Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-02-19 / 8. szám
5 Budapest 1919 február 19 A doktor pedig nagyon meg volt elégedve ezzel •az elintézéssel és belátta, hogy nem a fizetés a forv •tos, hanem az ebédpénz. így éltek a szegény mentők, amíg- a gazdag gró- lok kegyelmére voltak utalva. A Károlyi-telek a főváros kezében A Magyar Kereskedelmi Hitelbank elmaradt üzlete — ítélt a biróság — Szabó Imre tiszti főügyész nyilatkozata A mailt esztendő október elején, amikor már minden forrott, amikor a láva már kitörőiéiben volt, amikor Károlyi Mihály személye körül már az uj Magyarország lángjai törtek ki, egyszerre botrányt kezdtek emlegetni, amibe Károlyi személyét is szerették volna bizonyos rosszhiszemű emberek, a régi rend omladozó bástyáinak zsoldosai, belevonni Károlyinak akkorában igazán kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ilyen apró gáncsokkal, hitvány kis telekügyekkel törődjék. Utána sem 'ézett a dolgoknak, de automatikusan fény vetődött a Károlyi-telek körül történt eseményekre, amelyekből kiviláglott, hogy Károlyinak sejtelme sem volt a teleküzletről és hogy mindössze egy bank, a Magyar Kereskedelmi Hitelbank, akart jó üzletet csinálni. A bánik — mint ismeretes — Károlyitól megvásárolta a Steíánia-uti 6432 négyszögöles telket 1,181.338 koronáért és azt parcellázni akarta. A telket eredetileg a fővárostól vette Károlyi meghatározott céllal, de olyan kikötéssel, hogy parcellázni nincsen joga. A Magyar Kereskedelmi Hitelbank. Károlyi megbizottainak a vétel alkalmával kijelentette, hogy minden felelősséget magára vállal. A tanács ezzel szemben a parcellázási kérelmet megtagadta, sőt felszólította Károlyit, hogy a telket sürgősen adja vissza a fővárosnak. Arinál furcsább volt a bank eljárása, mert hiszen igazgatósági tagjai között négy „tekintélyes“ városatya is, Schreyer Jakab, Sllberger Károly, Bihari Mór és Web lisch Alfréd is helyetfoglalt. A tanácsban kipattant botrány irtán megindultak a tárgyalások a bankkal és Károlyi meg- öizottaival. Az ügy végre is biróság elé került. A tanács legutóbbi ülésén aztán Sallay Árpád tanácsnok bejelentette, hogy a Károlyi-féle telek minden tehertől mentesen visszakerült a főváros birtokába és pedig a biróság ítélete folytán. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste TSzabó Imre dr. főügyészt, aki a következőket •mondta a Károlyi-féle telek sorsáról: — A biróság érvénytelennek mondta ki a Magyar Kereskedelmi Banknak Károlyi Mihállyal kötött szerződést és a bankot kötelezte, hogy a Stefánia-úti telekről tulajdonjogát töröltetni fogja. Károlyi Mihály viszont nyilatkozatot adott, amelynek értelmében a telek tulajdonjogáról a főváros javára lemond és megengedi, hogy a telek a főváros közönsége javára telekkönyveztes- sék. A főváros máris birtokába vette a telket. A bírói ítéletre tulajdonképpen a bankkal és Károlyt jogi képviselőjével történi megállapodás után került a sor és az. ítéletre csupán, a formalitások szempontjából volt szükség. Ezzel le vannak zárva a Károlyi telek nem valami épületes aktái. Mindenki meg van elégedve a megoldással, csak a bank nem, amely zsíros üzlettől esett el a tanács ébersége miatt. NEW-YORK KAVEHAZ ! Esténként sytnphonikus zenekar hangversenyez.) [Elsőrangú étterem A Barban Oszkár zongorázik A kávéházban minden délelőtt ü leveskülönlegességek :: A köztársaság elnöke fogad Séta a Burgtól a Nemzeti palotáig A Nemzeti Palota udvarának kapujánál, ott, ahol pár hónappal ezelőtt még a várta tisztelgett feszesen, ha egy öblös torok elkiáltotta a Gewehr heraust, most mozgalmas az élet. Sokkalta mozgalmasabb, mint volt azelőtt. Igaz, hogy a látogatók nagy része mostanában nem címeres autón érkezik és ha be is jíordul egy-cgy fogat a széles kapun, akkor sem ül livrés inas a bakon a kocsis mellett. Akik ma idejárnak, azok sorfalat állnak a sikló pesti oldalán, ahol úgyszólván percenként indul fölfelé