Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-13 / 7. szám
Budapest, 1918. február 13. 3 tiszti főorvosa is. A tárgyalások teljes megállapodásra vezettek és a főváros most már fölve- heti az összeget, amelyben ezeken a tárgyalásokon megegyeztünk. — A fővárosnak a háborús katonai fertőtlenítésekért való költségnncgtéritése kerek számban 3.770,000 koronát tesz ki. Ebben a megállapodásban háromféle összeg foglaltatik. Benne van az a kiadásunk, amit 1914—1916. év végéig előlegeztünk a katonai kincstárnak, benn): vannak az 1917. évi kiadásaink és harmadszor azok a kiadásaink, amelyek az 1918. év első felére fognak esni. Teljes egészében megkapjuk az 1914 — 1916. év végéig való kiadásainkat és azok után késedelmi kamatot nem számítunk, megkapjuk az 1917. évi költségelőirányzatban e címen foglalt összegnek 60 százalékát, végül az 1918. év első felében leendő előrelátható kiadásaink 40 százalékát minden levonás nélkül. Ali nem kapunk késedelmi kamatot a zárszámadásban is előforduló költségeink után, viszont a hadügyi kormány nem von le kamatot az 1917. és 1918. évre adandó előleg után. Ez a lényege a Bécs- ben kötött megállapodásnak. Emellett azonban szükségesnek tartottam, hogy már most, jóelőre szóbahozzam itt, a fertőtlenítések kérdésénél is, a demobilizáció körül kifejtendő tevékenységet. Előre szeretnénk tudni, hogy e tekintetben vár-e majd feladat a főváros fertőtlenitő-intézetére? Erre a kérdésre azonban a hadügyminisztériumtól határozott feleletet még nem kaphattunk, de a fontos az, hogy a tárgyalások már e tiekintetben is megindultak. Mint ismeretes, Bécsben a hadsereg nem vette a háború alatt igénybe a városi fertőtlenítőt, mert magának vannak szükséges intézményei. Megeshetik az is, hogy a leszerelésnél nem fogják már igénybe venni a mi intézetünket sem, mert hiszen a hadseregnek van elegendő mozgó fertőtlenítője, amelyeket a frontról elhozva, esetleg itt Budapesten is lehet alkalmazni. Mindenesetre fontos azonban, hogy előre tudjuk, igénybe veszik-e és ha igen, milyen mértékben a főváros fertőtlenítőjét a leszerelésnél. Csupor tanácsnok különbén szorgalmasan dolgozik u.i ügyosztálya élén. Kialakult tervei és szándékai — mint kifejtette előttünk •—• egyelőre nincsenek és nem is lehetnek. Óriási munkaterületet kapott a ke- zébie, amelyet, legelsősorban meg kell ismernie, bele részel a kapuknál vámot szedni? A tanács nagyon meg volt lepve, mert a törvénytelen eljárásról Lenner János bírón kiviil senki sem tudott semmit. Lenner pakkolt és Bécsbe szaladt, ahol nagy befolyása volt az udvarnál. A tanács körében az a pletyka járta, hogy a. királynál magánál is volt a pesti biró. A vizsgálatot megakadályozni azonban nem lehetett. A budai tanács, amely a vizsgálatot vezette, kiderítette, hogy Lenner a, vámszedéssel a saját zsebére dolgozott. Hát még hogy örült volna szegény Quss Fiilöp. ha megtudta volna, hogy Lenner a vizsgálat alatt durva széksértést követett el. Ez aztán a. vizsgálatot vezetőket még jobban felingerelte és miután kamarása, pénztárosa is volt a városnak, most már a kasz- szára is kiváncsiak kezdtek lenni. Kisült, hogy árvapénzek, kórházi alapok tűntek el a. kezén, összesen mintegy 9000 forint, ami akkoriban borzasztóan nagy pénz volt. A Lenner ítélete azonban enyhébb volt, mint a. szegény pletykálódó nyergesmlesteré. Elvesztette hivatalát, polgárjogát, de mint „nemes“, Pesten lakba tott. Meg kellett volna azonban fizetnie a 9000 forintot és a. széksértésért kirótt 100 forint büntetést és pedig nyolc nap alatt. Lenner azonban sokkal ügyesebb ember volt, hogy! ilyesmi megeshetett volna vele. Bécsből is megmozdult a segítő kéz, meg a maga, furfangos esze is dolgozott. Előbb halasztást kapott, később pedig büntetése és a sikkasztott pénz lerovása fejében a, belvárosi templom tetejének elkészítését vállalta. Végeredményblen azonban ezt az egyezséget sem tartotta