Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-11-12 / 47. szám
Censurat: Cornea. Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. november 12-án 47. szám MBÖFJZB r&SI J5ggésx évr>e .......... lf* 1Bei évr*e ..........-* 40 ,JÍ. Be gyes számnofe ««fit a üiadiöfiivatßt$£t<ain» Vámosi, politi&aí és közgazdasági hetilap Fasíaiös sxew*ítesxt& a DűLCSÓ 25m.il M.ets$eícnlSi minden«®*bp»- ddn. SzenSkesziOsép dm kiadóhivatalt VJ. km»» Sziv-utca .m<h 13» szdtmz Telefon «••••••MM 13T-&3 Emlékeznek-e még Budapestén Bleyer József nevére, aki 1916 tavaszán a dunai központ kérdésébein: ki pattintotta, lángralobbantotta a harcot? Tudják-e, hogy ö volt Regensburg polgár mestere, aki. becsületes és bölcs megértéssel és belátással a magyar fővárosnak adott igatziajt És aiz igazság ma is igazság maradt. Troubridge admirális védte meg nagyszerű és tiszteletreméltó munkává!!, az igazság iránt való lelkesedéssel. A csehek és a jugoszlávok meghődolitak a tárgyilagos érvelés előtt, a bécsiek azonban -- emlékezzünk csak Weisskirchner 1916 nyarán, elkövetett budapesti puccsára! — körömszakadtig védték vélt igazukat, mert maguknak akarták meghódítani az életnek ezt a kevéske reménységét. Nem csodálkozunk rajta: szeg íny Bécs, szegény Budapest, uj keresetforrások, uj megélhetés után kénytelen nézni, minit egy elbocsátott mester legény, aki nem akarja magát az ön- gyilkosság karjaiba vetni. És itt, bármennyire nem szoktunk, nem szeretünk magunkról beszélni, mégis meg kell említenünk, hogy amikor az egész nlagy magyar sajtónak még szava sem volt a Duna-kérdésről, a Fővárosi hírlap egész újságszámokat szentelt enlnek a kérdésnek, amikor még csak kibontakozóban volt az a mérhetetlen jelentőség, amelyet ma már a sarki hordár is felismer. Sokszorosan elégtételül és büszkeségül szolgál a Fővárosi Hír lap-nak, hogy nemcsak az események hirüladásában volt az első, de egyben a harci- lobogót is kezébe kerítve, elejétől végéig vezeteti ennek a nagy magyar ügynek küzdelmében. Ezeken a hasábokon jelent meg először a re- gensburgi polgármester történelmi jelentőségű levele, amelyet Bárczy István polgármesterhez intézett. A mi lapunkban nyilatkozott, mi késztettük szintvallásra Bécs ravasz polgármesterét, Weisskirchnert és mi lepleztük le a pucs- asjojí, amelyet a budapesti Duna-koníerencián elkövetett. Amikor a legsovinisztább magyar napilap még „akadémikusnak“ tartotta, hogy hol lesz a Duna forgalmának központja, ugyanakkor mi már harsogva kiáltottuk: „Az eljövendő béke munkahelyének útmutató oszlopait a Duna mentén sorakoztatják s ennek a munkának nyugatra és .keletre szétosztó telepe nem lehet más. város, mint Budapest. Fel kei! készülnie mái1 .nőst erre az' alkalomra. Kikötőépitéssel, hajóparképités- sel, s mindenfajta alkalmabclsság létesítésével, amely a Rajnától Gáláéig a mi javunkra állítja a Dujriút az emberiség szolgálatába.“ És aztán mennyit, de mennyit iptunk, milyen hangosan követeltük a kereskedelmi kikötő, a téli kikötő építéséit, a soroksári Dunaág szabályozását, a, Duna-Tisiza-csatoma kiépítését és most minden1 igazolódik. Troubridge nekünk adta a Dunáit, megvédte a szomszédos államok éhségével szemben, innen akiarja Anglia balkáni kereskedelmét irányítani, bele akarja a Tiszát is. csatolni a hajóközlekedésbe. Mindezt nem a dicsek vés mondatja velünk, hanem a büszkeség, hogy szolgálatot tettünk Budapest számára. És ma gyönyörűséggel állapítjuk meg egy lelkesen megvívott harc után: a mienk a Duna, a mienk volt és a mienk lesz. Bár amodébb a schwarzwaldi erdőben kezdi a pályáját, s hí tárunkon túl, a Fekete-tengernél végzi: életét hatalmas magyar folyók táplálják. A szive meg éppen itt van Budapesten. Most már, hála istennek, biztosak vagyunk benne, hogy itt is marad. ÍSS? YATŰB © • e* Budapest pénzt nyomat, igaz hogy csak aprót, hitványát, szegényeset. Szóval egy uj pillért építünk autonómiánknak. Pénzt verethetünk, mint hajdan a leghitványabb kis szabad királyi város. Nem is a büszkeségről van azonban itt szó, hanem arról, hogy leghitványabb, legkisebb, legkoldusabb, de egyben nagyon veszedelmes kniarjainktól akarunk megszabadulni. A villamos kalauztól, aki csak aprópénzt fogad cl, a demarkációs vonalon túli parasztasszonytol, aki csak hatosokért, de nagy számú hatosokért ad tejfelt, ha ettől a nyavalyánktól meg tudunk szabadulni, nagy öröm lesz az nekünk. Ami. ezután következik. az már szégyen: Budapest főváros még keresni is akar az üzleten, Egy millió korona hasznot remél. Brauchet d'Espe- ray tábornok mondta, mikor Belgrádinál Károlyi bemutatta neki. Csernyakat, a katonatanács elnökét: Szent Isten, hát mär