Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-11 / 50. szám

4

Budapest, 1918. december 11.

kerület beosztását vetten át, egyszerűen azon okokból, mert a főváros politikái és társadalmi élete már évek Óta a régi 9 választókerület helyett erre a beosztásra helyezkedett, másrészt, mert u.iabb kerületi beosztásról ezidö szerint semmiféle törvényes rendelkezés nem történt.

Hogy az ekképpen tervezett törvényhatósági bizottság működését ideiglenesnek gondoltam - amit szintén hibámul róttak föl —, az csak természetes volt, azon fölfogásomnál fogva, hogy

a nemzetgyűlés egyik legsürgősebb feladata

lesz megalakulása után a fővárosi törvény revízióját megalkotni,

ez uj kereteket fog szabni a főváros szervezetének, s ezen szervezetnek megtel előleg kell az 1918. évi 1. néptörvénynek mindenben megfelelő választás utján az uj, végleges közgyűlést megalakítani. Hogy ez az ideiglenes közgyűlés e további Programm keresztülvitele miatt esetleg hosszabb tartamú lenne s igy némi eufemizmussal „rendesének vagy „véglegesének is lehetne nevezni, erre magam is gondoltam, de „végleges“ tulajdonképpen csak az a közgyűlése lesz a fővárosnak, amely a fentebbi kellékeknek teljesen megfelel.

Minthogy pedig még az általam javasolt ideiglenes választás is néhány hetet vesz igénybe (összeírás, bizonyos kategóriáknak, amelyekre nézve a fisztösszeirások nem értékesíthetők, külön jelentkezése, rövid határidejű felszólamlás megengedése stb.), azért

az interregnumra nézve egyszerűen átvettem

azt a kormány és főváros közt történt megállapodást,

hogy erre az időre, amíg közgyűlésünk nem lesz, a tanács vegye át a közgyűlés hatáskörét azzal a kibővítéssel, hogy a tanácsba a Nemzeti Tanács, a Munkás Tanács és a Fővárosi Alkalmazottak Tanácsának egy-egy tagja is meg- hivassék. Az addigi megállapodások e formális átvételével tehát én, aki pártpolitikai tevékenységet nem fejtek ki, — bár politikai meggyőződéseim természetesen neken is vannak, s azokat nem is rejtegetem -- semmiféle, általam tiszteletben tartott politikai párt ellen nem kívántam véteni.

Az intézkedés joga és feladata a népkormányé. Az dönt a Nemzeti l'Tanács által föl- terjesztett „szerencsétlen“ indítványom fölött is. s afölött, hogy mikor és milyen községi választást akar, végül, hogy átmenetelileg a tanácsot kikkel és hogyan óhajtja kiegészíteni. Az azonban engedtessék meg nekem, hogy a magam részéről az ideiglenes választás, utján létrejött közgyűlést is még ma is megfelelőbb képviseletnek tartsam, mint az országos politikai pártok szerint való kiküldetéseket a községi igazgatásba.

Fogadja Szerkesztő Ur kiváló tiszteletem nyilvánítását

Budapest, 1918. december 9-én.

I)r. Wildner Ödön

a Nemzeti Tanács tagja.

*

Ismételnünk kell, hogy W i 1 d n e r tanácsnoknak ezt a nyilatkozatát olyannak tartjuk, amely jobban hozzájárul a kaotikus helyzet tisztázásához és amelyből kitűnik, hogy amikor az ideiglenes választásokra gondolt, nem volt más célja, mint a két rossz közül a kisebbik rosszat kikeresni. Teljességgel egyetértünk vele abban, hogy ki kell szabadítani a fővárost a mai bizonytalan helyzetből és hogy mielőbb érvényre kell juttatni a városi igazgatásban a népuralmat és a demokratikus átalakulás uj kurzusát. Elvitathatatlanul igaz az is, hogy teljesen abnormális és jogtalan helyzetet teremtett volna az is, ha megvalósul az a bizonyos oldalról felmerült kívánság, hogy a közgyűlés hatáskörét politikai pártok kinevezett képviselői vegyék kezükbe. Megnyugtat az is, hogy a 'I isza-féle „korcs“ választási törvényből csak a fővárosi kerületek beosztását vette át Wildner tervezete és egyebekben az ennél még mindig liberálisabb, de a mai kurzusnak . szintén meg nem felelő Vázsonyirféle törvényt vette volna alapul. Reméljük a legrövidebb idő megadja majd a választ, hogy mi fog történni, ma csak megállapítjuk, hogy Wildner tanácsnoknak is, nekünk is és mindenkinek csak egy tehet a célja és ez az, hogy a népuralom a maga teljes tisztaságában mielőbb átvehesse a főváros kormányzását.

