Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-12-17 / 52. szám

2 Budapest, 1919. december 17. s inkább reprezentatív dísze a fővárosnak. Ma Pesten van a Városháza, ott uralkodik a unn~ denható (?) polgármester tegyen Buda a fő­polgármester széke, akit, mint „budai- comes"-t már a címénél fogva is szék illet meg Budán. —- A megoldás is önként kináíkozik. Az I. kerületi elöljáróságot úgy is le kell kozni a hegyről a völgybe s ezzel fölszabadul a törté­nelmi múltú budai városház, amely méltó széke a budai com esnek, az egyesített három város f őpol gármester ének. Őszintén szólva, Pestnek valami különös kifo­gása nem lenne ez elten a megoldás ellen sem, mert a főpolgármesteri szék elhelyezését kanapé-pörnek tekinti. Még a sokat emlegetett budai szeparatiszti- kus törekvésnek is igen enyhe megnyilvánulása ez. A budaiak ilyenkor megfeledkeznek arról, hogy nem is olyan túlságosan átrvák és elhagyatottak ők, amikor a miniszterelnökség és a minisztériumok zöme is odaát van, amiért Pest talán még soha sem tett szemrehányást. Ha mégis ellenvetést kell ten­nünk a budai kívánság ellen, akkor az csak prakti­kussági szempontból történhetik. Mi nem ismerünk Restet, Budát és Óbudát, csak Budapestet, nekünk mindegy tehát, hogy hol székel a főpolgármester, vagy kormánybiztos. Az egyetlen szempont az, hogy elég nehézségekbe ütközik a hiva'aloknak .a minisz­tériumokkal való érintkezése, pláne a mai lehetetlen közlekedési viszonyok melllett, minek akkor még a főpolgármesterrel való érintkezést is képtelen módon megnehezíteni? Barásszky ötödmagával Szerda, 1919. december 10. — Újra kompromisszumos hír van a levegőben. A kormány álláspontja tudvalevőleg egy ellen­őrző bizottság volt, amivel szemben a keresz­tény pártok az egyetlen kormánybiztos kineve­zése melliőtt foglaltak állást. A két álláspont kö­zött való kompromisszumként emlegetik most azt, hogy Baránszky Gyula jönne kormánybiz­tosként a városházára, de ötödmagával. V agy is ő lenne a kormánybiztos és m el’ette működnék a négytagú ellenőrző tanács, amelynek tagjaira vonatkozólag még kombinációik sincsenek. Bu­rán s.zky képviselné a politikát, a másik négy férfin inkább a városi dolgok szakszerű ellen­őrzője lenne. A keresztény pártokat azonban ez az ötven percentes megoldás sem elcglitejtte ki. Ok azt mondják, hogy a városházára nem gaz­dasági, hanem 'legelső sorban politikai ellenőr­zés szükséges, mert a keresztény kurzusnak a városházán való megerősödését csak ezen az Hton lehet elérni. Nem kell; tehát ellenőrző bi­zottság, hanem csak egyedül és kizárólag kor­mánybiztos, aki exponált módon keresztény po- .li tikos legyen. Kissé nehéz ezt megérteni, ment ha Ba­ránszky Gyula sem. elég keresztény politikus, akkor igazán nem tudjuk, hogy ikiií legyen az. Hogy aztán Baránszky mellett még szakembe­rek is működnének, akik rendbe igyekeznének hozni a főváros alaposan szétmarcangolt szé­náját, az semmi esetre sem ártana a keresz­tény ügynek, Legkevésbbé pedig a fővárosnak ... Szőke Gyula dr. — Csütörtök, 1919. december 11. Uj név van a láthatáron. Ma Szőke Gyula dr. belvárosi ügyvédet, a keresztény politika egyik jeles erősségét, meggyő- ződéses hivét emlegették, mint a főváros jövendő kormánybiztosát. Sőt az egyik esti lap mint befele­zett dolgot tárgyalta Szőke dr. kormánybiztosságát. A városházán a hír meglepeti-sképen hatott, de nem fogadták ellenszenvesen. Kifogás csak egyetlen egy volt: 'a kormánybiztosi székbe ismét olyan em­bert kombinálnak, aki egész életében távol állott a városi ügyektől és ebben az irgalmatlan labirintus­bari, amelyet városházának és városi ügyeknek hív­nak. nem fog maid tudni eligazodni. Szőke dr.