Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-11-05 / 46. szám
9f Budapest, 1919. november 6. 3 régóta meg akar szabadulni a kölönctől. A fővárost is, a Közútit is fölsizóliotita, hogy tegyek meg javaslataikat a. vasút át-, illetve visszavételéire nézve. Eddig még egyik stem nyilatkozott, értesüléseink szerint a Közúti álláspontja az, hogy a vasutat csak minden tehertől rn emit esen és a régi üzemképes állapotban hajlandó újra birtokába vonni. Ellenkező esetben nem reflektál a vasútra, ellenben követeli a részvényeseknek oko-ziortt kár teljes megtérítését A főváros közlekedési ügyosztálya még nem foglalkozott a vasút átvételének a kérdésével. A kormány felhívásának megfelelően, most egyelőre a pénzügyi osztályban készül az az elő- 'terjesztés, amely legközelebb a tanács elé kerül. A főváros imái zilált pénzügyi helyzetében ugyanis súlyos gondot okoz, hogy szabad-e a fővárosnak: dly nagyszabású tranzakcióval foglalkozni, mint aminővel a villamos vasutak megváltása jár. Mert az természetesen vitán felül áll, hogy a vasutak megváltása esetén a fővárosnak a magánjogi igényeiket ki kell elégítenie. A városnak nem szabad szem elől téveszteni, hogy a részvényesek kielégítése., m lerongyolódott vasutak üzemképes állapotba helyezése, valamint a közlekedés megjavítása céljából uj vonalak építése, a száz milliót is meghaladó összegre rúgna. Képes-e ennek a föladatarak a város ma megfelelni? A pénzügyi osztály sajnálattal állapítja meg, hogy bár1 a város érdeke azt kívánja, hogy az adósságoktól és terhektől majdan teljesen megtisztított vasútnak egységes kezelés alatt a főváros kezében kellene állnia, mégis a mai pénzügyi helyzetben ennek keresztül vitele szinte a leheteti eins éggel határos. Mint említettük, a döntő szó a tanácsé, de szinte bizonyos, hogy a fenti szellemben döntenek és a választ a kereskedelmi minisztériumnak ilyen értelemben fogják megadni. I ^uiiiim .n» ■ iirm ír .... mn mniTm ni> mr-rrm r —rm---n r-iif--i A tüztuüelőK mmpolífüólntó A Memzets Szövetség- gazdasági előnyökért küzd — Dr* Lung Géza és Liber Endre nyilatkozata — Memorandum Gierkbez A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában megemlékeztünk arról, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségében bizonyos áramlatok vannak, amelyek a tisztviselőket liberális és antiszemita csoportba sorozzák. Mi aggodalommal emilékezitünk meg erről a jelenségről, amelynek nyomait okvetlenül látnunk kellett, mert hiszen —■ tetszik tudni —. ha nem fuj a szél, nem zörög a haraszti... De nem ez a fontos. A fontos az, amit örömmel veszünk tudomásul: hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének két vezető egyénisége, dr. Lung Géza és Liber Endre, akik az említett frakcióknak vezéréiként is szerepelitek a -városházi körsétában, együttes aláírásukkal cáfolják meg a hírt. A fontos az, hogy a Szövetség nem politizál, intem foglalkozik felekezeti és pártpolitikai kérdésekkel, hanem dolgozik a tagok gazdasági érdekeinek előmozdításáért. Az; örvendetesen ható levél különben így hangzik: Igen tisztelt Főszerkesztő Ur ! A „Fővárosi Hírlap“ legutóbbi számában „Körséta a városházán1' cím és „Liberálisok és antiszemiták harca“ alcím alatt megjelent közleményre vonatkozólag meg kell állapítanunk, hogy az abban foglaltak téves információkon alapulnak. Sem a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének a kebelében, sem általában a fővárosi tisztviselők között semmiféle pártalakulás nincsen. Szövetségünk, mint a Közszolgálati Alkalmazottak Országos Nemzeti Szövetségének egyik csoportja — kizárólag tagjai gazdasági érdekeinek előmozdítása céljából alakult és ott sem felekezeti kérdések, sem pártpolitika eddigelé nem kerültek szóba; ha pedig országos érdekű kérdésekben a Szövetség a Közszolgálati Alkalmazottak Országos Szövetségével együttesen áilást foglalt, mindig teljesen egyhangú volt a vélemény kialakulása. A Szövetség tagjai között mindig a legnagyobb egyetértés és kollégiális együttérzés volt és van meg és ismételjük, hogy semmiféle