Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-03-12 / 11. szám

3 Budapest, 1919. március 12. nyári lakásokat és villákat tárekviráljuk. Most már megfelelő szervünk van erre. Megkérdeztük a kormánybiztos úrtól, hogy mi történik a lakásával annak a pesti család­nak, amely az ország más részére megy el nya­ralni. Olyan hírek voltak elterjedve, hogy a nya­raló emberek lakását hajléktalanok részére eb rekvirálják. Ez méltánytalanság lenne. Az egész éven keresztül dolgozó szellemi proletároknak szükségük van. pihenésre. Igazságtalanság lenne őket kitenni a hajléktalanság veszedelmének azért, mert néhány heti pihenéssel agyukat rendbe akarják hozni. — Ebben ajzi irányban — felelte kérdésünkre a kormánybiztos — most folynak & tárgyalások. Előreláthattálag olyan elvi megállapítás állapján rendezzük a kérdést, hogy ai nyaralni utazók lakásai mentesítve lesznek a rekvirálás alól. Az eljárás az lesz, hogy ha valaki elutazik nyáron, bejelenti e körülményt a Központi Lakáshiva- talnák, amely a bejelentést tudomásul veszi és igazolványt állít ki arról, hogy a nyaralás ideje alatt ia: lakás a rekvirálás alól mentesítve van. Eddig szól Garbai kormánybiztos nyilatko­zata. Azt azonban már nem mondotta el a kor­mánybiztos, hogy a lakáshivatal által kiállított igazolványt a betörök is respektálják-e és hogy ők sem rekvirá^nak azalatt, amig a főbérlő va­lahol vidéken üdül és boldogan gondol arra, hogy alz ember csak akkor van nyugton a lakás- rekvi ráták tói, ha nincsen szeretett fővárosunk „területén . . . ségnek. Ez a plakáterdő természetesen nem fér el a hirdetőoszlopokon és táblákon, átterjedt a házfalakra és komoly veszedelemmel fenyegeti a kirakatok ^üvegtábláit is. A szegény pesti polgár pedig, akit el- kábit ez a sohasem várt plakátikonjunktura, — elke­seredésében mii telhetne tőle egyéb? — nem olvassa a plakátokat. Azok a hatóságok, melyek többé vagy kevésbé fontos ügyekben plakátokon kénytelenek ;* közönséggel érintkezni, tele vannak panasszal, hogy a hirdetményeket a kutya sem veszi észre. f A mostani plakátőrületről a Fővárosi Hir- <d e t ö v á 11 ä 1 a t igazgatóságától a következő ér­dekes információt kaptuk: — Kimutatásaink szerint a forradalom óta megnégyszereződött, sőt megötszöröződött a ki- ragasztott p,lakatok száma. Ami nagy szó, külö­nösen ha tekintetbe vesszük, hogy a katonai hirdetmények, melyek a háborús plakáttermés egyik igen jelentős részét tették ki, teljesen el­maradtak. — Magától értőért megnőtt a számuk a pki- káthiénáknak is, akik el akarván kerülni a sze­rintük felesleges kiadásokat, az éj leple -alatt saját munkásaikkal ragaszt.atják ki plakátjai­kat. A hiénák különösen az esztendő elején mű­ködtek feltűnő buzgalommal, .akkor a tanáes le is irt a kerületi elöljárókhoz, hogy büntessék meg őket szigorúan. Számos., közöttük igen elő­kelő cég, jutott akkor hozzá a meglehetősen borsos kihágási bírságokhoz, azonban a pénz­büntetés csöppet sem vette el al kedvüket. Most azután nagyszerű orvosságot találtunk a hiénák kiirtására. Két emberünk egész nap egyebet sem tesz, mint a titokban kiragasztott plakáto­kat kutatják. Ezeket azután minden feljelentés és eljárás nélkül — útragaszt iák, A p tálkát elő­állítása és kiragasztása annyiba kerül, hogy nem érdemes reszkírozni azt a kárt, amivel az át­ragasztás jár. Néhány heti átragasztás meggyő­zött mindenkit, hogy könyörtelenek vagyunk és most már a titokban való kiragasztás csak rit­kábban fordul, elő. Az elközelgő választásoknak plakátjaiból aj —< nem is első fecske, hanem az első sere­gélycsapatok különben már megérkeztek. A most jövő hetekben olyan választási plakátin­vázió fogja megtámadni a pesti közönséget, hogy ahhoz képest a mostani semmi. — Erre a kampányra is fel van a Fővárosi Hirdető Vállalat készülve: váltott turnusokban, éjjel-nappal fogunk ragasztani, hogy a plakátok mielőbb a közönség szeme elé kerüljenek. Hogy azután a közösség végigolvassa-e