-t különben igen müveit, tanult ember­nek ismerik. Föllépése, modora is rokonszpnvet keltő A fővárossal eddig egyetlen vonatkozása volt. Veie ugyanis Glattfeld/er Jakab kocsigyáros­nak, aki régi fővárosi bizottsági tag, a Józsefváros­ban játszott szerepet, s minit ilyen Hüvösék csoport­jához tartozott. Szőke Gyula dr. ilyenformán külön­ben sógora Glattfelder püspöknek, a temesváriak ifjú főpapjának. Szmrecsányi és helyettese Dévény — Péntek, 1919 december 12. — Ma este a YVenckheim-palotában a leghatározot­tabban azt beszélték, hogy Szmrecsányi György lesz Budapest kormánybiztosa, hogy pedig a városi ügyekben járatos tanácsadója is legyen, kinevezik helyettesévé Dévény Gyula Víl. kerii éti elöljárót, akit különben már .kormánybiztosnak is emlegettek. Ez a kombináció különben a párt városi alosz­tályának ülésén alakult ki, amelyen Mahun k a Imre elnökölt. Az ülésen felszólalt Baránszky Gyula is, aki miután hangoztatta, hogy senki sem bigyje, mintha ő hazabeszélnie1, de elvi szempontból igenis fontosnak tartaná, hogy Budapest ne ellenőrző bizottságot, hanem egy kereszt'ny politikust kapjon, j mint kormánybiztost. E felszólalás után alakult ki az a nézet, hogy Szmrecsá n y i n a k és D é vé n y Gyulának ke’l jönnie. Nagyon lehütötte azonban a kedélyeket, amikor a jelenlevő Bianiczky Ödön belügyminiszter azonnal megadta a választ. — Ebben a kérdésben — mondotta — nem engedhetem magamat befolyásolni és azt fogom tenni, amit a főváros szempontjából szükségesnek látok, őszintén megmondom, hogy én sokkal inkább fontosnak és célszerűnek tar­tom a főváros ügyeinek el He nőrzésére egy bizottságot kiküldeni, minthogy kormánybiztost nevezzünk k i. Mondanunk sem kell, hogy a Wenckheim-palotá- val a belügyminiszternek ez a kijelentése nem talál­kozott osztatlan tetszéssel. Polcnyi Szombat, vasárnap, 1919. dec. 13., 14. — i Szorriíbajton délelőtt aI Kö-zirnunkaí anácsuak j volt ülése. A Döbreiitei-térről távozó urak kő- j zött száguldott végig először a mumus neve: — Polónyi! — mondták egymásnak részben i megriadtam, részben kárörömmel. A Közmunkatanács egyik-másik tagjával a Fővárosi Mirlap munkatársának is alkalma volt beszélni. Az urak nagyon beburkolóztak. Az egyik mégis azt mondta: — Polónyi azt mondja, hogy a kor Hiány megkörnyékezte, 1 egyen ő a kormánybiztos. Minden rábeszélő erejüket elővették, hogy vál­lalja. Többet nem tudok. A másik ur válasza ez volt: ...- Semmi biztosat nem tudok, csak hallom, hogy Polónyi széltében-hosszában terjeszti a hirt, hogy ő lesz Budapest kormánybiztosa. És vasárnap reggeli megjelent a -Szőr«/-ban a hir: A főváros kormánybiztosa: Polónyi Géza. És elmondja a hir, hogy a belügyminiszter végre döntött és Polcnyi Géza lesz a kormány- biztos, aki azonban csak; súlyos kapacitálás után vállalta a terhes feladatot. Kikötése is van, amit már igazán könnyű elhinni, és ez aiz, hogy kor­mánybiztoskodása idejére tartsák melegen szá­mára a közmunkatanácsi állást, amelyből csak szabadságolják. Ami most már Polónyi kombinálását illeti, azt kell mondani, hogy minden eddig számba- jött jelölt, Baránszky, Szmrecsányi, Szőke stb. van olyan keresztény, mint ő. Szakértelme tényleg van. Ezt a szakértelmet ismerjük a Lengyel-perből és ismerjük parlamenti beszédé­ből is, ahol a fővároson bizony sokszor elverte a port, de mindig hamis adatoknak tendenciózus beállításával és Budapest iránt érzett mélysé- j ges gyűlölettel. Ha a jó budaiak tehát kegyesen Pestnek adó- | mányozták Bódy polgármestert, ajkkor Isten j: neki fakereszt! mi meg jó szívvel nekik aján- jj dékozzuk Polónyi Gézát, mint budai comes-t... j ■ Jelentjük t, Ügyfeleinknek, 11 hogy működésűnket ® 11 INaATL&NOK VÉTELE ÉS tárgyában felvettük. — • Már r rk/ft'de/» *s *ldgy szám« vételi és el- LmDí-sSí® adási megbízásunk van. :: Irodai órák : 10—1 óráig. HÄSTULAJDONOSOK F©R- (SALMI VÁLLALATA R.