Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-01-01 / 1. szám
Nyolcadik évfolyam Budapest, 19/9. január 1-én 1/ szám. ^ j I sfnrinimimiiiniiiDiíiiaiiiaiiiaiiiaiiiaiimiiiDiimiiiDiiinELQiiiDugaiiimiiaHiaiiiDUiaiiioumiiiaiiiHiiiqnlHg EEÖFIEETÉSM JtjRHKt Egész, évre .......... tC* Fe l évre ...........— 20 K. Eg yes számok kaphatók a kiadó hivatalban. Városi9 politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t OOLCSÓ Emii Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség óm kiadóhivatalt VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon «..•••••»» 131-13 Bárczytól nem lehet csak úgy búcsút venni, mint a többiektől, akiket az uj [elük uj posztra állítottak, vágy épen skartba tettek, őt nagy és eredményes munka után díszes pozícióba emelték az események, amely pozíció nem volt megfelelő az uj idők szellemének. Nem lehet senki ebben a városban, aki ne tudná, ne érezné, hogy a súlyos időkben, amikor a város kormányzásához nemcsak ész, tudás és rátermettség, de tapasztalat és szív, veszedelmesen, fájdalmasan nagy szív is kell: akkor nem lehet Bárczy Istvánt nélkülözni. Ne értessünk félre, nem a főpolgármesteri állás fölött, amely már régen megérett a lehullásra, siránkozunk: hanem pusztán Bárczy elvesztése fölött érzünk őszinte bánatot, mert ha Budapest nagygyátétele körül nem is lennének olyan elévülhetetlen érdemei, mint amilyenek vannak, akkor is ő volt az, aki az elkövetkezett nagy idők szántára a talajt forgatta és ő volt az, aki a forradalom mámoros, szent borához a szőllőt kapálta. Ez az az óra, amelyben sem dicsérni sem siratni nem jöttünk Caesart, mert az ő ideje nem járt le ott, ahol az uj világ megkezdődött, ö mindig azok között volt, akik az uj élet vaskapuját csendesen, szótlanul emelgették kemény sarkaiból. Mások lármásan követelték, amit ő cselekedett, vagy épen felforgató munkának tekintették azt, ma azonban az idő cséplőgépéhez ök tartják a zsákot. A nagy reformerek örök sorsa érte el Bárczyt: de megvan neki a nagy reformerek csendes, nyilvánosságot nem kereső benső öröme is, hogy a diadalmas épületnek ő rakta le az alapjait. Mi azonban azt is érezzük, hogy nemcsak az alapok lerakásánál volt nélkülözhetetlen Bárczy István, hanem ma is, amikor a kiállott nagy viharok után összediilöfélben van a mesepalota. Alkotásai, cselekedetei nyitott könyv előttünk és a távozó után a legtisztább meggyőződés szavával kiáltjuk: — Amit tettél szép volt és nemes, amit alkottál el nem múlandó, életedben nem volt soha Tegnap, te mindig csak a Holnapot ismerted. íme megérkeztek közénk a te örök Holnapjaid: nem lehet az, hogy a magról, amit te vetettél, neved említése nélkül mások arassanak... Az alkotások légiója, a felfedezett talentumok hadserege tanúskodjanak a mi állításaink mellett. Hangzatos kritikák az ő bűnének rójják fel a bukott rendszer minden hibáját és minden ostobaságát. Pedig csak nem irtott tüzes vassal, hanem szekerébe fogta a régi rend embereit és anélkül, hogy azok észrevették vclna; vágtatott velük az uj jövendő, a forradalmi Magyar- ország felé. ö nevelte Budapestet az uj élet számára: a gyerek most kiszabadult az iskolapadból és elfelejt köszönni a tanítónak . . . Az uj esztendő nem hoz piros örömet, nem hoz bort, huzat, békességet: de eljön o maga átláthatatlan sötétségével, amelyből céltalanul pislog ki a gyenge emberi szem Zsoltáros szóval, költői mondatokkal, lengetett kalappal nem ■ tudunk köszönteni: 19i9! Lenyűgözött ország rabsorson sinylőcö fővárosa vagyunk és Budapest, ez a szépséges város reszkető kínokban vergődik. A ragyogó utcák gyász- fátyolt tűznek fel éjszakáira, a szilaj muzsika halotti dalra változik es — ó jaj nekünk — bársony zekénkre koldus-tarisznyái akasztunk! A bárok Budapest tengődő, nyomorék kis életének uj, hitvány parazitái azt mondják, úgy elszaporodtak, hogy színre ők uralkodnak rajtunk., A forratíkru,. Aga .dűiÉniUeg az /-A volt, hogy a törvényszerű alkoholtilalom megszegésére bárok nyíljanak. És milyen szapora ez az újfajta lebuj! Egyetlen napon annyit büntetnek meg, amennyit a régi becsületes korcsmák közül éviizedienkint sem. Hát persze hogy visszasírjuk a régi jó Tátrámul at ót, ahol mindössze székekkel vertük be egymás fejéi, de ahol soha, de soha sor- tiizet nem adtak egymásra a részeg verdé- gek . . . A törvény, amelyet minősítési törvénynek neveznek és amely a városházán sok érdemes embernek szegte fölfelé vivő útját, valószínűleg szintén csendes agóniában szenved, miután az emberi érvényesülés kínai falai mindenhol Üdülőiéiben vannak. A budapesti városházán lehetett valaki a legnagyszerűbb lángelme, megpenészedhétett a rajzoló-asztal mellett, mert egy ostoba törvény útját szegte. Most azonban rossz idők járnak az ostoba törvényekre és még megesik, hogy a budapesti városházéin okos emberből is lesz valami, még ha nem is jogász. A harmadik hullám most következik a spanyolban — mondja Szabó, a főfizikus — és amint az már a mai megszállásos időhöz illik, francia példára hivatkozik. Közben a színházakat a szénhiány címén csukják be, de két hullám nekünk nem elegendő arra, hogy a harmadik ellen komolyan védekezzünk. A harmadik hullám minden eddiginél borzalmasabb lesz — sóhajt a főorvos, amivel aztán az ügy a lovagiasság szabályai szerint el is van intézve. Ha pedig tényleg el is jön az a bizonyos harmadik hullám, akkor ismét elegendő idejük lesz az uraknak azon vitatkozni, hogy a halálraszánt betegeket milyen blankettán kell bejelenteni? NT»ib^\ ;\‘wT í.S' íú A Közmunkatanács likvidáláto Garancsy, Zsigmondy és Szilágyi miniszteri tanácsosokat nyugdíjba küldték Nagy Vince belügyminiszter a Tóvárosi Hírlap karácsonyi számában bejelentette, hogy a Közmunkatanács fölött is megkondult a halálharang, egyszóval beteljesedik a főváros régi vágya, hogy ez a mindig fölösleges, de sokszor veszedelmes intézmény végre eltűnik a föld színéről. Ahogy Bódy Tivadar dr. jellemezte ugyancsak a Tóvárosi Hírlap-ban a dolgot: nem lesz többé az a semmirevaló szerv, amely nem csinált egyebet, mint amit a főváros mérnöki hivatala is elvégzett. Mindenki tisztában van azzal, hogy a Közmunkatanácsot el kell törölni a föld színéről, csak az egyetlen Polónyi Géza ragaszkodik az állásához, vagy ha úgy tetszik, méltóságához. A belügyminisztériumban bejáratosak azt mondják, hogy Nagy Vince miniszter életét a politikai pártharcokon kívül egyedül Polónyi keseríti meg. Ö fordul meg legsűrűbben a miniszter előszobájában és a jobb sorsra érdemes miniszternek már vagy ötvenedszer kell végighallgatni az öreg koma gyámoltalan érvelését a Közmunkatanács fentartása mellett. Ügyanama Közmunkatanács mellett, amelynek eltörlését senki vehemensebben nem sürgette a. főváros közgyűlésén, mint éppen Polónyi. Dacára annak, hogy a Közmunkatanácsnak lomtárba való helyezése ma már teljesen befejezett dolog, Polónyi csak érvel és okvetet- lenkedik. De nemcsak érvel, hanem alkot is. Most például már napok óta azzal kilincsel a miniszternél, hogy el kell valahogy keresztelni az Er- zsébet-hidat. Tessék ejképzelni a minisztert, aki országos gondok közepette, akkor, amikor egész Magyarország lángban áll, végig kell hallgatni Polónyit, aki az Ezsébet-hid uj nevével babrál. De a Közmunkatanácsban is olyan tevékenységet fejt ki még ma is, amilyenre ebben a düledező épületben soha sem láttak. A főváros által delegált közmunkatanácsi tagok például folyton azt kérik, ne vegye el Polónyi a délelőttjüket holmi közmunkatanácsbeli fecsegésekkel. Géza bácsi azonban úgy találja, hogy nincs fontosabb dolog, mint ami a Közmunkatanácsban történik: az isten világáért nem hajlandó az üléseket délutánra tenni, még a délelőtti időponttal is súlyt akarván adni a maga hivatala fontosságának. Ez azonban nem sikerülhet többé, mert hiszen a közmunkatanács likvidálása máris megkezdődött. Három miniszteri tanácsosi máris nyugdíjba küldtek. Ma már nyugdíjas a Közmunkatanács alelnöke, Garancsy Mihály min. tanácsos és nyugdíjasok Zsigmondy Géza. és Szilágyi Lajos miniszteri tanácsosok is, akik a műszaki osztály élén állottak. Aktivak ma már csak a magasabb tisztviselők közül Zub- riczky József dr. min. tan., akinek tehetsége és nagyszerű munkaereje máshol is kiválóan használható lesz és Jász Dezső min. osztálytanácsos, aki most a műszaki osztály vezetését vette át. Polónyi azonban vár és fontoskodik. Vájjon mire várhat? Talán az ellenforradalomra? Egyetlen dolog van csak bizonyos: az, hogy a lakáskeresőknek pompás lakást tudunk a közel jövőben rekvirálásra ajánlani. Az adressz: Döbrentei-tér■ 4. Pompás kilátás a Dunára. Ugyanott kényelmes bőrdivánok eladók.
