Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-27 / 9. szám
4 Halljuk.!. Halljuk! — mondták a köriiliilők, miközben kiderült,. hogy a történelem szerzője Vita tanácsnok, aki .azt indítványozta, hogy a csepelszigeti kereskedelmi és ipari kikötőt a főváros magá epitse meg. Hava ss Rezső ki is vágott olyan tözstot 'ebből az alkalomból, hogy egyszerre ünnepi hangulat kerekedett. — rajén Déri, éljen Vita, éljen Gömö.ry ! - mondta végül és ebben mindenki egyetértett vele. Hogy a kikötő-ünnep tovább is m é 11 ó s á g o s maradjon, még egy udvari tanácsos beszélt S z é k á cs Antal Személyében. Ö aztán nagyot ütött Mit- teleurópán és értékes közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozott, amihez viszont nagyon értékesen kapcsolódott hozzá Becse}. Alttal műszaki szempontból való megvilágítása. Becsey Antal beszéde aAatt F ii redi Mór od'a- sugott Siime g i Vilmosnak : —- Most te következel. Sümegi nagy szemeket meresztett, miért következik ő, mihez fog ő beszélni? — A Fővárosi Hírlap megírta — mondta F ii redi — hogy Pestme,gyének ahhijz az átiratához, amelyben április 11. helyett márc. 15-nek i.emzcti ünneppé való avatását kéri, te fogsz felszólalni. — Hol az az újság? — mondta izgatottan S ii- tn e g i. F ii redi odaadta a Fővárosi Hírlapot és S ii m e g i a, fejét csóválva olvasta, majd megszólalt : — Csakugyan benne van. És ha benne van, akkor fel is kell szólalnom, mert a Fővárosi H i r- lap értesülései mindig megbízhatók. És végre is igaza van, hogy nekem ennél a kérdésnél beszélnem kell. így történt, hogy egy talpraesett, okos és hazafias beszéddel lett gazdagabb a szerdai közgyűlés. Közben még néhány tanácsnok jelent meg az előadói asztalnál, de érdeklődést többé senki és semmi sem tudott kelteni. A szerda volt a 1 e g kíváncsibb na p, amíelyet eddig a városházán láttunk. Mindenki kérdő mondatokban beszélt, amiből azonban nem akarunk a közgyűlés résztvevőinek vallási viszonyai tekintetében messzemenő következtetéseket levonni. A lépcsőn lemenet azonban, futótűzként terjedt el a hir : Bárczy vállalja a belvárosi jelöltséget. B u z á t h tanácsnok odament a polgármesterhez : — Igaz? — kérdezte. — Igaz. János.-— Hát akkor — mondta Buzáth — ha majd a városházán valami dolgod akad, csak fordulj bizalommal hozzám. Bárczy nevetése fölverte a Váci-utca csendjét, de már péntek délben azt mondta Buzá'thnak : — No János, nekem még igen sok dolgom Tesz a városházán, aztán légy ám segítségemre! A tanácsnok panama-aktája Panama alattvalóinak védelme A minap zord szerkesztőm unszolására megjelentem az egyik fővárosi tanácsnok előszobájában, hegy néhány fontos kérdésben feleletre bírjam. Közbevetem, hogy a tanácsnok urat mindenkor veszedelmes puritánsággal vádoltam és hosszú évek alatt néni tudta magát e vádjaim alól tisztázni. Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor kinyílik az ajtó és nekihevülten ront ki a tanácsnok és végigsüvölti a nyitva, álló ajtók egész során:- Zabszem ur! hozza be a panama-aktát. A panama,-aktát? Érdekes. Jól hallottam', nem tévedtem, a puritán tanácsnok a panama-aktákat követelte. De ilyen nyíltan? Hiába, az első panamával kihal az emberből a szégyenérzet is. És én ezt a kígyót a keblemen melengettem, ódákat irtani a tisztességéről és ő nyíltan végigkiabál ,a, panama-aktáért. De félre a keserűséggel, fontos, hogy megtudjam, mi az a panama? Elhatároztam', hogy egyenesen nekiszegezem a mellének a halálos kérdést :- Ianácsnok ur, mi van a panamával? Kaján mosolylyal felelte :- Egész jelentéktelen a dolog, tessék elhinni, nem is érdemes róla beszélni. Ez egy megátalkodott bűnös, gondoltam, ezzel nem érdemes foglalkozni. Majd én más utón szerzem meg a panama-aktát. Még aznap házasságot ígértem öt gépirókisasszonynák és szerelmi viszonyt kezdtem a takarítónővel. Fáradozásaim sikerre is vezettek. Másnap ugyanis ötödik számú menyasszonyom ezzel fogadott : __ Édesem, megvan a panama-akta. Az