Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-02-26 / 9. szám

Budapest, 1919 február 26

3

A fővárosé lesz a Vérmeze

Szabó Imre dr. tiszti főügyész nyilatkozata

évtizedek óta folyó nagy per közeledik a befejezéséhez. A budaiak eljutottak a ponthoz, almikor végre megvan minden reményük ahhoz, hogy a Vérmezőt megkaphatják és ezt a hatalmas, pompás teret hasznossá és díszessé lehet tenni. Rendkívüli gazdagság az, ami ezáltal Budapest lakosságának jut osztályrészül és a derék budaiak Ilii fegyvertársként köszönthetik a Vérmező körül lefolyt harcokban S z a- b ó Imre dr. tisztifőügyészt, aki minden alkalmat megragadott, iiogy ezt a gyönyörű teret visszaperelj, e az osztrák ármádiától, amely azt évtizedeken át bitorolta és improduktív célokra használta. Hiába való volt törvény, jog és igazság, Becs vas- akaratán megdőlt .minden jogi tudás és a katonai terrorral szemben földhöz lapult minden igazság. A szoldateszka, többé nem diktálja ránk rémuralmát, az ut szabad az igazság felé és a főügyész most ismét uj, de biztos sikerrel kecsegtető lépésre indul. Felkerestük ebből az alkalomból Szabó Imre dr.-t, 'aki a következőket volt szives elmondani a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— A Vérmező ügye ismét aktuálissá lett. A kiig delem, amelyet eddig Becsesei szemben, a legnagyobb erélylyel és a legtisztább jogi alapon folytattunk, ugy látszik célt fog érni. A Vérmező tulajdonképpen a telekkönyv tapasága szerint a: magyar kincstár tulajdona, de telekkörryvileg biztositva volt a cs. és kir. hadseregnek a használati jog. Fájdalom, ezt a szolgalmi jogot elvenni nem lehetett. Egy évszázad során azonban a főváros közönsége telekkönyvi biztosítás: nélkül bár, de elvitathatatlan jogot szerzett a vérmezőn való átjárásra. Évszázados jog volt ez, amit senki sem vont kétségbe, csak amikor Terstyánszky lett a budapesti hadtestparancsnok, egyik napról a másik napra eltiltotta a lakosságnak a Vérmezőn való átjárást. Fegyveres őröket állított oda és igy karhatalommal vette el a főváros közönségének évszázados jogát.

—- A budaiak és a* 1 főváros azonban nem nyugodott bele. ebbe. Bírósági eié vittem a dolgot és a bíróság első fokon igazat is adott a fővárosnak. A katonák természetesen fellebbeztek és a másodfokú bíróság kimondotta a saját ille- téktelenségét. Közigazgatási útra tereltük tehát a dolgot és a polgármester, miután legfelső fokon a honvédelmi minisztérium biztosan a katonák javára: döntött volna, sietett elhárítani magáról a döntés jogát. Hatásköri bíróság elé került tehát az ügy, de ránk nézve itt sem születhetett kedvező döntés, mert közben kitört a háború. Most azután'elérkezett az időpont, amikor a főváros lakossága nemcsak az átjáróra vonatkozólag követelheti vissza kétségbevonhatatlan jogát, de egyben a Vérmezőre is bejelenti igényeit. A es. és kir. hadsereg megszűnt, megszűnt tehát a telekkönyvijeg bejegyzett szolgalmi jog is. A Vérmező minden korlátozás nélkül a magyar kincstáré, amely alatt ma a magyar népköztársaságot kell érteni. A főváros nép tanácsának már is megtettem az előterjesztést, hogy kérje a kormánytól a Vérmezőt, amelyen számtalan okos és hasznos intézményt lehet létesíteni és amelyet a kormány kétségkívül, át fog engedni a főváros közönségének. Eltekintve attól, hogy a népköztársaságnak nincsen szüksége egy ilyen óriási katonai gyakorlótérre, a katonai gyakarlatok számára a főváros szívesen! enged át a város belső területén kivül eső telkeket, mert hiszen kétségtelen, hogy mindig pazarlás és vétek volt ezt a gyönyörű, ékes teret improduktív célokra felhasználni.

Hogy gazdálkodjanak a

hatósági üzemek?

