Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-11-19 / 48. szám
Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. november 19-én 48. szám EEÖFíXE TJÉSS JKgész évvé .......... 80 K. Fe l éwe ............<KEg yes szómofi fottplia- a ffiasió hivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős sxavbesxtű t Dacsó Kiflii Megjelenik mtnslensxm»— dón. Szerkesztőség ém kiadóhivatal s VI. á<m, Szív-utca *m>m 18. mrdwa Telefon IS 37-13 Sastolias vitézek kemény marsa zuhogott végig vasárnap a széles budai, utakon és a sok martiriumot átéli pesti aszfalton. A világváros legpazarabb alkotása, ;a Gellért-fürdő előtt tartottak első stációt és az egyházi! szertartás ájtatossága zen- diilt meg az Országház-téren, ahol pár hónap előtt imég a martálócok legrémesebb gonoszságai jajgattak fel a törvényhozás palotájának, pincéiből. A sastollak alatt fényes, tüzes magyar tekintetek, a vidék festette piros arcok tűntek szemünkbe és önkéntelenül csak az az egy juthatott az eszünkbe, hogy ha ezek a fiuk ma egy esztendeje is itt lettek volna, igy fegyveresen, soha stem juthattunk volna kalandorok kezére és millió szenvedéstől menekülhettünk volna! meg csak pusztai jelenlétük révén 'is ... És a fővezér. Aki semmiből, a iS|emmÍnél kevesebből, egy lerombolt országból váltotta kü ezt a nemes hadsereget! Horthy Miklós neve már csak ezért az egy tényért is a történelemé. Pedig ez a nemzet még sokat, nagyon sokat vár tőle. Rövid pár hónap alatt, amiig itt Budapesten szemtől-szemben nem is láthattuk, legendák szövődtek róla. Valahogy, amint a romokból, a pusztulásból, az elernyedt erőkből egy friss, egészséges, tjalpág férfias valaki előugrott és teremtett, alkotott — ez több a történelemnél, igen, ez a legendák körébe tartozik. Ennek a pestit népnek, amely annyit szenvedett, oka és joga vart mindenki felé bizalmatlansággal nézni, akk jön és akiről ne(ml lehet tudni, hogy mit hoz. De Horthy Miklós Más. Nevének varázsát és fényét nem homályositotta el az otromba pletyka, hiszen Horthy küldetésének nagysága tudatában nem alacsonyodhati'k le a hétköznapi emberi gyengékhez. A kalandor politikák gyámoltalansága vagy kegyetlensége után, amit ő tőle várunk, nem lehet más, mént a jog, az igazság, a nyugalom, almielynek nyomán fakad a lelkek felszabadulása, a tévelygők megtérése, a boldogtalanok könnyeinek felszáradása, a szenvedők gyógyulása;, a társadalom nagy megbékélése és egy hatalmas, soha nem látott nem- zetépitő munka megkezdése. Mindennek lehetőségét várja Budapest és az ország népe Horthy Miklóstól és a jogrend felett őrködő katonáitól. A legteljesebb bizalommal élünk mi budapestiek abban, hogy ezt a hallgatólagos Ígéretét be te fogja váltani Horthy Miklós. Ez az újság, amely speciálisan Budapest számára Íródik, amely ennek a városnak községi ügyeivel foglalkozik, nem mulaszthatja el leszögezni Budapest becsületes többségének azt a véleményét, hogy a politika, amelyből már valamennyien unos-untig megcsömörlöttünk, hullámozhatik a jövőben is jobbra és balra: nekünk dolgozná, alkotni, teremteni akaróknak yan már egy megingathatatlanul biztos pontunk, amelynek megvethetjük a lábunkat és munkára bonthatjuk eddig tétlenül összefont karunkat. Teremtsen, vagy romboljon a politika, mi már belécsömörlöttíink ezekbe a kis játékokba, mi ueurt tekintünk' se jobbra, se balra, csak od,a, ahol hivatásunk eszközei várják munkáskezünket. Mi azt üzenjük Horthy Miklósnak, hagy az ö védelme alatt fel fogjuk építeni a lerombolt Budapestet. Ö O d Tíz koronából valaha megélhettél, urasan megélhettél öttagú családoddal. Pecsenyét ehettél, nem kellett megnézni, mennyi zsírt teszel a lábasba és jutott cukor bőven az igazi bab- kávéból és igazi tejből készült reggelidbe. Ma? Ma azt mondják a borbélyok, hogy ezentúl ezt a bizonyos tiz koronát egyetlen hajvágás fejében kell lefizetned. Nem gondolják-e meg vájjon ezek a derék árdrágítók, hogy egy ktdturmvón álló embernek a borotválkozás, a hajnyirás, a tiszta gallér meg a többiek mind éppen olyan közszükségleti cikkei, mint a betevő falat? És az is bizonyos, hogy a borbélyok árdrágítása után rögtön jönnek majd a konflisok, jönnek a vendéglők, a kávéházak és a közismert sorrendben a többiek. De hát meddig? Vájjon, nincs ebben a városban városháza, nincs rendőrség, nincs árvizsgáló bizottság? Nos, ha nincs, lesz nemzeti hadsereg, amely nem fogja eltűrni az árdrágítók garázdálkodását. Tudja meg mindenki, aki eddig Budapest polgárainak kiszipolyozáséival foglalkozott, hogy ezentúl másként lesz. Egy esztendeje immár, hogy nem volt rendelet, amit végre lehetett volna hajtani, nem volt erő, amely az uzsorát és a zsarolást meg tudta volna akadályozni. Ha eddig csak vérszegény rendeleteink voltak, most lesznek hozzá erős katonáink te. Milliókkal dobálózik a főváros és mint minden tönkrement ember, azt akarja bizonyítani, hogy — kereskedői nyelven szólva — ő még aktiv. Uj vagyonleltár is készül, amely a főváros tulajdonát képező telkek értékét kétszáz millióval többre becsüli, mint azt tiz évvel ezelőtt tette. A vagyonleltár azonban nem fog változtatni azon, hogy a főváros nem tudja fizetni kölcsön nélkül a tisztviselőit sem. Itt nem azon kell tűnődni, hogy mit lehet még elzálogosítani, hanem azon, hogy — mit lehet még megmenteni. A pesti utca képe megint megváltozott. Istenem, hányadszor már tavaly november óta! A toliunk bicsaktik meg már, amikor erről a sok sok, fájdalmasabbnál fájdalmasabb, jajga- tóbbnál jajgatóbb változásokról kellene írni. De ma már nincs az sem, ami tegnap volt, felszabadultunk egy kétségbeejtő megszállás alól, szabadon lélegziink ismét: a pesti utca visszatért régi, megszokott képéhez, nyugatom, otthonosság költözött vissza közénk. Csak szegények vagyunk rettenetesen, csak sok közöttünk az éhező és aki evett is valamit, csak éppen, hogy az éhségét verte el. Egy esztendő alatt mennyi vendége volt ennek a pesti utcának! És a magyarság testéből, leikéből valamennyi idegen. Ezek hozták közénk a nyomort, az Ínséget. Most össze kell fognunk, dolgoznunk kell, hogy a sokféle idegen vendégnek ezt a csúfos ajándékát, a nyomort is utánunk hajigálhassuk... Körséta a városházán A mindenható politika — Uj jövedelmek helyett uj adósságok — A románok mindent ígértek és semmit sem adtak Ahogy átlépjük a polgármester előszobájának küszöbéjt, eis,zünkbe jut, hogy ma egy esztendeje itt tolongott mindenki. Egész Budapest. És alázatosan kopogtattak a tanácsterem ajtaján, hogy leteheissék a Nemzeti Tanács kezébe az esküt. Pont itt az; előszobában találkoztunk egy igen magaisj udvari, dignitáriussal, aki fakó arccal, bicegő lábakkal jött kérdezni a polgár- mester titkárát, hol székel Hock János. Itt sorakoztak föl az udvar hivatalnokai, le egészen az utolsó lovászgyerekig. Azok is esküdni jöttek. Lent az; udvaron Juhász Nagy Sándor szavalt a népnek ósj a katonabanda a Himnusz után a Marseilles t játszotta. Hát persze ebben a zűrzavarban megbénult minden, a városházán senkii sem dolgozott. Voltak, akiknek lakodalom volt ez, voltak, akiknek fájt. Egyik sem alkalmas lelkiállapot a munkához. Aztán jött Bokányi, meg Czóbel. meg a többiek. Bokányi csak a tanácsbeli urakat molesztálta, de Czóbel belátogatott a legutolsó kis iktató hivatalba is, szervezte a VAOSZ-t. Szervezte a terror minden eszközével. Persze dolgozni senkit sem hagyott. És megérkezett a vörösi rémuralom. Kőmi- veslegények és asztalossegédek ültek be pipázni a pamlagos szobákba. Az akták a lomtárba kerültek, mindent fejből, élőszóval intéztek el ezek a világrengető 'zsenik, akik a világmegváltás jelszavával jöttek a városházára és különféle kedves emléktárgyakkal távoztak el innen. A tisztviselők természetesen nem bírták ezt a levegőt. A ügyosztályok sarokszobáiba vonultak meg és politizáltak. Ellenforradalmi álmaikkal élesztgették egymási reményeit. Senki sem épített, mindenki rombolt. Aztán vége lett ennek is. Csoda-e, ha ennyi idő alatt mindenki beleszokott a politizálásba? Csoda-e, ha a rémségek reakciója becsapott a városházára is és tovább folyt a politika és, pihent az alkotás? Mi nem csodáljuk. De a tanács sem tett egyebet az utolsó időben, csak politizált. Egy esztendő, amelynek mind a 365 napját megölte a politika. De mast végre elérkezett az idő, amikor a városházán minden politikának végének kell lennie, mert ez az egy esztendő, amelyet a Károly- kaszárnya vastag falai között éltünk át, olyan volt, hogy miatta még ezeknek a vastag falaknak is pirulniiok kellene. De van erre még egy fontos, igen fontos ok is;: vasárnap bevonult Budapestre Horthy Miklós vezetésével a nemzeti hadsereg. Eizzel helyreállt Budapesten a jogrend, van már személyi és vagyon-biztonság, az uj, frissi levegőben a munka virágainak kell nyílnia. Olyan pillanat ez, amikor a városháza hivatalszobáiban meg kell fojtani a politikát. Minden hivatalszobában, még a tanácsteremben is. Kétségtelen, hogy, ha már .a) tanácsról van szó, akad egy-kéjt tennivalója a tanácsbeli uraknak. Mert Budapest zilált anyagi viszonyait mégis csak rendbe kell hozni.