Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-01-01 / 1. szám
Budapest, 1919. január f. 4 ~ Körséta vörös zászló alatt A rendőrség- és a bolsevizmus Egész Budapest tele van azzal a hírrel, hogy orosz mintára megalakult a bolsevikiek társasága, hatalmasan szervezkedik és rövidesen kilép a küzdő porondra. Ennyi pozitívumot tudnak, sőt a bolsevikiek már életjelt is adtak magukról. Megjelent a lapjuk, a „Vörös Újság“ és nagy hangon hirdeti eszméjüket, nehány előadást is tartottak, ahol szónokaik elmondották programnijukat. Az újságjuk népi jut el minden kézbe, az előadásokra csak a megbízható elemet bocsájtottak be és igy nem csoda, hogy megbízható értesülései senkinek sincsenek, a rémhírek tehát könnyen kapnak szárnyra. A bavatottak tudni vélik, hogy az oroszok rengeteg pénzzé 1 k ü 1 d t é k Mag y a f* o r- s z á g b a megbízottaikat, sőt folyton újabb és újabb .segédcsapatok érkeznek. Mindenki beszélt egyik-másik bolsevikivei, aki a polgári társadalmat már hullának tartja és arról álmodik, hogy legalább öt helyen egyszerre gyújtják fel a Lipótvárost. A bolsevikizmus ma egyenlő fogalom az utonállás.sal és mindnki a rendőrség után kiált, mindenki azt kérdezi, .mit csinál a rendőrség és miért tétlenkedik? A rendőrség eleinte megfigyelte a bolse- vikieket. Megfigyelte K u n Bélát, aki Moszkvában Rudnyánszzky Endre és S zá m u e 1 i újságírókkal megalakította a magyar k o m m u ii i s t a társaságot. Hamarosan megalakult valamennyi náció kommunista társasága és Moszkvában megcsinálták a különféle nemzetek föderációját. Ez a központi szervezet irányítja a.z e.g.é.s.z világon a b o 1 s e v i k i m o z g a 1 m.a.t. Ez a szerv küldte Mag3'arországba Kun Bélát, Vantust, a szociáldemokrata párt egyik volt vezető emberét. Nánássy Györgyöt, egy budapesti iigy véd fiát és másokat. Ez a kis társaság kezdett dolgozni. A rendőrök beszéltek valamennyi agitátorral, sőt álruhában, főleg matrózruhában be is akarok férkőzni hozájuk. A magyar bolsevikiek túljártak a rendőrség eszén. Egyszerűen kiírták a lapjukban, hogy a szabadság országában megfigyelik őket és a rendőrséget i.,s.m.é.t politikai szolgálatokra h.a.s.z.n,á.l.j.á,k f,e,l Egyúttal a szociáldemokrata párt vezetősége ellen is nyilt támadást intéztek azzal, hogy a vezetőség elárulja Marx tanait és a polgársággal pák tál. Az eldobott keztyíit felvette a „Népszava“ és megmagyarázta, hogj/ közöttük mely taktikai kérdésekben van különbség és néhány cikkben harcolt a bomlasztó törekvések ellen. A szocialisták befolyására eltiltották a rendőrséget a bolsevik) üldözéstől. A bolsevikieket a rendőrség már nem is üldözi. Tudják, mit csinálnak, de nem avatkoznak a dolgukba. A gyárakból egymás után érkeztek meg a jelentések, hogy a bolseviki agitáció az egyes gyárak munkásai k ö z ö.t.t n.e.m talál tápot, hanem a józan munkásság ragaszkodik a pártkeretekhez. A fiatal ni u n k á s s á g közül nehány an c s a t 1 a k.o>z.n.a.k h k.o.m- munistákhoz. Különösen azok lelkesednek, akik az életben nem sokat tapasztaltak. A múlt héten kézibornbával ostromolták meg a rendőrség erkölcsrendészeti osztályát, valamint a Rákóci-uton véres csata folyt. Mindenki a bolsevikiek vörös gárdáját emlegette, őket sejtették a kulisszák .mögött, pedig bébizonyosodott, hogy ilyesmiről szó sincsen, a bolsevikiek távol állottak a történtektől. Az azonban tény, hogy a bolsevikiek erősen fegyverkeznek. Erről meggyőző bizonyitékot szerzett a katonaság. A katonaság állítólag elhamarkodott intézkedésre parancsot kapott, hogy hatoljon be Kun Béla Visegrádi-utcai lakásába, mert ott nagy mennyiségű dinamit van elrejtve. A katonaság betört a lakásba és a helyiségben dinamltot, bombái, fegyvert és kézigránátot talált, amelyet le is foglalt. E katonai akció lefolyásáról rémhistóriák keletkeztek, mely szerint a. katonák behatoltak ugyan Kun Béla lakásába, de ott az agitátor