Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-01 / 18. szám
1918. május 1. 3 Hozzászólás Body Tivadar beköszöntőjéhez Városatyák a polgármester programmjáról A szerdai közgyűlésen, amikor B ó d y Tivadar dr„ ai ni polgármester programmbeszédét mondotta el, önkéntelenül arra gondoltunk, hogy öt esztendő múlva félszázados jubileumát fogja megülni Budapest. Trre a jubileumra valami szép, valami fölemelő alkotással kellene elkészülni és a polgármesteri programúiból megsejtettük, hogy ez a szép alkotás nem .esz más, mint a háboruokoz.a töméntelen törmelék eltakarítása, úgy hogy vele együtt azonnal .az építés is megkezdődjék. Vájjon sikerülni fog-e olyan hatalmas munkaerőnek, olyan edzett, olyan kemény-karú embernek, mint Bódy Tivadar azt, amit e tekintetben vállalt, ily rövid időn belül megvalósítani. A polgármesteri programúi visszavezette emlékezetűnket arra az időre, amikor még nem volt háború, amikor még csöndes boldogságban' ábrándozott ez a nagyszerűen nekilendült város.- Eszünkbe jutott az a nevezetes beszéd, amelyet B á r c z y István mondott 1913. november 17-iki közgyűlésen, amikor a főváros egyesítésének negyvenéves jubileumát ünnepelték és amikor az ötödik évtized munkáját, feladatait és várható eredményeit jellemezte: — Milyen szép lenne akkorára bemutatni —. mondotta Bárczy az uj városházát',-amely címere lesz a másfél millió lakosú fővárosnak, szemben az uj Erzsébet-sugáruttal, amely a városházától a Városligetig vezet, szebbnél-szebb házakkal és értékes üzletekkel, mellette jobbra-balra a régi levegőtlen utcák, házak helyén egészen uj egészséges városdarab. A Tabán mintaszerűen megépítve, a belső város legkellemesebb lakórésze, a Gellérthegyre két oldalról felvezető sikló, a Citadellában nyüzsgő élet, a Gellérthegy alján Európa legszebb fürdője, a piaristák épülete helyén a legszebb hotelek egyike . .. És igy vágtatott végig tovább is Bárczy magasröptű fantáziája az egész városon és rezignáltan tette hozzá: — Ugy-e bár mindez szédítő utópia? — plédig nem az, csak az idő kevés. Alig mehetett azonban a boldog város egy esz- •endeig a vágyak sima, egyenes utján, jött a háború és az időből, amit kevésnek mondott Bárczy, nem maradt semmi, de éppen semmi. Álmok és vágyak hatalmas palotái omlottak össze és megingott a ház, hogy Budapest féíszázados jubileumára meg tudjuk-e menteni még azt, ami már egyszer megvolt nekünk. Ez, csak ez a maximuma ma annak, amit szeretnénk, ami után vágyunk. És abból a beszédből, amit Bódy Tivadar dr. polgármester megválasztása után mondott egy nehéz viszonyokat lekiizdö, minden háborús romlást ártalmatlanná tevő, biztos kézzel épitö, tehetséges és szorgalmas polgármester képe alakult ki előttünk. Vájjon mit látott, mit érzett ebből a beszédből a törvényhatósági bizottság, amely elsősorban lesz hivatott Bódy munkájához segédkezet nyújtani? Megkérdeztük a törvényhatósági bizottság néhány kiváló tagját, akik nemcsak egyéni, belső értékük, de vezető szerepük révén is szinte az egész közgyűlés hangulatát képviselni hivatottak, mi a véleményük a polgármesteri programúiról A következő becses megnyilatkozásokat tették a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: • Feleki Béla dr.:- Azi első szó, amit megtalálok, ez: becsületes Programm. Konstatálhatom, hogy az uj polgármester programmja általános megelégedést keltett. Szép programmot adni nem nehéz, de ha olyan férfiú szájáról hallhatjuk a munkára való nagy készség szavát, mint Bódy Tivadar, az csak örvendetes lehet. Igen helyeslem azt a kijelentést, hogy legelsősorban a háboruokozta bajok orvoslását kívánja, a háborúból ti békére való átmenetre vonatkozólag az előleges intézkedések egész sorát akarja megtenni és hogy ezután rendbe kívánja hozni a főváros háztartását és igy megteremteni az alapot, amelyen tovább működhetik. Nagyon elismerésreméltó a programmbeszédnek az a része is, amelyben az uj polgármester a lakásügy rendezését helyezte kilátásba és amelyben intézkedéseket