Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-11-05 / 46. szám
Censurat: Comcu kyolcadik évfolyam Budapest, 1919. november 6-án 46. szám ' ig* &&&F3&BTÉS1 JtlRJVKt SSjSfé&x évne .......... 80 K. Fai évT><e .............-* 40 f& iSyes szdmofo Bketphia- fiól5t a fk£.adófa£i><ata.l£»an. Váz*ősi, politikai és közgazdasági hetilap Baiei&m szenftesztö t DdCSŐ Z&'HlfS Megjelenik minden dein. Srci*Seeszföxé& ém feladófiivaiaLt Pí. &«??*. Sztv-ntca m<H IS. mzdim Telefon ............. 737-33 Sóhivatalt csinált a városházából a prolertárdiktatúra, sóhivatalt, amelynek semmi, de semmi funkciója nem volt ennek a városnak az életiében. Az intézkedést, a hatalmat, a kezdeményezést, az adminisztrálást — mindent a kerületű munkás- tan ácsok, ezek a kupaktanácsok között is borzalmas, véres paródiák, sajátították, ki. Az öreg Károly-kaszárnyára álmos csönd borult, ha végig mentél a kriptaszerii folyosókon, a hideg futott át a hátiadon, élettelen, tétlen, tehetetlen vnllt itt minden. A komm űrinek vége van, mintha egy szörnyűséges, rémes, vérszagú álmot töröltünk volna ki a szemünkből, olyannak tűnik fel ma már csak előttünk. De itt maradt minden nyomorúság, amely a tékozlás nyomán született és itt maradti — sajnos — az a tétlenség, tehetetlenség is, amely megfertőzte a lelkeket a kommütí alatt. És ez a tehetetlenség és tétlenség, úgy látszik, legjobban a városházán fészkelte be magát. Az alkotások hiányának pállott csendje, a sablonmunka ásító unalma, a nagy problémák 11 regei datl ans ágálnak meredő kérdőjelei teszik a városházát! továbbra is hideg, kedvrontó, kedélygyilkoló szomorú helylyé. Az ember nem tudja miért, nem tudja hogyan, de mintha ez a városháza ma is megmaradt volna annak a ső- hlvatalnak, amivé a kommün alatt lett. Pedig a régi jó tisztviselők a helyükön vannak, telve ambícióval, tele hazafias lángolással, hogy az internacionális fertő minden piszkát kitakarítsák, minden rombolását felépítsék. Valahol mégis hibának kell lenni, valami oka mégis vami annak, hogy a városházán ma is kísérteti áráfsos hangulat, hideg, fagyos, örömtelen élet van, hogy itt nem épül semmíi, s amit szorgalmas kezek ma fölépítenek, egy éjszaka alatt boszorkányos kezek lerombolnak. A munkának nincs látszata, az életnek intincs ize, a® akarásnak nincs foganatja, mert hiányzik a városházáról valami, ami nélkül szorgalom, becsület, nemes akarás, izzadságos munka mind hiábavaló. Mi azt hisszük, hogy azi, ami hiányzik: az alkotó zseni. Egy ilyen káprázatosán nagy város felvirágoztatásához, haladásának Útmutatásához is elengedhetetlen kellék, hogy alkotó zsenik álljanak az ügyek élén. Százszor és ezerszer szüksége van erre egy olyan metrioipolisniaik, amelynek intézményeit, erkölcsiéit ötéves háború és négyhónapos bolsevizmus a földig rombolták le. Nem egyetlen emberben keressük mi a zsenit, nem személyeikét szeretnénk mi megnevezni tudni, mi azt szeretnénk, ha a város dolgainak mtlézósén látnánk meg a zsenialitás nyomait, ha alkotások sorozata, a kátyúból kisegítő ötletek j légiója mutatná, hogy nagy szellem, igazi láng- j ész tevékenykedik valahol az álmos folyosóikon j belül. Hogy hol, hogy melyik hivatalos szobá- j ban kell keresni a zsenit, nekünk egészen mind- j egy. Valahol kellene lenni, de nincs, vagy ha i van, elrejtik, vagy elrejtőzik. És mert ez igy j vaui, heteken át, hónapokon át nem látjuk szít- j nét sem az alkotásoknak, nem sugárzik ki a vá- \ ros,háza ablakaiból egyetlen, világitó, vezető gondoláit. Fájdalommal, félve, reszketve, a jövő miatt kétségbeesve állapítjuk meg, hölgy hiábavaló a tisztviselői karnak minden igyekezete, minden munkája, ha csak olyanok vannak, akik a téglákat rakják, de nincsenek olyanok, akik a téglák helyét megszabják. te» Régi trükk, hogy az kiabálja legharsányabb hangon u fogják rneg-et, aki igazán biinös. Furcsán és valami szokatlan világossággal derült ki ez a tétel Molitorisz urnák, a közmunkatanács margitszigeti felügyelőjének esetében. Fehér színben jelentkezett, természetesen, mint följelentő is a vizsgálat lefolyása után sokszorosan vörös kompromittáltságban áll szemünk előtt. Az, hogy Molitorisz ar ki akarta használni a vörös konjunktúrát, hogy vörös katona volt, munkástanácsi tag, vörös századparancsnok és termelőbiztos akart lenni, ezt majd el fogják vele biztosan intézni. F tekintetben ma nem igen szoktak elnézök lenni, de, amit már könnyebben el szoktak felejtem, Molitorisz urnák legelső sorban tizenhat becsületes ember meghurcoltatása miatt kell felelnie. Mert a Molito- riszok ma annyian vannak és olyan tarka szinváltozatban szerepelnek, mint a mezők vadvirágai. Meg kell kezdeni a kiirtásukat, mert anélkül, hogy az ál-leleplezöket kiirtanánk, békéje és nyugalma még soká nem lesz Budapest társadalmának. Pedig de nagyon