Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-01-22 / 4. szám

Egyes példányira 80 fj»6r. Nyolcadik évfolyam Budapest, 19/9. január 22-én 4. szám. KJDÖFIZBTáSJ TtnnKi 1Egész é-znna .......... 40 K. Fai évr*a ............. 20 K. Ef/v/es szdmoA ft a f> ha­tóit a üiaaióhivatalban. HiniiianiBMiPiiiauiawMBflli Vávost, politikai és közgazdasági hetilap Felelős smer»heszti‘ t DOLCSÓ Emil JKegfelenth minden sxm— él da. SxanhasxtOség óm ki éi éló hivatal t VJ. hm*. Sxiv-atca ...... 13. snfM Telefon ............. 137-13 Bó logatni tudott az egykori való közgyűlés. Ásítottak is, bólogattak is, amikor a varos legfonto­sabb, életbevágó nagy ügyeiről volt sző. Ha a közérdeket kellett volna képviselni, meg- némult, megkukult az egész társaság — persze tisztelet a néhány kivételnek. No, de ha aztán a sógornak vagy a komának, vagy a bátyámuramnak, vagy a komámasszony sógorának valami üzlete volt veszedelemben, akkor egyszerre életrekapott az egész álom­szuszék társaság és orgiákat ült az önzés, a gálád üzlet. A közgyűlési teremben a leg- csunyább ügynek sem volt illata, itt soha senkinek a torkára nem forrasztották a szót, amikor ostobán és átlátszóan hazabeszélt. De amikor aztán arra került volna a sor, hogy fontos, a város életét, exisztenciáját érintő kérdésben kellett volna okosat vagy csak tiirhetőt mondani, akkor ott volt öt vagy nyolc ember, akik becsületes ambíciók­kal dolgoztak, azok kibeszélhették a lelkű­ket, mert a többi ugyan el nem vakkantotta volna magát. Az uj rezsim, az uj városi néptanács vagy két hónap óta működik. Ennek a mun­kának hü krónikása a Fővárosi Hírlap, amely egy-egy tanácsülésről bő tudósítást j zokott adni. Nemcsak a tanács határozatait ismertetjük, de egy-egy újságszámunk kró­nikájából kiérzik a tanácstagok portréja is. Nem akarjuk dicsérni az uj tanácsot, de az elfogulatlan kritikusnak meg kell állapítani, hogy ez az uj tanács a legtöbb esetben példáját szolgáltatja az igazságosságnak és méltányosságnak. Még pártemberi miyoltuk sem akadályozza meg őket abban. Es itt különösen a szocialistákat kell említenünk, akiket talán legjobban kötnének a pártkeretek és mégis legnagyobbrészt fölül tudnak eze­ken emelkedni és a polgári érdekeket is igazságosan tudják értékelni. Iskolapéldáját adta ennek a minap Bo­kányi Dezső, aki látva azt a hatalmas mun­kát, mérhetetlen felelősséget és fontos hatás­kört, amelyet a polgármester, az alpolgár­mester és a tanácsnokok betöltenek, azt indítványozta és vez határozatba is ment, hogy ezeket a főtisztviselőket ki kell venni a tisztviselői státuszból és munkájuk érté­kéhez mérten méltányosan kell őket hono­rálni. Hol látta volna meg ezt valaha egy józsefvárosi törzsfőnök vagy egy ferencvárosi kis basa, akik nem azt követelték, hogy a tanácsnokokat az értékes munka becsének külön tariiája szerint honorálják, hanem azt, hogy a főtisztviselők udvarlásukra legyenek. Vagy a pártatlanság bizonyítására emlit- sük-e a gázgyári esetet, ahol az osztályharc kikapcsolásával Kondor Bernát, a szociál­demokrata kiküldött a munkások által meg­vádolt főtisztviselőkkel szemben olyan igaz­ságérzetről tett tanúságot, amilyet az egykori való és joggal meggyülölt törzsfőnökök soha sem tudtak volna produkálni, ha a munká­sokról való bíráskodás ő reájuk lett volna bízva. Nem akarjuk a biztató kezdet után megbántani a szociáldemokrata tanácstagokat azzal, hogy az uj seprőt emlegetjük, amely mindig jól sepert. Ők a világ legszebb büsz­keségével, a proletárönérzettel jöttek a vá­rosházára. Ezt az önérzetet nem tudta meg­ölni bennük a sok szenvedés és üldöztetés sem és nem irtja ki belőlük az sem, hogy i most ők kormányoznak másokat. ICC Radikális elvekkel igazán nem lehet megvádolni azokat az urakat, akik még hónapokkal ezelőtt is dolgainkat intézték. A többség inkább reakciós volt, mint liberális. így ^ történhetett csak, hogy a kötelező felra- vatalozásról szóló tanácsi előterjesztés tiz esztendőn át bukdácsolt. Nincs Euró­pában valamire váló város, amely már régen meg ne csinálta volna ezt a mér­hetetlenül fontos egészségügyi intézke­dést, csak Budapest közyyülése féltette a temetkezési vállalatok zsíros profitját. Most az uj tanácstagok maguk jöttek azzal, hogy a kötelező felravatalozást meg kell csinálni. A közegészségügyi ügyosztály is alibli bizonyított: az ő ja­vaslatát megbukta ák. Pedig mennyivel olcsóbb lett volna a dolog tiz év előtt mint ma ! A régi reakciósok bizony megérdemelnék, 1 ,gy a