Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-01-22 / 4. szám

I [ Budapest; ,191.9. - január 22.: Fiáktól. A legideálisabb megoldás kétségkívül az lenne, ha az Egyetem e célra a Zita- kórházat kapná meg, ennek a kórháznak az átengedésért azonban nem igen tudnak szá­mítani, mert a fó'városnak magának is szük­sége van a kórházra és igy nem valószínű, hogy azt az Egyetem céljaira átengedni haj- .landó lenne. — Mi azért mégis megindítottuk a tár­gyalásokat a fővárossal. Csupor József ta­nácsnokkal. Szabó Sándor dr. tiszti főorvos­sal és Wen harcit János dr. kórházi igazgató­val tárgyaltunk, majd tanácskoztunk t-fódy Tivadar dr. polgármesterrel is és e tanács­kozások során azt az ajánlatot tettük, hogy nmmennyiben a főváros az Egyetemnek át­engedi a Zita-kórházat, úgy mi viszont át­engedjük a fővárosnak a Hungária-utón lévő kétezer ágyas tizenhatos szánni helyőrségi kórházat és az Üllői-utón lévő ezerhatszáz ágyas négyes szánni tartalékkórházat. A fő­város ezt az ajánlatot természetesen nagy örömmel fogadta, mert hiszen ez a csere mindenképpen a fővárosnak juttatott előnyö­ket.-A Zita-kórház barakk-épitményii egész- ségiigyi intézet, amivel szemben a tizenhatos kórház kőből épült stabil-épület, eredetileg is már kórház céljaira készült és mindenképpen alkalmas arra, hogy belőle a fővárosnak egyik legmegfelelőbb egészségügyi intézete legyen. A négyes szánni tartalékkórház barakkokból áll, de fertőző betegek elhe yezésére kiválóan alkalmas és azt a célt szolgálhatja, hogy vele megakadályozzák Budapesten a járványok terjedését. Amikor én a főváros megbizottaival megállapodtam már, közös tanácskozásra ül­tünk össze Bódy Tivadar dr. polgármester ur Soha sem volt a rendőrség olyan fontos intéz­mény. mint éppen a mostani időben. Valamikor ma­gasabb államrendészetet követeltünk tőle, most pe­dig. .életünk és vagyonbiztonságunk van a rendőrök kezébe letéve, ilyen viszonyok között nem csoda, ha zz illetékes tényezők nagyon is foglalkoznak a rendőrség teljes reorganizálásával és semmiféle anyagi áldozatoktól sem riadnak vissza. Néhány hét előtt foglalkoztunk az uj státuszrendezéssel, illetve a rendőrség kívánalmaival és közöltük a régi adato­kat is. A két statisztika szembeállítása önkényte- ieniil azt a látszatot keltette bizonyos helyeken, hogy a rendezést nem helyeseljük és esetleg a kí­vánalmakat tuleröseknek tartjuk. Aki figyelemmel kisért a Fővárosi Hírlap álláspontját, meggyő­ződött arról, hogy a gáncsoskodás teljesen távol áll t ő 1 ii n k. Mi mindig a rendőrség stabili­tásának érdekében küzdöttünk és csupán a. bom­lasztó elemek ellen harcoltunk. A rendőrség demo­kratikus átalakulását teljes erőnkből elősegítettük és talán éppen mi voltunk az elsők, akik jobb dija1 z á s t és anyagi előnyöket követelt ii n k :: rendőrség számár a. Megkérdeztük egyébként ebben az ügyben Bietz Károly dr. főkapitányt, aki a következőket volt szives mondani a Fővárosi Hírlap mun­katársának : A rendőrséget eddig egy kissé elhanya­golták. 1898-ban rendezték az állami tisztvi­selők státuszát és akkor megállapították azt az arány számot, amely szerint a tisztviselők az egyes, állásokat elfoglalták. így meghatározták, hogy az egyetemi végzettségű tisztviselők mi­lyen állásokba juthatnak, a középiskolát és érettségit végzett emberek részére is megálla­pították a helyeket, végül a kisebb képzettségű hivatalnokokról gondoskodtak. .Akkor a rendőr­ségei kihagyták ebből a rendezésből. A hibát a mi fellépésünkre most,kikorrigálták. Az. a hely­zet tehát, hogy a rendőrség csak most kapja meg azokat az állásokat, amelyekei már 1898- ban, vagy legkésőbb 1899-ben meg kelleti volna kapnia. Közben azonban mozgalom indult meg az uj státuszrendezés érdekében és a tervezet1.! már jóvá is hagyták. Ilyen viszonyok között mi sem maradhattunk tétlenek és egyenlő