valamennyit — az igazán más lapra tartozik ... gódy Tivadar polgáripester nyilatkozik az u] adóidról, a közegészségügy reformjáról^ a |Vlargit sziget jővőjérőt és egyébb aktuális kérdésekről Utazás a pesti plakátrengeteglien A plakát-hiénák — Hogyan védekezik elle­nük a hirdeiésváliaiat? Nyájas olvasó, aki egy napsütéses tavaszi reg- gélén elhatároztad, hogy például a Kossuth Lajos- utcában kiragasztott összes plakátokat végigolvasod, emberfeletti munkára vállalkoztál, melyet, ha ugyan időközben meg nem unod, csak késő estére tudsz ' elvégezni. Hogy egy furcsa kifejezéssel léljünk, „nyil­vánossági láz“ szállta -meg Budapestet. Naponta, ki­lencvenkilenc uj plakáttal figyelmeztetnek a hatósá­gok az újabb és ujabb tenni és bejelenteni valókra és. mint a statisztikusok kiszámították, a "forradalom óta minden negyedik órában uj hetilap indul meg és minden héten átlag két uj színházi vállakózás tárja vki vendégszerető kapuit, melyek elkerülhetetlen szükségnek tartják, hogy léteziésüket rikitóbbnál-ri- kitőbb plakátokon jelentsék be a nagyérdemű közön­Aztán egyik kedves és mulatságos história ker­gette a másikat. Ez a jelentéktelen kis fiskális oda­dörögte a nagy Károlyinak, hogy hazudik, arrajkor román atrocitásokról beszél. Ugyanakkor pedig, azt hiszem, ugyanabban, a levelében ruhaneműt és pénzt kért az elnöktől. Aztán megint Nagy Vince belügy­miniszter állította egy mulatságos dilemma elé: azt mondta neki, válasszon, mi akar lenni, román minisz­ter, vagy budapesti fiskális? Úgy látszik, nagyon irigylésre méltó dolog budapesti fiskálisnak lenni, mert Erdélyi János dr. nem tudott választani. Egyszóval, kezdett feltünedezni ez az Erdélyi ügyvéd a pesti népszerűség horizontián, amelyre fel­jutni némi komikus elem. hijiával szinte lehetetlen. Talán éppen e népszerűség kedvéért lett a kedves Erdélyiből operett-diplomata. Es furcsa, amikor a komikum terén kezdett volna neki felderülni, egy­szerűen eltűnt. Ahogy eltűnésének híre megjelent, huszonnégy óra alatt elrekviráltatta valami .élelmes ember a lakását. Egy pillanatig még meg is sajnálta az ember: né, szegény feje, még hajléktalan talál lenni, ha visszaérkezik. És nem jött. Valamit még hallani fogunk róla, mint az már az ilyen hirtelen és megokolatlanul távozó uraknál szokás. Maga helyett levelet küldött Berinkey miniszterelnöknek. A leve­let. vagy, mint a román követségen némi nagyzolás- sal mondják, a „jegyzéket“ érdekes diplomata nyúj­totta át Berinkeynejk. Rudas papa volt a kurír, az öreg, kedves kőnyoimatos-szerkesztő, aki hosszu év­tizedek óta szaladgál a románok hírei után. Rudas papa átadta a levelet, amelyben Erdélyi kijelenti, hogy nem érdemes Budapesten román miniszternek lenni és ezzel be is fejeződött Erdélyi ur rövid, de élénk érdeklődéssel kisért budapesti diplomáciai pá­lyája. Kár érte, mert kinőhette volna magát érdekes,, sőt mulatságos pesti figurává. 1 Az elmúlt hét aj' fővárosnak valósággal nagy hete volt. A méíptanács első érdemleges ülésén már komoly polgármesteri programmbeszéd hangzott el a főváros jövőjéről, amelyhez nagy szakértelemmel és jóindulattal szólották hozzá a néptanács tagjai, Szende miniszter, amire még soha sem volt példa, személyesen jelent meg a csütörtöki tanácsülésen, ahol részletes felvilágosításokat kapott a főváros pénzügyi helyzetiétől és messzekiható jelentőségű nyilatkozatokát tett a pénzügyi helyzet szanálásá­ról. A főváros pénzügyi helyzetéről, mely, csak u.i adók behozatala,- illetőleg az állami auók vá­rosi pótlék olás a által lehetséges, Bódy Ti­vadar polgármester a következőkben nyilatkozott a Fővárosi Hírlapnak: — Az a szeretet és megértés, amelylyel Szende miniszter a csütörtöki tanácsülésen elő­terjesztéseimet fogadta, a legjobb jel arra, hogy a fővárosnak a háború miatt pénzügyi szem­pontból kátyúba jutott szekere ismét a rendes kerékvágásba kerüljön. Az uj kiadásokhoz és a deficit eltüntetéséhez természetszerűen