Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-28 / 35. szám
Budapest, 1918. augusztus 28. a főváros éjszakai életével. Az első Ízléstelen trágárságot már nyakon csipte, viszont azt is jól tudja, hogy a malacságok melegágya a „tűzbiztonsági okokból" betiltott S t e i n Ira r ti t-M u 1 a t ó volt és ezek az arcpiritó és a jóizlést vérig sértő szellemtelensé- gek onnét terjedtek át a többi mulató színpadára. Steinhardt, ez a kültelki kókler, aki a színpadi malac-irodalom előadásával szerezte sikereit, társult Rótt Sándorral, aki a színpadon méltó társa Steinhardtnak és ..Kis komédia" cintii színpadinkon egyesült erővel szándékoznak most hozzálátni az éjszaka erkölcsi leziillésének fokozásához. A főkapitány azonban már jóelőre p r e v e n t i v intézkedések hez nyúlt, amidőn figyelmeztette őket. hogy legyenek óvatosak a műsor összeállításában. Trágárságokból ezután nem fog a fővárosban színház, vagy mulató megélni. Hejehuja deputáció a Generalpotermachernáí Odaát Budán vicceket csinálnak arról, hogy milyen reformokat alkot Polónyi Géza a Döbrentei- téri bagolyvárban. Kis budai korcsmákban nagyon jói mulatnak rajta, hogy a vén fiskális finom zsertri- szokás szerint letegezi a közmunkatanács főtisztvi- sclőit. hegy házitelefont csináltatott és függönyt rakatott a Bullára kandikáló ablakaira. Automobilja is van Géza bácsinak, amire nyilván csak azért van szüksége, mert ö az ellenpolgármester és ha a pesti rezidenciában van autó, akkor a budaiban is lennie kell. Ezek valójában lemosolyogni való játékai egy nem is öreg, hanem kivénült embernek, aki valaha bizony nem házitelefonnal játszott, hanem embere l:e evett. Akik azonban nem is mélyen, de egy kicsit belátnak a vesék mélyére, azok tudják, hogy Bolónyinak komoly szándékai is vannak. Az intrikus nem halt meg, csak szunnyad Géza bácsi lelkében. Es néha-néha ki is tör és csak arra vár, hogy mikor 1 ndiilhet neki valami nagy harcra a -.gyűlölt pesti szomszédvár, a városháza ellen. A héten már próbálkozó.t. Az első tiiszurást már beadta. Konstatálta, hogy megkezdték a városházi barakkok építését és erről az eseményről őt nem ér- resi.ették hivatalosan. A gixer tényleg megtörtént, de kétségtelen az is, hogy szándékosság nem volt benne, Géza bácsi azonban belát a városháza udvarába és nagyon érzékeny ember is, aki nem tűri, meg sem érti, hogy milyen csekély túllépése a megszokott hitelnek elegendő arra, hogy egy kiváló magyar ií óval kötött bérleti szerződést semmisnek jelentsen ki égy ilyen némber. Nos a „Magyar irók szobájá"-nak berendezője erre is gondolt és patyolai- íebér \ánkosokkal ékes nyoszolyát is állíttatott be, amir. — nem követünk el indiszkréciót, ha elárultik — nem sokáig hagytak gazdátlanul a szoba boldog tulajdonosai. — Ez mind a mienk? — csapták össze a kezüket.- Igen is — mondta egyszerűen a vendéglős -- csak méltóztassék ... Az urak valóban mél'.óztattak is, de közben to- \ ább kíváncsiskodtak: A vendéglős ur rendezte be a számunkra? — Nem kérem alásan. — De hát kicsoda? — Azzal nem szolgálhatok. Es ha megfeszültek is, nem szolgált vele. Mit volt hát mit tenni, leültek a virágos asztal mellé, kinyitották az ajtót, ahonnan nagyszerű kilátás nyílott a mulatókra. Aztán nekiláttak a vacsorának és a boros kancsót is sűrűn iiritgették, többé nem is törődve azzal, hogy „mely előzékeny ligeti tündér mecenáskodott igy irányukban“. Az irodalmi esemény krónikása is csak annyit tud megállapítani, hogy tényleg előzékeny ligeti tim- dér-ről van szó, támaszpontja azonban nincs több. mint Berecz Károly pár soros feljegyzése, amely így hangzik: „A kis tündérnek akkor a Páva-sziget tulajdona volt. Irántunk, a Páva-sziget akkori szorgalmas látogatói iránt megkülönböztető vendégszere- etét ilymódon akará kitüntetni, „amit sans gene annál 11kább elfogadhattunk tőle, mert ö maga is társunk volt Apollóban, amennyiben