a múlt századnak ez az ittfelejtett rozoga jármüve. Sokan gyalog jönnek föl, a Nemzeti Palotának sok látogatója akad, hiszen egész csomó közhivatal székel most itt. A főkapun kell bemenni a hadügyminisztérium közegészségügyi osztályába, a régi kabinetiroda helyiségében, gyönyörű. tágas és parkettos szobákban helyezték el a külügyminisztériumot, hátul a volt király lakosztályaiban pedig a köztársaság elnöke dolgozik. Ugyanebben a traktusban, lent az udvari alkalmazottak szobáiban helyezték el ideiglenesen a német minisztériumot is. AA köztársasági elnökhöz ott kell bemenni, ahol nemrég még Habsburg! Károly szállott ki az udvari autóból. Széles, nagy iivegkapu nyílik meg, ha látogató érkezik, ha pedig autó vagy kocsi jön, akkor hatalmas drapp egyenruhába öltözött portás ugrik elő a kapu mögül és nyitja ki a kocsi ajtaját. Már ennek a portásnak a modorában van valami a régi királyi vár levegőjéből. A szava kiméri és ünnepélyes. Kérdezzük tőle: Megjött már az elnök ur? — Igen — feleli ünnepélyesen - a kegyelmes ur előbb érkezett. A lépcsőházból jobbra nyílik egy szintén hatalmas üvegkapu, emögött egy csendőrzászlós sétál fel és alá kezében tartott puskával. Úgy van a kezében a fegyver, ahogyan ezt régi képeken láttuk. A puskaagyat fogja, a fegyverén nincsen szij. 0 igazit útba, hogy merre kell menni. A lépcsőkön piros szőnyeg, efelett k’ehér szőnyeg- védő. Egyébként pedig hatalmas, krémszinii márványokon nyugszik a lépcsőzet, minden dúsan van aranyozva és a mennyezetről hatalmas csillárokban a villanykörték százai néznek le ránk, egyszerű polgári származású jövevényekre. Az első emeleten nagy, szárnyas fehér ajtók, vékony aranyozással. Sok ajtó van itt, ellenben nincsen senki, aki megmondaná, hogy melyik ajtón kel! bemenni, hogy az elnök úrhoz jussunk. Két vagy három ajtót próbálunk kinyitni, de mindegyik be van zárva. Végre az egyik ajtó kinyílik. Ezen belül egy másik ajtó van. Az ajtó mellett egy őrmester áll. neki mondjuk meg, hogy azt a küldöttséget, amelyben résztvettem, a köztársaság elnöke egy órára kérette magához. Az őrmester elkéri a névjegyemet és mondja: — Tessék várni, mindjárt megjelentem az urakat a tanácsos ur őrnéltóságának, aki majd bejelenti a küldöttséget a kegyelmes urnái. Pár perc múlva kinyit egy szárnyas ajtót, ezen belül van az elnök titkárának, Hunkár tanácsosnak, a szobája. Kis szalon, a falakon gyönyörű antik gobelinek, egy íróasztal, mellette kis asztalkán négy telefonkészülék és ezek mellett áll a titkár, egy igen szimpatikus, kedves fiatalember. A jövetelünkről már tud és kér, hogy addig is, amig az elnök ur végez Csáky kormánybiztossal, foglaljunk helyet a várószobában. A várószoba a titkár dolgozószobájától balra van. Hatalmas terem. Az ablakok a Dunára néznek. Ezen az oldalon egy egész falat beborító kép van. A kép 1. Ferenc József koronázását örökíti meg. Ferenc József és Erzsébet állanak a trónuson és a magyar urak kalpagjukat lengetve éltetik az ifjú királyi párt. A kép fehér, aranyozott keretben van. A terem vörös tapétákkal van borítva, ugyanolyan a selyem tapéta. mint anrinö a székek selyem áthuzata. Bordóvörösek a függönyök is. Nemrégen még Habsburgi Károly ebben a szobában fogadta a minisztereket, itt tették le a kabinet tagjai az esküt. Az ablakokat a spalettákkal úgy lehet becsukni, hogy észre se veszi az ember, miszerint ablakok is vannak a szobában; A’ terein közepén hatalmas velencei csillár, a italukon gyertyatartók, arany karokkal, de a gyertyákról hiányzik a villanykörte. Amint • megtudtam, azért szerelték le a körtéket, mert a központból nem tudják külön a gyertyákat és a csillárt felgyújtani és mivel nem akarják, hogy annyi láng égjen estefelé a teremben, a gyertyákról az izzókat egyszerűen leszerelték. A köztársasági-elnöknél is spórolnak. A titkár jön és jelenti, hogy a köztársaság elnöke fogad. Átmegyünk a titkár szobáján, azután egy másik hasonló