Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-15 / 38. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 szeptember 15-én 38. s?ám !B?oii»pmaiiiaiiiaiiInniBiiiDinaniPHioinmiipma»ifliHampiiiamamainaiiinninmniiinmmiigmami WEÖrjzist£si Xirjtk» XfÚTPOSl, Kfgésx évwe .........100 K. Fél ávi*4B ............^ 50,K* Ke gyes számok ktepha- iák a kiadóhivatalban. politikai és közgazdasági Fmlolöm mmmwhosMtü i D OLCSÓ Emil hetilap Mtmgrfmlcnlh minden wmmm dán. Szmnhesxt9mé0 dm kiadóhivatalt VJ. Aot. Szív-utca mvm T3. mmdmm Telefon .......... J37-ÍÍ Fe lvonultak liadvésszülte képpel a pártok és tábort ütöttek a városháza körül. Felvonultak a Ikii,jelölők és a protektoroik, a mezei hadak és a benfenteseikl, a kegyelmesek és a méltóságosok, a -vezérek és a közkatonák: — nagy ütközet készül, tisztikart választanak. Megható az érdeklődés és izgatom, jól esik a nagy lendület, csak. azt nem tudjuk; meddig tart és mennyit használ ennek a szegény, agyongyötrött városnak? Választanak Budapest székiházában uj alpolgármestereket és uj tanácsnokokat. Amerikáiban az« a szokás, hogy ha uj elnöki kerül azi Unió ékére, menniük kell a bírósági jegyzőknek s az adóhivatali ellenőröknek; is. Nálunk — eddig legalább — a köztisztviselő, akár az államé volt, akár a fővárosé, független maradt minden politikai változástól s ha munkáját tisztességgel ellátta, nem kellett tartania attól, hogy máról- koinapra másnak keiül átadnia a helyét1. A fővárosnál eddig különös tiszteletben állott a főtisztviselők akciójának szabadsága, politikától való mentességük és működésüknek közérdekből valló elbírálása. Á fővárosnál eddig sohasem' bénította meg az adminisztráció egységét és folytonosságát a polgármester és tanácsnokok pjj álválasztása:. akinek nyugodt volt a lelkinsmerete, aki jó, szorgos és becsületes hivatalnok volt, annak a fővárosnál a választások napja se piros, se fekete betűvel nem volt a naptárjába írva, Most, attól tartunk, nemcsak általános választásról lesz szó, hanem egyoldalú választatásról s ez az uj eklekticizmus esetleg nem a legalkalmasabbakat, a legkiválóbb tisztviselőket, a legelső munkaerőket, a legelismertebb szakembereket fogja a maguk helyére ültetni. Felvonultak a pártok és kitört a pártoskodás a városháza körül. Nem tudjuk, mi lesz a vége, nem tudjuk, felülkerekedik-e a főváros szeredete, a jövőért való aggódás, a felelősség teljes tudata, vagy pedig mindig a gyülölség, az emberirtás, a politizálás fogja elvinni a babért. Vigyázzanak a bizottsági tag urak, nehogy olyan precedenst teremtsenek, mely minden időkre elveszi Budapest példás adminisztrációjának a biztonságát. Vigyázzanak; nehogy újra klikkek tanyájának kelljen nevezni a fővárost és ezeket a klikkeket kelljen szolgái ni ok a pálma nyerteseinek, nem pedig az egész főváros egész polgárságát. Vigyázzanak, nehogy a béke harangjai helyett halálharangok kongassanak: a megértés, a termelő munka, a jó köizfcgazgatás és a tisztes gazdálkodás halálharangjait Budapest fölött . . . Hangsúlyozni akarjuk, nehogy félreértés essék: a megértés nem jelent kritikátlanságot és a konszolidáció nem egyetértelmü a tehetetlenséggel. Tessék ellenőrizni, felülbírálni és ha kell, meg is torolni a hibákat és mulasztásokat, csak ne érje kár Budapestet és ami vele egy: a közérdeket, a fejlődést, a jobb jövő útját. Hulljon a férgese, ha van, de ne hulljon vele, ami egészséges és tartalmas. Akiknek kezébe adatott. Budapest sorsa, érezzék a választás pillanatában a: kiválasztottságnak nemcsak a hatalmát, hanem a felelősségét is. TVjmMrojz • • • A sorbárók hosszú évek óta vígan híztak azon a Sörön, amelyen a szegény polgár csak sovány odott. Ami erő, érték és zamat lett volna a magyar gyárak sörében, az a gyárosok trezorjába vándorolt osztalék, tartalék éS jutalék címén: a fogyasztó csak az árpa híg levét kapta. Sajnos, a fogyasztó, mint mindenütt, nálunk is csak hallgatni tud, de most helyette a vendéglősök kezdenek éSzbe kapni, A vendéglősök pirulnak amiatt, hogy cirokseprü-folyadékot kell kiszolgálniok és véget akarnak vetni a kartel-monopolium- nak, mert azt hiszik — és joggal, — hogy a verseny jobbá teszi még a Sört is. Remélhetőleg a kereskedelmi minisztérium, amelytől a kartel feloszlatását kérték, nem fog úgy hallgatni, mint a fogyasztók, hanem rákoppint a Sör urainak nemcsak a kezére, hanem a — trezorjára is. ■ - < . .. . . ,.<$t * _ . ,• ,jg __ 4. 