Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-13 / 7. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. febniár 13-án 7. szám tiiiiQíim»naIiinninnianiBiiianigninmninp»iigiiiniiiP»i»3iiiainainmgiPinaiiiaHianiBUiamgiiiHmDinc ELŐFIZETÉS 1 JtRHKt Égési. évt*e .......... 2S IC. Fe l évr*e ............... 14 K. Eg yes számok frajjhatók a kiadó hivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacsó Emii Megjelenik minden szén- dón. Szerkesztő ség és kiadóhivatal: VI. ken. Sziv-utca ....... IS. szám Te lefon .............. 137-15 Negy edfélmillió nem sóik a főváros háztartásában, de nem is jelentéktelen összieg. Hát még ha elmondjuk, hogy ezt a polgári számításban rendkívüli tételnek mondható összeget a főváros a hadsereg körül teljesített fertőtlenítő műnk álatokért kapja. Csak a budapesti fertőtlenítés kerül a hadseregnek nem is a háború egész tartamára negyedfélmillió koronába! Hol van még a többi mérhetetlenül sok kiadás, amelylyel a főváros a haza és a hadsereg érdekében tér hol te meg budgetjét? Hol vannak a mozgósítás, az aj sorozások, a katonai nyomtatványok költségei? Hol vannak a kórházi alapok tulkiadásai, a töméntelen viz ára, amit a katonai kórházak kaptak, az iskolák rongálása, parkok, ültetvények, úttestek töukrete- vése? Hol a töméntelen rombolás ára, hol az a nagyon sok pénz, amit a főváros előlegezett a katonai kincstárnak, vagy a magyar államnak. Tudjuk nagyon jól, hogy a magyar kormány fejét határozott ígéret köti ahhoz, hogy ezeket a háborús kiadásokat okvetlen .il mieg fogja téríteni, aminthogy azt másként el sem lehet képzelni. Mégis a hadügyminisziefiúmnak az a ténye, hogy már letárgyalta és bármely percben kiutalhatja a fertőtlenitési költségeket, sőt azokra a jövőre is ad előleget, példát adhat, hogy a magyar kormány, amely lényegesen közelebb áll a fővároshoz, szintén ne késlekedjék a végletekig adósságának kifizetésével. Mert hogy ez fizetendő adósság, arról többé nincsen kétség. Figyelembe vehetné azonban a jóindulatú kormány, hogy a főváros a háború alatt a maga kiadásainak emelkedése révén is igen jelentős deficitbe jutott és mi nemcsak akkor szeretnénk kormányjóindulatot látni a városunkkal szemben, amikor a közönségen behajtandó uj adók jóváhagyásáról van szó, hanem amikor azokat a súlyos milliókat kell felsorolni, amelyeket ez a szegény, dietficitbe jutott főváros a magyar állam tálrcahiteleként előlegezett. Kétséget nem szenvedhet ugyanis, hogy a főváros egyébként is alaposan kivette a részét a háborúból, valamint azt is mindenki nagyon jól tudja, hogy a deficit is egyedül és kizárólag a háborúra vezethető vissza. Az elmaradt jövedelmek esztendőről-eisztendőire vagyont tesznek ki, az általános drágulás a főváros budget- jében véres-verejtékle's nyomokat hagy és közmüveink úgy tönkrementek:, hogy a háború befejeztével valósággal uj várost kell építeni. Szenvedve, de tiszteletreméltó türelemmel fogadta a főváros vezetősége és lakossága mindezt a csapást; de joggal elvárhatja azt is, hogy amig külföldön az állam minden módon a városok hóna alá nyúl, addig a magyar állam se szoruljon rá arra, hogy a főváros előlegezzen neki. Valahogy nem szeretnénk egészen politikára kilyukadni e fejtegetések során, de elvitázhatat- lan az, hogy ma egy etilen szál befolyásos képviselő elegendő ahhoz, hogy egy magánember jogos számláját gyorsan és akadálytalanul fizessék ki. Mit vétett hát ez a szegény főváros, amely a háború negyedik esztendejében, amikor a deficit árja a feje fölött csapkod, nem tudja megkapni az államnak jószántából, haszon és üzlet nélkül hitelezett összegeket. Hát ilyen körülmények között nem kell-e szervezkedniök a városoknak és a városok polgárságának, hogy nekik is legyenek szószólóik ott, ahol másként gyors eredményeket elérni nem lehet? jTZ//Jí£Y/?'OJZ «•« A. reformok záporesője lyaskoíja végig a piszkos pesti kövezetei, a reformoké, amelyeknek mindnek Wiiulisch- grütz herceg, az újdonsült közélelmezési miniszter az atyja. A közélelmezési kormánybiztosok hadserege már állig fegyverben várja a ,,rajta‘-t, az ármegállapitó bizottságok ellen már fölvonnltak a siránkozó de- putációk, a vasárnapi miniszteri szeánszok kezdenek a részvétlenségbe belefulladni. Nagy reformer az uj miniszter, sokat akar, sokat szeretne, legfőbb ideálja a rend és akárki meglássa, fog is rendet csinálni. A szegény, ácsorgásban megrokkant pesti polgárnak azonban nem olyan miniszter kell, aki csak rendet csinál, de mnivalót egyetlen falattal sem ad többet. A miniszter ur öher- cegsége azonban feltétlenül rendelkezik a takarékoskodás háborús erejével. Nem azt nézi, mit adhat, hanem, hogy mit vehet el tőlünk, kiveszi azt a kis higitott tejet, amit eddig legalább a kávéházakban lehetett kapni, leszállítja a kenyéradagokat s kárpótlásul ellát bennünket kukoricaliszttel és margarinnal. De hát, istenem, minden rendben van, ha az ember a hadikávéba miniszteri kihallgatást önthet és a tejbe kormánybiztost apríthat. Politika és müvészestély hírével vannak tele az újságok. Magas szin- vonálról és fényes sikerről regélnek a kommünikék, szólván ugyanarról a klubról, amelynek népszerű elnöke még nem döntött, vájjon kivánja-e támogatni a kormányt, hajlaiuló-e belépni az uj pártba, vagy sem. Az elnök ur még nem döntött és az ország reszketve várja, mi fog most történni? Országos gondjai között, hála a papnak, nem feledkezik meg a klub a szépmüvészetekröl sem, egyelőre csak hangversenyeket rendez, de ha így folytatja, akkor rövidesen nemcsak Münchennek, de a Lipótvárosnak is meglesz a maga Pinkakotékája. Városatyának lenni úgy látszik mégis csak nagy gyönyörűség lehet. Ez derül ki legelőbb Faludi Gábor esetéből, aki sehogy sem akarta megérteni, hogy aki a fővárossal szerződéses viszonyban van, annak nincs joga többé helyet foglalni a törvényhatósági bizottságban. Addig-addig nem akarta megérteni ezt az igen egyszerű és természetes dolgot, amig végre hivatalos utón szüntették be a városát yaságát. Hiába, mégis csak szép dolog a közgyűlési terem kemény fapadjaiban bóbiskolni. Sőt a Faludi esetéből az látszik, hogy szebb, mint a Városi Színház bérlőjének lenni. Ha pedig igy van és szív szakadásig ragaszkodott a városatyasághoz, miért nem mondott le inkább a Városi Színházról. Mi, pestiek, mindenesetre jobban jártunk volna úgy, mert mint városatya, nem sok vizet zavart a jó Faludi Gábor, inig az olyan sarajevoi nívójú színházi előadások, mint amilyet a Kóristalánynyal produkálnak, az egész város fölháborodását hívja ki. Budapest pénzügyi problémái Aláirásos kölcsön a nagybankok