ígért arra nézve, hogy miként kívánja foglalkoztatni azokat, akik érettünk küzdöttek utolérhetetlen bátorsággal és vérük hullatásával és akik majd a béke beálltával haza fognak térni. Ezekben foglalható össze a közel jövőre váró teendők első része, amely önmagában vével is óriási feladat és minden attól függ, hogy ez miként oldódik meg. A szociális intézmények kiépítése — fájdalom — csak egy későbbi idő feladata lehet, de ez nem jelenti azt, hogy önnek a kérdésnek stagnálnia kellene, sőt ellenkezőleg az eljövendő szociális intézményeket már ma elő kell készíteni és ha megteremtjük a szükséges anyagi eszközöket, amit az ni adózási rendszer behozatalától várunk, ehhez is haladéktalanul hozzá foglalja majd Déri Ferenc dr., helyettes polgár- mester, mig az ő másodikemeleti helyiségeit az újonnan megválasztott harmadik alpolgármester kapja. Folkusházy alpolgármester megtartja mostani helyiségét. A legközelebbi események közé fog majd tartozni az alpolgármesteri csoportok uj beosztása. Ebben a tekintetben Bódy polgármester igen fontos újítást hoz be. Bárczy polgármestersége alatt több ügyosztály revideálását önmagának tartotta fönn. A polgármesternek magának is külön csoportja volt, amelybe az I-ső ügyosztályon kiviil a VII., X. és- XII. ügyosztályok tartoztak. Bódy polgármester .abból az elvből kiindulva, hogy a polgármester amúgy is felügyeletet gyakorol az összes ügyosztályok fölött, nem fog magának külön csoportot megtartani, hanem azoknak ellátása teljesen az ídpolgár- mesterek között fog megosztani. A polgármester közvetlen felügyelete alatt azonban természetszerűen meg fog maradni az elnöki ügyosztály. A beosztás kedden délelőtt, — amikor ezeket a sorokat Írjuk, — még nincsen készen. Azt az elhatározását azonban már ismerjük a polgármesternek, hogy Déri alpolgármester csoportjába fog tartozni többek között a tanügyi és pénzügyi ügyosztály, Folkusházy alpolgármesterébe pedig a közélelmezési ügyosztály, amelynek tanácsnok korában hozzáértő és sokat dolgozó vezetője volt. A tanácsnokválasztás elé nem kell nagy kíváncsisággal tekinteni. Tanácsnokká minden bizonnyal Sallay Árpád dr.-t választják meg, mig tanácsnok-főjegyző Kemény Géza dr. .lesz, aki már szerdán át is veszi az elnöki ügyosztály vezetését. Bódy polgármester ezt a kivételes tehetségű főtisztviselőt szemelte ki arra, hogy legbelsőbb munkatársa legyen és a tisztviselői karban is- örömet kelt, hogy a személyi ügyeket ő fogja intézni. Sallay pedig bevonul valamelyik tanácsnoki szobába. Hogy melyikbe, az attól függ, hogy ki lesz a harmadik alpolgármester. Ha Harrer Ferencet választja meg a: közgyűlés, akkor Sallay a városépítési ügyosztály élére kerül, ha azonban Buzáth János lesz az uj alpolgármester, akkor nagyobb eltolódás várható, amennyiben a vízvezetéki és világítási ügyosztály élére Csupor József dr. tanácsnok kerül, mig az ő helyét a közegészségügyi ügyosztályban Sallay Árpád foglalja el. t,ait, iigybuzgóságát, a polgárság iránt való igaz sze- retétét, a szegény emberek iránt való meleg sze- retetét és azt a közigazgatási rutint, amely) már v i r- t u o z i t á s számba me-gy ... Mindenki érezte, hogy mindez nem dicséret, hanem merő igazság. Az idegek megfeszültek, a fülek pedig erőteljes munkára készülődtek, mert a- polgármesteri programúinak egyetlen egy szavát sem szabad elmulasztani. Még a teiemben lebeg Bárczy utolsó szava: — Éljen az uj polgármester! — Még hullámzik az éljen és a taps. de már uj szenzációra készültünk föl. A polgármesteri Programm minden szavát elkapták és szomjasaan itták föl a lelkek és látni kellett, hogy ebben a teremben nemcsak az uj ember, a hatalom uj birtokosa iránt érdeklődtek ebben a pillanatban, hanem Budapest jövendő sorsa iránt is. A beszédnek különben minden szava érték, előre megfontolt és kiesztergályozott csecsebecse volt. Érezni kellett, hogy az uj polgármester nagy szeretettel építette föl ezt a progranimbeszédet. Nem árulunk el titkot és nem vagyunk indiszkrétek, ha