Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-01-15 / 3. szám

2

feldolgozásra adod nyersárukat, amelyeket azután az tizem le is szállított.

Egy kicsit furcsa és az egykori udvarra jellemző azonban az, amit Folkusbázy a ügetésre vonatkozólag mondott

— Tartozás nincsen, mert az udvar''az élelmiszerüzem felszólításai a nemcsak a szám. lát fizette ki, hanem a késedelmi kamatokat is

A királyi udvar lehal önszántából nem fizetett Előbb fel kelleti szólítani. Késedelmi kamatokat is fizetett az udvar, ami semmi esetre sem mondható valami előkelő . gavallériának. Csak úgy, mint a Habsburgoknál szokásos volt. Az üzleti szellem, amely Frigyes főherceg tescheni gazdaságából ismeretes, Habsburg Károlynál sem volt szokatlan. Lehetőleg ő sem szereted fizetni. Amely tulajdonságára különben jellemző, hogy a fővárosi pénzintézeteknél is^ mintegy százmillió értékű hadikölcsönt jegyzett, de az ellenértékel még ma sem egyenlítette ki. Bőkezűségéért az elismerést elfogadta, a bankok a jegyzett összeget az állampénztárnak befizették és most véres fejjel gondolkozhatnak rajta, hogy miként lehetne Habsburg Károlyon a százmilliót bevasalni. '

Rajtaütnek az Unésznőkön

Kitessékelik az idegeneket — Olcsóbb lesz a bútor

Az idegenek és a menekültek ideözönlésével — mint Liber Endre kormánybiztos lapunk más helyén .hivatalos adatokkal bizonyítja — Budapest a világháborúban természetellenes módon megnövekedett és az ezelőtt nem is egymilliós város, hirtelen másfél millió lakosságúra növekedett. Az abnormális szaporodás természetszerű következménye, hogy Budapesten a régi lakosoknak nincs már helye és kénytelenek nyomorúságosán éldegélni. Ezért elhatározta a kormány, hogy mindazokat, akik a háborúban költöztek lel a fővárosba, megidézi és igazoltatja őket, hogy valóban szükséges-e, hogy továbbra is Budapesten maradjanak ?

Egyébként újabb zsidó invázió indult meg Budapestre.

Ez a beözönlés a le mb er gi és egyéb pogromok eredménye. Eleinte úgy látszott, hogy nagyméretű lesz, de aztán összezsugorodott. A menekültek a már itt letelepedett társaiknál húzódtak meg és nincsenek is bejelentve

PESTI ÉLET

Az államfő magasztos martiriumol vállalt. Önként tette homlokára az ország által felajánlott tövis- koszorút. Szomorú, de felemelő fejezete lesz ez a magyar históriának. A zöld asztal mellett nyújtottak oda az országnak ezt a keserves ajándékát és mégis szivünkben jobban megrendített, lelkűnkben mélyebben meghatott ez a jelenei, mint mikor degenerált Habs- burg-ficsurok alatt ficánkolt a Szent György-téren a kecses mén. A zöld asztal igazabb, bensőbb méltóságot adott Károlyinak, mint „Kari der plötzliche“-nek a Mátyás-templom ízléstelen Bánffy-draperiái Károlyi cilinderében több bizalma van az országnak, mint volt a szent koronában, amely fülére siilyedf egy bécsi sihedernek. És az uj államfő többet fog tenni az ország érdekében meztelen kezével, mint Karl der letzte a karddal, amelynek a levegőben való ünnepélyes megforgatása után napokon át prizniccel borogatták ernyedt izmait. Károlyit nem kisérték utján födetlen fővel Buda és Pest hatóságai: mégis ez a a város mélyen érzi szivében a bizalmat, amel e ma -csak Károlyi személye tud kiváltani. Az uj államfő nem ment végig az utcán, hogy ünnepeljék és aranyharsonák helyett az újságok szürke ólombetű' jelentették be a „habemus pap im“-ot. Erről a mér heteden egyszerűségről az í 867-iki koronázás jut eszünkbe. Képzeletünkön végig vonul a koronázási menet, de jaj, a fehérruhás, kék-fűzős leányok ma gyászfátyoll viselnek, a lovakat elrekvirálták a franciák, a pesti és budai bandérium ma szuronyos fegyverrel őrzi az éjszakát a bolscvikiek ellen, a cukrászoknak nincs miből hab-szobrokat emelni, a sütők zsemlyéje évek óta elfogyott, az ezüsíabron- csos hordók pedig csak ingerelnék a népet, amely a szesztilalom miatt kesereg és kénytelen a kis- korcsmák hátsó ajtain beszökdösni, hogy enyhíthesse a szesztilalom fájdalmait. Vácról, Szobról, |

A lengyel zsidók élelmességéi bizonyltja, hogy a megszerzett lakásokat hoteleknek rendezték be. Természetesen a „hotel“ szót nem kell komolyan venni, mert a vendégek legtöbbször a földön alusznak. Egy-egy hely azonban elég drága, a Ritzben is lehetne lakni ilyan nagy összegért. Húsz koronát is kizsarolnak egy éjszakai nyugalomért a menekülőktől azzal, hogy tulajdonképpen veszedelmes dolgot csinálnak, mert rajlakapás esetén nekik is el kell íávozniok Magyarországból.

