Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-11 / 50. szám
Budapest, 1918. december 11. nak. A tanácsbeliek kö?iil hárman már debütáltak is. Ezeken: kivid három delegátust a Károlyi-párt, hármat a radikális-párt, hármat, a szociáldemokrata-párt küldenek, a feministákat pedig két hölgy képviseli- A tanácsbeliek teljes névsora a végleges megállapodás szerint a következő: a Nemzeti Tanács részéröl B o k á n y i Dezső, a Munkás Tanács részéről: Preusz Mór, a Fővárosi Alkalmazottak Tanácsa részéről: C z ó b e 1 Ernő, a Polgári Radikális Párt részéről: Lukács Jenő, Blauner Mór és Vámos Jenő, a Károlyi-párt részéről: Aigner Adolf, B e- csey Antal és Eorbáth Imre dr., a szociáldemokraták részéről: Farkas István, V a n c z á k János és Kondor Bernát, a feministák részéről: Glücklich Vilma és még egy hölgy, akit később fognak megnevezni. A kibővített tanács működése elé sem lehet a legteljesebb bizalommal tekinteni, hiszen a pártok által kinevezett tanácsbeliekről van szó és nem ti nép küldötteiről és még ezek a pártok által kinevezett tanácsbeliek is inkább statiszta- szerepet játszanak, semhogy az ügyek intézésére döntő befolyásuk lehetne és felelősségüket ti történendőkért jogosan meg lehelne állapítani. Ezek mellett azonban folyik tovább a pártok szervezkedése. Csöndben kezdenek kialakulni az erőviszonyok és Budapesten az történik, ami előrelátható volt. A polgárság nagy tömegei ismerik fel, hogy a jövő programúra az ő számukra ném lehet más, mint a polgári radikalizmus. A Radikális Párt szervezkedésének különösen a belvárosban van elsősorban határozott várospolitikai jellege is. Az itt folyó akcióról Székely Imre dr., a belvárosi radikális szervezkedés vezetője a következőket mondta a Fővárosi Hírlap műnkatársának: A Belvárosban egészen különálló metódus szerint szervezkedünk. A no inka nagyszerűen halad. Házak és utcák szerint végezzük a szervezési és pedig egy ügyes üti kár-csoport- utján, amelynek öt tagja van. A titkár-csoport utján mindenütt a bizalmi tagok folytatják a munkát. Emellett külön a foglalkozási ágak szerint is szervezkednek a kereskedők, iparosok, szabadfoglalkozásúak, tanítók és mások. Céltudatos írem ka folyik, amelynek máris szép eredményét látjuk. Ugyancsak teljes erővel indult meg a radikális szervezkedés a többi kerületekben is, ahol szintén jelentékeny eredményekről lehet beszámolni. Valószínű azonban, hogy a belvárosi metódus alkalmazása, amelyet a többi kerületeknek is tanácsos követni, még teljesebb sikereket hozhat. Hétfőn délben érkezett le a fővároshoz Batthyányi belügyminiszter leirata, amelynek tartalma teljesen megegyezik a fönt közölt információkkal. Maga a leirat különben szósz er int a következő: 156.767/1918. IV. a. szám. Magyar belügyminiszter. Tárgy: A fővárosi tanács kiegészítése. Értesítem a főváros tanácsát, hogy addig is, míg a törvényhatósági bizottságnak ideiglenesen helyébe lépő szervre vonatkozó néptörvény kiadatnék, a tanács üléseken a mór kiküldötteken kívül még 11 kiküldött lesz jogosított részt venni. Ezek: Aigner Adolf, fíecsey Antal. dr. Forbáth Imre, Lukács Jenő, dr. Blauner Mór, Vámos Jenő, Barkas István, Vanczák János és Kondor Bernát. A még hiányzó két kiküldött nevét később fogom a főváros tanácsának tudomására hozni. Eelhivom a főváros tanácsát, hogy erről nevezetteket azonnal értesítse és egyúttal gondoskodjék arról, hogy mikor a tanács a törvényhatósági bizottsági közgyűlés helyett jár el, a tanácsülések a nyilvánosság mellett tartassanak. Budapest, 1818. évi december hó 8-áu. Batthyány s. k. Védőbeszéd a fővárosi közmunkák tanácsa mellett Egy halvaszületett mentőakció A fővárosi közmunkák tanácsa fölött meg- kondult a halálharang. Szegény üreg Pojónyi Géza annak idején, amikor még a Sasok vezére volt, eleget ráneigálta a halálharang kötelét, nem sikerült neki a végzetes hangot kicsalni belőle. Most, hogs/ megöregedett és vén pandúr lett a Az asszony a politikában