Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-20 / 8. szám
HéTZdik F é vfolya m Budapest, 1918. február 20-án 8. szám ECÖFIZE TÉSi Égési, évre .......... 2« K. F±t évre .............. '/4 Ä Egyes sídtmoft ftcs.jrh.a- tóh a kiadó hivatal ban. Váró spoiltikai és közgazdasági hetilap Felelős sierftesitö s Dacsó Emii Megjelenik mindensier- dán. Szenkesiíöség és kiadóhivatal: Vl. kei*. Síiv-utca ...... IS. szám Telefon .............. 137-15 ****^ r<^S> »wv^Wwv Lerongyosodott Budapest, ez a deli, szép város is csak úgy, mint egy szegény, nyomorgó állami hivatalnok, akinek nem volt módjában a háború alatt uj cipőt és uj kabátot csináltatni, uj kalapot és uj keztyiit vásárolni. Budapest fiatal, formás tagjain is kopott ruhák éktelenkednek, már pedig a világvárosokra aligha illik rá, amit a népdal a szegény bakkancsosra fog rá, hogy tudniillik „akjkor csinos, ha a bakkancsa rongyos.“ A milliós világvárosnak gyorsan le kell ráznia magáról a megviselt gúnyát és frissen, üdén kell nekiindulnia a jövő országújának. Cselekednivaló van 'elegendő. A közmüveink megromlottak, az útjaink járhatatlanok, a vízvezetékünk fölmondja a szolgálatot, a ligeteink kipusztultak, uj intézmények nem épültek. Mindezekre ráadásul pedig uj házaink nincsenek, a régiek zsúfolva varrnak és ha hazajönnek, akiket mindnyájan hazavárunk, akkor nem lesz fedél, amely alatt meghúzhatják magukat. Elő kell hát venni minden munkáskezet, föl kell kutatni minden darab téglát, ki kell csatázni ai múlhatatlanul szükséges szenet és iel kell kutatni, le kell foglalni, el kell szedni erőszakkal is minden talpalatnyi területet, amely ma még beépítetlenül áil. A munkáskezek kevesen vannak, az orosz foglyok is hazafelé vágyó lélekkel tekintgetnek kelet felé, de katonai erőt kell kérni a fővárosnak. Az építőanyag részben a hadsereg kezében van, részben szénre, temérdek sok szénre van szükség és itt a kormányra hárul a nagy feladat; ámbár a tanács is tanulhat Weisskirclmer- től, aki kiáll a dobogóra és nekihevülten rikácsolja felénk az éhínség szavait. Ha ő nem szé- gyenli a nyomor szavát, nekünk sem szabad megijednünk attól, hogy a bécsi polgármesterrel ezúttal nem meleghangú sürgönyöket váltunk, hanem ha ö lisztről szaval, mi majd szénről fogunk beszélni. Az üres területek felkutatása már sokkal könnyükben megy. Itt nincsenek többé előzé- kenységi szempontok, itt nem beszélünk ezentúl az örökhagyók megmásíthatatlan akaratáról és miegymásról. Mert ne felejtsük el, hogy Budapest a Kaszelik Jenők városa. Ez az a város, amelynek törvénytisztelete megtűrte egy gyűlölködő különc akaratát, amelynek semmi más célja nem volt, minthogy csúffá tegye Budapestet. Ö volt az, aki évtizedeken át parlagon hevertetek nagyszerű telkeket, az ablakon dobálta ki a pénzt, csak azért, hogy a mi drága Budapestünket megakadályozza ragyogó fejlődésében, pompás szépülésében. Vájjon vannak-e Budapestnek ma is Kaszelikjai? Csak nemrégiben mutattunk rá, hogy vannak. Ott a Déli vasút, amely az Átlós-út mentén pár száz koronáért kaszálónak ad ki akkora területet, amekkorán akár egy kis fi >k > áros épülhető Köröskörül diadalmas paloták törnek az ég felé, középen pedig a Déli vasút szomorú névjegyeként sötétlik egy ócska kaszáló. Mi ez? Pusztán a Déli vasút mohosfejü múmiáinak a rövidlátása, vagy az osztrák vállalatnak Budapest megcsúfolására irányuló manőverei? Vájjon a Schlosserek, Czölderek és Babosok között Kas- selikek is akadnak? Akárhogy van, nekünk mindegy, az ilyen maradiságot, vagy az ilyen gáncsvetést Budapest nem fogja tovább tűrni. rajtaütött a rendőrség, szétkergette az ál- zsibúrusokat és az ál-ószereseket, akik engedély és maximális árak nélkül vettek, és adtak el itt mindent, amire csak a háztartáshoz és az élethez szüksége lehet az embernek. Régi specialitása volt ez Budapestnek és a város tanácsa sokat csatázott ellenük már a béke idején is. Akkor azonban nem igen volt veszedelmes a dolog, meri ennek a zug-vásárnak a vevőközönsége sem igen érdemelt különös védelmet. A háború alatt azonban, amit a legelőkelőbb budapesti üzletekben sem lehetett már kapni, azt nyíltan árulták a Teleki-téri zug-árusok. Nem volt nehéz rájönni, hogy a holmi nagyrésze lopott és igy a maximális árak merész áthágása sem volt semmikép sem megokolva. A háború alatt a zugárusok a régi tolvajok nuradtak, Cie a vevőközönség Budapest legelőkelőbb rétegeiből került ki. Lopott portéka és az olvasation nagy pénz, akárhogy szétkergesse is ezt a kettőt a rendőrség, valahol mégis csak egymásra találnak. * A vigalmi adót megnyugvással és ellentmondás nélkül fogadta a budapesti közönség, amely nem la ■ zad föl akkor sem, amikor sokkal nagyobb