garanciájával. — Pausálés megállapodások a viga. .i adó körül. — Uj alosztályok készülnek a pénzügyi ügyosztályban. — Az idén sem lesz normál-költségvetés. ö háború haldoklásának napjaiban mindinkább előtérbe tolódnak azok a problémák, amelyeknek megoldása most már a sürgősség jellegét viseli magán. A főváros erőteljesen készül a hatalmas munkára, mindaddig azonban érdemlegeset alkotnia nem lehet, amig a nagy kérdések legfontosabb előfeltételével, a pénzügyekkel, rendbe nem jöttek a városházán. A főváros háztartásának rendbehozatala és a beruházások költségeinek biztosítása, ez a két legelső gond, amelyet a főváros urainak a hátuk mögött kell tudniok. A főváros háztartásának rendbe,- hozatala minden tekintetben útban van már. A kormány az uj adókat, egyiket a másik után hagyta jóvá. lényeges fedezetet nyújtva ezáltal a megnövekedett kiadásokra. A beruházási kölcsönre vonatkozó előterjesztést — mint ismeretes — a legutóbbi rendkívüli közgyűlés elfogadta és a Fővárosi Hírlap értesülése szerint a közgyűlésnek ezt a határozatát a hét folyamán már föl is küldték a belügyminisztériumba jóváhagyás céljából. A jóváhagyás már eleve biztosítva van, hiszen W e k e r 1 e Sándor dr miniszterelnök azonnal kormányra lépése után elöze'.es hozzájárulását adta a háromszázmilliós beruházó kölcsönhöz, és csak azt kötötte ki, hogy a főváros a maga kölcsönének kibocsátásával várja meg a hadi- kölcsönt. Értesülésünk szerint különben a kölcsön típusa épen olyan lesz, mint amilyen az 1916. évi százhúsz milliós kölcsöné volt, vagyis szubszkrip- ciós kölcsön, amelynek sikerét ép úgy, mint akkor a nagybankok egy c j o p c: 1 la fogj a garant á 1 n i. Hogy a bankcsoportnak meiy pénzintézetek lesznek a tagjai, ebben a tekintetben ezideig döntés nincsen, a bizalmas tárgyalások azonban folyamatban vannak. A kölcsön iránt különben, amelynek hozadéka semmiesetre sem lesz kevesebb 6 százaléknál, mindenfelé igen nagy érdeklődés nyilvánul meg, úgy hogy annak feltétlenül nagy sikere lesz annál is inkább, mert a közönség még a hadi- kölcsönnél is biztosabb és jobb befektetésnek tekinti. A főváros legaktuálisabb pénzügyi kérdéseiről, a beruházó kölcsönről, az uj adókról és az 1918. évi költségvetésről a Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt Sztanko vies Szilárd tanácsnokkal, a pénzügyi ügyosztály uj vezetőjével beszélgetni. A tanácsnok a következő felvilágosításokat volt szives adni. A beruházó kölcsön. — A kögyülés elfogadta a tanácsnak a háromszáz milliós beruházó kölcsönre vonatkozó előterjesztését, amelyhez most már csak a kormány hozzájárulására van; szükség. A kölcsön felvételére vonatkozó bizalmas megbeszélések addig is megindultak. A közgyűlésen a kölcsön megokolását Waigand bizottsági tag ur kissé soványnak találta, bár a helyzet azt hiszem eléggé megokolja azt, hogy a fővárosnak beruházó kölcsönre van szüksége. Sokkal kevésbbé volt azonban, jogosult Waigand bizottsági tag urnák, az az aggodalma, amely szerint a háromszáz milliót soknak találta és csak százmillió felvételére kívánt volna felhatalmazást adni. A tanács által összeállított beruházási programúi, maga is öt- százmillió koronát tesz ki, amit természetesen uem fedez a háromszáz millió sem. A fontosabbik érv azonban ezzel az aggodalommal szem
