvénytársaságnak monopóliuma lenne. Ilyen monopólium nincsen, mindössze az van a részvénytársaság szerződésében, amely még a háború kitörése előtt keit, hogy az újonnan kiadandó engedélyek 50 százalékban őket illeti meg. Most az autotaxi- kisiparosoknalki mintegy nyolcvan uj engedélyre volna szükségük, igy azt Is proponálták, hogy ok százhatvan engedélyt fognak kérni, hogy a részvénytársaságnak juttatni kötele's 50 százalékon felüli még nekik is megmaradjon a szükséges 80 engedély. Ez azonban csak a számokkal való játék és igy nem komoly megoldás. — Egy másik akadály a szintén egyesületbe tömörült bérkocsisok; kártalanítása. Annakidején, amikor az automobilközllekedésivel a szerződést kötöttük, kikötöttük azt is, hogy miután az autotaxik beállítása révén a közlekedési eszközök száma szaporodik, a részvénytársaság köteles kártérítést adni azoknak a bérkocsisoknak, akik ennek következtében nem látnák biztosítottnak a magúik megélhetését és igy engedélyüket visszaadják. Csakugyan pár százan annak idején jelentkeztek is a bérkocsisok közül és meg is kapták az Automobilközlekedésitől a kártérítési összeget. Ez akkoriban mintegy 3000 korona volt, ma azonban legalább ennek tízszerese lenne. Ha ugyanis az uj autotaxi engedélyek kiadásával újból veszélyeztetjük a bérkocsik egy részének rieuzálási lehetőségét, akkor kötelességünk ezt a kártérítést is kiróni azokra, akik az uj engedélyeket kapják. — Hasonlóképen kötelességünk megvizsgálni a jármüveiket, hogy megfelelőkbe azok és kijelölni a megálló helyüket. Ennél a pontnál nem hiszem, hogy nagyobb nehézségek állanának fenn. Annál súlyosabb akadály azonban annak a megfontolása, hogy az Automobilközlekedésinek 350 engedélye van, amihez most legalább újabb 80 engedély járulna. Az Automobilközlekedésinek ma összesen 35 kocsija van forgalomban, de volt idő, amikor 70 kocsijuk járt az utcán, sőt személyes tapasztalatból tudom, hogy a társaságnak 50 teljesen felszerelt uj kocsija áll készen és várja az alkalmat., hogy munkába foghasson. Ha most az összes kiadott és kiadandó engedélyeket számításba vesszük, akkor egy napon arra ébredhetünk, hogy 450 autotaxi áll majd a budapesti utcán. Súlyos kérdés, hogy (kibírja-e ezt Budapest? Meg tud-e élni ennyi autotaxi ebben a városban? Igaz ugyan, hogy a mai 30- szoros taxi mellett aligha fogják mind a 400— 450 engedélyt igénybevenni, de a 30-szoros taxi