beszédére cserben hagyták volna a zászlójukat, ?. vezető tisztet lefegyverezték és igy megalakították volna az igazi vörös gárdát. Kun Béla állítólag nevetve mondta volna a tisztnek: — Engem akar ön a néppel á r t a 1- inatlanná tenni? Ez nem fog sikerülni sem önnek, sem másnak. Ez az egész história azonban csak legenda. A lefoglalásnak csak azért nem volt komolyabb következménye, mert a beavatkozást „111 e- t é k t e.11 e n n e k“ jelentették k felsők b helyen ts a szocialisták attól féltek, hogy a kc> moly fellépéssel csak ártanának a nyugalomnak A bolsevikiek különben most újabb rémhírekkel ijesztik a. várost. Az orosz bolsevikiek állításuk szerint nem fogják megvárni az antant akcióját, hanem hétszázezer fegyveres ember vonul át Magyarországon. Megvalósítja a proletár-uralmat, majd Németországba hatol és ott oroszországi állapotokat teremt. Szerintük Olaszországban és Franciaországban erre kitör a forradalom. így élnek és dolgoznak Budapesten a bolsevikiek a rendőrség ellenőrzése nélkül. Érdekes, hogy senki munkáját nem f o g a d j á k i.n g yen. Az egyik titkárnak állítólag 40,000 korona fizetése van. Az oroszok mindenesetre nem nagyon számolják az orosz proletárok pénzét. Az ellenforradalmi nász Egy kis sajtó-vita a néptanács ülésén Régen vártuk már, hogs7' a főváros tanácsának valamelyik tagjáról ki fog derülni — már legalább városi értelemben — hogy ellenforradalmár. Most végre beteljesedett ez is. A városházi ellenforra- dalmánság első gyanújával Buzáth János tanácsnokot illették, persze nem is kell mondani, hogy a vádnak komoly alapjai nincsenek. A szociálista vezérek azonban gyanakvók a polgári elemekkel szemben, amit megint nem lehet csodálni. A kis csetepaté úgy keletkezett, hogy a lapokban az utóbbi időben többször jelentek meg' elszomorító hirek a főváros pénzügyi helyzetéről, amelyet mindenkor a munkásoknak kényszerűen adott példátlanul magas munkabéremelésekkel okoltak meg. A szociálista városatyákat bántotta ez a beállítás és ennek a sérelemnek élesen adott hangot a legutóbbi tanácsülésen Kondor Bernát. — Az utóbbi időben — mondta — sűrűn olvashatunk híreket a lapokban, amelyek arról szólnak, hogy mióta a belügyminiszter a tanácsot kiküldöttekkel egészítette ki, a felemelt munkabérek révén állandóan súlyosbodik a főváros anyagi helyzete, de nem mondják el, hogy ennek a munkabéremelésnek konzerváló hatása van. Úgy tűnik fel ez. mintha bizonyois oldalról diszkreditálni akarnák az aj érát. Most következett azután az a kijelentés, amely súlyosan érintette Buzáth Jánost a tanács eme kitűnő tagját, akitől mindenesetre semmi sem áll távolabb, mint' az ilyen kicsinyes ellenforradalmár- kodás. —-Ez — mondotta Kond o r — eddig nem tartoznék a tanács elé, de az már igen, hogy az említett hirek mindig olyan dolgokkal vonatkozásban jelennek meg, amelyek történetesen mindig Buzáth tanácsnok ügyosztályát érdeklik. így volt legutóbb is, amikor a villany és gáz árának emeléséről volt szó a tanácsban. Ugyanekkor csak épen esett a viz kérdéséről és másnap már volt lap, amely az ügyosztály adataival hozakodva elő, pénzpocsékolást és árdrágítást emlegetett. Buzáth a munkabérémie- lé.st csak az ülés végén említette és másnap már a polgári sajtó pozitívumról beszélt. Én ebben városi ellenforradalmi szimptómát látok, mert ezekkel a hírekkel a sajtót vagy a tanácsnok, vagy ügyosztályának valamely tagja látja el és pedig bizonyos nem titkolható kárörömmel. Kondor leleplezésén a tanács nem ütközött meg valami túlságosan, sőt voltak, akik igen helyesen megérezték, hogy az efféle felszólalás csak a sajtó szabad versenyének lehet ártalmára. Buzáth tanácsnok mégis kijelentette, hogy az információ nem tőle eredt, sőt nem is olvaista az említett közleményt. Még a polgármester szólott és feltűnő lojali.SsSsal kijelentette, hogy a sajtó informálása dolgában mar számtalan rendeletet adott ki