Most, hogy az asszonyok is megkapták az általános titkos választójogot és mint független, önálló polgárok kapcsolódnak társadalmunk életébe, egyre több kérdés merül fel arra nézve, hogy fog elhelyezkedni és Vájjon el tud-e egyáltalán függetlenül helyezkedni az asszony? Ez egyik legnehezebb probléma nálunk, mert addig, inig áz asszonyt, mint kombattans társadalmi tényt csak a feministák nem mindig szimpatikusán exponált csoportja képviselte, inkább akaratosnak látszott a viselkedése, mint öntudatosnak és- politikai programmjának kiküzdése is inkább szeszélyes kö- vetelödzésnek, mint meggyőződéssel jogot igénylőnek. Senkise bízott eddig, mint önálló lényben, az asszonyban és szinte bántó volt az á hangsúlyozott megkülömböztetés, amellyel munkáját és minden erő és szellemi produktumát a férfiéval szemben lekicsinyelték. Még ma is, mikor mindenütt kiütközött a szabadság és a jog', sok tekintetben érthető és valljuk be, indokolt ez a megkülömböztetés. Mert ha az asszonyok politikai múltját böngésszük és végignézünk a világtörténet minden nemzetének asszony-típusain, azt látjuk, hogy a magyar nők valahogy egészen másképpen kapcsolódtak és kapcsolódhattak a kul- turélet igényeibe, mint a többiek. A mi asszonyunk mindig inkább a föld, a robot felé hajlik. A művelődés és haladás többnyire csak, mint az élet pluszja, vagyis, mint valami nélkülözhető szerepel elhelyezkedésében. A kultúra a magyar asszonynak ösztön- szeriileg sohasem volt nélkülözhetetlen létszükséglete. Ezzel természetesen egy pillanatra sem vádolom a ma asszonyát és nem kérhetem számon miért nem várta készültebben és miért nem készítette jobbat) elő ezeket a kétségbeejtöen nagy időket, mert hiszen érezzük mindannyian, hogy a történések és a jelen perzselő, lüktető eseményei és léJekzetíojtó pii- l.iiratai váratlanul szakadtak mindenre és mindenkire. De igenis látnunk kell a külföld és főleg a nagy Nyugat asszonyait, figyelemmel kell követnünk minden legkisebb gesztusukat és lépésüket, ami függetlenségükhöz és önállóságukhoz vezet, mert csak. ha összehasonlítjuk az ö függetlenségüket, tudhatjuk forszírozni a mieinknél az igényeket. Mielőtt ezt tennénk, nézzük meg milyen társadalmi viszonyok között ól nálunk az asszony. Mindenekelőtt kasztokra van osztva. A régi rendszer megkiilömböztetése nálunk különösen kétségbeejtöen kiélesedik. Azért von az, hogy ma, mikor az asszonyokat egy egységes táborban kellene látnunk és tudnunk, hogy munkájukat a társadalom, élet s főleg a jövő szempontjából egyformán szétoszthatnék. nem találjuk meg őket. hanem apró, egyéni kis követelözések tolakodnak eléjük és a dolgok elé. Ma nálunk az. asszonyt többféleképpen kell keresnünk., mert csak elszórtan, kis csoportokba tömörülve találjuk meg. A legkétségbeejtöbb, hogy minden réteg, minden társadalmi elhelyezkedés asszonya másképpen látja, másképpen értelmezi és másképpen akarja a dolgokat. A legtöbbnek sejtelme sincs, hogy tulajdonképpen mi történt, hogy történt ez a nagy átalakulás, mik a jelentőségei és mit kell tenni, hogy a bpkét. a belső nyugalmat, a iövö boldogulását minél biztosabban és komolyabban előkészítsék. Mindeuik a maga kis álmait hiszi megvalósíthatónak és minden indítvány amit tesz, minden ötlet amit felvet, minden munka amit elvállal csak azért van, hogy a maga ügyét szolgálja, vagy legalább is előbbre vigye. A legelnyomottabbnak mondott réteg, a munkás- nők és cselédek nehány képviselőiével beszélgettem. Egészen furcsa, hogy miként látják a helyzetet. A szocialisták régi jelszavaival próbálják mcgdöuteni az ui barrikádokat. Munkabeosztásról, egyforma bérmegállapításról, jogról, függetlenségről beszélnek, de csak addig, mig kérdést nem intéz hozzájuk valaki. Akkor összediil minden, megszakad a lelkesedés és összezsugorodik a követelés is. Ezt nem szabadna. Ezt kellene megakadályozni. fiatal betyárból, ő az, aki elkeseredett szerelemmel védi a meleg széket és a simán gördülő autót, amelyet