Ezeknek az embereknek az eltávolítása már igazán rövid idő kérdése. Csupán az a baj, hogy mindig annyi protekció érvényesül, hogy a kérdés végleges rendezése elmarad. Most azonban a rendőrségen megszűnik a protekciórendszer és már semmi mellékkörülményre sem lesznek tekintettel.

A nagyobb tisztogatás a

vidékiek eltávolítása..

A megszállott vidékek jobbmódu lakosai szinte tódulnak a fővárosba Ezek az emberek jórészt semmivel sem foglalkoznak, semmi hasznos munkát nem végeznek, csupán a kényelmet szeretik, amit viszonylagosan még mindig a fővárosbau érnek el leginkább. Ezek a dologfalan elemek az ország bármely részében elhelyezkedhetnek és a főváros lakossága elől nem vonják el az élelmiszereket.

Tízezrekre rugó idegenek eltávolítását tervezi a rendőrség.

Ennek az uj nagy népvándorlásnak meg lesz az az eredménye, hogy olcsóbb lesz a bútor.

Manapság nehéz fuvart kapni, a vasút is bajosan vállal bútorszállítást, a kiuta itoíí vidékiek kénytele- nak lesznek bútoraikat gyorsan eladni. Egyszerre annyi bútor lesz Budapesten, mint a boldog békéid ben. A háborúban meggazdagodó,t vidékiek nem sajnálták a pénzt és minden áron összevásárolták a legszebb bútorokat, hogy kényelmük nagyobb legyen. A szép holmik most mind eladá-ra kerülnek és a nagy kínálat le fogja nyomni a mostam abnormálisán magas árakat.

A nagy tisztogatási munkában a rendőrség nem fogja kímélni az állítólagos színésznőket sem, akik színpadot sohasem látnak, ellenben a színházi lapokban folyton reklamíroztaíják magukat és mindenki tudja róluk, hogy eltartásukról egy-egy gazdag ur gondoskodik. Hiába lesz mindenféle protekció, lakásukat azoknak kell átengedni, akik a lakásokat komolyan igényelhetik és a társadalomnak dolgozó munkásai.

Nánáról, Komáromból idehangzik a cseh fegyverek dörgése, a Vigadóban a proletárság felfegyverzését és a polgárság lefegyverezését követeli Kun Béla, a pesti éjszakák sötétek, a munka idegen lett az embereknek. A szivek megfásultak, a lelkek sivárak, az életek unottak : az uj államfőnek egy uj országot kell teremtenie. Magyar emberre még nem ruháztak olyan mérhetetlen feladatot, mini a magyar népköztársaság első elnökére : Károlyi Mihályra.

*

Berlinben a polgárháború ötödik napján történt csak egyetlen incidens, amely megzavarni látszott a küzdelem tisztaságát. A Vorwärts épületében szorongatott Spartacusok egy különítménye zsákmányoló útra indult. A rotációs gépeken nem lehetett kenyeret sütni, az újság-csomagokat nem tudták főzeléknek megfőzni, s miután az éhség már a kor- mánycsapaíoknál is jobban szorongatta őket, kirándullak a közeli csemegeboltokba és megrakodtak élelmiszerrel. A menázsi a foguk hegyére sem igen volt elég, ez azonban nem számit. A fontos az, hogy csak az éhség ludta és csak az ötödik napon arra kényszeríteni, hogy a máséhoz nyúljanak. Milyen más világ ' an nálunk Budapesten. Emlékezzünk csak a Rákóczi-uti csatára, amely halvány másolata se lehetett a Vorvvärts-ütközetnek. Ebben a küzdelemben nyoma sem volt az elvekért való harcnak, csak az idegesség robbant ki, amely a lelkeket emészti. És mégis kifosztott lakások, megkínzott emberek, lialálra- ijedt gyermekek voltak a tanúi a küzdelemnek. Rákóci-uti martalócok ingecskében reszkető gyermekek nyakáról szedték le a hitvány kis ékszereket és Berlinben at éhség ötödik napján fosztottak ki egykét élelmiszer-boltot az elerőtlenedelt harcosok. Budapest amellett tele van rémhírekkel is. Levelkőztetell emberekről mesélnek és egy főkonzulnak a felesége, akiről Budapesten mindenki tudta, hogy egy szál ingben engedték haza a martalócok, már nyiltíérben akarta hírül adni, hogy a világon semmi bántódása |

Budapest, 1919. január 15.