van benne, hogy a kormány... — A kormány? —- kérdeztem lelkesedve. — Igen ... a kormány értesíti a fővárost, hogy miután Panama állammal ellenséges viszonyba kerültünk, a Budapesten lakó panamai alattvalók védelmét a spanyol fökonzul vette át. Vége a szép reményieknek. Egyetlen öröm, hogy a kisasszonnyal ezzel az ürügygyei szakítani lehet: és hogy mód kínálkozik egy kis gondolkozásra a budapesti panamaiakról, vagy inkább a budapesti panamistákról. Legszorgosabb utánjárással sem sikerült ugyanis kiderítenem, hogy vannak-e Budapesten panamaiak, ellenben sokszoros bizonyítékaim vannak arról, hogy panamisták bőven akadnak. Éppen ezért nem tudok egészen hinni abban, hogy Panama csakugyan ellenséges viszonyban lenne velünk, vagy legalább is Budapesttel. Aggodalmaim azonban most már leginkább arra irányultak, hogy .a, spanyol konzul hajlandó-e a panamai alattvalók mellett a budapesti panamisták védelmét is ellátni. A telefonhoz siettem és fölhívta,m Romeo Jaime de B a ;g u le r konzul urat és föladtam neki a fogas kérdést. A konzul ur türelmetlenül felelt : — Ugyan, tisztelt barátom, hogy képzelhet ilyet. Nekem virágzó parafadugó-gyáram van a Budafokiét 23. alatt, csak nem gondolhatja, hogy az összes budapesti panamistákat- védelmembe fogom venni. Újabb áremelés a főváros fürdőiben Jobb sorsba jutott a személyzet A főváros a háború alatt immár harmadszor, vagy negyedszer emelte fel fürdőinek árát. A legújabb emelés február 15-ikén lépett életbe a Rudas-fürdőben és február 18-án a Széchenyi-fürdő- b e n. Különös nevezetessége pedig ennek az áremelésnek az, hogy minden eddiginél nagyobb méretű. A közönség csak ,a pénztárnál értesült a kellemetlen meglepetésről, de jobbára megnyugodott abban, hogy igy legalább nem lesznek a fürdők olyan túlzsúfoltak, mint eddig voltak. Ez edd!i,g be is vált, mert a főváros fürdőit a hónap közepe, tehát az áremelés óta kevesebben látogatják. A főváros azonban igy is megtalálja a számítását, sőt a fürdők jövedelmezősége ezíen a pár napon nagyobb volt, mint eddig. Bár .ai fürdő elsőrendű közegészségügyi és kulturális szükségletet tölt be, a főváros mégis ezen a réven is növelni akarja bevételeit. Meg kell azonban állapítani, hogy a főváros fürdőiben sem szednek magasabb dijakat, mint a jobb magánfürdőkben, amivel szemben azonban a közönség nagyszerű felszerelést és kitűnő kiszolgálást kap. A látogatottság csökkenését ilyenképpen csak ideiglenesnek kell tekintenünk és bizonyos, hogy egy kis duzzogás után a közönség visszatér a Rudasba is, meg a Széchenyibe is. Az áremelést különben nem tették közhírré, die még sem történt egészen suty- tyomban, mert a fürdőügyi bizottság annak rendje és módja szerint letárgyalta a kérdést és különösen Reiner Ede dr. erősen támadta iáét a politikát, amely a közegészség és a kultúra rovására is üzleti hasznot akar biztosítani. El kell ismerni, hogy a városgazdasági ügyosztály, amely az uj tarifákat összeállította, igen sok okos és méltányos szempontot viett figyelembe. Az uj fürdőárak alakulásáról a következőket jelenthetjük : A Ruda s-f ii r d ő ben vasár- és ünnepniaipok délelőttiéin 4 koronáról 7-re emelkedett a gőzfürdő ára. A hétköznapokon különböző árszabás volt előbb és pedig délelőtt 3 korona, délután a férfiaknak 2 korona, a, nőknek 3 korona. Most pedig hétköznapokon délelőtt és délután férfiaknak és nőknek egyaránt 5 korona lesz a gőzfürdő ára. A szalonfürdő ára 3 K-ról 5 K-ra, a porcellán- és aiz 1. oszt. kőfiirdő ára 1.60 K-ról 3 koronára, a márványfürdő és a II. oszt. kőfiirdő 1 koronáról 2 koronára emelkedett. Az uszoda 1 korona helyett 1.50 korona lett. Mindez természetesen igten jelentékeny emelés annál is inkább, mert ezekben az árakban (a gőzfürdőt kivéve) a fürdőruháért fizetendő összeg nincsen benne, laimirfek az a magyarázata, hogy a jó budaiak inkább maguk viszitek lepedőt, meg törülközőt. Akinek azonban mégis szüksége van ezekre a luxus-tárgyakra, csak a lepedőért 60 fillért, a. törülközőért 40 fillért fizetnek. Budapest, 1918. február 27. Amíg a Széchenyi-fürdőben tilos a borravaló, addig a Rudasban ez nincsen beleszámítva a fiirdŐ- árakba. A budaiak ezt is a régi jó. módszer szerint szeretik elintézni. A Széchenyi-fürdő árai kiszolgálási d i j n é 1 k ii 1 a következőképpen emelkedtek : . a gőzfürdő 3.60 helyett 5.