Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-20 / 47. szám

2 V Budapest, 1918. november 20. Népvándorlás Budapestre Megindult a front és a veszélyeztetett terü­letek lakossága — Garbai kormánybiztos tervei — Az uj lakásrendelet Milliárdokat érő építési anyag a hadseregnél A lakáskérdés megoldása úgy látszik, útban van. Csak ma látjuk igazán, hogy milyen mér­hetetlen indolenciával kezelték ezt a módfelett fontos kérdést az előző kormányok és milyen irgalmatlan katasztrófa származott volna abból, ha a tizenharmadik órában is ugyanez a tak­tika, ugyanez a protekciós kiváltságos rend­szer maradt volna életben. Garbai Sándor, aki a lakásügyek teljhatalmú kormánybiztosa lett, hatalmas erővel és a megoldás elszántságával kezdett munkához. Az ő kiépített tervei arra vallanak, hogy a megoldás sikerülni fog, mert senki sem mondhatja, hogy az egymillió lakosú Budapesten el nem férne még egy másik millió, ha a lakással való parádénak, a luxusnak és az üzleti számításnak nyakára hág az erélyes kormánybiztos. Sajnos, a menekülés olyan ará­nyú lesz az elvesztésnek kitett területekről, hogy félni lehet, nem lesz-e ez lényegesen nagyobb- arányu, mint az a másik népvándorlás, amely a frontok felől indul a fővárosba. Ami most már Garbai Sándor kormánybiz­tos terveit illeti, azok természetszerűen két csoportra oszlanak. El akarja osztani igazságos alapon a meglevő lakásokat, másrészt pedig építeni akar. Ami a lakások elosztását illeti, igen radikálisan fog eljárni. Legelső intézkedése volt a kaszárnyáknak hivatalokká való átalakítása. A leszerelés folyamatban van, ez az átformálódás tehát nem fog hosszú időbe telni. A felszabaduló magánlakások visszatérnek eredeti céljaikhoz. Ugyanakkor pedig fokonkint megszűnnek a központok is, amelyeket a köz- társasági kormány egy perccel sem kíván to­vább fenntartani, mint ameddig feltétlenül szükségesek. A központok hivatalaiban nagyon sok család fog lakást kapni, azoknak az építke­zéseknek azonban, amelyek a központok kitele­pülésére szolgáltak volna, nem sok értelmük Evangeliom a forradalom s a köztársaság napjaira. Evangeliomot olvasunk a nagy esemé­nyekben. A forradalomhoz, a köztársaság kikiáltásához, a békéhez és a német-osz­trák elnyomás, kiuzsorázás kimúlásához, a nagy felszabaduláshoz és a népuralom bíbo­ros feltámadásához. Evangeliomot olvasunk öreg és uj köny­vekben, amelyekben az események prédiká­cióinak mottói lehetnek. És a mottók között is feltűnik Martinovics Ignác Krisztus feje. Martinovics megírta az októberi és novemberi napok egész elméletét. Nemcsak evangeliomot olvasott a forradalomhoz, de megírta annak tökéletes receptjét is. Könyvekből kiszakított apró sorokból áll a nagy napok evangeliorna. Itt az irás olvassátok: Ratze] ezt Írja a Borim birodalomról: „A szabadok szabad származásuk tudatát nem vesztették cl a sejk rabszolgáival (szemben, az u r a 1- k o d o k a z o n ban job b a n b i z t a k a r a b- szolgákba n, mint saját rokonaikban és a törzs szabad f é r f i a i b a n. Nemcsak az ud­vari tisztségeket, hanem az ország vélelmezését is a legrégebbi időktől fogva főleg rabszolgákra bízták. A fejedelem testvéreit és ambiciózusaid) és tehetsé­gesebb fiait is bizalmatlanul nézték, s mig a legfon­tosabb udvari tisztségek rabszolgák kezében voltak, a hercegeket az uralkodó székhelyétől távolabb eső pontokra küldték. A hivatalnokoknak és a provinciák­nak saját bevételükből kellett a kiadásokat fizetni.