a közmunkatanács Juttatott neki nyilván — az intézmény érdekében kifejtett egykori tevékenysége jutalmául. Mit számit azonban ott Polónyi Géza, ahol a népakarat diktál? Budapest hozzájut a maga külön szabadságához, megkapja a teljes autonómiát, amelyért évtizedeken át hiába vívott keserves harcokat. Ennek az autonómiának pedig csak kerékkötője lenne a közmunkatanács, amelynek érdekében most a jobb sorsra érdemes és tiszteletreméltó tisztviselői kar kezd becsületes törekvésű, de hasztalan mentőakciót. A tisztviselői kar memorandumban fordult a uépkorniányhoz, hogy mentsék meg a közmunkatanácsot, amelyre szerintük szükség van. A memorandumot Garancsy Mihály alelnök, Ziib riczky József dr. miniszteri tanácsos előadó. Zsigmondy Géza min. tan., a műszaki osztály főnöke, Weisz Gyula dr, föszámtanáesos és Popovits Gyula segédhivatali főigazgató Írták alá. Azt a felfogást igyekeznek megcáfolni, hogy a közmunkatanács intézménye a főváros önkormányzatának összébbszoritását jelenti. Aztán felsorolják, hogy mi mindent csinált a közmunkatanács 1870 óta: a Lánchíd megváltását, a Margih-hid és a rakpartok építését, a belső körút boulevard-szerü rendezését, az Andrássy-mt és nagykörút létesítését, a Ferenc József-hid és Erzsébet-hid építését, az ezzel kapcsolatban való nagyarányú szabályozásokat, a város belsejében volt katonai laktanyák beváltását, a budai belső körút létesítését mind ennek íz intézménynek tulajdonítják, bár egészen kézenfekvő, hogy mindez a közmunkatanács nélkül is létesült volna. Alkalmunk volt a közmunkatanács egyik kiváló főtisztviselöjével beszélni, aki a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt a következőket mondotta : Az ország mindabban, ami a főváros fejlődése körül történik, vagy nem történik, oly kiváló mértékben van egyenesen is érdekelve, hogy a törvényhatósági kapcsolat mellett ezekkel az ügyekkel szükségkép szorosabb viszonyba is kell helyezkednie. Az állami és községi érdekek ezen a téren annyira egymásba szövődnek, hogy közöttük az elválasztó határvonalat meghúzni nem lehet, a megoldást tehát az M———MBM—■BMW—WIHIHW IffW—WWB8 Minap a szakácsnőm azzal jött hozzám, hogy a cselédek nagygyűlésén elhatározták a kétszer hetenkénti kimenőt. ö el akar menni. Mehet mondtam, d» csak este kilenckor jöjjön haza, úgy ahogy megbeszélték. Háromnegyed kilenckor azzal állított be:- Nahát mondhatom a nagyságának, hülye egy rendelet. Az embernek csak elhatározzák, hogy kétszer hetenkint tartson kimenőt, hogy betartsa mindenáron. aztán arról, hogy hová mén, hol töltse az idejét, mit csináljon háromtól kilencig, nem gondolnak. Én nem vagyok utcai, hogy csatangoljak, a moziba meg megíájijl a szemem, hát hova menjek? Én bizony nem törődök velük tovább. Most is csak elázott a ruhám meg a cipőm. Megfizették? • •. Fenét! Nahát akkor minek törődjek velük? Gyülésezzenek csak. Engem bizony, istenemre mondom, nem lát egy fia gyülekezet sem! Megmagyaráztam: — Lássa Mari nem is úgy gondolták a gyűlésen, hogy amit határoznak, azt most szóról-szóra véghez is vigyék. Dehogy. .Azt akarják, hogy a cselédek, vagyis háztartási alkalmazottak se legyenek olyan á.grólszakadt, nemtörődöm vadoncai a társadalomnak, hanem szervezkedjenek. A szervezkedés eiót ad és átsegíti sok nehézségen, ha ... és ezt figyelje meg, ha dolgoznak és becsületesek. Ha ez meg lesz, akkor könyvtárakat fognak berendezni maguknak, felolvasásokat, megbeszéléseket és mindenütt tájékoztatni fogják, hogy mi történik a nagy világban, mi van a politikában, hogy ki a miniszterelnök, kik a képviselők, hogy maga mindent tisztán lásson és mire arra kerül.a sor, hogy szavazni fog. ne akárkire adja le a voksát. _ Igaz ezt is mondták, de hát a kimenőt uoljára em legették oszt' azt hittem ez a legfontosabb. A lene egye meg őket meg az eszméiket. Máskoi dohogj megyek pl. Inkább újságot adnának az ember kezébe, attul legalább okosabb lesz! A kofák valahogy egészen üzleti szempontból né-
