Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-25 / 52. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 19/8. r ecember .5-én 52. szám. EmmiimiimiimiinTiiniuamoMoninmoiiioiiimimiiinifimiiauimiiniiiniiiniiiniiiniiiaMmiiniiiHiirontas EEÖFIZE TÉSI TtffVK» Egész évr*e .......... tK. Fe l évw*e ............ K. Eg yes sztímoft kaphatóit a kiadó hivat alkart. Városi, politikai és közgazdasági hetilap F«*e.\n* , '‘***%*to t Oacso tárni! Megjelenik mindenemen dán, Szenhesmtöség ém kiadóhivatal / VI. kew. Szív-utca ...... IS. mzdrm Telefon 137-93 A jászolt, amelyben az uj megváltó megkínzott kis teste szegényes széna-ágyon pihen, áhítattal vesz- sziik körül és jobb jövőről álmodva, azon töprengünk, mi lesz a gyermekből, mivé serdül vánnyadt kis teste, mit hoz majd ötödfélesz- tendö kérlelhetetlen szenvedései után? A magyarságnak százszorosán fájdalmas aggódással kell a jászol kis lakója felé tekinteni, tíz a szerencsétlen ország, amelyet a kegyetlen sors egyik imperializmus karjából a másikába dob, bizonytalan jövője elé tekint, miközben tízféle ellenség katonacsizmája dobban a fájdalmasan nyögő fö d testén. A győztes ellenfél csökönyös makacssággal nem akarja meglátni, hogy ma uj, poraiból megélemedett Magyarország nyújtja felé békés kezét és a tengerentúli békeapostoi vigasztaló, megértő szava még máig sem érkezett el a szenvedő országba. A magyar Megváltó vézna kis teste alatt görcsös, kemény és szálkás a jászol és a megértés pásztorai nem járnak hódolni eléje. Nincsenek szavak és nincsenek gondolatok, amely*^ jajainkra orvosságot adnának és a béke, a szeretet napján szomorú magyar tűzhelyek mellett a sok-sok karácsonyfaerdűre gondolunk, amelyet tudatlanul és igazságtalanul étvágyra gerjedt szomszédainknak Ítéltek oda, a mi meg- ballgattatásunk nélkül. fis a szenvedő országnak vonagló, vérző szive, Budapest, tele az ellankadás, a kétségbeesés, a megdöbbenés minden kínjával. Ehhez a szép, okos, nagy fejhez milyen kicsike, milyen aránytalan, milyen félelmetesen csonka lesz a megszabdalt test, a tönkrenyomoritott ország? Budapest gondjai megszazszorozódtak. Hogyan fogja leküzdeni ezt a riasztó aránytalanságot, hogyan fog táplálkozni a hatalmas város a kicsi ország földjéről? A kérdések ezrei tolul elénk és elhomályosítja Budapest 'szegényes karácsonyfájának pislogó lángocskáit. Lesz-e még valami ebből a városból, eljut-e odáig, ahova eddig igyekezett, a célhoz, amely felé évtizedeken át szapora léptekkel sietett? Ki tudja-e heverni egészséges, fiatal teste a háború marcangoló átkát, ezer nyavalyáját? Mi hiszünk és bízunk benne és a szeretet ünnepén igazán csak ennek a hangját hallathatja mindenki, aki szereti ezt a várost és aki a jövő miatt nem esik hitványul, gyáván kétségbe. Budapestnek nagy jövője van. Ennek a városnak kell mintáját adni az egész ország számára a színtiszta demokratikus fejlődésnek és ebben a városban kell összpontosítani minden erőt, amely a magyar nagyság visszaállítását, a törhetetlen fejlődést fogja megindítani és diadalra jnttatni. Ennek a kettős célnak a szolgálatában kell megfeszíteni minden erőnket és az öntudatos polgárságnak ebben az irányban kell fényes érzékeit csatába vinni. • Ez a jövő feladata és a szeretet, a reménység ünnepén bizalommal eltelve teszünk fogadalmat erre a munkára. Szénnek hívják azt a legrettenetesebb veszedelmet, amelynek hiányától Budapestnek és az országnak félnie kell. Az élelmet majd csak összekapargáljuk, a rongyainkkal majd csak beburkoljuk a testünket és a drágasággal való harcunkban is minden bizonynyal mi maradunk a győztesek. De a szén! Nincs mentség, nincs segedelem. A gázcsapok elapadnak, a vasutak csak cammogni tudnak, a gyárak megállónak, megáll minden, mert végeredményben minden mozgás, minden energia a szénből ered ma. És itt valami mérhetetlen keserűséggel kell a múltra gondolni. A múltra, mely kézlegyintéssel intézte el a földgázt és amely a vizierők kihasználását állandóan ad graecas catendas halogatta. A városházán is esztendők óta pepecseltek valami hydroelektromos társasággal, addig pepecseltek, amíg mindenről lemaradtak, mert elszedték tőlünk a Vágót. Segíteni azonban valahogy mégis kai 'magunkon és csinál- >nr,k a"tő ; V; ne: ::zi, hogy semmit sem csinálunk. A drá^asápa Tegnap gyermeke volt, a Ma kitagadta ezt a csúf, mostoha-kölyket. A hús árát például olyan ügyesen leesziergályózták már a közélelmezési hivatalban, hogy a mai pénzviszonyainkhoz mérten szinte