“ A fulbák társadalma fejedelmekre, törzsfőnö­kökre, szabadokra és rabszolgákra oszlik. Fontos szerepük van a k i r á 1 y o k r a b szol g á i n a k, akik katonák és tisztviselők s jogosan tarthatnak szamot a l e g f ő b b álla m i áll á s o k r a. (0 p- p e n h e i m e r.) A Habsburgok igazi jellemzéséhez tartozik az« lesz most már, de annál örvendetesebb az erre szükséges építőanyag felszabadulása'. Nem kíméli meg azonban Garbai a palotá­kat sem, köztük a királyi palota sem érinthetet­len szentség már. A királyi palotába több hiva­tal fog beköltözködni, köztük nehány miniszté­rium, mint Játszi és Linder hajléktalan minisz­terek hivatalai. Fölszabadul a horváti miniszté­rium helyisége is, ellenben a delegáció meg­szűnte után is szükség lesz a delegáció palotá­jára, ahol majd a budapesti osztrák követség fogja felütni sátorfáját. A paloták tulajdonosait önkéntes felajánlásra szólította föl a kormánybiztos. Ezek azonban éppenséggel nem siettek és igy aligha lesz más mód, mint a legszigorúbb relzvirálás. A Károlyi­palota aligha lesz a rekvirálandók között, mert ez már a forradalmat megelőző hetek óta való­sággal a nép és a katonaság háza lett. A forra­dalom napján a Károlyi-palota már igazi' ka­szárnya volt, ahol százával ütöttek tanyát a Bécsből gyalog hazatért katonák. Ekkor történt meg az a bájosan humoros eset, hogy amikor Károlyi reggel fölkelt, egy huszár, egy baka és egy tengerész állott eléje, tisztelegtek és kije­lentették: — Jelentjük alássan, ma mi vagyunk az őrség! A forradalom óta ez az egy palota máris rekvirálva van, most következik a többi, ame­lyeket nem fognak tulajdonosaik olyan szívesen felajánlani. Ezekkel az intézkedésekkel egyetemben a lakáshivatal hatásköre is megnövekedett és pedig olyan mértékben, ami már nagyon kívánatos volt. Az uj lakásrendelet ki fogja mondani, hogy a rek- virálás teljes jogkörrel járhat el, mindent el- rekvirálhat, amit elrekvirálhatónak tart. Ez a rendelet mondja ki, a halálos Ítéletet a paloták érinthetetlenségére is, egyben jogot ad arra is, hogy akinek téli és nyári lakása van, egyiket átadni köteles. Az uj lakásrendelet legérdekesebb pontja az lesz, hogy az uj lakás- rekviráló bizottságok tagjai között fiz női juror is lesz. Igen fontos azonban az. hogy a háziúr többé nem rendelkezik a megürülő lakásokkal, amit Frangepán Ferenc irt a rnainzi választófe­jedelemnek 1685-ben: „A császár egyik tanácsosa tuondá: Inkább vegye meg a török Bécset, mintsem hogy a magyarok visszanyerjék Budát! Az egész hadviselés csak kicsi­nált dolog volt: fogyasztani és tönkretenni Magyar- országnak még meglevő kicsinyke erejét.“ N á d a s d y országbíró ugyanekkor igy ir: ..Ha tiz darab marhát hajtott el a magyar, na­gyobb volt a lárma, mintsem ha a török tiz mérföld­del kijebb terjesztette volna a hódoltságot.'1 Szóljon evangélium ezekben a napokban a né­metről ’Is. Az erdélyi Kerné u y Sándor jegyezte föl ez evangéliumot és Pázmán Péter mondta: ,, Pázmán Péter mondja vala egykor nála lé­temben : — Átkozott ember volna, aki titeket arra kény­szerítene, hogy a töröktől elszakadjatok, ellene inga­dozzatok, mig Isten a kereszténységen máskép nem könyörül; mert ti azoknak torkukban laktok. Ide tartsatok csak jó korrespondenciát, mert itt keresz­tény fejedelemmel van dolgotok. Adományotok nem kell, mert noha im látod édes öcsém, nekünk elégsé­gen hitelünk, tekintetünk van mostan a mi kegyelmes keresztény császárunk előtt (II. Ferdinand), de csak addig durál az a német előtt: miglen Erdélyben m a g y a r f e j e d e 1 c m h a 1 1 a t i k floreálni... azontúl mindjárt contcmptusba jutván, gallérunk alá szökik a német,, akár pap, akár barát, vagy akárki légyen." A „német“ katonaságról, a császári zsoldosokról olvassuk el viszont Rákóczi önéletrajzát: — fin nekem — irja — az udvar folytonos gyana- kodásai, kémei, hamis feljelentenek és a vesz epnre­törő miniszterek fontpskodásai miatt veszedelmes volt magyarországi jószágaimon élnem: viszont fö­lötte terhes Belesben laknom, mert távollétemben szegény jobbágyaimat a kyártélyos német katonaság végképp megrontotta. A császári zsoldosok bánás­módja ugyanis a lakosság iránt hasonló volt a pogá­mert azokat csak