Eg-y szakember érdekes tervei

Schönwald Lipót, az Országos Burgonya közvetítő Iroda helyettes igazgatója, B a 1 o g h y Ernő közélelmezési miniszterhez nagyfontosságu tervet nyújtott be, amelyben azt fejti ki, hogy a városok élelmezését miként lehetne helyesebb alapokra fektetni. A Fővárosi Hírlap az érdemes és nagy megfontolást igénylő tervet a következőkben közli:

Egyike a legfontosabb kérdéseknek a városok helyes és célszerű ellátása. A mai hatósági üzemek, — melyek közül leginkább a főváros üzemének munkását ismerem — szerintem egynémely irányban helytelenül működnek. Egy hatósági üzemnek á r- i r á n y i t ó n a k kell lennie é,s ha ezt a szerepet kellőképen betölti, már ez a körülmény kizárja az árdrágítást, kizárja azt, hogy némelyek drágán árulja,naic és ha nem tudnak drágán árulni, nincs mődtalommaí telt meg. Ha ez a jubileum pár hónap előtt i következik be, akkor Szekula Gyulát a városházán is megiinneplik. Ama kevés városatya közé tartozik, akikre visszagondolva, nem szégyenkezünk. Erős koponya, makacsul becsületes jellem és a hol jogos és okos, ellenzéki is volt. Valószínű, hogy ha a választásokat megejtik, a néptanácsnak is szüksége lesz rá. Hogyne: ötven év előtt Petőfit fordította, ma meg Ady Endrét. Aki ezt a skálát végigjátszotta, annak nem lehet nem forradalmárnak lennie.

Végre izelitőt kaptunk a bolsevista- külpolitikáról is. Az egyiket Csicserin úrtól, az orosz szovjetkormány külügyi népbiztosától, aki jegyzéket intézett az ententeboz és kijelenti, hogy a szovjet-köztársaság hajlandó békét kötni. Nagy megalázkodás az, mert hiszen a szovjet-köztársaság az egész világ kapitalizmusának megüzente az irtóháborut és most hajlandó olyan békét elfogadni, amelynek feltételei között ott foglaltatik ez is:

Minthogy a külföldi töke állandóan nagy ér-, dekiödést mutat az orosz természeti kincsek kihasználása iránt- a szó v j e t-k ormány ha j1 a n d ó erdő- bánya- és m ás k o n c e s z- s z i ó k a t engedélyezni entente- alattvalóknak.

Hát ez más szóval a szovjet-kormány gazdasági csődjét jelenti, mert ha ez igy nem lenne, aligha-állana szóba az idegen tőkével. Mert ime már nem csak burzsuj-kormányokkal békéi meg, de az idegen kapitalizmussal is. Az orosz kapitalista rendet sem tudta letörni, de egyben idegen kapitalistákat könyörög a nyakába. Az idegen kapitális pedig alighanem csak akkor lesz hajlandó bevonulni Oroszországba, ha hazai katonaság fogja megvédeni.

De van ennél még érdekesebb szemelvényünk is a boiseviki külpolitikáról. A berlini spartakuszok Republik című lapjában Franz S c li u 1 z e nevű .spartakusz-külpolitikus ir cikket Cikket ir és náluk

i szokatlan igyekezettel a józan észre hivatkozik. Már mint Scheidemannék józan eszére, ami másként nem is igen lehetne. Azt mondja: a német kormány a józan ész nevében ne üldözze, ne irtsa a sparta- kuszokat, sőt részesítse hatósági védelemben, tenyéssze őket szorgalmasan. Miért? Nos ezért: -a győzelmes entente egyetlen dologtól fél ma csak a földön és ez a bolsevizmus. A boiseviki eszmék németországi terjedése az egyetlen akadály, amely az e n t e n t e-ot megakadályozza abban, hogy b e m a s i r n z- z o n Németországba és egyszerűen elfoglalja a német birodalmat. A spartakuszok eszméi jobb és biztosabb védelme ma Németországnak, mint volt a. német hadsereg, amikor még virágjában volt. Amíg Németországban spartakuszok^ vannak, addig az entente be nem teszi a lábát Németországba, mert ffél, hogy a saját hadseregét is megfertőzik a boiseviki betegség csirái. A bolsevizmus ugyanis oly jam, mint egy félelmetes ragályos betegség. Ahol fertőző halálos — mondja a spartakusz-külpolitikus — ragály van, oda nem megy támadni semmiféle ellenség. Ha tehát Németországban nem volna bolsevizmus. áilamköltségen kellene azt behozni.

A Vorwärts azonban szellemesen intézi el az ügyet. Azt mondja, hogy miután ma Berlinben nem a legnagyobb az élet- és szentély-biztonság, oltássá be magát Franz Schulze ur valami kórság, például az ázsiai kolera ba.cillusaival és akkor biztos lehet benne, hogy senki sem fogja a berlini utcán megtámadni. Ha. pedig a kolerába belehalna Schulze ur, akkor még mindig meg lenne a, vigasztalása, hogy kolerában halt meg, nem pedig valami ellenséges támadásba.

Kiváncsiak lennénk, hogy mi a véleménye Kun Béláéknak .a Schulze ur külpolitikájáról és mi a véleménye a Népszává-nak a Vorwärts módszeréről?

jukban, hogy a vidéken a termelőktől drága áron bevásárolják a fővárosba felhozott árucikkeket.