elfő gadhat árnak mondható. Már sokkal nagyobb baj lesz a vendéglői árakkal, mert a kávés és vendéglős urak számára csak annyiban volt forradalom, hogy néhány napra plakátokkal ragasztották tele az ablakaikat. No de ők is engedni fognak majd, ha kiderül, hogy nincs kibúvó. A ruházatnak árát is lefelé kezdi nyomni az az általános kényszer, amely rátelepedett az abnormálisán felnevelkedett árakra. Nem is csoda, Ma a nép kezében van a hatalom és a nép talán még az ágyúgolyóktól, a lövészárkokfói sem szenvedett annyit öt esztendőn át, mint a drágaságtól. Csoda-e, ha le akar vele számolni? És ez az egyetlen leszámolás, amely annál szimpaiiku- sabb, minél véresebb. A gyermekek és betegek iránt tahin az uj rendszernek sincsen szeme, vagy hogy az uj rendszer is meleg szeretettel öleli szivére a kávé- házat. a bűnös Budapest minden immora- litásának járványfészkét. Tele vagyunk sírással, hogy a megszokott tejmennyiségnek is csak a harmadrészét kapjuk és még ezt a néhány kanál tejet sem a gyermekek, betegek és aggastyánok kapják, hanem a rossznevelésü, kellemetlen, mindennel elégedetlen kávéháztöltelék fitymálja. Nem tudjuk megérteni, hogy amikor a legszükségesebb célra nincs tej, miként van lelkiismeretük az intéző köröknek csak egyetlen cseppet is a kávéházaknak adni? Vagy a kávésok exisztenciáját féltik, akik. ha mosogat étvizet mérnek is, még akkor is meg fogják találni a számításukat. Mert a pesti embernek a mosogaióviz is ambrózia, ha a csészén, amelyben mérik, valamelyik kávéháznak a cégére van rajta. Garami és Garbai községi feladatnak tekintik a lakásépítést Ki viseli a lakáshivatal költségét? — Tavasszal kezdődik az építkezés — Nem mozdul a magánvállalkozás Garbai Hormánybistosnyilatkozata A Fővárosi Hírlap tudósitója felkereste G a r b a i Sándor lakásügyi kormánybiztost és az O r- szágos Lakásügyi Tanács elnökét, aki az aktualitás homlokterében álló kérdésekre becses válaszokat adott. Az interjú során nagy érdeklödésre tarthat számot Garbainak az a kijelentése, amely a lakás hivatal és t o v á b b m e n ő 1 e.g a lakásépítések költségeivel foglalkozik. Ebben a tekintetben — miután Garbai egyenesen Garami kereskedelmi miniszter állásfoglalására hivatkozik — jelentős kontroverzia áli fenn a kormány és a föv árosfelfogása között. S z t e r é n y i miniszter annak idején nemcsak hogy elismerte azt, hogy a lakásépítés állami kötelesség, de egyben a lakásépítés munkáját is állami kezelésbe vállalta ,és követelte. A Szterényi-íéle döntések mryau- épenséggef • ne.m kötglgzftek a nApkor mányra nézve, de nem is Lehet, vitatkozni affelőh hogy a kormánynak igen jelentékeny módon hozzá kell járulnia a lakásépítések költségeihez. Hogy ez mennyire igaz, mutatja az, hogy a tanács egyik legutóbbi ülésében — mint a Fővárosi Hírlap megírta — már a lakáshivatal költségeinek második százezer koronás előlegezésénél élénk vita. indult meg aziránt, hogy- a főváros, vagy az állam tartozik-e a lakáshivatal költségeit fedezni? Végre is Bokányi Dezső és \V i 1 d n e r Ödön dr. szemé- ■ lyében ellenőröket küldtek ki, akik meg fogják álla: pitani, milyen mértékben teljesít városi funkciót a. lakáshivatal és ilyenformán milyen mértékben köteles annak költségeit Budapest lakossága fizetni. Most azonban Garami kereskedelmi miniszter és Garbai lakásügyi kormánybiztos magát a lakásépítést is községi feladatnak minő s i t i k. Hogy ez simán nem fog menni, az az előzmények után szinte természetes. A csőd előtt álló. pénzforrásait kimerített főváros tehetetlen ebben n kérdésben még abban az esetben is, ha csakugyan ráoktrojálnák a lakásépítések kötelességét. Garbai Sándor kormánybiztosnak a Fővárosi Hírlap tudósítója előtt tett kijelentései egyébként a következők: Mennyire haladt a lakásépítési akció? kérdeztük. — A lakásépítési akció tervezői része teljes lendülettel folyamatban van, mintegy hetven építészt foglalkoztatunk állandóan. Az asztalosmunkát e hét folyamán akartuk kiadni, a főváros tanácsa azonban meddőnek találta az ereo - ményt, ezért ujabb pályázatot fog kibocsátani. Magánépitkezésröl egyáltalában szó sincs. Mennyi anyag került a leszerelés folytán a lakásépítési akcióhoz és hogyan használják fel ezeket? Sajnos, a leszereléssel kapcsolatban a lakásépítési akció eddig semmbéíe anyagot nem kapott, mert, bár érintkezésbe léptünk a 1 hadügyminisztériummal és az hajlandó is az anyagot részünkre átadni, az anyag maga olyan természetű, hogy azt nem használhatjuk. Ugyan-