különbözeiét ők fizessék meg. Husj egyet is kapunk tehát, ami újabb bizonyítéka annak, hogy még mindig nem vagyunk túl a háborún. Az ellenség elárasztotta az országot és nekünk fizeti a kölcsönt, amivel az osztrák imperializmusnak tar­tozik. Nem juthat el hát hozzánk a ma­gunk nevelte állatunk sem. Szükebbre kell fogni a porciót. A hústalan napo­kon elmélkedhetünk majd azon, mivé tették a gonosz vezetők ezt az orszá­got, amelyről azt hittük valaha, minden megtörténhetik, csak az nem, hogy ne legyen mit ennie­Barátságos plakáton szólítja fel Liber kormánybiz­tos a derék idegeneket, hogy csomagol­janak minél előbb össze és hagyják el ezt a szép várost, ahol éveken át ették el előlünk a falatot. A dolog jogos és igazságos is, mert helyettük mégis azok­nak kell előbb enni adnunk, akik innen mentek el a harctérre és ide tértek visz- sza. Persze a vádaskodás egy percre sem alszik és hallottuk már, hogy a kormánybiztos antiszemita s a derék ga- liciánusokra utazik. Szó ami szó, ők sem igen fognak kegyelmet kapni, de nem marad el a kommunisták vádja sem, hogy az egész lakáshiányból egy szó sem igaz, s az egészet csak azért találták ki, hogy a Budapesten élő orosz bolseviki apostolokat ki lehessen tolon- coltatni. Mi pedig nagyot sóhajtunk és azt mondjuk, bár ne lenne nagyobb a lakáshiány, mint amennyi lakást az orosz bolsevikiek elfoglalnak. Akkor még csak meg lehetne oldani valahogy ezt a katasztrofális válságot. Uj státuszrendezés és fizetés rendezés a városházán Eltörlik a legalsó fizetési fokozatokat — A főtisztviselöket kiemelik a státuszból — Általános fizetésrendezés Azok, akik politikában, közigazgatásban és társadalomban vezetőszerepet játszanak, egytől- egyig a nép közül jöttek, telítve vannak egész­séges szociális érzékkel. Uralmukat a kis em­berre alapozzák, ami reális számítás is, mert a szegények, a nincstelenek, a munkájuk után élők sokkal többen vannak, mint a gazdagok. Ezek az emberek, akik ilyen programmal, ilyen tervekkel és ilyen meggyőződéssel jöttek, nem feledkezhetnek meg a kisemberek között is leg- szánandóbbakról, a legszegényebbekről, a köz- tisztviselőkről. Ők azok, akiket legjobban megmart az élet és ha már szabad és lehet megkülönböztetéseket tenni az ő nyomorúsá­gukban, akkor a háborús esztendők órájuk sújtottak le a legkegyetlenebbül. Károlyi Mihály kormánya máris sokat tett a köztisztviselőkért, de most hogy Károlyi köz­társasági elnök lett, ennek a becsületes és emberi politikának nem szabad megváltoznia. A Fővárosi Hírlap arról értesül, hogy az ap­róbb és pillanatnyi segélyen kívül, ameiyel ed­dig kaptak az állam szolgái, útban van az állami tisztviselők általá­nos fizetésrendezése és erre a célra Szende Pál pénzügyminiszter nem ke­vesebb, mint hatszáz millió koronát irányozott elő. Ez a fizetésrendezés már nem késhetik soká és az is természetes, hogy nem fog ha­tás nélkül maradni a főváros tisztviselőire nézve sem. A főváros néptanácsa már jóelőre foglal­kozott ezzel a kérdéssel, úgy, hogy ha az aktualitás bekövetkezik, a városházán minden készen fog állani, hogy cselekedni lehessen. A városi néptanács szinte minden alka­lommal foglalkozik a tisztviselők helyzetével. Csak most egy hónap előtt érkezett le a város­házára még Bathyány volt belügyminiszter alá­írásával az uj státuszrendezés jóváhagyása, amelyet sürgősen végrehajtottak. A néptanács legutóbbi ülésén megint szó volt a tisztviselők helyzetéről és kimondta a tanács, hogy utasítja az elnöki ügyosztályt uj stá­tuszrendezés kidolgozására. Ennek az uj státuszrendezésnek az alap- elveit is meghatározta a tanács, kimondván, hogy az állások eddigi száma megmarad, ellen­ben a legkisebb honorácioval jáió fizetési fo­kozatok megszűnnek és amikor valaki egy uj fizetési osztályba bejut, magasabb fizetést fog kapni, mint eddig kapott volna. A helyzet ugyanis az eddigi tervek szerint úgy alakul, hogy az I., II., III., IV., V. és VI. fizetési osztályokban megszűnik a 3-ik fizetési fokozat, mig a VII., Vili., IX., X. és XI. fizetési osztályban a 4 ik fizetési foko­zatot fogják eltörölni. Az e körül folyó megbeszélések során került szó a főváros főtisztviselőinek dolgairól is. Senki sem tagadhatja, hogy a főváros ed­dig nyomorúságosán fizette azokat a főtiszt­viselőit. akiknek nemcsak hogy felelősségük volt rendkívüli, nemcsak teremtő, alkotó mun­kát kellett végezni, de egyben bizonyos repre- zeníácionális tényéktől sem tudtak szabadulni

Next

/
Thumbnails
Contents