elbá­nást kértünk. Erre jogunk van, hiszen mi is ugyanolyan hasznot hajtó emberei vagyunk az felnöklete alatt. Ezen a tanácskozáson meg­felelő képviselőkkel resztvettek a főváros, az ;Egyetem, a hadügyminisztérium és — mivel 'egyetemi oktatásról is volt szó — a kultusz­minisztérium. E tanácskozáson megállapod­tunk a részletekre is és ennek a tanácsko­zásnak lett az eredménye, • hogy Bőhm Vil­mos miniszter, aki igen nagy érdeklődést tanúsított a kérdés iránt, kiadta azt a rende­letét, amelyben a két katonai kórházat átadta a fővárosnak. E rendelkezéssel kapcsolatban a főváros a Zita barakk-kórházat az egyetemi oktatás céljaira az Egyetem rendelkezésére bocsájtotta és a Zita-kórház a jövőben, mint egyetemi közkórház az orvosképzés céljait fogja szolgálni.- A hivatalos átvétel igen rövidesen szintén megtörténik. Természetes, hogy a főváros a két kórházzal együtt a kórházak egész felszerelését, azok műszereit és köt­szeranyagát is minden térítés nélkül meg­kapja. A hadügyminisztérium azonban egyéb­ként is segített a fővároson, amennyiben az egészségügyi anyagi leszerelés folytán na­gyobb mennyiségű, több métermázsa kötszer­adott át a főváros kötszerüzemének és kilá­tás van rá, hogy a későbbi leszerelés folytán ismét nagyobb mennyiségek lesznek át­adhatók. Madzsar tanár ur a további beszélgetés során elmondotta még, hogy a háború során a fővárosban keletkezett különböző kisebb hadikórházak már mind feloszlottak. F kórházak felszerelését részben azok a. magánosok kapták, akiknek a. felszerelés eredetileg is tulajdonuk volt, de a felszerelésből a minisztérium juttatott az egyetemi hallgatók több otthonának és a tiszti otthonoknak is. államnak, mint a többi tisztviselők. Ma a stá­tusrendezés érvényét reánk is kiterjesztik, akkor a státusz úgy alakul, ahogyan a Fővárosi Hírlap megírta. Mi csak ezért küzdünk és minden jo­gosulatlan és méltánytalan kívánságtól tartóz­kodunk.- A rend már teljesen helyreállott a rend­őrség kebelében? — kérdeztük.- Teljes nyugalom van. A súrlódások el­ültek és a munka mindenütt megkezdődött. A testület minden embere egy szívvel és lélekkel dolgozik a főváros rendje és tiyugaíma érde­kében.- Miyen a közbiztonság, — vetettük közbe — a. mostani viszonyok között kielégíthetőnek mondható?- Én mindig nyílt voltain. Amikor bajok mutatkoztak, nem titkolództam. Most már azon­ban nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a főváros közbiztonsága teljesen kielégítő. A rendőrség: természetesen valósággal emberfe­letti munkát végez. Négyezer emberből álló karhatalom egyrészt több helyeken1 őrt áll és a fontosabb helyeket védi. másrészt pedig őr­járatokkal igyekszik a rendet fenntartani. So­kat köszönhetünk a Népórségnek is. Ok újabb •negfyef'ö/ embert je!e,n£enekt Rendszeres őr­járatok cirkálnak a városban és a gyanús ele­meket nem engedik garázdálkodni. Sok pa­nasz érkezett be hozzám, hogy a Rákóczi-ut és a Körút sarkán záróra után1 ezrével állnak az emberek. Verekedések, veszekedések napi­renden voltak és bizony ezen a ponton a köz- biztonság nem volt megnyugtató. Már intéz­kedtem és ezentúl ötven főnyi karhatalom igyekszik minden este rendet teremteni és a gyülekezést meg is fogjuk akadályozni. A hely­zet már most is igen1 enyhült. — Vannak-e lakásfosztogatások és nton- állások?