Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-10-15 / 43. szám

Budfpest; 1919. október 14.

Kommunista utcaksresztelő

Hogy lett volna nemzetközi városBndapestbÖl?

— Mulatságos megokolások.

A kommün urai legelsösorban a kaszárnyák neveit {fordították le a maguk neveire. Ha uralmon maradnak és a hadviselés, az élelmezés és a burzsuj kifosztásának gon áfái mellett idejük maradt volna még, akkor kétségtelenül sürgősen átkeresztelték volna az utcákat is. Hogy ezt már tervbe is vették, tanúsága az a tervezet, amelyet a helyesírással hadilábon álló egyik elvtárs nyújtott be annak idején. Ez a tervezet, amely még sok kiegészítésre 'Szorult vol'na még, most előkerült a városházán.

A következőkben egy kis képet próbálunk adni arról, hogy nézett volna ki Budapest utca-térképe, ha az elvtársak akarata megvalósul.

Az első kerületben mindenekelőtt a Báró E ö t v ö s-u t szúrt szemet. A tervezeten ennek az utcának neve mellett röviden ennyi áll: a szó bá- r ó-t tör ü 1 n i. Eötvösnek megkegyelmeztek, de báró nem lehetett. Az A 1 b r e c h t-u t helyett a nagy tervező ezt a propoziciót teszi: Vértan u-u t vagy B e b 1. (Eredeti helyesírás, nyilván Bebel- ről van szó.) A Szarvas-térből' Pozsonyi- t é r lett volna, nyilván arra számítottak, hogy Laitdler a tőle megszokott hősiességgel időközben Pozsonyba is bevonul. Az U r i-u teát a tervező természetszerűen Proletár-utcára fordította le. a Verböcz y-u t helyett Carl Eisner- u tat ajánl, de magyarázatként odateszi: bajor miniszter + vértanú. Persze csak a gyengébbek kedvéért. Akartak csinálni Komárom me- •gye-utat és A r a d m e g y e-t é r-t is, hogy azonban milyen apropóból, az mélységes titok. Ezeknek színhelye a 11. kerület lett volna, mig a III. kerületben a Főt ier-et T e m e s m e g y e-t érre, vagy T eines v á r i-t é r r e akarták keresztelni.

A IV. kerületben nagy változások lettek volna, ilyenformán.:

Curia-utca: Henry OR o c h e f o r t-u t c a. Eskü-tér: Carl Marx-tér,

Ferenc József-rakpart: Nemzetiségi rakpart,

Gizeila-tér: Szovjet-tér,

Hajó-utca: Ady Endre-utca,

Károly-körut: F o r r a d a 1 o m-u t. Kecskeméti-utca: Rogger Cosem.e t-u t c a (zárójelben igy: Irr Vértanú),

Koronaherceg-utca: Március 21-utca (magyarázat : mert akkor tört ki a forrada- 1 o m),

Mária Valéria-utca: Nikol aj Bucharinu t c ,a,

Mehined szultán-ut: Itt tört ki 31. October a forradalom, tehát a neve Begyen: October 31.

Régi posta-utca: Renan Er|ns francia ember,

Sörház-utca: Brassó váró s-u t c a,

Szép-utca: Forell hires svájci tudományos szocialista,

Váci-utca: Rosa Luxembur g-u t c a, Vigadó-tér: Dózsa Györg y-t é r,

Ferenc József-hid: N e m z e t-h i d,

Erzsébet-hid: Kossuth L a j o s-h i d,

Lánchíd: S z é c h e n y i-h i d.

Egyszóval a hidaknál kitört az elvtársból a rejtett nacionalizmus.

Az V. kerületben a Báró Atzél-utcának A 1- femant Communista + címet ajánl föl a tervezet szerzője, a Dorottya-utca nevét megváltoztatja J a u r e s-u t c á r a, de meg is magyarázza: -f Vértanú Párisi szocialista. Az Erzsé- bet-térből Engels-tér lett volna, a Fürdő-utca R a d e k orosz kommunista nevét vette volna főt mig ,a N á d o r-u tea fölött igy Ítélkezik a javaslat szerzője: Wenzl Chessenhauer 1848 + nép Vértanú B é c s b e n. A Nagykorona-utca Baku- n i n-u tea, az Országház-tér Köztársaságitér, a Ferenc Józseí-tér Forradalom-tér, az Anker-köz Galileus Galilei-utca lett volna.

A legnagyobb megtiszteltetést mégis a Vilmos császár-utnak tartották Senn, mert ezt Leni n-u t- nak akarták elkeresztelni. A Eerdinánd bolgár királyidnál ezt a jegyzetet találjuk: F o r r a d a 1 o m-u t, mert itt a föl tatás volt a 31/X. és mert egy szin vonalon van, vagy 31 October egész a hídig.