elmondjuk, hogy bizony a polgármesteri programmbe- széd nem volt rögtönzés, hanem előre megszerkesztett jeles szónoki munka. A programmbeszédeket .aha sem szokták rögtönözni, hanem rendesen előre kinyomatják és nem az az igazi beszéd, amit a pro- grammadó elmond, hanem az, ami ki van nyomtatva. Ha kifelejt, ha hozzátesz, ha megváltoztat valamit, az nem számit, csak az az érvényes, ami nyomtatás- i an van. Bódynál ilyen bajok nem lehettek volna. Előtte is ott feküdt a gépírásos beszédszöveg, sőt Folkusházy alpolgármesternek a kezébe is odanyomott egy példányt: — Légy szives aztán súgj, ha megakadnék. Folkusházy a ceruzáját ráfektette a gépírásos kéziratra és soronkint húzta azt lejjebb és lejjebb. i—n—— Egyszer csak elkezdte a fejét csóválni és csóválta mindaddig, amig Bódy az utolsó szót is ki nem mondta. Akkor hátra esett a-székében és igy szólt: .—- Hát ezt még nem láttam, egyetlen szót ki nem ragyott és hozzá nem tett. Hock János, aki ott támaszkodott az emelvénynél, csak ennyit mond: — Jó tanuló az uj polgármester. Maga a beszéd nagyszerű hatást keltett. Az erőterek szivét azonnal megnyitotta, amikor legelőbb is a háború sújtotta szerencsétlenekről emlékezett meg. De megtalálta a beszédben mindenki a magáét és állandóan úgy ropogott az éljen, min a sortiiz a sGnvarmléniában.- Minden eszközzel olcsóbbá kell tennünk az élelmezést... (Úgy van! harsogta Bittner János.) — ... lakás, élelem és öltözködés rémes árakkal teszi lehetetlennél a megélhetést... —- Bizony, bizony — bólintgatott szomorúan 'transz Simon. — ... Fellendíteni az építőtevékenységet... — Helyes! — kiáltott lelkesen újlaki Müller József. — ... Fel kell említenem még a kereskedelmi és ipari kikötőt... — Éljen, éljen! — riadt föl H avass Rezső ismert hangja. — ... Magát a fővárost az ország élelmiszer-kereskedelem gócpontjává kell fejlesztenünk ... — Éljen mindnyájunk drága Tivije — súgta a szomszédjának B o g d ány i Mór. — ... nemzeti, hazafias szellemtől áthatott szociális és kulturális tervek ... — Ez már beszéd! — harsogta Sümegi Vilmos. És igy végesvégig olyan volt az uj polgármester nrograrnmbeszéde, mint egy dúsan megrakott karácsonyfa. Mindenki megtalálta rajta a maga kedvenc ajándékát, a maga kedvenc játékát. Alig hogy kimondta az utolsó szót, megindult a verseny, hogy ki lesz az első gratuláns. A hátsó padokban és az újságírók karzatán nagyösszegü fogadások is történtek. A főpolgármester-választásnál M ii 11 e r József érkezett be elsőnek és most sem i agyta magát. Veretlen maradt, megint csak ő voit az első, aki elsőnek nyújtotta kezét az uj polgár- mesternek. Azán végig odatódult az egész ülésterem. Bódynak mindenkihez volt egy szives szava és tanuk állítják, hogy a százakra menő gratulációk elfogadásánál a válaszban egyetlen egyszer sem esett ismétlésbe. Az a kitűnő uiságiró-kollégánk jutott eszünkbe, aki a legutolsó nagy obsírukciónál fogadott, hogy száz obsrukciós ülésről szóló tudósításban száz í. le jelzővel fogja ellátni ezt a mondatot, hogy: az elnök az ülést bezárta. Eleinte kitünően is ment a dolog: az elnök az ülést vidáman bezárta, . . . komolyan berekesztette, . . . méltóságteljesen bezárta, . . . később már nehezebben jöttek a jelzők: . . . mélán bezárta . . .rezignáltál! berekesztette ... a végén már egészen kalandos dolgok jöttek ki . . . szabályszerűen berekesztette, . . .katonásan bezárta. Bódy Tivadar nemcsak hogy ismétlésbe nem bocsátkozott, de még ilyen kínosan „katonás“ dolgokat sem mondott. Végig elmés és kedves volt, azért mégis íölsóhajtott, amikor végére ért a sornak és most már csak Bárczy István volt hátra. Még a karzat is megtapsolta, amikor a főpolgármester és a polgármester össze- ("lelkeztek és összecsókolóztak. Kint a pipázóban még egy attakot kellett kiálló n i. Friss gratuláló rohamcsapatok tűntek föl, sőt itt is elcsattant egy csók: Bódy adta és Glücksthal Samu kapta. Itt álltak fel tulajdonképpen a tanács tagjai és harsányan megéljenezték az uj polgármestert.
