Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-10-29 / 45. szám
Censursl: Gavrüescu Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. október 30-án 45. szám gmönxBTKsi XwjsKt JS&ész éwr*& ....... fto JK. W* ei évr>e .............•“ 40 ,JV. JB jgjrjrss számolt !kg>rpiia- t&fá <3 &i£S6£ófrtivataíJban» n a -ini - iirr^nii i rn rn f ■ i=ii ? r-mj - m * i - i. > «7 •: • Várost, politikát és közgazdasági hetilap Feiaiöj, £p.«r*frasxtíi t DaCSÖ Emil Mcgfßetteni&i míntfe'a «s«p> dl<in, $z<2r»Ft<2szifö!i.é@ és f*ÍATt«2óhiv«.i<sili VI. Htomu Sziv-uica. w.m IS. mztűhm Találón Í37-JÍ Szén nélkül megszűnik az élet, szén nélkül nem ind lélegzetű a flegfciisebb falu sem és szén nélkül úgy pusziiul el egy világváros, mattit egy kis halász- kunyhó, amelyet nyalábjába kap a rengeteg tenger. Komoly, bölcs és világtekintélyü tudósok bizonyították be, hogy minden életnek fenntartója, megteremtője a szén. És Budapest ma még tóim érzi egészein a veszedelmet. Influenzás, tüszkölő emberiek,,, mimkátlan: munkások, füstijeién kémények, veszteglő gyárak már ma is fölö's számban vannak; de az igazi nyomorúság, a s/zinte megakaszthatatlan katasztrófa is veszedelmesen, kétségbeejtő módom1 közeledik. Az elmúlt hét a kosarak hete volt. Ahány irányban szénért nyújtottuk ki reszkető, kolduló kéziünkét, annyi irányból kaptunk kosarat. Az egész viliágon szénhiámy van; ez a stereoáp válasz. A legfájdalmasabb aziotibam, hogy eltitkol hatatlanul, letagadhatatlianul a politika is belejátszik a helyzet ilyen szomorú kialakulásába. Pedig kérdezzetek meg ebben az országban, ebben a városban bár akárkit, mindnyájaiul azt fogják mondani, híoigy ők nem politizálnak, ők egyszerűen és kizárólag élni akarnak. Sajnos azonban, mégis vannak, akik politizálnak és ezeknek bümíik,, vagy erényük miatt kell mindnyájunknak' kétségbeesetten szenvednünk. Szén (nincs. Ez többet jelent, mint amikor azizal sújtottak fejbe bennünket, hogy elvesztettük a hábloirut. Az elvesztett háború utáni még sok minden következett, többek között egy négyhónapos bolsevista-őrüleit, s mindez igy együttvéve belesodort bennünket a kétségbeejtő helyzetbe, amikor miniden felé hiába járunk koldulni. Sajnos azonban, a politikába belecsömör- lött budapesti ember nem tud már olyan politikai fordulatokban hinni, amelyek a nyomorúságtól;, a nlincstelemjségtől is megmentenének. Szén nincs és el kell rá készülnünk!, hogy nem is lesz. Nincs más mód, elő kell szedni az miol- ső, még megmaradt rongyainkat te, amelyekkel didergő testiilniket betakargathatjuk. Össze kell bújnunk, mint a szegény ember malacainak, hogy egymás ibstének melegével üziziik el a fagyasztó hideget. És még egyre van szükség, ami nélkül sötétség és fagy borul érre a városra,, szükség van a magyar bányamunkások példás, odaadó hazaszeretetére, soha nem látott testvéri érzésére. Megmaradt, sizíegényes bányáinkra vár a feladat, hogy ha meleg szobát nem tudnak is adni, de megmentsenek bennünket a megíagyástól. Budapest lakossága eddig számtalan megpróbáltatása mellett sem tanulta meg az igazi, az önzetlen takarékosságot. A háború alatt Inkább csak kifelé hallattuk a nyomor siralmának énekét, a kommunizmus alatt még a semmiből is pazarolni akartunk, hogy a semminél is kevesebb maradjon azoknak, akik el akarták rabolni mindenünket. De most az igazi nyomor kopogtat ajtónkon, hogy igazi hazafisággaí igazi takarékosságot mutassunk. Ezek az igazi sorsdöntő órák. Most kell komolyaknak, bölcseknek és: becsületeseknek lennünk. A politikai tanulságokat ebből az égbekiáltóan súlyos hélyzetből vonják le mások: mi csak a takarékosság, az önmegtartóztatás, a sorsnak való megadás fájdalmas elégiáját tudjuk énekelni — fagyos ajakkal. 17/aűtáMBOB • • o Változatos életpályának éppenséggel nem lehet nevezni azt, ha valakinek egész karrierje a Gellért-fürdő körül játszódik le. Középeurópa egyik legelegánsabb helye a Gellért-fürdő, de nem túlságos nagy élvezet lehet hol bentülni az igazgatói székben, hol meg kint lenni belőle. Ez az az ok, amiért nem irigyeljük Barczen urat, akivel ez a változatossúg meg-megeéik. Előbb a Széchenyi-fürdő igazgatója volt, majd nyugdíjazták. Egyszer aztán meggondolták magukat a város urai és beültették a Gellért-fürdőbe. Nem sokáig tartott a dicsőség, mert megint nyugdíjazták. Barczen ur ekkor elszerződött a Lukács-fürdőhöz. Itt azonban kudarcot vallott a fürd ötadomány a, nem sikerültek a tervei. Mit volt mit tennie? Ki kőtelked hetik benne, hogy mit cselekedett? Hát persze, hogy visszament a Gellértbe. A fuvaros, amely a hajléktalanok menhelyének is gondozója■ reaktiválta Barczen urat. Ez a változatosság egy kicsit mégis feltűnő. Vagy használható ember