A Hegedűs S á n d o r-utcáról a következő

kedv.es jegyzetet találjuk: azt a nevét a mi e 1 ő b b volt — egy B p e s t i hires német s z á r m a z á s u polgármester volt egész n agy vagyonát a fővárosnak a j á n d é- k o z t a. (Egyszóval hozzuk vissza a Kemnitzer- utcát.)

Aztán az érdekesebbek:

Lázár-utca: G i u s e p e Verdi olasz z e- n é s z,

Nagymező-utca: Alva Edison, mert ot van a Telefon kp.

Petőíi-utca: T a 1 p r a m a g y a r-u t c a, m e r t a zsidók i g y neveznek,

Szerecsen-utca: Francois Noel + Communista Vértan u,

Valóban kifogyhatatlan, rovatnak nyújt anyagot a letűnt diktatúra története. Mondjuk el most egy volt országgyűlési képviselőnek, példátlan történetét, okulására minden olvasónak, fényes jellemzésére annak, hogyan működött a vörös rendőrség, miként Ítélkezett a forradalmi törvényszék, hogyan történhetett, hogy a panaszost — íegyházra ítélik? Kortörténet ez a rövid história,, tragikus és mégis mulatságos. Talán csak épen a képviselőnek nem volt mulatságos.

A diktatúra, — ahogyan mondani szokták, — kitört. A volt országgyűlési képviselő és földbirtokos, dr. M a r k b r e i t Gyula eladta mindjárt két hatalmas birtokát, aggodalmában úgy okoskodván, hogy a legbiztosabb a készpénz, pláne, ha nincsen bankban. Másfélmillióval igy várta sorsa jobbráfordulását Markbreit Gyula. Legjobban szerette volna, ha vagyonát külföldön helyezheti el.

Épen ebben az időtájban alakultak Pesten is úgynevezett csempésző-bandák, amelyek azzal foglalkoztak, hogy megrémült tőkések vagyonát átcsempészték a határon. Virágzott az üzletnek ez a' (fajtája, amikor egy szép napon a volt képviselőt is felkereste' egy ilyen csempésztársaság két tagja. Ígérték, hogy Markbreit Gyula pénzét kiviszik az országból, de sőt őt magát is kilopják a határon minden baj és kockázat nélkül. Markbreit világéletében óvatos ember volt. Tétovázó és határozatlan. A pénzére pedig vigyázott, hétfejü sárkány jobban nem őrizhette volna... Alkudozott a csempészekkel, sokallta, amit a szolgálatért kérnek, húzódozott, alkudozott, folytonos rettegés volt itthon az élete, mégis sajnálta volna azt a tizenötezer koronát, amelybe a menekülése került volna. Végül is visszalépett. A csempészek dühbe jöttek. Egy heti fáradozásuk és szaladgálásuk veszett kárba. Megfenyegették Markbreit Gyulát:

— Fizessen tizenötezer koronát, különben feljelentjük aranycsempészésért! — mondták.

Markbreit reszketett, de nem fizetett. A dunyhába dugta' a vagyonát. Másnap reggel aztán beállított a lakására egy vörös katona, aki teljes tájékozottsággal igy szólt hozzá:

— Magát, elvtárs, (följelentették a vörös őrségen, mert ar.aoycsempész... De hát tudja, hogyan van most... Nincs most iktatás, semmi sincs, elsikkaszthatom az aktát... De fizessen húszezer koronát...

Markbreit tizenötezret sem akart fizetni, hogyan fizetett volna húszat? Aztán meg gyanakodó lelke mélyén megérezte, hogy ez a vörös katona nyilván a csempészbanda egyik tagja lehet...

Még aznap találkozott Markbreit az utcán egy rendőrkapitány ismerősével. Elpanaszolta neki nagy baját.

—- Tegyen följelentést, — mondta a rendőrkapitány, — én majd két detektivvel elbújok, hívja magához a zsarolókat s majd lefüleljük őket...

így is történt, a régi recept szerint. A csempésztársaság tagja, mikor a pénzért megjelent, előugrot- tak a detektívek stb., stb... Bevitték őket a vörös őrség főparancsnokságára s elfogták a társaság másik két tagját is.

