Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-03-19 / 12. szám

Budapest, 1919. március 19. o Egy kiváló orvosprqjrelsszorunkhoz b e t e 1 e p Y- tcttek két szobába négy- szabólegényt, akik azzal kezdték meg a berendezkedést, hogy a tapétát lesz a g g a 11 á k, mert a sima papíron n e m gyűlt meg a gyufa. Az orvostanár természetesen kétségbe esve jár, kesereg, mert a rombolás min­den idegét sérti. (éhhez hasonló esetek egész sora forog közszájon, de sa.mos mindent el kell nézni és még nagyobb igazságtalanságot is meg kell bocsátanunk, mert a lakáshivatal kivívta azt, hogy a télen nem volt I a k á s f o r r a d a 1 o m. Pedig — mert már bevall- hatjuk - mindenki ettől remegett. Badikáiis községi politikát! Dr. Oláh Dezső nyilatkozata Nagy Vince belügyminiszter a Fővárosi Hírlap hasábjain megjelent nyilatkozatában jelentette be, hogy a községi választások csak a nemzetgyűlés megválasztása után, tehát április végén, vagy májusban kerül­nek sori\ A közbeeső időt az egyes pár­tok agilis szervezkedésre használják fel és értekezleteken, gyűléseken fejtik ki pro- grammjukíalt, amelyet az uj idők szellemé­nek megfelelően, a községi politikában ki­fejteni óhaj tanaik. Az Országos Radikális Párt a községi politikában szintén kibon­totta a zászlóját. A párt községi programm- ján'ak irányelveit dr. Oláh Dezső az aláb­biakban ismerteti a Fővárosi Hírlap olva­sóival :- A főváros alkotmányának és szervezetének kérdésében nem tartom helyesnek az uj néptörvény rendelkezéseit. A múltak tapasztalatai alapján állí­tom, hogy egy négyszáz főből álló néptanács épp­úgy munkaképtelen lesz, mint a régi törvényható­sági bizottság volt. Nézetem szerint a legfeljebb 150 tagból álló néptanács kellene, mely a főváros tör- vényhozótéstiilete volna, pénzügyeit intézné és fő- tisztviselőit választaná, mig a tulajdonkénem köz­igazgatási teendők decentralizálandók volnának és a kerületi _elé>Ijáróságok mlellett felállítandó 100—120 tagú választmányokra bízatnának. E kerületi választ­mányok maguk választanák az elöljárókat és kerü­leti orvosokat, hatáskörükbe tartoznának a szegény- iigyi, népjóléti intézmények, a kerületi közigazga­tási szervek ellenőrzése, ipar és kereskedelmi ügyek, építési ügyek, sőt elsősorban a gyámhatósági ügyek. A közönséggel közvetlenül érintkező, viszonyait jól ismerő kerületi választmány és kerületi tisztikar- sokkal alaposabban és gyorsabban intézhetné el az ügyeket, mint a jelenlegi központi tanácsi szervezet, melyben minden ügy 4—5 ügyosztályon át vándo­rol. A tanácsi iiyosztályok szárna és személyzete is lényegesen csökkenthető volna, ha minden ügyosz­tályhoz a megfelelő szakszemélyzet (ügyész, mérnök, számvevő, orvos) volna beosztva és a teendőket az Írásbeli vélernényezgetés mellőzésével rövid utón szóbeli érintkezéssel elintézné.- A néptörvény fenntartja a régi felebb ezési fórumukat vagyis a miniszteri döntést, ami bizony a v a I ő d i autonómia fogalmával össze n e m i é- r. Helytelennek tartom azt is, hogy a Nép­tanács elnöke a kormánytól függő főpolgármester, vág.', polgármester és nem a néptanács által meg­választott elnök, aki teljesen független. — A főváros pénzügyi helyzete igen s ö t é t. A háborús évek fedezetlen kiadásaival együtt 186,000.000 a hiány. A jövő év deficitjét a költség- vetés 91.632.235 K-val irányozza elő. Ezen felül a NEW-YORK KÁVÉHÁZI Esténként symphonikus zenekar hangversenyez, Elsőrangú étterem A Barban Oszkár zongorázik A kávéházban minden délelőtt :: leveskulonlegességek :: legsürgősebb beruházásokra körülbelül 200,0(10.000 a szükséglet. A háborús hiány túlnyomó részben az állami feladatok teljesítéséből származik. Ennek fe­dezéséről a kormány feladata lesz gondoskodni. Ezenfelül az államra kell áthárítani a főváros ösz- szes tanügyi kiadásait; mert az oktatás ügyét más­kép, mint egységes állami oktatással helyesen meg­oldani nem lehet. Pénzügyi szempontból sem képes a főváros a tanügyi terheket, melyek évente 42,000.000 koronára rúgnak — elviselni. — A költségvetési egyensúly helyreállítására al­kalmas, a házbéradó átengedése, átmenetileg a jö­vedelmi és vagyonadó pótlékolása. Ezen jövedelmi források átengedésére a kormány hajlandónak mu­tatkozik. A pótadók felemelését nem helyeselném, mert pénzügyi eredménye nem sokat jelent, ellen- lton kihatással volna a házbérekre.