Törvénytelenség a városházán

Még ma sem oszlatták föl a közgyűlést — A belügyminiszter még egyetlen kérdésben sem döntött

A forradalom elsöpörte; nemcsak azokat az embereket, akiknek bűne volt a háború és akik odajuttatták az országot, hogy elvadították, elidegenítettek a nemzetiségeket, akik most elkeseredett és megbékélhetetlen daccal akarnak tőlünk elszakadni, de egyben felboritatta a forradalom azokat az ócska és káros intézményeket is, amelyeknek nem volt más céljuk, minthogy azoknak az embereknek hatalmát és életét mentsék, amely emberek a bűnök halmazát követték el gálád uralmuk idején. A forradalom azonban félmunkát végzett volna, ha uj embereket és uj intézményeket nem állított volna a régiek helyére.

A legtöbb helyen ez meg is történt, igen jő eredményűvel. Budapest székesfővárosát azonban a forradalmi népkormány mindössze indexre tette, de egyben szabadra engedte a városházát, történjék ott, aminek történnie kell. A városháza ma Csáky szalmája, senki sem tudja mi lesz és hogyan lesz. A régi intézményeket a forma szerint meg sem szüntették, a közgyűlést még ma sem kergették széjjel, csak éppen hogy az magától szünetel. Tulajdonképpen az a kö- zöubösség, amellyel Batthyány Tivadar belügyminiszter a. főváros ügyeivel szemben viselkedik, a legteljesebb anarchiára vezethetne. Annyi tény, hogy

a kormány mind a mai napig föl nem oszlatta, jogaiból ki nem vetette a régi törvény- hatósági bizottságot,

úgy, hogyha a néhai való városatyák meggondolnák, egy szép napon ülésre hivathatnák egybe; a közgyűlést, amely miután ki nem végezték, jogilag ma is él, holott egyetlen akta lenne szükséges a kivégzésére. A képviselőházat szét lehetett kergetni, a főrendiházat meg lehetett szüntetni, de a. főváros közgyűlése, elvben ma is a hatalom birtokosa és csak a törzsfőnökök bűntudata az, amely a mozgolódást visszafojtja. A belügyminiszternek — hiszen valószínűleg csak tévedésről van szó — szét kell kergetni a közgyűlést, amely évtizedeken át szerencsétlen, értéktelen és tehetetlen képviselője volt a budapesti népnek. Ennek a hitvány érdekszövetkezetnek nem lett volna szabad a forradalmat negyvennyolc órával túlélnie. A valóságban volt városatya nem is igen merészkedik föl többé a városházára, de ha papiroson levő jogait érvényesíteni kívánná, tulajdonképpen még óvást sem lenne szabad vele szemben emelni.

Hasonlóan szenzációs az is, hogy

mint kerü'tek be a szociáldemokraták a tanácsba?

Magyarországon ma csak a kormánynak van joga 'intézkedni, övé a hatalom, övé a jog, hogy minden tekintetben irányítson. A kormány pedig eddig a főváros dolgában nem tett keresztbe szalmát. A közgyűlést nem oszlatta föl, a tanácsot nem hatalmazta föl az ügyek vitelére, a közgyűlés helyett uj és ideiglenes szervet nem állított föl. A Nemzeti Tanács elhatárolta, hogy Bokányi Dezsőt delegálta a Tanácsba, a Munkástanács Preusz Mórt, végül az alkalmazottak dr. Czóbel Ernőt. A kormány nem tett semmit, a belügyminiszter nem intézkedett, mindössze az történt ebben a kérdésben, hogy Bódy Tivadar, az előzékeny polgármester, a delegáltakat udvariasan meghívta a tanács kebelébe. Hétfőn délben aztán megérkezett az első belügyminisz- téri leirat, amely ürítsem szólva az előbbi három delegátusról, a közgyűlés feloszlatásáról, újabb tizenegy tanácstagot ültet be a zöld asztalhoz.

Semmi kifogásai nem lehet senkinek az uj tanácstagok ellen, de kétségtelen az, hogy iog szerint a polgármesternek ilyen meghívásokat, mint amilyeneket Bokányival, Preuszszal és Czobellel szemben eszközölt, nem lett volna joga eszközölni. Ma már az országban csak az alkotmányos kormány intézkedhetik, a belügyi kormány azonban eddig hallgatott, s most, hogy megszökik a régi exlexes intézkedések fölött eksiklik.

