Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-02-05 / 6. szám
Budapest, 1919. február 5. 5 lángol lobogó a budapesti kikötőben flz angol őrnaszád bravúros útja §alonikiből Budapestig Hajózási szakértők véleménye nek informálva a Margitsziget ügyeiről, a bérleti szerződés ellen hangolja. — Ezt a célt szolgálják a memorandum egyéb tendenciózus adatai is, melyek közt az a leghango- sa-bb, hogy a Közmunkatanács hatvan év alatt 50 milliót fizetett volna rá a Margitszigeti bérletre! Ezzel szemben a dolog úgy áll, hogy a (fővárosi pénzalap évente 210,000 koronát törleszt a sziget vételárára, ellenben 225,000 korona cvi bért kap a bérlőtársa ságtól. Ráfizetés tehát nincsen. Annak, hogy a memorandum 21 millió koronára értékeli teljesen önkényesen a. szigetet, s hogy rögtön jóváírja magának a 21 millió évi 5 százalékát, gyakorlatilag semmi alapja nincsen, először, mert amint maga a memorandum is mondja, a Margitsziget a törvény rendelkezései értelmében soha el nem adható, forgalmi értéke tehát teljesen közömbös, ettől azonban eltekintve a Közmunkatanács soha érte 21 millió koronát — még a felét se — nem fizetett. — A bérleti szerződés bérszolgáltatásának az évi bérfizetés azonban csak egyik, még pedig a kisebbik része. A bérlőtársaság az eredeti szerződés szerint 10 millió korona beruházásra van kötelezve, amely beruházás minden ellenszolgáltatás nélkül a bérbeadó túl a jdonává válik, úgy, hogy a bérlötár- saság saját építkezéseinek is tulajdonképpen csak kezelője marad. — Amikor pedig a Kereskedelmi Bank a bérlő- társaság főérdekeltségét megszerezte, akkor a változott háborús viszonyokra való tekintettel a társaság felajánlotta, miszerint hajlandó lesz az eredeti szerződéses kötelezettségeket is túlhaladó áldozatokat hozni, ennek ellenében csupán azt kérte, hogy a Közmunkatanács teljesítse azokat a kötelezettségeket, amelyek, mint iái sziget tulajdonosát terhelik; fejezze be a sziget íeltöltési munkáit, amelyek évek óta még mindig befejezésre várnak, s amelyeket soha oly olcsón, mint a háború alatt lehetett volna, megcsináltatni már nem lehet (hadifoglyok ugyanis már nincsenek), általában, hogy végrehajthassa azokat a munkákat, amelyek elkészülte előtt semmiféle építkezéshez nem lehet fogni a szigeten. Ha ezek a munkák egyszer — remélhetőleg most már nemsokára — elkészülnek, akkor a bérlőtársaság is hozzáfoghat beruházásaihoz és a Margitszigeti közvagyon számos milliókkal gyarapodhat. Az évi bérfizetéseken és az óriási beruházásokon fielül a bérleti szerződés a társaság évi jövedelméből számottevő részesedést és tartalékokat is biztosit a bérbeadónak, úgy, hogy végeredményben a bérlet sok milliós vagyonszaporulato.t jelent a Margitszigetnek, amely n.e.k kezelése úgy a régi főherceg i, mint a Közmunkatanácsi rezsimben sulyo.s ráfizetéssel járt, s amelynek fel t.ö.l- tési munkáira a kormány éppen ez é.r.t csakis azzal a feltétellel adott p é.n z t, ha tőkeerős vállalkozó kezeléséjb.e a.d- ják ki a szigetet. íme a Margitszigeti bérszerződés rövid lényege; nyugodt lelkiismerettel kívánok a kormánynak sok ilyen fürdő-szerződést, mert ez minden kockázat nélkül jelentékeny vagyongyarapodáshoz juttatja a tulajdonost és biztosítja a bérletek fellendítését. Ilyen utakon kellene keresni a sokat hajtogatott magyar fürdőpolitika problémáinak megoldását is, amihez az elkövetkezendő időkben Magyarországnak fontos gazdasági és kulturális érdekei fűződnek. Végül ami azt a megjegyzést illeti, hogy a bérlőtársaság nem terjesztette be a szigetre vonatkozó beruházási terveket, erre annyit közölhetek, hogy a beruházási terveket a bérlőtársa, ság már több, mint két éve beterjesztette, választ azonban még a mai napig sem kapott. Bizonyára a háborús viszonyok tették lehetetlenné ennek elintézését, talán ezek a viszonyok magyarázzák azt is, hogy a Közmunkatanács még a Margitsziget végleges elrendezési tervét, utbe osztását sem készítette el, de most már reméljük, u j idők és a komoly munka lehetőségei kövtkeznek el a Margitsziget számára is. .amely eddig oly sokat szenvedett azoktól a barátaitól, a k ' szeretik. A nyilatkozat mindenesetre másképpen mutatja a Margitszigeti kérdés lényegét, mint Po- lónyi memoranduma. Mi csak megismételhetjük, .amit legutóbb mondtunk; a Margitsziget kiépítésének ügye súlyos milliókat jelent, amelyeket »sem eljátszani, sem elveszteni' a köz számlájára nem szabad. Az elmúlt héten egy karcsú angol hadihajó kötött ki a főváros legelőkelőbb hotelje, a Dunapalota előtt. A napilapok, nyilván a mostani helyszűke miatt, erről az eseményről csak nehány sorban emlékeztek meg. Hogy az esemény nagyobb figyelmet érdemel, azt a Duna partján összeverődő emberek ezrei igazolják, akiket talán nem annyira a kíváncsiság, mint inkább az ösztönszerü sejtés csalt oda. Egy szürkére festett monitor horgonyoz Budapest szivében, rajta Nagybritánniának kék hadilobogójával, amelyről a,z a sejtésünk, hogy gazdasági és társadalmi életünkben uj perspektívát nyit meg. A tudósok és gyakorlati emberek immár évtizedek óta vitatkoznak a Duna intenzivebb hajózhatóvá tétele felett és könyvtárra menő tanulmányokat tettek közzé Budapest kereskedelmi jelentőségéről, amit ennek a városnak éppen a Duna vonal kölcsönöz. Miért küzdünk immár félszázad óta? Budapesten át gazdasági kapcsolatot szeretnénk teremteni Kelet és Nyugat között és amit eddig csak a fantázia gondolt el, azt most, ime, egy fiatal engol fregatthadnagy megvalósította. El kell mondanunk ennek az angol hadihajónak útját, amit Budapestig megtett, mert csak igy tudjuk értékelni az esemény jelentőségét. — Mi — mesélte az angol monitor egyik tisztje —> eredetileg Havre-ban voltunk és még az ősz fo- lyomán jöttünk le Szalonikibe, ahol őrszolgálatot teljesítettünk. Január első felében kaptuk a parancsot az indulásra és ugy volt, hogy Belgrádnál kikötünk és ott maradunk. A aegei tengerpart mentén a Bosz- poruson, Fekete-tengeren és a Duna deltán áthajóztunk és a Vaskapun minden fennakadás nélkül jöttünk át. Belgrádban újabb parancs várt és két nap múlva Budapestre indultunk. A Szalonikitöl Belgrádig terjedő utat lassú tempóban -tizenhét nap alatt tettük meg, de ebben már <a tartózkodási idő is benne van. Egyébként Magyarországról eddig keveset hallottunk és csak az utón mondották, hogy Budapest Európa egyik legszebb ‘fekvésű városa. Most már magam is örömmel tapasztalom, hogy érdemes volt idejönni. Sok helyütt megfordultam, de ilyen szép partvárost keveset láttam. Ezeket mondotta az angol hadihajó tisztje, aki még kijelentette, hogy az ő jövetelüknek csak katonai jellege van és rövidesen visszamennék Bel- grádba. A fenti nyilatkozathoz nincs hozzátenni valónk. Elvégre az események önmaguk helyett beszélnek és most csak annak a ténynek leszögezésére szorítkozunk, hogy az 'angol hadihajó uj forgalmi vonalat jelöl ki Budapest számára. Mindeddig Mittel- európától volt hangos egész Európa. A nagynémetek rögeszméje volt egy osztatlan Közép-Európa, amely^? ben Magyarország és vele együtt ez ország fővárosa csak alárendelt szerepet játszott volna. A németek azt mondották, hogy Hamburg és Bagdad között közvetlen összeköttetést létesítenek és közben Ukránián át egy uj forgalmi vonalat rendeztek be nyilván Magyarország elkerülésével. Az igy elképzelt Mitteleurőpából Budapestnek nem is lett volna sok haszna. Hetenkint egyszer egy balkán-vonat robogott át a nyugati pályaudvaron, benne gőgös poroszokkal, akik a német imperializmust védték — Kis-Ázsiában. Rendszeres forgalom nem fejlődött ki. Budapest pályaudvarait és kikötőit állandóan „tehermentesítették“, mivel egész Kelet forgalmát Ukrainán át 'bonyolították le. A Dunapalota előtt horgonyzó angol hadihajó mindenesetre nagyszerű memento azok számára, akik a Duna és Budapest világgazdasági jelentőségét értekezletek