ídejiitoüdk! Bizony, idejntoítunk. A vámos is beáll apröpénzkufúrnak. De hát csak csinálja, mert neki is, nekünk is szükségünk van rá. A kommüniké a legutolsó irodalmi műfaj! Mégis ezt gyakorolja legszívesebben a főváros, hetek óta nem olvasunk mást a lapok hasábjain, mint hogy mit és mennyit fogunk karmi innen ■ vagy amonnan. Mintha naiv, jámbor, ártatlan gyermekek kormányoznának a városházán, olyan együgyüen akarják megnyugtatni Budapest polgárságát. Pedig ez a polgárság nem tud megélni se az ígéretekből, se a kommünikékból, hol van ma Eolkns- házy híres pesszimista politikája, amely még akkor is, amikor volt, azt hirdette, hogy nincs. Ma, amikor semmi sincs, akkor is azt masztagotják be, hogy van. Városházi urak, mi nagyon jól tudjuk, hogy önök tehetetlenek, önöknek se ötletük, se erélyűk nincsen, de ne felejtsék, hogy Budapest polgársága öt esztendőt szenvedett át, ennek a polgárságnak meg lehet mondani a szomorú igazságot is. A Városi Színház körül az elmúlt héten zajos primadonna- botrány játszódott le az újságok hasábjain. Mi igazán nem Péchy Erzsi, vagy más primadonna miatt emeljük fel szavunkat, de ez az alkalom is elég fontos ahhoz, hogy elmondjuk: a Faludiék szűkmarkúsága, ordító üzletiessége teljesen le fogja járatni a Városi Színházat, amelyhez mégis csak van valamelyes köze a fővárosnak. Soha sem titkoltuk, hogy bűn volt ezeket a hires üzletembereket beengedni a város színházába, de minden nap meggyőz arról, hogy a Újváros önmaga iránt köteles ellenőrzése olyan enyhe Ealudiékkal, hogy azol: azt cselekszenek, ami nekik tetszik. A színházat lejáratni azonban nem szabad. Bármily nagy is a. tanács szerelme Faludiék iránt, vaunak szempontok, amelyek ettől a gyámoltalan tanácstól is erélyt és szigorúságot követelnek. De honnan vegyék szegények? Körséta a városházán A tanács nem tudja behajtani az állam tartozásait — összeül a közgyűlés — A polgár- mester sajtópereket indít Furcsa, de való, hogy a főváros léte, vagy nemléte ma már egyenesen és kizárólag az ál- lanttól függ. Esztendők óta más ötletet nem hallunk városházi körsétáink alkalmával, mint azt. hogy a fővároson csak a kormány segíthet. Ma pedig az a helyzet, hogy a főváros milliókat; és milliókat kénytelen; a tisztviselők fizetésére kölcsönként felvenni akkor, amikor az állam mérhetetlen összegekkel tartozik. Nem merjük feltételezni, hogy a tanács nemtörődömsége volna az oka annak, hogy az állam félelmesen nagy összegű adósságát nem lehet megkapni, mi inkább azt hisszük, hogy a főváros neru követelte elegendő eréfylyef a siiriin változó kormányzatoktól a rengeteg pénzt, amelynek birtoka mindenesetre gátja lehetett volna az újabb gazdasági bajoknak. Gyermekesen lehetetlen kifogások azok, amelyekkel ilyenkor védekezésében a tanács eíöálJ, de cselekedni bem tud. Tehetetlen a kormányok közön(yö-siségével szemben. Eddig még egyet len-egyszer sem nyúltak a városházán hatásosabb fegyverhez, nfjint a síráshoz. Most) is a polgármester csak annyit tud mondani, hogy ha az állam megtériti a szovjet által okozott 169 milliós kárt, no meg a háborús kiadásokat, akkor nem igen kell aggódni a főváros pénzügyi helyzete miatt. Már pediig a helyzet igazában az, hogy vagy jár ez a horribilis összeg a fővárosnak, vagy nem. Ha jár. ak,kor tessék ki köved ebi, ha pedig nem, akkor rettenetes gyámoltalanság a főváros részéről, hogy ilyen délibábokkal akarja önmagát álmokba ringatni. A pénzügyi bajok — ezt elismerjük, — egyebekben ,a tanács önhibáján kiviil állottak elő. Ami egy éven belül történt, abban a boldogult néptanács és a szörnyűséges kommün a hibásak. A tanács ugyan mindent elkövet a komrnün elmulásia óta abban az irányban, hogy a felelősséget lehetőleg elhárítsa magáról, ez azonban ezideig kívüle és a kormányon kívül eső okokból nem sikerült. A közgyűlés összehívásának elháríthatatlan akadályai voltak. Most azonban úgy értesülünk, hogy talán már a legközelebbi héten össze fog ülni a főváros törvényhatósági bizottsága, amely immár több, mint egy esztendeje hallgatásra és tétlenségre volt kárhoztatva. A közgyűlésért a régi összetételében egyáltalán nem volt: kár, de veszedelem volt elejétől fogva, hogy a tanács nemi rendelkezett a kellő bátorsággal és idők folyamán a legritkább népszerűtlenségig tudta, felkíizdeni magát. Legtisztább és letagadhatatlan jele ennek, hogy maga a polgármester is, de egyben a tanács egyes tagjai is ugyanakkor a jobb- és baloldali sajtó legélesebb támadásainak vannak kitéve. ami a városházán meglehetős nyugtaiiarfságot kelt. Megesik, hogy Bódy Tivadar polgár- mestert ugyanazokkal a vádakkal illetik a legkülönbözőbb politikai vizeken evező sajtó. Úgy