- A lakáskérdés megold á s a igen sür­gős. A legnagyobb áldozatok árán is. nagy tömegű kis lakások építése szükséges. Ezek olcsó előállítása és gazdasági területekkel, különösen kertekkel való egybekapcsolása céljából ajánlatosnak tartanám, ha a környékbeli községek közül azok. amelyek erre alkalmas területekkel rendelkeznek, a fővároshoz csatoltassanak. — Ugyancsak szükségesnek tartom a főváros belső területén levő nagyszámú üres és kellően be nem épitett telekre záros határidővel pl. 5 évvel a beépítési kényszert és a kisajátítási jogot. — A közlekedés züllött állapotának rende­zése haladékot nem tűr. Különösen a Rákóczi-ut és Andrássy-ut. valamint a Dunaparti villamos vona­lakat kell tehermentesíteni. Rövid időn belül, egy év alatt nagy ipartelepeink képesek volnának 200 autóbuszt előállítani, e célra a nagyszámú katonai teherautók gépvázai is felhasználhatók. Ily módon a legolcsóbban gyors megkönnyebbülés volna elér­hető. Közbiztonsági okokból feltétlenül szükséges a Rákóczi-uti csomópont keresztezéseinél, a Berlini-té­ren, Kálvin-téren és az Andrássy-ut kezdőpontján és az Oktogonon gyalogjárók számára felüljáró hidak építése. A jövő problémája persze gyorsvasutak nél­kül meg nem oldható. — A vízi közlekedés is elmaradott. A je­lenlegi propellereket az átkelési forgalom helyett, a közelfekvő dunai községekkel való sűrű összekötte­tés létesítésére kellene felhasználni. A lakáskérdés és közélelmezés szempontjából egyaránt fontos, ha fölfelé Esztergomig, lefelé Ercsiig óránkénti közle­kedés volna. Az átkelési forgalmat 1000 m. távolsá­gokban közlekedő kis motoros csónakokkal ingaíor- galomban kellene lebonyolítani. — Budapest fekvésénél fogva predesztinálva van arra. hogy a kelet és nyugat tranzit ó-f o r g a 1- mának központja legyen. Ecélból mellőzhetet­len tgy nagy méretű kereskedelmi kikötő létesítése. Minden perc késedelem veszélyes, mert Pozsonyban a fővárosnak hatalmas versenytársa támadhat. — A k ö z é 1 e 1 m e z é s kérdéseinek szabályo­zására nagymérvű kommunizálást tartok szüksé­gesnek. Helyeslem, hogy a főváros, nagy termelő területeket óhajt megszerezni, de ez csak akkor le­het célravezető, ha a megszerzendő területen a legin­tenzivebb gazdálkodás ipari üzemekkel (malom, cu­korgyár, szeszgyár, konzervgyár) folyik. Kívánatos­nak tartom az egységes kenyértipust és a kenyéripar monopolizálását, természetesen a luxus pékipar érin­tetlenül hagyásával. — A vásárcsarnok szűk. Kitelepítendő lenne belőle egy külön csarnokba a saison-cikkek (zöldség, főzelék, gyümölcs) árusítása. A jelenlegi bizoméányos-rendszer helyett az áruk elosztását ár­verések utján kellene eszközölni. — A világítás és erőforrások problémája, szénkészleteink fogyatékossága mellett a legsúlyo­sabb probléma. Földgáz és vizierök kihasználása végleges szerencsés, megoldást létesíthet. De a te­lepek egységesítése, valamint a szén beszállítása he­lyett annak a bányaüzem telepén villamos energiává való feldolgozása után való bevezetése igen jelen­tékenyen csökkenthetné a szénfogyasztást. — A közegészségügy fedezésére a csa­torna és főleg a vízmüvek kiépítése a föfeladat. Ugyancsak sürgős a luetikus betegségek és tiido- vész leküzdése. Az előbbi célból ambulatóriumok és kórházak felállítását, az utóbbira főleg erdei sza­natóriumok létesítése fontos. Mindkét betegség le­küzdésére a házasság előtti orvosi vizsgálat és az újszülöttek vizsgálata is kötelezővé teendő. A