során akarják ‘felfedezni. Erre a megtörtént események után nincs szükség és most már csak arról lehet beszélni, hogy Budapestet mikor kapcsolják be a világkereskedelembe? A Fővárosi Hírlap munkatársa kérdést intézett több hajózási szaktekintélyhez. Azonban előre is jeleznünk kell, hogy az alább következő nyilatkozatok nem mindenben fedik álláspontunkat, mert mi meg vagyunk győződve, hogy uj forgalmi vonalak berendezésével és forgalmi eszközök alkalmazásával Budapestet Európa egyik legnagyobb tranzitó állomásává tehetjük. A nyilatkozatok itt következnek: Zerkowitz Emil miniszteri tanácsos, hajózási kormánybiztos. Az angol hadihajó feljövetelének nagyobb jelentőséget nem szabad tulajdonítanunk. Az őrnaszádot — mert őrről vaui szó — katonai érdekek vezették hoizzánk és annak nincs semmi politikai és gazdasági jelentősége. A véleményem azonbajn az, hogy ahol megjelenik a hadilobogó, ott azt nyomon követi a kereskedelmi lobogó. Reméljük, hogy az adott esetben is áll ez és rálépünk a világkereskedelem útjára. Domoiiy Móric, miniszteri tanácsos, a Magyar folyam- és tenger- hajózási társaság igazgatója. Nem tagadható tény — mondotta Do- mony igazgató — hogy a Duna bizonyos vízállásnál kisebb méretű tengeri jármüvek számára hajózható, de cstak egyes szakaszokon. Azt, hogy a Dunára tengeri hajók jöjjenek fel, már ökonomikus szempontokból sem tartom célravezetőnek. Amint mondottam, a folyót mélyebb járatú hajóik csak bizonyos; szakaszokon használhatják. Ha most, teszem fel, jönne egy tengeri hajó, ez a forgalmat csak szűk területen bonyolíthatná le és azontúl megint csak elő kellene szedni a folyamhajókat. Látjuk, hogy még mi is csak. ugy tudjuk a forgalmat biztosítani, ha egy gőzös több uszályhajót vontat és sokszor olyan a vízállás, hogy 20—25 vagonos partival terhelt uszályt is könnyitenünk kell. A Dunán — ha ,a vízállás nagyon kedvező — a hajók legfeljebb két méteres merüléssel közlekedhetnek. Az Alduna kataraktáiról most nem is szólok, mert ott meg a merülés jóval kisebb. Mindezzel természetesen nem azt alkarom mondani, hogy a Duna hajózást nem lehet olyannyira tőkéié^ tesiiteni, hogy Budapest forgalmát lényegesen ne emeljük. A mostani időkben azonban mindez nagy nehézségbe ütközik. Vas Ferenc, a D. G. T. vezérigazgatójának: távollétében Sárváry Oszkár igazgató a következőikben fejtette ki nézetét; — Az angol őrnaszád feljövetele, mint érdekes esemény, mindenesetre figyelemreméltó, azonban nem tarthatom valószínűnek, hogy ennek gyakorlati jelentősége lesz. Az Aldunán szinte áthidalhatatlan nehézségekkel kell számolnunk, mert hisz tudvalevő dolog, hogy a legmélyebb merülés a Dunán két méter, holott a tengeri hajók sülyedése 6—8 méter. Brailáig a nagy hajók meg felmehetnek, de ezentúl teszem Calafátig is már csak igen kedvező vízállás mellett. Vagy huszonöt esztendővel ezelőtt Gagarin nevű hajózási vállalkozó kísérletet tett, hogy tengeti hajóval feljön a Dunán és erre a célra a Fekete tengeren Odessza és Gala:c között járó kerekes gőzöst használt fel. A kísérlet azonban eredmény nélkül végződött, sőt a gőzös, amelyen Gagarin fel .akart jönni, az Aldunán összezuzódott és elsülyedt. Ugyancsak nyilatkozott a magyar vizi utak egyik ismerője, aki a kérdéssel évtizedek óta foglalkozik. Az angol monitor megjelenése reánk, magyarokra és budapestiekre nem lehet közömbös. Igaz, hogy a Dunát mai fekvésében, mélyjánaitiu hajók nem használhatják és lehet, hogy a szóban levő angol hadihajó alváza is ugy van megépítve, hogy az csak partmenti közlekedésre alkalmas. A Dunán 15 deciméternél mélyebb gá- zolásu hajók alig közlekedhetnek és emellett még azt is figyelembe kell venni, hogy a legmagasabb vízállás mellett a viz szintje és a hidak közötti távolság mindössze átlag 6 és fél méter. Ha tehát azt akarjuk elérni, hogy teszem Budapestig jöhessenek fel mélyjáratu hajuk, sok hidat le kellene rombolni, vagy olyan