ránk férne már... Főzelék feltéttel igy hívják a legújabb társadalmi vívmányt. Főzelék feltéttel — fiz korona. Valamikor tiz koronából egy hónapig vacsorázhattunk otthon hideg felvágottat és megmenekültünk attól, hogy korgó gyomorral kelljen lefeküdnünk. Ma tiz koronáért naponta legfeljebb egyszer Űzhetjük el az éhségünket. De mit fog reggelizni, mit fog vacsorázni, hol fog lakni, miből fog ruház- kodni, miből mosatja a fehérneműjét az a hivatalnok, akinek 400 korona a havi fizetése? Erre adjon választ a nagyszivii ár- vizsgáló bizottság. Á villamos tulnagy gondot okoz ma a fővárosnak. Általában mindenhez, amit, mert nem lehet blanketta kitöltésével elintézni, a tanácsbeli urak olyan képet vágnak, mintha nekik kellene hat nap alatt megteremteni a világot. A villamos-problémát is ilyen kétségbeesett tanácstalansággal kezelik és az ember csak azt nem érti meg teljesen, hogy miképpen tudnak pontosan egy esztendő alatt a regi véleményüknek éppen az ellenkezőjére rájönni. Meri a forradalom előtt még véres harcokat vívott a polgármester Sándor Pállal, hogy a Közútit minden áron és minden eszközzel a főváros — hogy úgy mondjuk —- kommunizálja. Akkor a villamosból akart megélni a város és abból akarta kifizetni a deficitjeit és összes adósságait. Aztán az ölükbe hullott a forradalom révén az egesz. Igaz, hogy azóta még pár millió adósság szakadt a nyakúba a fővárosnak is, meg a villamosnak is. Most tehát, nem kell a villamos. Talán, ha Sándor Pál rendbehozná, akkor megint gusztusuk lenne rá. De igy? Nem kell. Már nincsenek hívei a városházán a megváltásnak, sőt az ajándékbakapásnak se, pedig hogy lelkesedtek érte. Éppen ügy, mint egy esztendő előtt a forradalomért... Imakönyv a mellényzsebben A gerinctelen tanács bűne Hogyan fog a legközelebbi jövőben alakulni Budapest sorsa: ez a kérdés foglalkoztatja most azokat, akiknek nem közömbös a magyar főváros fejlődése és virágzása. Az kétségtelennek látszik, hogy a régi közgyűlést nem fogják összehívni, a régi Budapest életének irányitói tehát még '»formális ülésre ser* gyűlhetnek össze, nem hogy szavuk lehetne a jövőre vonatkozóan. Azok a pártok, amelyek ma szerepel visznek az országos politikában, be fognak vonulni a főváros közgyűlési termébe is, Budapest jövő sorsának irányítóit tehát ott kell keresnünk ezekbe« az ui és régi pártokban, amelyek azonban egyelőre nagyon keveset foglalkoznak a speciális fővárost ügyekkel. Alkalmunk volt a Keresztén,y Nemzeti Egyesülés pártjának egyik fontos és jelenleg nagy szerepet vivő vezetőjével beszélni, aki a következő információt adta a Fővárosi H i r 1 a f munkatársának : — A Keresztény Nemzeti Egyesülés pártját egyelőre nem foglalkoztatják speciális budapesti közigazgatási kérdések, de azért nagy figyelemmel kísérjük mindazt, ami aj városházán történik. Természetesen az országos politika foglalja le moist időnk legnagyobb részét, de nagyon jól tudjuk, hogy Budapestet minél szorosabban és erősebben bele kell kapcsolnunk országos politikánkba s ezért súlyt kell vetnünk a fővárosi eseményekre. Minthogy megvan a remény arra. hogy az országos politikában bizonyos nyugvópontra jutunk, intenzivebben foglalkozhatunk a fővárosi ügyekkel is. Fontétól ez nekünk azért is, mert a jövőben Budapestnek valóban reprezentálnia kell az országot alkotó magyarságot. — Bi'zvást elmondhatjuk. íhogy pántunk Budapest lakosságának igen jelentős részét képviseli, ebben az arányban tehát helyet kell foglalnunk a főváros törvényhatóságában is. Városi politikánkat ugyanazok a szempontok fogják vezetni, mint az országosat, a demokratikus haladás utjánl akarunk előre menüi s tiszteletbe» fogunk tartani minden jogot, amely a törvényben gyökerezik. Az magától értetődik, hogy a főváros eddigi gazdálkodási, rendszerével szakítani fogunk. Nem mondok önnek ujait, ha kijelentem, hogy Budapest lakosságának az a rétege, mely a mi pártunk mögé sorakozik, a legnagyobb bizalmatlansággal szemlélte már a múltban is a főváros gazdálkodását, kulturális és gazdasági politikáját, mindent meg fogunk tenni tehát arra nézve, hogy ezt megváltoztassuk. — Szó sincs róla, nem akarulnik most személyi kifogásokat hangoztatni a tanács egyesi tagjai ellen, általában azonban kijelenthetem, hogy a tanácscsal nem vagyunk megelégedve és több tagját nem tartjuk alkalmasnak arra. hogy aiz uj Budapest közigazgatását és városi politikáját vezesse. A takács nagyon jól tudhatja ezt. ök voltak azok, akik az ügyeket egészen más szellemben vezették, mint ahogy mi akarjuk sí szakítsanak azzal az esetleges hitükkel, hogy az ellenkező irányt ugyanők képviselhetik. Hiába akadnak már a tanácsnak olyan tagjai is. akik állandóan hordanak a mellény zsebükben imúdságos könyvet, amelyről tüntetőén kikandi- kál a fehér kereszt: a konjunktúrának e lovag-