Ha helyesen dolgozik egy városi üzem, mint például a zöldségüzem, ha kellő szakértelemmel vezetik és ha a szakértelem hiányában nein éri felesleges anyagi kár, nevezetesen, hogy megromlott X. vaggon káposzta, zöldség, paradicsom, stb. cikkek, akkor olcsóbban képes a tömegcikkeit, különösen burgonyát árusítani, mert szükségtelen, hogy a burgonya, mint a legnagyobb fogyasztási cikk oly hasznot hajtson az üzemnek, hogy a haszon egy része fedezze más áruinál szerzett veszteségeit.

A romlott káposzta, burgonya és zöldség felhasználása.

Ha kellő szakértelemmel rendelkezik a hatósági üzem vezetője, vagy a személyzetét oly szakértőkből állította össze, hogy legalább két-három szakember áll rendelkezésére, akkor már az áru megérkezésekor is meg tudja állapítani, hogy mire használható beérkezett áruja. Tegyük Ifel, hogy beérkezik egy waggon káposztája, amely még a szállítás alatt, vagy még annak előtte is hibás volt, minek megvizsgálása után a szakértő meg tudja állapítani, vájjon kibirja-e még ez az áru azt az idő- ö^venciát, amig ,a fogyasztók között az széjjelosz. A szakember rögtön itékezhetik afelett, hogy

gye(-e a hibásan beérkezett árut uja.bb meg újabb kezelésnek, vagy pedig nem lenne-e üdvösebb és itt említem fel a hatósági konzerválást, ha rögtön feldolgoztatná, hordókba rakatná és egész egyszerűen eltenné olyan időkre, amikor az itt megmentett 160 vagy 70 százalék konzervált áru alakjában adhatja a fogyasztó közönség rendelkezésére. Ugyanez a helyzet áll fenn a zöldségnemüeknél.

A szakember tudja azt, hogy a zöldségnemüt a s z á r i t ó k é s z ti 1 étk megiszáritja), abból jjulient csinál és ily alakban bocsátja a iogyasztóközönség rendelkezésére, de mérsékelt áron. Lehet a hatósági zöldségüzemnek burgonyazuzó- g y á r a, amely feldolgozza azt a hibásan érkezett burgonyát, melyet nem használhat fel. Mondijuk, hogy felengedett fagyos burgonyája van, amit pékek kenyérbe egész jól elhasználhatnak, — lehet a hatósági zöldségüzemnek — kis tehenészete, sertésállománya, ahol felhasználhatja a kenyérsütéshez alkalmatlanná vált, vagyis romlásnak indult burgonyát.

A hatósági zöldségüzem, ha almát hozat ’fel és ez nem piacképes, főzőüstökben dolgoztassa fel izekké az almát, ugyanezt teheti, ha szilvát hozat fel, vegyítheti esetleg egyiket a másikkal, de a főcél az, hogy a megérkezéskor megállapítsa, a szakember azt a körülményt, hogy beérkezett áruja kitartja-e még azt a kezelést és azt az időt, amig a fogyasztó közönség kezébe kerül. Ha nem, dolgozza Síel, de ne küldje semmiesetre se a piacra, elárusitóhelyeire, ne szállítsa oda és vissza ezt a hibás portékáját kocsihátakon ember és állati erőt pazarolva, ne halmozza ezeket fel a háziszemét dombján és ne k ti l'dy e azután ki a szeméttelepre.

A hatósági üzem ne nyerészkedjék.

Tudom azt, hogyha szakszerűen vezetik a városi hatósági üzemet, haszonnal dolgozhatik, példa reá Újvidék város, melynek két év előtti mérlege 330.000 korona plusszal zárult, a zsir és nem tudom milyen cikk számlájának lezárása után Nagyvárad közélelmezési hivatala pár millió hasznot mutat ki. És végig mehetünk az ország pár jobban kezelt üzemének zárszámadásain, mind keresett. Részemről feleslegesnek tartom azt, hogy egy hatósági üzem keressen. Elég, ha, személyzete üzlete rezsijét fedezi, hisz altruisztikus célja már keletkezésénél fogva is nyilvánvaló. Adja az az üzem az általa forgalomba hozandó élelmicikkeket olyan árban, hogy ezzel a város közönségének szolgálatot tegjmn.

Közellátási adó a veszteségek pótlására.

Mint emitém már, árirányit ónak kell lennie az üzemnek. A beszerzési árhoz minimo kal- kuló állítsa össze a rezsi költségét az üzem és ha véletlenül előáll az a helyzet, hogy az üzem zárszámadása, mondjuk, egy 500.000 lakosú városban évi 2 és fél millió korona veszteséggel zárulna, mely veszteség abból keletkezett, hogy jutányosán, tehát árirányitó volt a városban, már most legyen autonom joga a város hatóságának, hogy egy közellátási adót. mely tejenként 4—5 koronát tehet ki?