kis szobán, ahol Diener Dénes József volt külügyi államtitkár várakozik, majd kinyílik a nagy szárnyasajtó és ott állunk a köztársaság elnöke előtt. Sötét, kétsoros ruha van Károlyi Mihá- lyon. Kemény elejii, fehér ing van rajta, vízszintes íekete csikókkal, vékony, horgolt hosszú nyakkendő, amely kissé kiáll a mellényből. A szoba közepén áll. szétterpesztett lábakkal, két kezét a zsebében tartja. Az egyik zsebéből egy akta csücske látszik ki. Mielőtt szónokunk hozzáfog a mondanivalójához, hátút nyílik egy ajtó, Simonyi Henrik miniszteri tanácsos —- volt hirlapiró, hosszú időn keresztül Károlyi magántitkára — jön be azon, leül egy pamlagra1, kezében block és ceruza és stenografál. A szoba pandantja a váróteremnek, csak itt az ablakot fedő vörsö függönyök alatt csipkefüggöny is van és a parkettet teljesen beborító bordó szőnyeg fedi. A szobában egyébként szintén vörös selyemmel van áthúzva minden. A Kajak és a bútorok is. Kép helyett régi gobelinek vannak a faion. Ez a szoba volt egyébként a volt király dolgozószobája. Szónokunk befejezi mondanivalóját és átadja memorandumunkat az elnöknek. Az elnök beszélni kezd. Én papirost és ceruzát veszek elő. Károlyi Mihály rámosolyog és mondja: — Persze, amit mondok, az nem a sajtónak szól Én az uraknak szívesen teszek közléseket, de arra való tekintettel, hogy a szóbanforgó ügynek kényes politikai háttere van, nyilatkozatom nem a sajté számára van szánva. Megértem, elteszem a- ceruzámat és papirosomat, az elnök mosolyogva folytatja, tovább érdekes nyilatkozatát. Amikor készen van vele. vezetőnkhöz, egy ismert politikushoz fordul: — Mutassa- be kérem az urakat. Megtörténik. Károlyi Mihály mindenkivel kezeifog, aztán meghajtja magát. Vége a kihallgatásnak. Künn az előszobában az őrmester ránkadja a kabátunkat, lent a drappruhás portás kinyitja az iiveg- kaput, ,a csendőrzászlós a fegyverével tiszteleg és künn a havas udvaron már eltűnik az a komor, ünnepélyes hangulat, amelyet a komoly, bordópiros bútordarabok, az arannyal cifrázott hófehér szárnyas- ajtók és a velencei csillárok kölcsönöznek a magyar népköztársaság elnöki helyiségeinek... (p. j.) • e« Megfékezik a pékeket. A pékekre rossz idők kezdenek járni. A tanács ugyanis a héten olya«, határozatot hozott, amely már magában is azt1'* jelenti, hogy a pékektől a főváros rövid időn belül elveszi a kenyér-készítést. Kenyeret a jövőben kizárólag a főváros fog sütni. A tanács erre az álláspontra annak az elvnek az alapján helyezkedett, hogy a kény ér készítésnek nenh szabad nyerészkedés tárgyává lennie. A kenyér elsőrendű életszükséglet, amellyel a pékek eddig csúnyán visszaéltek. A pékeknek mm szabad a legszegényebb nép bőrén vagyonokat* szerezniük. A tanács tehát úgy döntött, hogy a főváros a kény ér készítést a legszélesebb alapon vegye a kezébe, s erre a célra telepeket, gyárakat emeljen, amelyek az egész város lakosságának kenyérszükségleteit ki tudják elégíteni. A pékeknek még mindig nem kell azonban kétségbeesniük, mert a luxus-sütemény sütése különben is az ő kezükben marad. Különbé« is az esetleg kenyér* nélkül maradó pékek közül igen sokat lehet majd a kenyérgyárakban alkalmazni és így munkával bár. de megszerezheti]'; azt, ami életfentartásukhoz szükséges. A tanácsban ez a kérdés elvileg keresztülment, most azonban a közélelmezési ügyosztálytól a megvalósításra vonatkozólag részletes előterjesztést várnak. Szakszervezeti otthon a Tisza Káliuán-íé- ren. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács beadvánnyal fordult a tanácshoz, amelytől Szakszervezeti otthon létesítése céljából vagy a Tisza Kábnán-térböl kér 4000 négyszögölnyi területet, vagy a Tisza Kálmán-téren levő régi gázgyári telek átengedését kívánja. A szakszervezeti otthon valósággal a munkásság kultúrpalotája lenne, amelyben egyszersmind az átutazó munkásoknak szállodát is csinálnának. Bódy polgármester, akinél ebben az ügyben