és ebbeli intézkedéseit hajlandó most újból megismételni. A polgármester ezzel ,a meglehetősen a.nti- liberális nyilatkozatával azután véget is ért ez az uj rezsimre nézve dicsőségesnek éppenséggel nem mondható vita, amely akkor folyt le a városháza tanácstermében, amikor alig pár héttel előbb az egész ország örök szerelmet fogadott a szabad sajtónak. Városházi kabaré • • • Kihalt a folyosó A városháza folyosójáról kihalt a humor. Az egykori vidám törzsfőnökök, akik elé kézcsókra járultak az alsóbbrendű városatyák és a gerinctelenebb, stréber tisztviselők, hazamentek ügyvédi irodát vezetni, sőt szenet árulni. Maguk a tisztviselők is szervezkedéssel vannak elfoglalva és minden szellemi energiájukat a gyűléseken használják föl. — Megy-e a munka? — kérdi a nyájas idegen. — Hát valahogy csak dolgozgatunk — feleli az egyik tiszt-viselő, — bár gyűlés is akad bőven. De a minisztériumokban megállt minden. Mi csak robotolunk, de a minisztériumokban egyetlen lélek sem dolgozik. Ez aztán elég is önviga.sztalásnak, de néni' elég az üdvösségre. Ám a megrovási kalandok nem illenek ebbe a rovatba, itt ha már humor nincs, az ember elsiratja a. hires humoristákat. Vázsonyi Nau- heimban üdül. Kovács Aladár tipikus alakja is ritkán mutatkozik. Szabó Sándor tisztifőorvos pedig, akinek mindig volt raktáron egy„egy újdonsült vicce, a spanyol-járvánnyal küzd vitézi tornán. A viccek, amiket mégis elmondanak, kívülről származnak be. Nem tarthat azonban sokáig ez az állapot, mert jönnek már a pártok képviselői, akik szintén nem tfogják kihagyni a számításból a folyosói sziesztát. Más kérdés, hogy ki fogja magát folyosói humoristává kinőni? Felelni erre a kérdésre nem tudunk, de hogy a városházi humor veszta-tiize ki ne aludjék, a kividről beszármazott anekdotákból mondunk el kettőt. Mind a kettőt újságírók hozták a folyosóra. A galocsni. Ebben a csuk esős, betegség-hozó, nedves időben a legnagyobb kincse az embernek a galocsni. K r u d y Gyula is ezt tartja és a minap ebből az elméletből kiindulva, alaposan kioktatott egy újságírót, akinek a kövérségénél csak a bohémsége és az- anyagi viszonyaink rendezetlensége a nagyobb. A minap a.zonban szokatlanabb pénzösszeghez jutott, amiről természetesen barátai, ellenségei, sőt hitelezői is értesültek. Az összegen valaha legalább egy krejz- lerejt nyithatott volna, szóval vállalkozhatott volna, ma azonban ez a pénz arra jó csak, hogy egy hónapra megjavítsa vele az ember a.z életviszonyait. Barátunk is igy kezdett cselekedni, Krúdy Gyula azonban atyai tanácsokkal látta el: — Látod, fiam, a te zsebedben most szokatlan összeg van. Kettőezerhétszáz korona. Ebből ha nem is lehet, de valamit kell csinálni. Persze okosan, ravaszul. Figyelmeztetlek végy egy pár galocsnit, mert az emberek nagyon tisztelik ezt a kisegítő lábbelit. Van is benne valami ráció, hogy akinek galocs- nija van, az rendes ember. A galocsni a m e g b i z hatóság jel e. Az emberek azt mondják: ennek galocsnija van, ez vigyáz magára, ez törődik az életével, vigyáz az egészségére, ebben meglehet bizni, ennek, lehet pénzt a kezébe adni, mert ez rendes ember. Persze, mert galocsnit visel. Azért mondom, fiam, most van pénzed, vegyél galocsnit, hogy téged is rendes embernek tartsanak és bízzanak benned. Lásd én ismerek egy szállodatulajdonost. Hát annak már nem is galocsnija volt, hanem hócipője. Mása se volt, csak hócipője. Amikor bement valakihez, az előszobában nagy nyögések között kigombolta a hatalmas hócipőt, lehúzta és úgy ment be a szobába. Mindjárt látták rajt, hogy az egy rendes ember, mert vigyáz az egészségére. A bizalom megvolt, pénzt bíztak rá, most hatalmas szállodája van. Ls mindezt a hócipőnek köszönheti. Ezért mondom neked, fiam, vegyél egy pár galocsnit, neked az is megteszi. Te galocsnival is karriert tudsz csinálni. Aztán hozzátette: — Aztán holnap ne lássalak galocsni nélkül!