uj be­vételi3 lehetőségekre van szükség Tervbe van véve elsősorban a telekórtékadó felemelése, me­lyet a. mai félszázalékról egyszázaikra eme­lünk fel. Természetesen a házbérfülért a telek - értékadó emelésével arányosán felére szállítjuk le. A tejekértékadó felemeléséből a megejtett számítások szerint évi iiz millió korona többe- vétele lesz a fővárosnak. Komoly bevételi több­letként jelentkezik a házbéradó átengedése a fő­város számára, mely a fővárosnak évtizedek óta hangoztatott kérése és amelyet iá pénzügymi­niszter már meg is Ígért. A házbéradó évenkint husz-hiiszonöt millió koronával fogja javítani a főváros költségvetését. Kértük a ^minisztert a jövedelemadó megpótlékolására is. A jövedelem- adót 45 százalékká, 1 fogjuk mgpótlékolni, amiből a városnak évenkint tizenhárom millió korona többbevétel származik. Megígérte a miniszter a vagyonadó megpótlékolását is, ami öt millió koronát jelent évenkint. Ilyképpen mintegy 50 —55 millió korona bevétellel javulna évenkint a városháztartás, -az ezen felül előálló deficitet pedig a községi pótadó felemelésével kívánjuk eltüntetni. A községi pótadó most 45 százalék és a;z adó felemelésének minden egyes százaléka 700,000 koronát jelent. — Meg van minden remény arra, hogy a fő­városi lakosság ezen megterhelése csak ideig­lenes lesz. Hiszen ia békére való teljes vissza­téréssel csökkenni fognak az anyagárak és csökkenni fognak a munkabérek is, melyek any- nyira lebillentik most a költségvetés egyensú­lyát. Akkor azután újra beszélhetünk majd az adpk leszállításáról, ugyan van egy igen tekin­télyes jövedelmi forrás, mely azután sem fog .'apadni. Ez pedig a községi takarékpénztár lesz, melynek felállítására már engedélyt kap­tunk a pénzügyminiszter úrtól. — Az egyensúly biztosítása szempontjából nagyon nagy jelentőségűek azok a tárgyalások, melyeket dr. Madzsqr államtitkárral, ki a nép­jóléti minisztérium kebelében ai közegészségügyi dolgokat intézi, folytattam. A kórházaknál, az .a nagy anomália van,- hogy a nagyobbrészt vidéki beteg ápolásáért sokkal kezesebbet térit meg vz állam, mint amennyibe a kórházi ápolás magá­nak a fővárosnak kerül. A pesti kórházak bete­gei 80 százalékban vidéki illetőségűek, akiknek kezelése csak a múlt esztendőben nyolc millió koronájába került a városnak. A tárgyalások fo­lyamán ígéretet nyertem a kórházkérdés ked­vező elintézésére, valamint arra is, hogy a kór­házaknak évenkint mintegy két millió koronát kitevő amortizációs költségét szintén az állam fogja viselni. Érdekes kijelentéseket tett a polgármester a földgázkiítaiásokra vonatkozólag; — A földgázkutatások ügye igen kedvező stádiumban van. E tárgyban nemsokára befeje­zést nyernek azok a tárgyalások, melyeket a pénzügyminisztériummal folytatunk. Arról van szó, hogy a mintegy 10 millió koronát kitevő ku­tatási költségeket az állam és a főváros együt­tesen viselné. A kutató-eszközöket természete­sen iaiz állam engedné át. Végig sem lehet te­kinteni azt a közgazdasági perspektívát, mely- lyefji a földgázkutatások sikere járna. Mondanom sem kell, hogy a földgáz használata szintén lé­nyegesen kisebbítené a főváros deficitjét. Végezetül a Margitsziget sorsáról volt szives a polgármester nyilatkozni; — A Margitsziget átadása a közmunkatanács likvidációjával párhuzamosan rendben folyik. A napokban volt a közmunkatanács és a főváros együttes helyszíni szemléje, amit nyomon követ a leltározás és a sziget formális átadása. Anyagi birtokbavételről itt egyelőre természetesen nem lehet szó, mert a bérlőtársaság szerződése még évtizdekig tart. Szó' lehet és szó van azonban arról, hogy ennek a szerződésnek bizonyos re- videálásával már a közeljövőben teljesen a fő­város tulajdonába menjen át a sziget. Erre vo­natkozólag Tövisesen meg fognak indulni a tár­gyalások. Ha a s-ziget a miénk lesz, akkor lehet azután arra is gondolni, hogy a belépődij.at eset­leg eltörüljiik.

Next

/
Thumbnails
Contents