Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-02-19 / 8. szám

3 Budapest, 1919 február 19. atyák hirtélen a válluk közié húzták a fejüket. Dek- kungba menekültek a kellemetlen' hang elől, amely nemcsak fizikailag volt kellemetlen, de egyben kelle­metlen dolgokat is tudott mondani. A kis veresképii S z a 1 a y utoljára a lóversenyek körül purifikált, másnapra azonban elhallgatott, ret­tenetesen és örökre elhallgatott, mert Csekonics .gróf igen gorombán nyilatkozott a lapokban a kis Szalayról. Persze, közbejött a forradalom is, ami Szalay számára még Csekonicsnál is jobban megtil­totta, hogy kinyissa purifíkáló beszélő szervét. Ha azonban ő nem beszélhet, legalább a tanácsbeli urak beszélgettek r ó 1 a a minap. Csupor József dr. tanácsnok ugyanis szárazon bejelentett egy egészen aprónak tetsző reformot. Azt javasolta és ehhez a tanács is hozzájárult, hogy a szegényház és hasonló szociális intézmény orvosi ügyeit ezentúl ne külön, ne önállóan intézzék azok az ügyosztályok, amelyeknek hatáskörébe maguk ezek a szociális intézmények tartoznak. Ezeknek az orvo­soknak az ügyeit is a többi kórházi ügyekhez fogják a jövőben sorolni. Ennek az intézkedésnek azonban az előzményei a pikánsak, a régi rendszer jelentéktelen, de jellem­ző csecsebecséiből valók. Legyen meggyőződ­ve a kis pufók purifikátor, a néptanács tagjai is tudó. mást szereztek róla, hogy ö volt a történet hőse. Az ember igazán nem is tudja, hogy haragudjék-e Sza- layra, a kilincselő városatyára, vagy tisztelettel néz­zen-e Szalayra, a gondos családapára? Szalay ugyanis mint após szerepel ebben az ügyben. A veje, Wilheim Imre ugyanis, kórházi orvos volt a főváros szolgálatában. Persze, hogy a főváros szol­gálatában, amikor az apósa városatya volt. Volt idő, amikor ezt másként el sem lehetett képzelni. W i 1- h e i m dr. azonban orvosi működése mellett kórházi ágyakat is közvetített. Istenem, ez igen jótékony mű­ködés volt, mert a szegény betegek ezáltal gyógyu­láshoz jutottak, igaz, hogy mások viszont kiszorultak a kórházból. De hát olyan kevés a főváros kórháza, hogy nem mindenkinek juthat bennük ágy; Wilheim dr.-t mégis kérdőre vonták humánus munkájáért és szépen elbucsuztatták a fővárostól. Szépen, csend­ben ment el: nem rendeztek bucsubankettet a tiszte­letére. Szalay veje kiment a frontra és az após úgy találta, hogy a front sok mindent elfeledtet. Elhatá­rozta tehát, hogy vejét visszaviszi a fővároshoz. A közegészségügyi ügyosztályban azonban nem mert többé kopogtatni, hanem elment egy öreg tanácsnok­hoz, akiről azt mondják, olyan öreg már, hogy a ha­mut is mamunak mondja. Szaiaynak nem kellett soká főzni az öreg tanácsnokot, az hamarosan ki­jelentette: — Hogyne, hogyne... neked ne?... hát akkoi dolog, de csak módjával. Végre aztán megjött a men­tő ötlet. Fölvitfe a borbélyt a szerkesztőségbe: ezek az emberek késön kelnek, jól tog esni nekik, ha itt a szerkesztőségben kényelmesen az Íróasztal mellett miegborotválkozhatnak. A fiuk azonban húzódoztak. Azt mondták: — Nem lehet. Minek borotválkozzunk mi este, amikor kilenckor úgy is záróra vau. Kinek, az ágy­nak borotválkozzunk? Biró Lajos megcsóválta a fejét: —• Ejnye, ejnye: nem Lehetne valahogy meg- hosszabbittatni azt a zárórát? És talán most e körül fáradozik, mert az ő ne­mes, nagy szive nem engedheti, hogy a kis duklai borbély ne tudja felvenni a versenyt a fényes bor­bély-üzletekkel. Mi történt még Pesten? Sok-sok furcsa zagyva dolog, nem igen érdemesek még a feljegyzésre sem. Az ellenforradalmárok? Egy városi tisztviselő, ez a Kornay, aki miatt még miniszterválság is volt? Pedig nem is annyira elLenforradalmár, mint antiszemita a jámbor? És ha már letartóztatták, miért nem mond­ták, hogy a rossz versei miatt teszik? Ha ezt mond­ták volna, akkor nincs az a vizsgálóbíró, aki szabad­lábra helyezte volna. Vagy esemény-e a pincérek harca a revier-rend- szer érdekében? Vájjon hányadszor indítják már meg szegények a küzdelmet és a kávésok, vendég­lősök, mindig visszaverik. És a közönség, amely sze­reti, ha a pincért szolgává süllyesztheti a borravaló révén, azt hiszem nem szimpatizálna az uj renddel. Amiben egy okból igaza is van. Abból az okból, hogy a kávésok és vendéglősök ezen a címen olyan ára­kat kreálnának, amit soha többé elviselni nem le­hetne. A héten a városházán is fellépett a töldosz- tási láz. A néptanács is kijelentette, — tegyük hozzá, hogy teljes joggal és igen okosan, cél­irányosan — hogy neki is szüksége van földre és pedig azért, mert Bécs mintájára Budapest is gazdaságot akar létesíteni, amely a főváros la­kosságát legalább főzelékkel és tejjel lássa el. Elhatározta a néptanács, hogy abban az irány­ban fel fog Írni a főidmivelésiigyi miniszterhez és a siker biztos reményében máris kijelölte a fővárosi birtok gazdasági vezetőjét, Schwarz József személyében. Értesülésünk szerint Fol- kusházy Lajos alpolgármester pénteken délben jelent meg Búza Barna földmivelésügyi minisz­ternél, akinek átadta a fővárosi néptanács fel­iratát. A dolog azonban nem olyian egyszerű, mint ahogy a néptanács elképzelte, mert ugyanakkor, amikor a néptianács határozatot hozott ilyen ér­telemben, vele egyidöben a földmivelésügyi mi­nisztériumban is megbeszélések folytak, ame­lyeknek eredménye az, hogy a földmivelési mi­nisztérium viszont a fővárostól kér telkeket, ■ahol belterjes kert-gazdálkodást folytathat, ter­mészetesen szintén a főváros lakosságának ja­vára. A budapesti ember tehát mindenképen jól jár, mert mindkét oldalól gondoskodni kivannak róllai Egyelőre azonban a helyzet egészen kao­tikus, mert hiszen ebben a pillanatban a fővaros az államtól, az álltain pedig a fővárostól kér föl­det. A két egyformán jó szándéknak természe­tesen megállapodás lesz a vége, amelynek hasz­nát a budapesti ember fogja a maga javára ka­matoztatni. A Fővárosi Hírlap abban a helyzetben van, hogy a helyzetet mindkét oldalról megvilágít­hatja. A főváros álláspontját a néptanács egyik tekintélyes tagja körvonalazza az alábbiakban, mig a földmivelési kormány felfogását Rácz Gyula dr. államtitkárnak, aki Budapest iránt végtelen jóindulattal viseltetik, nagyszerű nyi­latkozata ismerteti. Budapest majorságának megalapítására vonatkozólag a tanács múlt keddi ülésén tette meg kiváló előterjesztését Folkusházy La­jos alpolgármester, akinek gondolatát a tanács nagy lelkesedéssel tette magáévá. A Főváro­si Hírlap munkatársa előtt a tanács egyik tekintélyes külső tagja1 erre vonatkozólag a kő­vetkező érdekes nyilatkozatot tette: — A főváros tanácsa reméli, hogy a kor­mány támogatni fogja a tanácsnak azt a kérését, hogy a földosztásnál Budapest olyan területet kapjon, airnely Budapest lakosságának tej- és főzelékszükségletét legalább 15—20 százalékban fedezni tudja. A fővárosi gazdaság berendezé­sének remélhetőleg meg lesz az az eredménye is, hogy ezáltal a környékbeli lakosságot, a Bu­dapesttel szomszédos birtoktesteket hasonló ter­mesztésre serkentjük. Mert kétségtelen az, hogy gabonát, kenyérmagyakat, tengerit stb. távolabbi vidékekről is kényelmesen fognak majd szállí­tani tudni, a fontos azonban az, hogy a könnyen romlandó élelmicikkek, köztük legelsősorban fő­zelékfélék és ai tej, itt a főváros közvetlen köze­lében termeltessenek. — A főváros különben a földosztás alkalmá­ból neki jutó birtoktesten nemcsak belterjes, de valósággal mintagazdaságot fog majd létesíteni körvasutakkal, öntöző-apparátusokkal és igy re­mélhető, hogy a példán okulva Budapest kör­nyéke is a hasznosabb termelésre fog áttérni. Mindezt természetesen a főváros nem azért cselckszi, hogy hasznot húzzon belőle, hanem azért, hogy lakosságát olcsón tudja ellátni és hogy minden irányban ár-regulálást érhessen el. — A főváros igényeit legelsősorban a koro­naura d aim akr a jelenti be. Legjobban szeretnénk, ha a főváros majorságaként vagy a gödöllői, vagy a ráckevei koronauradalmat jelölnék ki, természetesen az odavaló parasztság igényei­nek kielégítése után. Az is természetes, hogy a főváros birtoka körül levő birtokokat szintért arra kell majd ösztönözni, hogy ugyanabban a. nemben temeljenek, mint a főváros és igy az egységes munkával, egységes szállítással reájuk nézve is csak a fokozottabb haszon kilátásai nyílnak meg. — Ami a finSalnciális részt illeti, nekem az a véleményem, hogy jó konjunktúrák között nyú­lunk a dologhoz. Olyan gazdaságokat fogunk a kezünkbe kapni, amelyek teljesen be vannak ren­dezve. A vállalkozás tehát tulajdonképen rizikó- nélküli. Befektetendő tőkéink kamatját megkap­juk, köziéiclmezétsjink pedig rendkívüli módon megkönnyebbül a gondoktól. Kérésünk az, hogy "a kormány 50—60.000 hold földet adjon nekünk. Más kérdés az, amiben döntés még nem tör­tént, hogy hogyan fogjuk a birtok árát kifizetni. Lehet szó örökbérietröl, megeshetik, hogy a fő­város a vételár fedezésére és a berendezke­désre kölcsönt vesz fel, de az is lehetséges, hogy a vételár fejében kötvényeket iád. A kérdés te­hát pénzügyi nehézségeket semmiképen nem okoz. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkeres­te Rácz Gyula dr. földmiv;elesügyi államtitkárrt, aki a földosztás nagy munkáját végzi. Amikor el­mondtuk az államtitkárnak, hogy miként határozott a fővárosi néptanács, a következőképpen válaszolt: — A főváros tanácsának feliratát évidéig nem kaptam meg, csak értesültem róla, hogy a fővárosinak ilyen szándékai vannak. Arról azonban sejtelmem sem volt, hogy 50—60000 holdas arányokban kíván a. főváros birtokot kérni. — Úgy tudjuk, — mondtuk — hogy elsősorban a koronauradalmakat kívánná magának biztosítani a (főváros. — Tehát Gödöllő? — kérdezte az állam­titkár . — Igen, Gödöllő és Ráckeve. — Ezeknek a koron a uradalmaknak az ügye a legaggíasztóbb. Mindenkinek ezekre van leginkább igénye. Gödöllő! Hányán kí­vánnák Gödöllőt? Mindenekelőtt munkás- szanatóriumot akarnak oda1 csinálni, azután» természetesen a gödöllői lakosság is része­sedni akar aj gödöllői koronauradalomban, Sőt a környékbeli falvak lakossága is be­jelentette igényeit. Végül pedig mi, a föld­mivelési mriiszterium is, <a tervek egész se­regét fűzzük Gödöllőhöz. Egész csomó ál­lami intézményt akarunk ott létesíteni. És most még a főváros is bejelenti igényeit Ráckevével hasonlóim vagyunk, ott is első­sorban a lakosság jelentette be igényeit Es nekünk legfőbb vezetőelvünk, hogy a la­kosságot elégítsük ki mindenkelőtt. A koro­nauradalmak tekintetében tehát igen nagy nehézségek vannak, ai főváros igényeinek kielégítése elől azonban semmiesetre sem zárkózunk el, mert igen fontos szempontnak tartjuk, hogy a tej, főzelékfélék és mindert gyors romlásnak kitett élelmiszer a közei­ből kerüljön be ai fővárosba. A fővárossal szemben azonban mindenesetre legelsősor­ban arra kívánunk majd kellő garanciát, hogy meg lesznek az eszközei az igényeli területek megmű veléséhez. — Eddig azonban nincs hivatalos értesü­lésem a főváros szándékairól, mindössze a fővárosnak a<zt a kívánságát hallottam, hogy a földbirtokreform elintézése előtt vele is tárgyaljunk, amely kívánságot természete­sen a legnagyobb készséggel hajlandók va­gyunk teljesíteni. •— Mi azonban ebben a pillanatban még egészen másként képzeljük a dolgot. Meg­beszéléseink ailkalmávail az a nézet alakult A főváros az államtól — az állam a fővárostól kér földet Beszélgetés Rácz Gyula főldmiveléslígyi államtitkárral kinek?... Igenis, leszek Bátor a szegényházban elhelyezni... így lett Wilheim dr.-ból szegényházi orvos. Va­j laha igy volt ez azelőtt, hogy ha az egyik ajtón ne» i sikerölt valami, csak kopogtatni kellett a másik aj- I tón. Most talán végé lesz ennek Ls.

Next

/
Thumbnails
Contents