- Statisztikai adatokra támaszkodva kije­lenthetem. hogy lakástosztogatás és lakásnyi­tás' a forr adulom óta kevesebb fordult elő, mint az úgynevezett normális időben. Csak a rémhí­rek burjánoznák. Privát helyekről én is hallom, hogy itt vagy ott megállítottak az utcán Vala­kit és lehúzták róla a kabátot vagy pedig a nők fülbevalóit rabolták el. A hirek azonbail csak hírek maradnak. Még panaszost nem lát­tám. Azt el tudom fogadni, hogy egyik-másik ember kényelemszeretetből, vagy elkeseredés­ből nem jelentkezik, de elvégre a sok kifosztott közül valaki eddig már csak betévedt volna a rendőrségre. A mesékbe hinni nem tudok, in­kább azt hiszem, hogy vaunak elemek, ame­lyeknek jólesik al mostani urálimat diszkredi- tálni és ezért tálalják föl a rémhistóriákat. Annyi bizonyos, hogy a közbiztonság nem két­ségbeejtő és nyugodtan lehet menni az utcán. — A betörések is megritkultak? Föltétlenül, sőt volt két nap, amikor egyet­lenegy betörés sem fordult elő. Ezen a két na­pon életben volt az Ötórai kapuzárási rende­lőt, amely azonban születése után hamarosan kimúlt. A kapuzárási rendelet nagyon meg­könnyítette volna a mi munkánkat és legfeljebb egy kis kényelmetlenséget okozott volna a kö­zönségnek. Utána jelentkezett a reakció is. Áz­na.]), amikor visszaállítottuk a régi rendet, 5 és 9 óra között tíz lakásnyitús volt. A betörések napi átlaga sokkal kevesebb, mint a forrada­lom e'lőtt volt és ez a rendőrség munkájának köszönhető. Ezelőtt 18—20 detektív hajszolta a betörőket, most pedig hatvan gyakorlott rend­őr. Így aztán javult a statisztika. A zsebtolvajlások szintén csökkentek? Ezt nem merném állítani. Ennek azon­ban a rossz villamosközlekedés az oka. A vl1- , lamosmizériákon a mostani viszonyok között se­gíteni nem lehet és a nagy tolongásban a zseb­tolvajok könnyen garázdálkodhatnak. Mi csak úgy érhetnénk el eredményt, ha minden meg­állóhoz két detektívet rendülnénk ki, de azt ma megtenni mégis bajos. Az embereink azonban folyton cirkálnak és- igy sok zsebtolvajt csíp­nek el. Amit mi megfőhetünk, igazán nem mu­lasztjuk el. Ennyit mondott a főkapitány a közbizton­sági viszonyokról és hozzátette, hogy a rend­szeres munkával mindinkább csökkenteni fog­ják a bűnösök kártékony garázdálkodásait. Hatósági intézkedések a menekültek és az idegenek dolgában Irta: Liber Endre kormánybiztos. A menekültek szama felől általában meglehetős téves számok kerültek Budapesten -,a köztudatba. Tény az, hogy sokan menekültek Budapestre, de számuk ma is körülbelül annyi, mint volt december elején, hozzávetőlegesen 45—50,U(J(l ember. Újabb me­nekültek folyton jönnek, főleg, a csehek által meg­szállt területekről, de viszont az itt tartózkodók kö­zül sokan. utaznak vissza otthonukba. A nagy fluk­tuáció mellett a létszámuk körülbelül változatlan. Az adatokat pontosan megállapítani nem lehet, mert a mernek ültek legnagyobb része Budapesten a nagy lakáshiány miatt hozzátartozójához megy, elosztanak a magánlakásokban, hatósági támogatásra nem tar­tanak igényt és igen sokan vannak olyanok, akik az első ijedtség hatása alatt eljönek Budapestre, de az itteni állapotokat látva, hamarosan visszatérnek otthonukba. A segélyezettek nyilvántartójában csaknem 2500 család \an nyilvántartva körülbelül 15000 lélekkel. Nyilvántartásunkban 53 vármegyéből származó me­nekültek szerepelnek, nagy számban vannak Hor­vátországból. Fiúméból, Bosznia és Hercegovinából, Romániából. Legtöbb menekült van Nyitra-megyé- ből. -50 család, második helyen volt Bács-Bodrog- vármrgye 281 családdal, Horvátországból 167 me­nekült család van Budapesten. Erdélyből a mene­kült családok száma nem nagy, onnan inkább .egyes emberek jöttek el, de azért is kevesbb az erdélyiek száma, mert Arad város kormánybiztosa, a vele való tárgyalásaim alapján, Aradon a menekültek tá­mogatásáról teljesen azonos mőodn gondoskodik, amint az Budapesten történik, azonkívül egyelőre Kolozsváron is nagy számban maradtak meg, a me­nekültek. Ee'ső-Magyarországból rnég mindig sokan jönnek menekültek, igy legutóbb Salgótarjánból egy­szerre 10Q0 ember jött Budapestre, de megfelelő fel­világosítás után legtöbben már vissza is tértek. Segélyezés. • A mri-ekiilés első hónapjában a menekültek köz­Diete főkapitány nyilatkozik a kÖ2bÍ2íonsági állapotokról, a rendőrök síáíus2áról, a fos2togaíá­sok és a betörések alkonyáról

Next

/
Thumbnails
Contents