Másnap este Markbreit Gyula is idézést kapott kihallgatása végett. Elment. A kihallgatása végén élénk fordulat következett. így szólt hozzá a kihallgatást vezető politikai megbízott:

— Most pedig magát is letartóztaAréua-iit: Tolstoj-ut,

Dohány-utca: Dosztoje vszki j-u tea. Gizclla-ut: Kropotkin orosz k o m m tini s t a-u t c a,

Baross-utca: T rocki j-u t c a,

Festetich-utca: Maxim Gork i-u t c a,

Főherceg Sándor—utca: Faszai e-u t c a,

Mária Terézia-tér: M a r c o n i-t é r ('I' e l efon k ö z p o n t.)

így nézett volna ki körülbelül Budapest utcatérképe, ha véletlenül jobban ráért volna a szovjet. Természetesen nem lehetett volna elzárkózni az eredeti helyesírástól sem, amelyet nagy igyekezettel próbáltunk a fentiekben hűen visszaadni.

t o m, mert bizonyos, hogy ki akarta csempészni a vagyonát Ausztriába...

Szegény Markbrait dadogott, hebegett, sáppado- zott, de hiába. Letartóztatták.

Átvitték a forradalmi törvényszékhez. Napokig iiit, amíg sor került ,a tárgyalásra. Nem elég, hogy letartóztatták, mint panaszost, most még talán el is ítélik, minit följelentőt? Balsejtelmek gyötörték szegény Markbreit Gyulát, amikor reggel a fogházőr a tárgyalási terembe vezette. Hallgassuk meg, miként folyt le ez a nevezetes tárgyalás a diktatúra örök dicsőségére.

Három biró ült az emelvényen. Az egyik tengerész volt, egyenruhában, fegyveresen. Zord tekintetéből semmi jó nem sugárzott, amikor megszemlélte előbb a négy zsaroló vádlottat, aztán a panaszos Markbreit Gyulát nézte végig. Markbreit előadta rémülten védekezését. Hogy őt nem lehet bántani, jogilag nem állhat meg ellene a vád, hiszen még kísérletet sem tett a csempészésre... ő csak szerette volna a vagyonát megmenteni... ez a szándék pedig nem büntethető ... és igy tovább.

Hirtelen felugrott a tengerész-biró és ráförmedt Markbreit Gyulára:

— Ugye, ön képviselő volt!? — dörögte.

— Igen, — felelt az ijedt Markbreit.

— Tehát akkor bűnös a munkásokat sanyargató törvények meghozásában!--.

Markbreit valamit dadogni akart, de a tengerész-biró előrántotta revolverét és ráemelte:

— Ha egy szót szól, lelövöm!

Kezében a revolverrel riasztotta a reszkető

Markbreitet tovább a forradalmi biró és rárivallt:

— Igaz-e, hogy ön azok között volt, akik hadi- kölcsönt jegyeztek?

— Igaz kérem szépen ...

— Tehát bűnös a háború m e g h o s z- js z a b b itt á s á b a n ! —- hangzott! a vészes kijelentés.

Bátortalanul rebegte Markbreit:

— Hiszen kérem szépen, ,akkor minden lap azt irta, hogy hazafias cselekedet, még a Népszava is...

A tengerész-biró újra felugrott, újra revolvert mutatott és újra ráemelte ,a fegyvert Makbreit G301- lára:

— Ha még egy mukkot szól, rögtön lelövöm!

Fölállt a vádbiztos. A négy bandita ellen vádat emelt, de Markbreit ellen eled tét te a vádat. A bírák tanácskozásra vonultak vissza és két perc múlva kihirdették az ítéletet. A négy' zsarolót elitélték, kettőt egyenkint tiz-tiz évré, egyet öt évre és egyet három évre. Markbreit Gyulát pedig elitélték tizenöt évi íegyházra.

Ami pénzt találtak nála, ötvenezer koronát, elkobozták s szegény Markbreitet másnap már el is szállították a váci íegyházba. Teljes ké,t hónapot töltött Markbreit a -íegyházban, amikor sikerült megbíznia egy ügyvédet, aki eljárt Rónai Zoltánnál, az igazságügyek népbiztosánál s már csak azon az alapon is, hogy a vádbiztos is elejtette a vádat, kérte ,a perújítást. Elrendelték, hogy a törvényszék tartson uj tárgyalást, erre meg sem kell idézni Markbreit Gyulát, egyszerűen fel kell menteni. Ez m,eg is történt. A volt képviselőt szabadlábra helyezték ...

Ilyen volt a diktatúra törvényszéke.

)i ■IIKSIBB i|iJ VI t (umnco: £;£><-> .< Q, h-~.T?agr■■ < ® (*—•Oäfc***— *i r»- ,■—■ttSMOaSb'**'^ $ «■ - >-»- —<- t< ' «

Inonere Molts o to if ttrvtnysztken

— Amikor a panaszost 15 évi fegyházra Ítélték. —