szintén a múzsáknak áldozott — sőt azóta is folyton áldoz a múzsáknak“. Istenem, mennyivel rokonszenvesebbek voltak akkoron az Írónők!.. hegy mellőzzék még ha csak egy icike-picike barakkról van is szó. A hiba azonban most már helyre van ütve és Polónyi újabb attakra készül, liir szerint nagyon zokon vette a Nagymező-utcai vizcsörepedést és legközelebb ebben az ügyben kíván erélyesen fellépni a Közmunkatanács nagynevű elnöke. Nem is csoda, ha egy kicsit epés ember lett az utóbbi időben oly kedélyes Géza bácsiból. Az történt vele tudniillik, hogy beköltözött ugyan a Döbrentei-téri palotába, de úgyszólván a kutya sem vett tudomást erről a történelmi eseményről. Nem ment el hozzá tisztelegni senki, nem vonult föl a városi tanács, nem gyűltek deputációba a közmunkatanács tagjai. Az egyetlen parádét ő csapta, amikor kocsiba ültette titkárát (újonnan szervezett állás) K u u László urat, Kun Gyula fiát és széthordatta vele frissen nyomatott névjegyeit a közmunkatanács tagjaihoz. Végre a napokban aztán megérkezett a várva- várt, az egyetlen deputáció. Egy potrohás, püffedt- képii színházigazgató, Bródy István, a Margitszigeti miiintézetből jelent meg a színházának néhány tagjával és Polónyi jóindulatát kérte. A küldöttséget a közmunkatánács épületében izgatottan várták. Eöl- lobogózták a házat és kürtösök jelezték a miiintézet érkezését. Polónyi félórás beszédben méltatta, hogy milyen kulturmissziót teljesített Bródy István a Beié h u i a b á r ó szinrehozatalával. A rossz nyelvek azt mondják, hogy ugyanezt tette volna Géza bácsi, ha Beid papa tiszteli meg egy députációval. Neki mindegy, ö mindenkit a keblére ölel, ha depu- tációt vezet hozzá. Szóról-szóra idézzük Polónyi nagy beszédének legjellegzetesebb mondását:- Az idő letelt. Nekünk most határoznunk kell afelett hogy a színházat továbbra is fenntartsuk-e vagy sem. Mélységes aggodalommal vagyunk aziránt, hogyan fejJ meg Polónyi ezt a világrengető problémát? Tudjuk azonban, hogy Polónyi átérzi döntésének az irodalom sorsára gyakorlandó elhatározó fontosságát. Útban van a Közmunktauáes elnökének; első nagy alkotása: meg fog kegyelmezni a margitszigeti' fabódénak. Mivé is lenne ez a szegény magyar, irodalom Bródy István és a He.iehuia báró nélkül? Hódit a papir-szövet A jövő ruhája — Látogatás a Népruházati-Bizottság papir-szövet osztályán — Tízezer pesti gyerek papír-uniformisban A jövő ruhája kétségkívül a papír lesz. Ma ez még idegenül hangzik, a közönség irtózva hallja, alig lehet imitt-amott egy-egy papirké- zelöt látni és mégis a közönség nem is tudja, nem is sejti, hogy milyen közel van a papimiha korszaka és hogy milyen tökéleteset, milyen pompásat, minden átmenetet, minden próbálkozást kizáró kész dolgot tudott ezen a téren az ipar —- és hangsúlyoznunk kell — legelsösorban l magyar ipar produkálni. Ma még úgy vagyunk a papirszövettel, mint ama magyar eleink, akik a krumplit először látván életükben,-a szárán fönt képződött bogyóit készítették el tejfellel, mazsolával és minden földi jóval. És mégis ehetetlennek találták. A papirnuhát is meg kell szokni, mint a béka-combot. Vagy ne menjünk tovább a háború számtalan szurrogatumjánál, a töméntelen Érzatz-nál, amelyekből Berlinben is, Bécsben is kiállítást rendeztek már. A papír azonban csak holnap lesz ruhapótlék, ki tudja a háború után nem fog-e szép cikkeket írni róla Mangold Kolos Béla ur, a minden divatok királya, krónikása és lantosa? A példa ugyan azt mutatja, hogy 1871-ben a franciák húspótlókként elfogadták ugyan a lohnst és a patkány-pecsenyét, de soha sem lett belőle a békében igazi delikatesz. A papír prófétái azonban nagy jövőt jósolnak, ők igenis a leghatározottabban azon az állásponton vannak, hogy a papirszövet nincs a háborúra kárhoztatva. Annak jövője, komoly, szép valuta- javító jövője van. A gyapotra, jutára, selyemre kiadott töméntelen pénz itthon marad, Magyar- ország é.ilási erdei mérhetetlen mennyiségű fát, a fa cellulózét ad: a számítás nem is irreális. Csak a közönséget lehessen hozzászoktatni ... 