50 korona egy tojás; isten uccse, jól megy a dolga. Az Árvizsgáló Bizottság egyre panaszkodik az árak magassága miatt, egyre razziázik, egyre Szállítja le a kurzusokat és közben a legfontosabb élelmiszerek egyre felfelé kacsintanak. A tojásból olyan kevés a felhozatal, mint amilyen sok a csempészés: a fordított arány biztosítása feleslegessé tette volna az áremelést. Sajnos, ma már ott tartunk, hogy a magasabb árat is lenyeljük, csak kapjunk valamit érte. A tojás azonban Ausztriába szerelmes és miután az áremelés csak nekünk, a fogyasztóknak sok, még mindig nem bizonyos, hogy a Lajtán túl helyett a Lajtán innen fog-e maradni. Egy kis hazafiságot kérünk a tojástól és azoktól, akik rajta ülnek, amikor már — kikelt... A bankcsalók egyre gyarapodnak s egyre vakmerőbbekké válnak, úgy hogy maholnap már meglepetés számba fog menni, ha egyik vagy másik bankban véletlenül nem követnek el valamilyen csalafintaságot. Ez a sok csalás és csalódás a töke biztonsága körül egyrészt az erkölcsök tneglazulásának a következménye; mindenkinek több kell, mint amennyije van s a magátulajdon szentsége e tekintetben nem látszik feltétlen akadálynak. Akárhogy is van, a bankoknak az a kötelességük, hogy vállalják a felelősséget a maguk alkalmazottaiért és a maguk obligóiért. A banktőke megbízhatóságába vetett hitnek egy milliós városban nem szabad felborulnia, nem a banktőke kedvéért, hanem azért, mert a kereskedelem, ipar és forgalom szabadsága és bátorsága leszalad a hőmérő alá, ha látja, hogy a valutáját, betétjét és követelését úgy kezelik a bankokban, mintha a —. senkié volna. népszámlálás a fővárosban A seregszámla január 1-én lesz — Három és fél millió a költség R u b i n e k Gyula, kereskedelmi miniszter, a pénzügyminiszterrel és belügyminiszterrejt egyetértőén néhány nap múlva törvényjavaslatot nyújt be, a népszámlálás elrendeléséről. Az uj népszámlálási törvény tervezetében csaknem ugyanolyan, mini volt az 1910-es népszámlálási törvénytervezet. Az uj törvény szerint is tanítók fogják végrehajtani a népszámlálást, január 1—10-ig tartana az összeirási munka, éppenugy) mint 1910- ben, azonban a kérdésekben és a költségben van lényeges eltérés az 1910-cs és az 1920-as népszámlálási javaslat között. Az 1921. január 1-én kezdődő népszámlálásnál a már kész nyomtatványokon a sablonos kérdéseken kívül a következő érdekes kérdések is szerepelnek: Hol lakott az illető a háború előtt? Miért menekült eredeti lakóhelyéről? Meddig volt katona? Volt-e hozzátartozója katona? Ha igen, volt-e fogságban? Mikor jött haza? Ha ott van még, hol tartózkodik tudomása szerint? Ezekből a kérdésekből akarják pontosan meg- áUapimni a z. a.r s zá g igazi, ve? % t e s é g-. listáját, mert csak igy lehet pozitive majd megállapítani, tényleg: mennyi hadifogoly, mennyi katona és mennyi magyar hősi halott volt? De vannak különösebb kérdések is ebben az uj összeiró-Iap tervezetben. Így például ez a kérdés: Ml volt a foglalkozása a háború e 1 ö'tt? — Arra akar felvilágosítást adni, hány exisztencia ment tönkre, hányán váltattak uj foglalkozást és micsoda gazdasági ágak föllendülésére vagy tönkretételére vezetett a, háború. Általában a most elkészült népszámlálási ivek legtöbb kérdése a háborúval, majd a forradalommal foglalkozik. És igy még arról is tiszta képet fogunk kapni, hány internált ja és áldozata volt a kettős f o írv- radalomnak. Ezeknek a, statisztikai adatoknak az összeszq- dése majd különösen a történelem számára lesz jelentős értékű, de gyakorlati paszna aligha van. A gy/akorlatiban inkább csak a népszámlálás ténye maga a fontos. Fontos ez elsősorban Budapesten, ahol sohase tudjuk tisztán, hogy tulajdonképpen mennyi lakosai is van a fővárosnak. A bejelentő hivatal adatai szerint átutazókkal 1,600.000 Budapest lakósaiinak száma, mig a közélelmezés csak egy millió és íOO,000-ről tud. Egy félmillió pesti lakosnak "a létezése igy soha sincs tisztázva. Ez a népszámlálás majd végül 'tiszta, képet ad és akkor tudjuk meg, mennyit tévedett a bejelentő hivatal és mennyien élelmezték magukat lánckereskedés révén. Igaz, hogy ezeknek a számbeli adatoknak az összeállítása a főváros kasszáját súlyosan fogja érinteni. Az eddigi tervek szerint a budapesti népszámlálás költségei — csak nyomtatványban — két millió koronát igényelnek. Minden egyes összeirási alanynak három nyomtatványt kell kitöltenie, a három egyszerű összeíró lap előállítási költsége pedig da- rabonkint 1 korona és 3Ü fillér. Miután közel mási- fél milliószor 1 korona 36 fillér szükséges,, igy érthető a két milliós nyomtatványköltség. Ezenkívül természetesen a fővárost terheli a népszámlálásra kirendelt tanítók napidijainak fizetése, úgy, hogy még újabb másfél milliót fizethetünk, mert összeírnak bennünket.