életszükségletét, a világítást is megadóztatja a város. Nagyon jól tudjuk, hogy Budapestnek pénzre, sok és jelentékeny pénzre van szüksége. A vigalmi adó azonban csak húsz percent, mit jeleni azonban az, hogy ebből az ünnepi alkalomból egyes színházakban, mozikban és orfeumokban harminc és negyven percenttel lettek drágábbak a jegyek. Ha jól emlékszünk, épen ezek az urak csatáztak leghevesebben amiatt, hogy a jegy drágulása miatt nem téved be majd senki a boltjukba. Nem a vigalmi adó, hanem a saját kapzsiságuk miatt meg is érdemelnék, hogy meglátogassa őket az ördög, amelyet a falra festettek. A husjegyek is elkövetkeznek tehát Budapesten. Nagyobb baj nem igen lesz a dologbol, mert hiszen van abban igazság, hogy a Hadit er - mény által kimért, igazán olcsó husi a legszegényebb elemek kapják. Legyenek ok azok, akik ebben a valódi jótéteményben részesüljenek. De akik ezt a gondolatot kitermelték, aligha gondolkoztak még a budapesti mészárosok fejével, akik minden bizonynyal ki fogják jelenteni ebből az alkalomból, hogy nekik most már szabad az út az árak emelése felé. Hiszen többé ók nem a szegény embert nyúzzák, hanem a hadi- niilliomosokat, azokért pedig nem kár. Miután pedig az ö logikájuk szerint a hivatalnokok, tisztviselők és egyéb fixtizetéses proletárok is a hadi milliomosok közé tartoznak, az ö számukra ezentúl sem a Hadi- terménynél, sem a mészárosoknál nem lesz hús. A kedélyes mészárosok pedig vigyorogva mondják nekik: Maul abputzen! Szterényi a csepeli kikötőről „Messzelátóval sem lehet hajót felfedezni a Dunán“ Budapest székesfőváros .az újabb iidöben egyik legfontosabb és leggyorsabban megoldandó feladatának ismerte el, hogy a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőt meg kell valósítani és pedig a főváros költségén. Ebben a tárgyban a szerdai közgyűlésen szerepel Vita Emil d (.anácsnoKnak nagyszabású előterjesztése, amely azt javasolja, hogy a csepelszigeti kikötő megépítését maga a főváros vegye át. Ismerve a törvényhatósági bizottságnak eddigi állásfoglalását, nem lehet kétséges, hogy ezt az előterjesztést örömmel fogja üdvözölni. A másik kérdés azonban az, hogy mi a véleménye ebben a kérdésben a kormánynak, különösen pedig Szterényi Józsefnek, az uj kereskedelmi miniszternek? Ma azonban már azt is nagy megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy Szterényi József kereskedelmi miniszter teljes rokonszenvvJ látja a főváros akcióját és a kormány által a Csepelszigieiten a kereskedelmi és ipari kikötő céljaira megszerzett területeknek, a főváros számára való átengedése, ami a főváros kikötő építésének legfőbb feltétele, bizonyosnak vehető. E tekintetben ugyanis Szterényi József kereskedelmi miniszter egy.vasárnap nála tisztelgett küldöttség előtt igen fontos kijelentéseket tett, amelyeknek értelmében elvileg semmi ellenvetése nincsen az ellen, ha a csepeli kikötői a főváros építi föl. Olyan kijelentés ez, amelynek nagy a jelentősége akkor, amikor a főváros c tekintetben munkához kiván látni. A küldöttség, amely előtt ezek a fontos kijelentések történtek, a Magyar Hajózási Egylet deputációja volt. A küldöttség szónoka, Kovács Sebestyén Aladár, mindenekelőtt azt kérte, hogy a hajóépités lehetővé tétele céljából szabályozza a kormány az építéshez szükséges anyagok behozatalának módját. További kérései voltak, hogy a kormány kodifikálhassa a hajózási jogot, rendezze a kikötő-kérdéseket és gondoskodjék a kikötőkhöz vezető utak rendbehozataláról, végül pedig, hogy járuljon hozzá a kormány ahhoz, hogy a budapesti kereskedelmi kikötőt a főváros építhesse meg. Szterényi miniszter kimerítően válaszolt a kívánságokra és pedig mindenekelőtt a magyar hajózás érdemeit méltatta.- Ha Duna és a dunai hajóparkunk nincs — mondta a miniszter — nem tudtunk volna a háború elején .déli ellenségeinknek ellentállani. Elmondta azután, hogy mindig csodálkozott azon a közlekedési politikán, amely a vasutak kedvéért teljességgel elhanyagolta a viziutakaí, amelyeknek jelentőségét a háború alaposan kimutatta. Es itt egy nagyon érdekes mondata következett a miniszternek, amelyből a magyar hajózás sokat remélhet: — Sajnos, ina az a helyzet, hogy ha az ember végigtekint a Dunán, messzelátóval sem lehet hajót felfedezni rajt. Amily frappáns ez a kép, olyan szomorú is, a magyar hajózás azonban sokat remélhet attól a minisztertől, aki ilyen mértékben tudja felismerni a bajokat. Hosszan beszélt még a hajózás jövőjéről, különösen arról az időről, amikor a vasutak tehermentesítése révén nagy feladatok hárulnak a hajózásra. Végül megtette nevezetes kijelentését, amely szerint egyáltalán nem zárkózik el az elől, hogy a csepelszigeti kikötőt a főváros építse meg.