politikai széttagoltság a Szövetségben nincs. Pártok tehát a Szövetség keretén belül egyáltalában^ nem lévén, arról sem lehet szó, hogy a tisztviselők között két frakció van, a nem létező frakcióknak pedig külön vezérei sem lehetnek. Amidőn ezeknek szives közlését kérjük, vagyunk kiváló tisztelettel: Dr. Lung Géza Liber Endre. Itt említjük meg különben, hogy a Nemzeti Szövetség megbízásából Sipőcz Jenő ügyész memorandumot szerkesztett, amelyet küldöttség nyújtott át Sir George Clerk-nek, az entente teljhatalmú megbízottjának. A memorandum szép szavakban, emelkedett stílussal és meggyőző érveikkel száll sikra Magyarország keresztény jellege mellett és elmondja, hogy ideig- óráig sajnálatosan felülkerekedhettek itt a de,- struktiv elemek, de ennek az országnak nincs hőbb vágya, minit újra visszatérni a becsületes, józan gondolkozáshoz és magyarabbnak lenni, mint valaha. A szovjet-uralom a Józsefváros! Hogyan közi igazgattak a kenteslegények és a m&zolósegédek ? — Amikor a proletárerkölcs uralkodik * Elmondotta már a Fővárosi Hírlap, hogy a proletárdiktatúra urai milyen ostoba és erőszakos módon akartak Budapestből tiz váriolst csinálni, csak azért, hogy minél több naplopó- nak úri kényelmeit és dologtalan jólétet biztosítsanak. Budapest tiz kerületében, mindegyikben húsz darab, megbízható proletár pipázva ült és nézte a tisztviselőket, hogyan dolgoznak. De még ha csak nézték volna! Agyonkinozcák, agyonvexálták a szerencsétlen tisztviselőket. Érdemes most utófag betekinteni egy ilyen elől- járósági épületbe: hogyan volt, mint volt, aim|i- kor itt még a kommunisták uralkodtak? A Vili. kerületet, a kedves József-várost választottuk ki, ahol tipikus pröletár-közigazgaltás folyt. Eltávolítják Rózsavölgyi elöljárót. A proletárdiktatúra kitörése napján már kora reggel az egész tisztviselői kart együtt találjuk az elöljáróság üvegfedelii udvarán. A Károlyi-rezsim züllesztő légköre valóságos (forrongást idézett elő a tisztviselők között és ez a nyugtalanság ezen a reggelen robbant ki. Az indulatok Rózsavölgyi Antal elöljáró ellen éleződtek ki s a tisztviselők egy csoportja viharosan követelte eltávolítását. A komolyabb tisztviselők csendesen hallgatták a zajos jeleneteket, ami azt a benyomást keltette, mintha a terror alatt levő tisztviselők valamennyien egyet- értenének az elöljáró eltávolításának gondolatával. Az izgatott gyűlés Müller Ernáiméi tanácsjegyzőt kívánta megbízni az elöljárói teendők ellátásával. Müller épen ennél a jelenetnél érkezett meg és meglepetve értesült a határozatról. Két Ízben is elhárította magától a „megtiszteltetést“, mondván, hogy három főjegyző is van az elöljáróságon, talán azok közül választanának. A gyűlés azonban nem engedett, Miillernek kellett beadnia a derekát, mert látta, hegy különben Rózsavölgyit még inzultusok is érhetik. Erre a tisztviselők betódultak az elöljáró szobájába, ahol megint zajos szcénát rendeztek. — Ki vele! Takarodjék! — kiabáltak. Ekkor előállott Müller tanácsjegyző és kijelentette, hogy nem ért egyet ezekkel a jelenetekkel és ö igenis tiszteli, becsüli az elöljáró működését és egyéniségét, de a jelen izgatott pillanatban maga is helyesebbnek látja, ha az elöljáró félreáll. Rózsavölgyi ezekre a szavakra felemelkedett székéből és kijelentette: j— Ez már más hang. Távozom hivatalomból. Müller tanácsjegyző azonban csak három napig volt kényszer-elöljáró, mert akkorra megjelent az uj direktórium, amely annyira megbízhatatlannak találta, hogy az anyakönyvi hivatalba helyezte át. Midiért most mégis felfüggesztették, de Rózsavölgyi elöljáró kedvező vallomása után valószínűleg rehabilitálni fogják. A proletár-potentátok. A bevonult uj direktórium első elnöke egy B a- b i c s nevű aktiv főhadnagy volt. Fenyegető beszéddel fogadta a tisztviselőket, akik, amig hivatalában volt, valósággal reszkettek tőle. Amikor Szolnoknál fenyegető lett a helyzet, Babies magas katonai ranggal a frontra ment. Utóda egy Kolozsi nevű mázolósegéd lett, akit igen intelligens munkásnak ismertek meg a