be, a templomtetőt a város készíttette el, sőt még a budai tanács tagjainak napiddalt sem fizette meg, amiért azok az ő ügyében fáradoztak, mert ő Pest város tanácsával kiegyezett és igy a budaiak ítélete nem volt számbavehető. Ilyenek voltak akkoriban a pesti viszonyok. Szegény szókimondó Quss Fiilöpöt kikergették a városból, de Lenner János, akiről kiderült, hogy sokkal nagyobb gazember volt, mint amilyennek a nyergesmester hitte, itt halt meg, mint tisztelt polgár, sőt — városi tanácsos. kell élnie magát egy egészen uj birodalomnak a légkörébe, amelyet eddig — hogy úgy mondjuk — csak a térképről ismert. Legközelebb megkezdi körútját a kórházakban, ahol mindent látni és ismerni akar, hogy személyes:n győződjék meg arról, hol mire van sziikFöldes Béla miniszter, az átmenetgazdasági minisztérium vezetőjief, hatalmas, méreteiben az amerikai stílust megközelítő terv megvalósítására készül. A nagy munkán hónapok óta dolgoznak már a legkiválóbb szakemberek: Ziper- novszky Károly, Söpkéz Sándor műegyetemi tanárok, Papp Károly, a nagyhírű magyar geológus, Roller Benő technikus, akinek nevét az utóbbi időben a kereskedelemügyi államtitkársággal kapcsolatban sűrűn emlegették. Az országos jelentőségű, de Budapestet legközvetlenebbül érintő, nagyszabású terv legfőbb célja az, hogy Magyarországnak fogyófélben levő szenével a legtakarékosabban bánjanak és ahol csak lehet, mellőzzék a szén használatát és ehelyett lehetővé tegyék kihasználását Magyarország vizeinek, amelyek kétmillió, ma még parlagon heverő lóerőt produkálnának. Hatvan év múlva elfogy a szén! A kanadai geológiai kongresszuson, amelyet 1913-ban tartottak meg, megbízták Papp Károly egyetemi tanárt, a világhírű geológust, hogy becsülje fel a magyar széntelepeket. Papp Károly ezt a rendkívül nehéz munkát elvégezte és kutatásainak eredményéről egy közel ezer oldalas tudományos munkában számol be. Az ö megállapításai szerint a magyarországi szénbányák szene a mai fogyasztás mellett hatvan éven belül feltétlenül elfogy és hatvan év múlva nem lesz egy kiló szén se a magyar szénbányákban. Gondoskodni kell teháji arról, hogy hatvan év múlva, ha majd a magyar szén elfogyott már és közben uj szénterületeket nem fedeznének fel, ne legyen a magyar ipar a külföldi szénre utalva és ne következhessék be iparunk szempontjából katasztrófa amiatt, hogy a külföldnek olyan árat fizetünk majd a szénért, amilyen árat és amilyen formában azt a külföld kívánja. Szénpazarlás a budapesti üzemeknél. Ezért szükséges az, hogy ahol csak lehet, ott a szén helyett más erőt használjunk az áramfejlesztésre, ahol pedig ez nem lehetséges, ott a legnagyobb takarékossággal bánjunk a szénnel. Budapesten ma a legnagyobb szénpazarlás folyik. Erről az átmenetgazdasági minisztériumban a következőket mondották a Fővárosi Hírlap m u nka tár s ána k: Budapestnek ma kilenc millió métermázsát meghaladó mennyiségű szénre van szüksége, ezt a nagy szükségletet pedig nem indokolja meg Budapest tényleges energiafogyasztása. Kilenc millió métermázsa szénnek Budapesten való fel- használása a legnagyobb pazarlásnak tekinthető és ezt a pazarlást csak azzal lehet megmagyarázni, hogy a fővárosban az áramtermelés és áramfogyasztás nem egységes, harem az teljesen szét van forgácsolva. Apró üzemek az ő aránylag csekély energia- szükségletüket kis és a mai technikai vívmányoknak megfelelően nem létesített saját telepükön állítják elő, de úgy, hogy ezek saját teljesítőképességét nem merítik ki. Csak igy érthető az, hogy Budapesten ma kétszáz áram fejlesztő-telep működik, ezek közül alig öt van olyan, amely tényleg a modern technika vívmányainak megfelelően, gazdaságosan használja ki a szénben rejtő energiát. A többi áramfejlesztő-telepeken a legnagyobb pazarlás folyik és Földes miniszternek hatalmas koncepciójú tervével éppen az a célja, hogy egyrészt megszüntesse ezt a pazarlást, másrészt