-T. (a Budapesti Háztulajdonosok Szövet­ségének aiapiiása) IV., Piarista-u. 6. Két mlliió helyett hatba herfll ti Mtipí;és Gyorsan halad a munka — Tromforidge admi­rális látogatása Még a legrosszabb indulatu külföldi hírforrások is, amjelyek tizennégy vármegyét, de melléje tizen­nyolc milliárd hadisarc fizetését ajándékozták nekünk, még ezek is kénytelenek megállapítani, hogy de a dunai centrum Budapesté lesz. Fájdalmas tehe­tetlenségünkben, sajnos, még csak nem is tiltakozha- umk a szörnyűséges iíé'et hire ellen, mert nagyon jól tudjuk, mi történt Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával. Nagy szerencsétlenségünkben csak örül­hetünk annak a hírnek, hogy az angolok hónunk alá akarnak nyúlni, keleti kereskedelmük centrumává akarják tenni a magyar fővárost és ennek első, leg­fontosabb jelensége a szövetségközi Dunabizottság vezértitkárságának Budapestre való helyezése. Az idők folyamán, nehezen bár, de a budapesti közönség, sőt a hatóságok is megértették legalább nagyjából ennek az eseménynek a gazdasági jelen­tőségét. Azt is tudja ma már mindenki, hogy sürgő­sen intézkedni kfe.ll kikötőink kiépítése és felszerelése dolgában. Es e tekintetben is konstatálnunk kiéli, hogy a hivatalos körök megtesznek mindent, ami a mai viszonyok között telik tőlük. Különösen vonatkozik ez a fővárosra, ahol a kikötő kérdésének lelkes moz­gatóra' F o c k Edle: tanácsnok. Alkalmunk volt a kikötő kérdéséről Fo ck tanácsnokkal beszélgetni, aki a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának; — A tálkötő építés javában folyik, természe­tesen egyefőre azok a munkák, amelyeket a maii viszonyok megengednek. így mindenfek- íelebt a legnagyobb erővel folyik a partfalépi- tés, amelyben lényeges haladást értünk el A költségek emelkedése azonban arra, vezetett, hogy az erre a célra előirányzott kétmilliós összeg nem lesz elegendő. Ügyosztályom elő­terjesztésére tehát elhatározta a tanács, hogy erre a, célra újabb négy milliót kér a kormány­tól. A tanács előterjesztésünket /további elinté­zésre kiadta al pénzügyi! ügyosztálynak, bennün­ket pedig utasított, hogy a munkálatokat a kö­rülmények adta' lehetőségeik között minél na­gyobb erővel folytassuk. — így aztán meg van a lehetősége annajk, hogy két millió korona helyett hat millió költ­séggel még ebben az évben, de legkésőbb a jövő évben «’készüljön a partfal. Készen ven a mun­kálatoknak egyik, legszebb alkotása, a tizen­kilenc vaisbetonszekrény is, amelyeknek elhe­lyezése miméi előbb szintén meg fog történni. A daruk, emelők szinítén készen állanak, fed vannak szerelve, a baj csak a mai viszonyok­ban gyökerezik, a szállítási nehézségekkel és az anyaghiánnyal nagyon sokat kell küzKk- niink. Az angoloknak Budapest és speciálisan a kiköt» iránt való érdeklődése azonban nem írott maíaszt. Ezt az is bizonyltja, hogy Troub ridge tengjen - nagy legutóbb Fock Ede tanácsnok társaságában meglátogatta a kikötő építkezését és meglepetve szemlélte a nagyszabású munkálatokat. Fock ta­nácsnok, aki kitűnő angol, mindenről szakszerű ma­gyarázatokat adott a tengernagynak, aki többször adott kifejezést elragadtatásának. Különösen tetszet­tek neki a nagyszerű betonszekrények, a erib-ek. amelyekről fotográfiákat kért Fock tanácsnoktól Ezek a fényképek mindenesetre nagy érdeklődést fognak kelteni Londonban, ahol a budapesti keres­kedelmi kikötő megépítését legalább olyan fontosnak tartják, mint mi budapestiek, akiknek ez alighanem hamarosan életkérdésünkké válik majd. Amikor a kikötő munkálatainak megszemlélése után újra beszálltak a kis angol vizijármiibe, amelyen a kirándulást megtették, T rou.gr id ge admirális mosolyogva fordult Eock tanácsnokhoz:-- No hitte vohia-e valaha, hogy a budapesti Dunán egyszer még angol hadihajón fog hajókár,ni? Aztán hozzátette: — Bizony én magam sem hittem! ROYAL-ORFEUH 7 » Elsőrangú uj attrakciók és ff 5 KALQNDOR Kisas^ewv ÍK1 i i i/qh4Ka> ftléttóságos vizit es Mihály. Köváry, toya -ftaoare . Forró és Faragó tréfü. (Fél 7-kmp

Next

/
Thumbnails
Contents