tisztviselők. Minden intelligenciája mellett sem mulasztotta el azonban, hogy vérfagyasztó beszéddel mutatkozzék be, amelyben a terror minden, fegyvere, golyó és akasztó'fa benne díszlett. Később a derék mázoló némileg megszelídült, de tovább is rendületlen hive maradt a kérlelhetetlen proletárdiktatúrának. Vili. kerületi méltóságát azonban hamar megelégelte és mikor Budapesten meleg kezdett lenni, elment a Balaton mellé fürdőbiztosnak. A harmadik és utolsó kommunista basa a Vili. kerületben egy Simonov its nevű ember volt, akinek az volt a nevezetessége, hogy a Vili. kerület egykori hasonlónevü városbirája fiát tisztelhette benne. Nem lehetne tehetségtelen embernek mondani, de ny'" “«■pí '"Utónál is veszedelmesebb korri- munfe _i - "\ Az elöljáróságot teljesen a központ mintájára alakították át. Ügyosztályokat állítottak fel, mindent főiforgatták. Volt külön pénzügyi-oszály, műszaki, egészségügyi és statisztikai hivatal, sőt igazságszolgáltató ügyosztály is, ahol Hamvasy főjegyző ítélkezett — persze szigorú utasítások alapján — a kihágási ügyekben. Volt kerületi lakáshivatal, amely egyebet sem cselekedett, csak rekvirált. Az anyakönyvi hivatal vezetője egy vidám henteslegény volt. aki jókedvűen pipázgatott a hivatalban, ahol nem egyszer a felek jelenlétében is a térdén ringatta a babáját. Mégsem volt itt valami szívesen, visszavágyott a kolbászok és hurkák birodalmába, de nem eresztették, mert fontos személy volt, hiszen már Oroszországban is ezredparancsnoki méltóságot viselt. Később itt is kiment a frontra, ahol nyilván generális lett belőle. S z a s z o vs z k y [főjegyzőnek sem volt valami kellemes helyzete. Két kommunistával kellett megosztania a hivatali szobáját. De még szánalmasabbak voltak a szegény tiszti orvosok, akik fölé egy mocskos-szájú, rut fehérnépet, valami Lehre r-nét, helyeztek. Ez a vad kommunista hölgy aztán alaposan ráncba szedte a derék doktorokat. A sok furcsa proletár-figura között volt azonban egy alak, aki mint alelnök szerepelt, de akit később még Kun Béla és Szamuelly is még oroszországi emlékeik alapján lelepleztek és a Népszava hasábjain nemes egyszerűséggel csirkefogónak neveztek. A sok-sok hivatalban töméntelen proletár-méltóság működött, csak egyetlen hivatalt szüntettek meg: az adóhivatalt. Erre nem volt szükség, mert a szovjetnek bevételei nem voltaik, csak kiadásai. De az annál több. A szovjet-szerelem. Egyszóval folyt a boldog semmitttvés mindenhol, a Józsefvárosi proletár-potentátok csak véres beszédeket mondtak. Volt azonban egyetlen hivatal, ahol a szovjet alatt is lázas munka folyt és ez az anyakönyvi hivatal. A proletárok nekivadultan házasodtak, kötötték a bigámiákat, frigyeket kötöttek előre megfontolt szándékkal huszonnégy-negyvennyolc órai időtartamra. Dühöngött a szovjet-szerelem és ha soká tartott volna a kommün, olyan Sodorna alakult volna ki a valaha nyárspolgári erkölcsökből illatos Józsefvárosból, amelyet még nem látott a világ. Azt mondják, hogy az anyakönyvvezető előtt megjelenteknek az arcáról le lehetett olvasni, hogy mókának veszik az egész házasságot és.1 a homlokukra volt írva, hogy a díszes házastársak egy hét múlva azt sem fogják tudni, hogy valaha együvé tartoztak. Soha annyi házasságot nem láttak a Józsefvárosban. Julius közepéig háromszor annyi házasságot kötöttek itt ebben az évben, mint máskor az év végéig. Olyan tömegmunkát kellett végeznie az anyakönyvi hivatalnak, hogy az anyakönyvvezető kénytelen voit a házasságkötéseket en grosse elintézni, egyszerre, egy csoportban tiz-tizenöt szerelmes: párra adta a szovje í-á 11 a m áldás á"í. És mindenki diszpenzációval nősült, kihirdetés alig volt. A férjjelöltek legnagyobbrészt vörös katonák voltak. A bigámiák is fölvirultak. Aki tegnap a Józsefvárosban Itatott házasságot, az holnap a Terézvárosban esküdött egy másik nőnek örök hűséget. Amikor a központban az egyik anyakönyvvezető jelentést tett erről, az egyik, népbiztos-elvtárs megvetően legyintett a kezével: — Ugyan kérem, mit törődnek az ilyen csekélységekkel?