— K a szénsavas szalonfürdő 6.— , 9.— K villamos fényfürdő 6.— , ,• 7.—K iszap.göngyölés 6.— ,; ' 7.— K szénsavas kád 5.— , , 7.— K szalonfürdő 4.— , 5.— K villamos-fürdő 4.— , 5.— K négyrekieszes fürdő 4.— , 5.— K kád és íorróléigkezelés 3.— , 4.— K tagpakolás 2. _ , 3.— K orvosi villamozás 3.— , 4.— K gépgyógyászat 3.— 4.— K Az orvosi masszázsban az úgynevezett részleges masszázs eddig hat korona, az általános tiz korona volt; most a részleges 6 korona, az általános elvben megszűnt, de pótolható úgy, hogy az ember két részleges masszázst fizet. Ez áremelések között a legkirívóbb a szénsavas fürdőké, ami azonban teljesen megokolt a szénsav beszerzési árának nagy emelkediésével. A többi emelkedés pedig csak látszólag mérsékelt. Kiderül ez akkor, ha a kiszolgálási dijakat is hozzáadjuk a fürdő- árakhoz. A gőzfürdőben ugyanis eddig a teljes kiszolgálásért 1.40 koronát fizetett ia>z (ember, úgy hogy a fürdő lábápolással és dörzsöléssel együtt 5 koronába került. Most ezt a kiszolgálási dijat 1 koronára szállították le, de a lábápolást és a dörzsölést külön kell 1—1 koronával megfizetni. A fürdő tulajdőnkép- peni ára tehát öt koronáról 8 koronára emelkedett, ami bizony jelentékeny összeg igy egy csapásra. A szempont azonban itt az volt, hogy azelőtt, amíg a lábápolásért és dörzsölésért nem kellett külön fizetni, a közönség, ha volt rá szüksége, ha nem, igénybevette és igy a szlemélyzet nemi győzte a< munkát. Most valószínűiéig redukálódni fog a sok fölösleges tyukszemvágás és masszírozás. De jobban járt a személyzet is. Eddig ugyan 140 fillér oszlott meg közöttük egy-egy fiirdőviendég után, most pedig csak 1 korona, de viszont a dörzsö- lési és lábápolási dijak felét, tehát 50 fillért az kapja, aki a, munkát végzi. A személyzet ilyenformán gyorsabban dolgozik és közvetlen érdekeltsége lévén a közönségnél, jobb munkát is végez. Fölemelték végül a bortválás diját 80 fillérről 1 koronára, a hajnyirást pedig 1.20 koronáról 1.60 koronára, amihez még hozzájárul a sziémélyetnek adandó 30, illetve 40 filléres d'ij. Dicséretére válik az ügyosztálynak, hegy ebben a hatalmas áremelési lázban nemi ragadtatta el magát a szegényebb néposztályok megadóztatására is. A Széchenyi-fürdő népfürdőjének ára ezentúl is az eddigi 1 korona marad* és csak a kiszolgálási dij emelkedik 50 fillérről 60 fillérre, a dörzsölés és lábápolás 60—60 fillérbe kerül, amiből a személyzet jutaléka 30—30 fillér. Városházi kabaré «• • $ kadarka. A kadarkának, amely különben a legszelídebb, legjobb indulatu italok egyike szokott lenni, újabban veszett hire van a belvárosban, ahol pedig még élnek a régi jó magyar virtusok, mert ott még nem málnaszörp mellett hasul a magyar. Ennek a vidám és csupa bor-gurmandokból álló társadalomnak az életében újabban igen nagy szerepet játszik a kadarka, amelyről már a Kovács is megmondta: „elég meginni egy csöppet, hogy az ember fejére vonja az ég és föld minden angyalainak átkát.“ Ezt a csodálatraméltó italt pedig Füzy ur, a Saskör vendéglőse méri és a bor „hagyja magát inni“, ahogy ezt már a Belvárosban is mondják megromlott magyarsággal. Nem akadt azonban emberfia, aki ebből a borból többet fogyasztott volna egy liternél. A tizedik deciliter után ugyanis a kadarka körülöleli áldozatát és két vállára fekteti. A múltkor egy pirospozsgás, gömbölyű ur ezt mondta: — No ez legendás bor — és ebben a pillanatban végiggurult a lépcsőn. Ujváry Károly, a Népszínház egykori hires színésze viszont nem ismerte meg e bor miatt a házat, amelyben lakik. Egy másik belvárosi ur viszont