Garbai százezrei

— Stájgerol a lakáshivatal elnöke —

Szó ami szó, nem lekicsinyelni való válság az, amely most a budapesti lakások körül játszódik le. A hivatal pedig, amelyet Garbai Sándor tölt be — valljuk meg — nagy hozzáértéssel, ma egyike a legfontosabbaknak. Drákói szigora és kíméletlen igazságossága mindenesetre közmondásossá lett. van azonban még egy legenda, amely a nevéhez fűződik: az, hogy a városi néptanács minden ülésén szerepe! eg y-e gy Írásműve, amelyben újabb százezei koronás hitelt kér. Amikor a tanács tagjai összeülnek, mindig akad egy maüciózus hang, amely „napirend előtt“ megkérdi :

— Na, ir.-e a Garbai ?

Es a Garbai mindig ir és ha ír, mindig kerek százezer kozonát kér. A kellemetlen a dologban csak az, hogy a lakáshivatal ma már — éppen Garbai kívánságára — nem fővárosi, hanem állami intéz mény. Az állam szárnyai alá vette a lakáshivatalt, de azt mondta, hogy a költségeket egyelőre csak fizesse — a főváros. Majd idővel meg fogják téríteni.

A tanács nem tudom hányadik Garbai-féle legendás százezer koronánál végre azt mondta :

— jó, jó, mi íizeiünk, de szeretnénk tudni, mire költi Garbai ezt a töméntelen pénzt és általában, ha már fizetjük a lakáshivatal százezreit, legalább befolyást akarunk biztosítani a fővárosnak a lakás- hivalal ügyeibe.

És ezen az alapon megbízták Bokányi Dezsőt és W i 1 d n er Ödön dr. tanácsnokot, hogy látogassák meg Garbai Sándort. A vizit egy kicsit soká késett, de a héten végre mégis megtörtént és dr. W i 1 d n e r Ödön abban a helyzetben volt, hogy a legutóbbi tanácsülésen beszámolhatott missziója eredményéről.

Garbai igen szívesen fogadta a vendégeket és minden vitás kérdési megbeszélt velük. Kiderült, hogy a legendás százezreket Garbai a lakáshivatal személyzetének juttatja, irigylésreméltöan jól fizeti őket. Egy szocialista vezér, aki a szellemi munkát megbecsüli, nem is tehet másképpen. A lakáshivatal ügyvéd alkalmazottai napi ötven koronát, egyéb alkalmazottak pedig napi harminc koronát kapnak.

Azt is kijelentette Garbai, hogy ige 1 szívesen ad beleszólást a fővarosnak a lakáshivatal dolgaiba.

Amikor aztán Wildner és Bokányi a kalapjukat vették és távozni készültek, megszólalt Garbai :

— De uraim, még mondanom kel! valamit.

A főváros küldöttei égtek a kíváncsiságtól, aminem esett. Hült! professzor levetkőzíeíéséről is jártak rémhírek, pozitívum azonban mindössze csak az, hogy Reusz Mőr tényleg elpanaszolta a járványbizoííság ülésén, hogy egy ingben-gaíyában került haza egyszer, amikor éjszaka beteghez hívták. Egyszóval a közbiztonság nem áll még mindig erős lábon Budapesten, dacára annak, hogy az elvek harca ma még csak szavak csatájában merül ki. Milyen más nép a német milyen mások az emberek Berlinben, ahol, miközben javában folyik az ütközet a Belle Aiiance-féren, egyebütt a lakosság nyugodlan jár az utcán napi leendői után, bevásárolnak, sétálnak, színházba járnak. Éjszakánkul! a vendéglőkben, bárokban kitör a jókedve és nincs alkoholtilalom se. A harctereken nyitott üzletükből nézik a kereskedők az ágyuk tüzokádását, a lángvetők munkáját, hallgatják a géppuska ropogását és mikor vége van az ütközetnek, a csatatér holttestei között vígan siklik cl a csilingelő villamos. Ez a bolsevizmus tiszteletreméltó, mert nem rablóhadjárat, hanem reguláris csapataival küzd az edvei diadaláért. És mondjuk meg őszintén, hogy mi budapestiek jogos irigységgel tekintünk Becs felé is, ahol mintaszerű rend van. És ennek nem nehéz megtalálni az igazi okát. A bécsi szocialistáknak olyan bálványuk van. akinek óhajtása parancs mindenki számára, aki mártírja lehetett voina elveinek, aki ezen a jogon fölötte áll mindenkinek Ez a bálvány Fritz Adler, aki a maga szent fanatizmusában megölte Slimgkh grófot, aki ezért súlyos börtönt szenvedett és meg is halt volna, ha csak egy kicsit később jön az összeomlás, amely kegyelemre bírta a kérges Habsburg-szivet. Ez a bölcs, céltudatos forradalmár, akiben kételkednie senkinek sincs joga, a legnagyszerűbb szérum Bécsben a bolsevizmus ellen. Budapesten pedig a legelső csetepaténál kirabollak a maríalócok egy házat: vájjon nem kell-e itt tényleg mindent megtenni a rend érdekében ?

*

Pénlek voll és öl óra tájban rnegrérnegett a pesti