gyer­mekhalandóság leküzdésére járványkórházak álli- tandók. Akik magyarok akarnak lenni Németek, bosnyákok, oroszok jelentkeznek honosításra A forradalom óta. minthogy ;i népkormány azt a helyes álláspontot foglalta el. hogy csak magyar ho­nos tiszteket és legénységet vesz át a védősereghez, az őrse reghez és a pénzőrséghez. a külföldi honos tiszteket és a katonai hivatalnokokat pedig nyug­díjazza, — az aktiv tisztek és a leszerelendő kiil- föy honos legénység valóságos rohamával kellett a kaK ügyosztály illetőségi alosztályának megbir­kózni^ 'Htithogy a külföldi honos legénységnek le­szerelési , "ulek nem iár, kezdetben még német bi- i odaírni állaíRpolgárok is számosán honosították ma­gukat. A forradalom óta mostariig mintegy 300-an szereztek magyar állampolgárságot, ami igen nagy szám, ha tekintetbe vesszük, hogy egy év alatt a honosítások száma nem szokta meghaladni az ötve- net sem. Úgy látszik a horvátok és a bosnyákok sincse­nek valami nagyon elragadtatva Jugoszláviától, mert annak a bosnyák ezrednek a katonái, — akik Buda­pesten állomásoztak — számosán maradtak vissza és kérték felvételüket a védőrséghez és ennek feltétele­ként szintén honosíttatták magukat. Sokan visszama­radnak orosz és romám hadifoglyok is és megnősülve itt alapítanak exisztenciát. Ezeknek honosítása azon­ban csak örökbefogadás utján történhet, minthogy,a törvény által előirt föltételeknek ma még nem tud­nak megfelelni. Az oroszok közül sok orvos, mér­nök és gyárimunkás telepedett már meg a magyar fővárosban és kérte honosítását. Dr. Czebe Jenő tanácsi fogalmazó, aki a ka­tonai ügyosztályban a honosítási ügyeket intézi, a következő érdekes információkkal szolgált a Fővá­rosi Hírlapnak: — A miagyar honosság megszerzésének a forradalom óta egyik nagy akadálya volt az, hogy ia) volt Ausztriából alakult államokban íel- bomolván a rend, a kérelmezők nem tudták az ottani kerületi kapitányságoktól a honosításhoz szükséges elbocsájtási okiratot megszerezni. A belügyminiszter az igiatzságügyminiszterrel egyetértőleg a főváros előterjesztésére kimon­dotta, hogy a volt Ausztria honpolgárainak, ha magyar állampolgárságért folyamodnak, előbbi hazájuktól elbocsájtást nem kell kérniök. A németausztriai köztársaság még az elmúlt év de­cemberében ehhez hasonló néptörvényt hozott, vagyis Németausztriábiatn is felveszik a ma­gyar állampolgárokat, ha tőlünk elbocsájtási okiratot nem is kértek. — A horvátok honossági kérdésében a fővá­ros felterjesztésére most döntött sál belügymi­niszter. A horvát-szlíavonországi származású egyének honossága a döntés szerint vitás nem lehet és illetőségük megállapítása a kellékek igazolása esetén nehézségbe nem ütközik. A bos­nyákok és a fiumei származásúak honossági, illetve illetőségi kérdése most van döntés alatt az igiaizságiigyminiszteriumban. Nem férhet két­ség ahhoz, hogy a bosnyákok magyar honos­sága, minthogy 1908 óta Bosznia-Hercegovina külföldnek nem tekinthető, rövid időn beÜif megállapítást fog nyerni. Ugyanez áll a fiumei származásuakrai is, mert habár Fiume mint kü­lön, Magyarország koronájához csatolt test jött tekintetbe, (separatum regni Hungáriáé coronae adnexum corpus) és külön illetőségi síatutumja is volt, lakosai mlaigyar állampolgárok, voltak, épp úgy, mint Horvát-Szlavonországban, ahoS szintén külön illetőségi törvény volt. — Véleményem szerint az illetőségi és ho­nossági törvény elavult és az uj szociális világ­nézet folytán sürgős revízióm szorul. Azt hi­szem, hogy ez a népkormány egyik legköze­lebbi feladata fog lenni, minthogy már eddig is egész sorát alkotta meg a korszakos jelentő­ségű néptörvényeknek. iKraszner József I cementáru-gyár részvénytársaság Budapest, Külső Kerepesl-ut ML st Ojíllnl* és fal burkolómunkálatokat­vUHUla Gyári mozaik és cementlapokat. Kut- gyürüket, csöveket stb. stb. Telefon: József 52—72.

Next

/
Thumbnails
Contents