80 millió értékű papir-szövet. A Keleti Vásár bravúros dolgokat produkált papir-szövetben. A magyar iparnak dicsőséget szerző dolgokat lehetett látni. Még klasszikusabb példákat lehet azonban találni a Népruházati Bizottsággal szervi kapcsolatban levő R u h a b e s z e r z ő R.-T. raktáraiban. Nem is kell odáig menni. Elég W i 1 1 e r s d o r í e r József igazgató hivatalos szobájába ellátogatni. Egyik csodálkozásból a másikba esik itt az ember. A mintákat látva egy kicsit idegenkedik még az ember az ujmódi ruhától, de érezni kell, hogy holnap, holnapután az ipar le fogja pofozni ösz- szes előítéletünket, meg fog győzni bennünket és ki tudja, mire megvénülünk, nagyon le fogják nézni a kor., amelyben éltünk és amelyben még Ausztráliába szaladgáltunk fagyapotért, amikor idehaza varázsütésre keletkeznek a eelluloze-gyárak. Van ebben az irodában valami, ami arra bírja az embert, hogy higyjen benne: akármeddig tart is a háború, nem fogunk mezítelenül járni, nem fogunk megfagyni, mert a papir-szövet melegebb, mint az, amely gyapotból készül. A kormány most készülődik a ruharendelettel. Es i t szorgalmasan gyűjtenek mindent, amit eddig használt az ember ruházkodásra és amit ezentúl fogunk viselni. Nem tudom ellenőrizni, de azt hallom jól informált helyen, hogy másfélmillió méter van itt a raktára k ban különféle papi r- b ól kész ii 1 t, vagy papírral kombin á 1 t szövetekből. A raktárak értéke pedig abban az árban, amint a részvénytársaság kifizette, nyolcvan milliót jelent. Szenzációknak kell itt bezárva lenni: valószínűleg nemsokára rákerül a.sor, hogy napvilágra kerüljön minden. Ruhaszövetek papírból, nádból. Willersdorf er igazgatón azt érzem, hogy nagyon szeretne beszélni, sok-sok vigasztaló mondanivalója lenne Budapest félmeztelen lakossága számára. De nem szabad beszélnie. A raktárak titkai felett Maly miniszteri tanácsos parancsnokol. Tessék elhinni mondja azért a vezér- igazgató — nagy, nagy büszkesége lesz a magyar iparnak az, ami a papirszövet körül történni fog. A hatalmas német ipar sem tud olyan dolgokat produkálni, mint mi. ÉS fölragyog az arca, amikor felnyit égy rubrikázott nagy könyvet. Nem számok vannak benne, hanem százával a szebbnél-szcbb papir- szövetminták. Választék van bőven. Szenzációsan érdekes a vezérigazgató hófehér munkakabátja. Pompás, testhezállóalt szabott alkotás, remeke a szabómíivészetnek, öröm benne a betűvetés. Még meglepőbb egy kis agrár kabát, amelyben télen hóban, ősszel esőben is el lehet menni vadászni. Nem fog elázni. Kívül fél-papir, fél-szövet, belül egészen papír. Nagyszerűen tartja a meleget. Most egy kitűnő, vastag szövet ötlik a szemünkbe. Ez a legújabb találmány. Félig szövet, félig nád. Tehát már nemcsak papír-, de nádszövet is van. Egy másik hasonlóan uj találmány is van. Ennek a hosszú rostjai szintén papirosból vannak, a kereszt-rostjai pedig a régi masszából. Uj nyersanyag a régi fajta szövet számára nincs. A régi portékát tépik-szak- gatják széjjel, azt fonják-szövik újjá. Így papírral felfrissítve meg hosszú ideig, becsületesen fog szolgálni. Natron-celluloze, ez a jövő zenéje mondja a vezérigazgató. Valami különös tisztelettel gondolok a nat- r< n-cellulozere. amely talán pár év múlva ruha formájában a legelőkelőbb szalonokba is be fog vonulni. Egyelőre még a nép, talán a tisztviselő fog benne járni. Valószínű azonban, hogy észre sem fogjuk venni, ha egyszer, talán már pár hónap múlva ilyenben jelennek meg közöttünk azok, akiket legelőször ér el a papirruha végzete. Íme itt egy öltözet gyermekruha. Tízezret rendelt belőle a Népjóléti Központ igazgatója, Csergő Hugó dr., a budapesti szegény gyermekek számára — mondja a vezérigazgató.