ez a Barczen ur, vagy nem. Ha nem használható, akkor minek veszik minduntalan viséza? Ha pedig használható; minek eresztik el? Elvégre a főváros intézményei talán mégsem átjáróházak? . . . §Elyosaikb gond is nehezedik azonban a fővárosra a Gel- l lért-fiirdő miatt. Többek között Erenreisz ur, a vendéglős is búcsúzik, amit éppenséggel nem kárhoztatunk. Ezek a pompás termek, a ragyogó felszerelés valami igazi európai szakembert kívántak volna, nem pedig ezt a jelentéktelen, vidéki korcsmá- rost, aki nem tudott nívós helyet csinálni a Gellért-fürdő étterméből, bármilyen ragyogó eszközöket adott is a kezébe a főváros. A sült galamb valósággal a szájába repült Erenreisznak, de ö olyan rossz üzletember volt, hogy még ezt sem tudta kihasználni. Most búcsúzik. Isten hírével, — kiáltjuk utána. A főváros azonban uj ötlettel jön: házi kezelésbe veszi a Gellért-fürdő vendéglőjét. Hát csak ez hiányzott. A spórolás láza ennyire megejtette a tanácsot? A főváros fölcsap csárdásgazdának és ahogy a tanács L optimizmusét ismerjük* biztosra veszik, hogy most már elgázolták a deficit hétfejii sárkányéit. Prágába járni most nem tanácsos. Gyanús mindenki, aki odajár. Hamarosan kiírják róla, hogy hazaáruló. Ripka Ferencnek véletlenül passzpartúja van a prágai útra. Ö nem gyanús. Öt hazafias célok vezetik. Sajnos azonban, annyira sem gyanús, hogy feltételezhetnénk róla, hogy szenet szerez. Pedig milyen meghatóan szép bulletineket gyártottak róla heteken keresztül. A hálátlan, mégsem szerzett szenet. Most megint megy. Persze, a kirándulások sok pénzébe kerülnek a városnak. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ha még sokáig nem hoz szenet, egyszer mégis csak rásüti valaki, hogy Károlyi Mihályhoz jár vizitbe... Körséta a városházán ! A politikus tanács — Tanácsnokok, mint kézbesítők — Liberálisok és antiszemiták harca Szeretnék összehívni a közgyűlést A proletárdiktatúra sóhivatallá avatta a városházát, de tessék elhinni, hogy ebből a mivoltából még most sem lehetett kiemelni. Nem hiába íenye- getődzött a pofonok között kényszerültén távozó Bokányi: — Él még Lenin és Trockij! A m i t m i leromboltunk, maguk u g y sem tudják helyreállítani. Lenin és Trockij ugyan messze vannak és a hatalmuk napjai is megvannak számlálva, de az mégis bizonyos, hogy nehéz azt újra fölépíteni, amit ők leromboltak. Különösen nehéz annak a tanácsnak, amelynek tagjai között igazán a ritkaságok közé tartozik az erős legény. És ráadásul ez a gyenge tanács idejének legjavát politizálással tölti el, pedig itt nem politikára, hanem életmentő ötletekre, nagy koncepciókra, hatalmas stílusra volna szükség. A politika szörnyű forgandóságában, a világ- szeimlélei'ek őrültj áramlásában azonban a tanács tagjaiból is kész politikusok lettek, akik már fölcsaptak a politikai égboltozat csillagászaivá. És sző sincs róla ezen a téren nem lehet megtagadni tőlük a sikereket, ime Body Tivadarból is főpolgármester-helyettes lett, ami föltétien bizonyítéka annak, hogy a polgármester ur utolérte a Bárczy István zsenijét. De fizet í is érte. A kommunista üldözést olyan eréilyel folytatja, hogy megirigyelhetné a legkitűnőbb zsandár- őrniesíer is. A városházán ma bűnözőket gyártanak. Igazuk van: meg kell büntetni mindenkit, aki bűnt követett el, de meg kell jutalmazni azt, aki helyén maradt és megmentette a megmenthetőt. Ellenben legalább vizsgálat alá kel! venni mindazokat, akik önként ajánlkoztak munkára, bármilyen állásban legyenek is azok. Ebben az esetben és, csakis ebben az esetben fog bizni a főváros közönsége a nagy megtorló hadjárat igazságosságában. Ebben a hadjáratban, amelynek— ezt Üájdaiom- mal jegyezzük föl — igen sok esetben politikai izét tapasztaljuk, akadnak komikus jelenetek is. így például nemrég észrevették, hogy nehány fölfüggesztett tisztviselő nyugodtan bejár a hivatalába és rendszeresen dolgozik. Ezek között volt elsősorban Lendl Adolf dr. az állatkert igazgatója is. Az erélyes tanácsban igen nagy volt a fölháborodás — nem minden ok nélkül. Hoztak is olyan határozatot, amilyennek pária nincs Budapest történetében. Mindenekelőtt a polgármester külön ukázban rendelte el, hogy a fölfüggesztett tisztviselők át ne lépjék a városháza küszöbét. Hogy azonban ennek a lépésnek még nagyobb nyomatékot adjanak, a polgármester! ukázt —.egyes tanácsnokoknak kellett személyesen kikézbesiteniök. De nemcsak a tanács politizál, hanem maguk a tisztviselők is. Tavaly november óta még mindig. Kerek egy esztendeje. Most nem a VAOSz-ban, hanem a Nemzeti Szövetségben. A főváros közönsége nagyon helyesnek találja, ha hazafias alapon szervezkednek, de sajnos a tisztviselők között ma újabb ellentétek merülnek föl.