pedig egy olyan megoldást találjon, amely lehetővé teszi, hogy minden áramfejlesztő telep egy helyről kapja az áramot és igy olcsóbbá is tegye az energiát mindenki részére. súg. A bajokat személyes tapasztalatai alapján kívánja szanálni és csak akkor fog hozzá az érdemleges reformmunkához, amelyre az ügyosztály már előzőleg minden előkészületet megtett, ha a helyzetlet teljesen ismeri. Központi áramfejlesztőt létesítenek. Földes Béla miniszternek ezt a célt szolgáló nagyszabású tervéről a következő információkat kaptuk arra hivatott, illetékes luellyen: A miniszternek az a terve, hogy olyan megoldást találjon, amely lehetővé teszi a Budapesten létező öt nagy áramfejlesztő-telep egyesítését. célból Budapest környékén, a pilisi hegyek táján lévő bányák mellett egy hatodik áramfejlesztő-telepet létesítenének, ebből az áramfejlesztő-telepből látnák cl azután árammal a meglevő nagy budapesti áramfejlesztő-telepeken keresztül az egész fogyasztást. A pilisi szén gyenge kalóriája és jóformán a vasúti költségét sem bírja ki. Megfelelő szénne- mesitési eljárással azonban igenis alkalmassá lehet tenni ezt a szenet a feldolgozásra és a terv az. hogy a pilisi szenet ne vaggonokban szállítsák a fővárosba, hanem ide már csak a villanyos energiává feldolgozott szén kerüljön felső- vezetékeken. Ezzel a megoldással nyomban feleslegessé válnának azok a kis áramfejlesztő-telepek, amelyek eddig maguk termelték az egyes üzemek részéire szükséges áramszükségletet és amint említettük, a legnagyobb szénpazarlást vitték .véghez. E megoldás mellett Földes miniszter számításai szerint, e számítások pedig a szakértők véleménye alapján készültek el, Budapest szénszükségletét a mai kilencmillió métermázsáról négy és fél millió métermázsára lehetne redukálni, úgy, hogy ez a négy és fél millió mm. szén sokkal több energiát adna, mint a mai kilencmillió métermázsa. Engedélyhez kötik a telepek működését. E nagyszabású terv megvalósítása érdekében készülő törvényjavaslat legközelebb már a képviselőház elé kerül. E javaslat szerint az összes telepek működését engedélyhez kötik és az engedély megadásának a főfeltétele az, hogy az engedélyt kérő telep felszerelésének elég garanciát kell arra nyújtani, hogy azt a célt, amelyet a törvény biztosítani kíván, szolgálni tudja. Olyan telepeket, amelyek e cél szolgálatába nem állíthatók, vagy besziintietendők, vagy megvál- tandők, illetve a nagy telepekbe beolvasztanánk. Kétségkívül gondoskodni fog a törvény arról is, hogy az ilyenképen érintett magánjogi, érdekek a legteljesebb mértékben megóvassanak. Az ezidöszerint működő öt nagy áramfej- leszto-ielep természetesen tovább működik, de e telepek közös vezetékből kapják majd a nagy pilisi áramfejlesztőből az áramot és e célból fővezetékeiket egyesíteni fogják. hogy e nagy áramfejlesztő-telepek miként egyeznek meg egymással, vájjon egyesülnek-e, vagy pedig közös konzorciumot atapitanak-e, az a jövő kérdése, annyi bizonyos csak, hogy a törvény megállapítja a villamos-áram legmagasabb árát, amely arra való tekintettel, hogy lényegesen kevesebb szénfogyasztás és a lényegesen egyszerűsített adminisztráció mellett az áramfejlesztő-telepeknek kevesebb kiadásuk lesz, lényegesen olcsóbb lesz a mai árnál. A reform jelentősége. Földes miniszternek e tervével nemcsak az volt a célja, hogy a legnagyobb megtakarítás legyen elérhető az egész vonalon, hanem fontos célja volt az is, hogy a villanyos-áram mai dijának leszállításával mindenki részére, még a legkisebb ipari üzem részére is könnyen és olcsón hozzáférhetővé tegye a villamosságot. A reformnak e szempontból természetesen óriási jelentősége van, hiszen ha a gyáraknak, a műhelyeknek nincsen szükségük arra, hogy vasúton szállítsák a szenet, ha az ipar nem függ attól. Központosítják a villamos áramfejlcsztést Földes miniszter terve Készül a törvényjavaslat a villamos erő kihasználásáról