C/ót'.woV/Jt/eZrp

Ez a nagy város mindig szemefénye volt az országnak és az marad most is, amikor az ország területét meg akarják szabdalni. Méltatlan tehát az, hogy a belügyminisztérium a forradalom óta nem talált időt arra, hogy azokat a forradalmi természetű változásokat, amelyeken a főváros keresztülment, kormányhatalommal is megerősítse.

Átalakítják

a rendőrség politikai osztályát

Hol vannak a kompromittáló iratok ? — A Károlyi-akták sorsa — Magyar kém — orosz pénzen

Van a rendőrségnek egy osztálya, amely mindig a titokzatosság leplébe burkolódzott. Ezt- a homályos ügyosztályt politikai ügyosztálynak hívják és Andréka tanácsos vezette hosszú ideig. Az ügyosztály hatáskörébe tartozott minden külpolitikai kérdés és a belpolitikai mozgalmakat is figyelemmel kisérték. A belpolitikai mozgalmak figyelése úgyszólván kizárólag a szocialisták szemmel- tartására vonatkozott és a szocialisták minden rendőrgyiilölete tulajdonképpen ez ellen az osztály ellen irányult.

Az idők megváltoztak és a politikai osztály élére Wag a r t József rendőrkapitány került, akinek a személye eddig háttérben volt a rendőrségen, Wagart pedig érdekes ember. Nagyképzettségii rendőr, aki papi pályára készült és tanári oklevele van. A nagymüveltségü és széles látókörű ember nagy ambícióval dolgozott a főkapitányságon, de csak segédjtogalmazóvá tudta felkiizdeni magát. Meg- győződéses szocialista, aki a papokat akarta szocialista alapon megszervezni. Érdekesen jellemzi- a gondolkozását, hogy amig a rendőrségen mindazok, akik a forradalomban vezetőszerepet játszottak, nagy állásokat verekedtek ki maguknak, addig ö szerényen visszahúzódott. Főtanácsost akartak belőle csinálni, de ő kijelentette:

— Csak kapitányt csináljatok belőlem! Ez f c- 1 el még k or ó m n a k és1 kép es sége'iinnek!

Mindig csak a köz érdekeit tartja szem előtt és ezért jó választás volt, hogy éppen ennek a kényes és nagyjelentőségű osztálynak az élére állították.

A szocialisták örülnek, hogy elvtárs ül azon a helyen, ahol azelőtt összefutottak ellenük a kémle- lödés szálai és éppen ezért a régi iratok iránt érdeklődnek. Elkiildötték Révész nevű rneg- bizottukat, hogy az iratokat kutassa át.

Erről az akcióról Wagart kapitány a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— Megjelent nálam Révész elvtárs és kijelentette, hogy az iratokat átakarja kutatni. Fn kijelentettem, hogy nálam nincsenek titkok és minden iratomba betekinthetnek. Révész elvtárs különben úgy-' a hadügyminisztertől, mint más illetékes tényezőktől hozott felhatalmazást a kutatásra. Az én véleményem szerint, a rendőrségen semmi fontosabb ügy nem lesz, mert a kényesebb természetű ügyeket úgyis azonnal továbbítani kellett a belügyminisztériumba.

Úgy halljuk, — vetettük közbe — hogy Károlyi ellen is voltak akták a rendőrségen.

— Egy kis csőmé) Károlyi-aktát én is találtam. Nem is néztem át őket, hanem átadtam Szentkirályi Béla főkapitány helyettesnek. Egy kissé bepillantottam és rögtön láttam, hogy lényegtelen dolgok vannak benne és leginkább Upscher szerepel ez írásokban.

A szocialista besúgók névsora nincs meg?

— kérdeztük.-— Mindenki nagy kémrendszerröl beszél — mondotta a kapitány — és magam is lütten« benne, amig az osztályt át nem vettem. Csak most látom, hogy csupa unalmas aktákat intéztek el és a hírhedt kémrendszer helyett, csupam egy-két detektív megbízásra dolgozott. Elmentek a munkások korcsmáiba és borozgatás, közben vették ki a titkokat. Titkokról különben alijc volt szó, mert a szociálisták elég nyíltan dolgoztak. Nem mondom, hogy az iratokban egy-két kisebb ember nem fogja kompromittáni magái, de valami „főember", — ahogy a legendák suttogják — nincs bele keverve a kémkedésbe.