a Lakáshivatal adhatja bérbe. Ezt a jogot a Lakáshivatal már régen kiválttá, mig végre meg is kapta. Joga lesz azonkívül ti Lakáshivatalnak átalakítások eszközölteté- sére is. A rekvirálás azonban semmiesetre sem lehet egyedüli eszköze a lakáshiány megoldásának. Sokat fog mindenesetre a dolgon lendíteni, de az igazi segedelmet az építkezések megkezdése fogja adni, ami egyben a várható munka- nélküliségnek is biztos orvosságául kínálkozik. A kormánybiztos úgy fog intézkedni, hogy az összes iparágak azonnal intenzív munkához fog­janak. Garbai valószínűleg már ezen a héten óriási tömegben rendeli meg az épületekhez szükséges alkatrészeket és ezúttal semmiesetre sem fog megfeledkezni a kisiparról sem. A legelső megrendelések ajtókra, ablakokra, pántokra, zárakra, kilin­csekre, klozettekre, vizkagylókra, csapokra, csövekre, csatornákra, kályhákra és tűzhelyekre vonatkozik. A továbbiak dolga az, hogy megkezdődjék az építőanyag beszerzése és a magántőkének az építkezés megkezdésére való iiíspirálása. Az építőanyag megszerzése légióként szénkérdés. A kormánybiztosnak azonban arról is tudomása van, hogy rengeteg katonai építőanyag áll rendelkezésére. A megszűnt budapesti hidföépi- tési parancsnokság birtokában milliárdokat érő építőanyag volt, amelyben különösen rengeteg gömbvas van, amit ma sehol sem lehet kapni. Ezt a töméntelen építőanyagot ma már minden külön bécsi audienciázás nélkül átutalja a kor­mány a budapesti lakásépítési akciónak. Ma a a szabadság napjaiban undorral gondol az ember arra a lelketlenségre, amivel ezt a kérdést az osztrák had vezetőség kezelte. Amióta Budapest ostromának veszedelme elmúlt, a magyar kor­mány és a főváros állandóan a bécsi generáli­soknál kilincselt, akik tudni sem akartak arról, hogy ebből az anyagból a magyar főváros házai emelkedjenek. Most nem kell többet Bécsbc instanciákkal szaladgálni, ellenben meg­kezdődhetik komolyan és véglegesen az építke­zés. Vájjon nincs-e máris későn? Ha későn van. azok a bűnösök, akik eddig halogatták. nyak zsarnokságához a pénz kisajtolásában, amit még gonosz tettekkel is tetéztek; mert a fizetni nem tudók feleségeivel a férjek szemeláttára visszaél á- nek, a nyomoruakra vetett sarc törlesztése fejében. Másokat pedig vertelek, míg ki nem adták lelkűket az ütések alatt ts mig a csekélyebb sértések, vagi’ bosszantások, sőt olykor a nyomor által kisajtolt pa­naszokat is halállal büntették. Az ily sátáni kínzáso­kat a közkatonák a népen, a Esztek a nemességen gyakorolták vala." Elgondolom, hányán lehettek a Habsburgok kö­zött olyanok, mint 1. Lipót császár, akiről a saját főudvarmestere mondotta (1 r e m o n v i 11 e francia követnek:- A császár nem olyan, mint az önök királya, ki mindent lát, mindent mega végez; a császár 0 1 y a u, m int e g y s z o b o r, m elvet oda á 1­1 i t u n k, a h óva tét is zik. November 16-ikára szóló evangeliom legyen L a s s a 11 e Ferdiránd szavaiból:- Uj világosság hírnöke gyanánt biborsáv festi vérvörösre a szemhatár »szálát: köd és felhő neki- gombolyodik, összetorlódik, ráveti magát a pirkudá hajnalra és eltemeti egy pillanatra minden sugarát.- de nincs erő a világon, amely megakaszthatná a napnak lassú é\s méltóságos felkelték amely csak eey óra múltán, mindenki számára láthatóan fényt és me­leget árasztva úszik az égbolton. A régi rend megholtén érdekes olvasmány az a röpirat, amelyet 11. József Íratott egy Reinhard Menyhért nevű osztrák íróval a nemesség kigúnyolá­sára. A nemesi előjogokat már 1848-ban elsodorta a forradalom, de a röpirat sorai mintha mindazokra ráillenének, akik tegnap még urai voltak Magyar- országnak: — Mit remél a nemes? — kérdi az osztrák röp­irat. — Hogy az utolsó Ítéletkor, saját erkölcsének fogyatkozásait tizennyolc nemes ős pótolhatja, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents