Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-30 / 44. szám
4 Budapest, 1918. október 30. Po iónyi a főváros ellen Meg kel! szüntetni a Közmunkatanácsot A csatornázási munkák.- Hasonlóképpen igen fontos földmunkák szükségesek a balparti nagy csatorna, a Hun-, gária-uti főgyűjtőcsatorna kiépítéséhez, valamint a Kelenföld csatornázásához. A balparti nagy csatorna kiépítésére, amelynek terveiről már szólottám a Fővárosi Hírlap-ban, feltétlenül és sürgősen szükséges, hogy ezek az óriási területek a lakható városrészbe bekapcsolhatók legyenek. Fokozatosan fogunk haladni a munkában és a munkálatokban három ötesztendős ciklust állapítottunk meg. A Kelenföld csatornázása tekintetében a Villányi-uti főgyűjtő megépítése után tovább kell folytatnunk munkálatainkat, ami mindenesetre legszükségesebb előfeltétele annak, hogy a magánépitkezés itt is meginduljon. Minden a széntől függ. Mindezek olyan feladatok, amelyeknél feltétlen szükség van földmunkára és amelyek valószínűiéig nyújtanak átmenetileg annyi kereseti alkalmat, hogy a munkanélküliséget ki lehessen küszöbölni. Ha pedig a földmunkákkal elkészültünk, hozzá kell fogni az építéshez, amelyhez már feltétlenül anyagra is van szükség. A legnehezebb lesz gömbvasat, és cementet szerezni, de a kérdés megoldása teljesen a széntől függ. Ha gömbvasunk és cementünk van, akkor a tégla már nem okoz nagy nehézséget. A szén dolgában el kell készülve lennünk a legnagyobb nehézségekre, különösen Ausztriától való elválásunk esetén. Kérdés, hogy nem vesztjük-e- el a Zsilvölgyét, amely napi nyolcszáz vaggon szenet termel. A tatai szén cgyrésze le van kötve a villamosmüvek számára. A háború megtanított bennünket arra a tulajdonképpen nem is uj igazságra, hogy a szenet nyers állapotban felhasználni egyenesen bűn, mert elveszítjük ilyenformán a legbecsesebb melléktermékeket, mint a benzin, benzol, kátrány és koksz. Nehéz lenne még egy olyan rossz kifejezést találni, mint a sparherd, amely éppen ellentéte- a takarékosságnak, mert a legnagyobb pazarlás nyers szenet égetni. 4 földgáz és a Hydroelektromos Társaság. A háború után okvetlen át kell térnünk azokra a módokra, amelyek a szénnek nyers állapotban való elhasználásától mentesítenek. Át kell térnünk az elektrifikálásra, a vizierők kihasználására és arra, hogy olajjal dolgozzunk. A pályaudvarokon a vontatásokat Dienzl-motorokkal kell majd eszközölni és a szénnel mindenütt máshol is takarékoskodni a legvégső mértékig. Megkérdeztük még a tanácsnokot, hogy milyen segítsége lesz ennek ä munkának a földgázban és a most kísérletező Hydroelektromos Társasag nak?- A földgáz dolgában — mondotta a tanácsnok egyelőre még csak ott tartunk, hogy Kecskeméten és Debrecenben források után kutatnak, hogy milyen eredménnyel, azt a jövő fogja megmutatni. A fontos, hogy a centrálékat a széntelepekhez közel lehessen felállítani.- Ami viszont a Hydroelektromos Társaság működését illeti, az iránt a legvérmesebb reményeket kell fűzni. A Társaság Buzáth János tanácsnok elnöklésével nagyarányú munkásságot fejt ki és az a tény, hogy olyan kiválóságok közreműködését lehetett biztosítani, mint Bog- dánffy Ödönét, a legnagyobb magyar hydro- technikusét, az teljes bizalommal tölthet el bennünket. Olyan óriási munkálatokról van azonban szó, hogy öt-nyolc évet kell számitanunk, amíg eredményeket lehet majd felmutatni. jNEW-YORK KÁVÉHÁZI J Esténként ■ symphonikus zenekar hangversenyez. ■ ■Elsőrangú étterem Bar 88 ■ A kávéházban minden délelőtt **' :: leveskiilönlegességek :: ■ ■ iHiiiiaiflsaBaBsaiisiiuaagRiQHBi Polónyi Géza — ki tudja meddig — még mindig az ellenkormány szerepét játszsza odaát Budán. Minden lépésnél, amelyet tesz, az a szerepe, hogy gáncsot akasszon a fővárosnak. Kemény markával belekapaszkodik a polgármester, a tanács kezébe és mindent ki akar onnan csavarni. () akar Budapest primadonnájává lenni és ilyen körülmények között nem csoda, ha a fővárosban kezd megérlelődni a, gondolat, hogy elkeseredett harcot kell folytatni azért, hogy végre-valahára szüntessék meg a Közmunka-Tanács intézményét, amely ellen egy időben már kemény rohamokat vezetett — Polónyi Géza. Talán ez az egyetlen, amiben az öreg komának hosszú várospolitikai pályáján tiszta 'igaza volt. Ezt az igazságos harcot is azzal végezte be, hogy az országos politikában tett dicstelen szolgálataiért éppen a közmunkatanács elnökségét kapta jutalmul. Szinte el is felejtettük már, hogy Polónyi akadékoskodott a városházi barakkok építésénél, hogy a vízvezetéki kérdést ki akarta sajátítani. Vannak szereplésének ennél fiatalabb hajtásai is. Ott van mindenekelőtt a íz a tény, amiről a Fővárosi Hírlap éppen mai számában számol be, amely, szerint Polónyi megakadályozta, hogy a főváros megkaphassa az útadóból befolyó jövedelmet. Kimondatta a belügyminiszterrel a kereskedelmi és pénzügyminiszter ellentétes véleményezésével szemben, — hogy az. útadóra ezentúl is a Fővárosi Közmunkák Tanácsának van szüksége. Az útépítés, az utcaburkolatok rekonstrukciója azonban továbbra is a főváros kötelessége marad, a pénzt azonban a Közmunkatanácsnak nevezett, minden izében fölösleges intézmény szedi be, amelynek nincsen más célja, mint hogy hat darab miniszteri tanácsost tápláljon, akiknek tehetségét és munkáját igazán másra is lehetne használni. Van azonban az: útadó dgáncsolásánál nagyobb és frissebb bűne is Polónyinaik a fővárossal szemben. Csak a múlt héten történt, hogy Polónyi a kikötő építését is ki akarta csavarni a főváros kezéből A fővárosnak úgy kellett küzdenie, mint egy oroszlánnak a vén róka- ellen, akinek egyetlen gondja, hogy hatalmát megnövelje hogy úgy szerepeljen, mint a főváros gyámja, dacára annak, hogy semmi joga nincs a patronust játszani. Hiszen eddig a Közmunkatanács legclbi- zakodottabb óráiban is „testvérhatóság‘'-nak merte csak nevezni a fővárost. Polónyi azonban parancsolni akar és meg akarja boszulni magát Afium ä spanyol ellen Akik megtalálták az orvosságot A spanyol járvány egy kicsit engedett erejéből. A rém kezd összeroskadni, hála azoknak a gyors és okos intézkedéseknek, amelyeket a polgármester tett. Ennek a járványnak csak két veszedelme volt. Az egyik a közönség könnyelműsége, amellyel minden rendelkezést félvállról, vesz. A másik a járvány- bizottság tehetetlen fecsegése, amely helyett bizonyára több hasznot tudtak volna az orvos urak produkálni, ha a tanácskozási idő alatt betegeiknél tartózkodtak volna. A veszedelem - remélhetőleg múlt időben mondhatjuk már ezt —■ igen nagy volt. Feledhetetlenek maradnak azok a szavak, amelyeket Bódy polgármester, valamint Sándor László ‘főkapitány a járvány-bizottság legutóbbi ülésén mondtak el. Sándor László beszélt a rendőrök rettenetes elfoglaltságáról, 60—70 órás szolgálatot teljesítenek. százötvenen fekiisznek spanyol náthában és a járványnak a rendörlegénységben is tizenegy halottja van. Elmondta azt is, hogy a villamosok túlzsúfoltsága ellen való küzdelem most mondott másodszor csődöt. A budapesti közönséggel nem lehet boldogulni. Hiábavaló a karhatalom, mert amíg egy embert leszállítanak a villamosról, addig óriási tömegek verődnek össze és a fertőzés veszedelme nagyobb a kocsi mellett, mint magában a villamos-kocsiban. A napokban láttam — beszélte el a főkapitány — egy esetet, amikor egy asszonyt kellett karit városházán, amelynek mindig elkeseredett- ellensége volt. Nincs más mód, mint hogy ha a fővárosi törvény majd elkészül, hatályon kívül kell helyezni végre az 1870. évi X. törvénycikket, amely szégyenletesen a főváros nyakára ültette ezt a sóhivatalt, amely eddig türelmes és szelíd intézmény volt, de most a Polónyi arroganciájával és hatalomvágyával súlyosbítva, kibirhatatlanná kezd lenni. A főváros mincLn alkalommal hami- sittatlan autonómia után sir és mindig a kormányhatalom tultengését inkriminálja; de nincs szava a Közmunkatanács ellen, amely minden hivatás nélkül való hivatala az akadékoskodásnak. Szegény Polónyi alig í,a fogja megérni hivatalában az 1920-ik évet. pedig mindent ettől vár, mert a Közmunkatanács 1920-ban tényleg hatalommá válik, mert pénz ál! a házhoz, ha ugyan addig valamelyik kormány észre nem tér és meg nem szünteti ezt ai szomorú anachro- uizmusnál egyebet nem jelentő intézményt. A sorsolási kölcsön végleges letörlesztése ugyanis 1920-ban történik meg. A törvény szerint ugyanis a fővárosi pénzalap a sorsolási kölcsönből eszközölt kisajátítások és szabályozások által nyert telkek eladási árából alkotott és növelésére fordítandó a kölcsön végleges (1920) törlesztése előtt a kölcsön évi járadékainak íö- dözetére kijelölt források ama javadalmai, amelyeket a kölcsön évi járadékai igénybe nem vesznek, az egyenes állami adók másfél százalékában megállapított útadó és a háztelkük, utcák és terek szabályozásánál magántőkékhez csatolandó területek eladásából befolyó jövedelmek. 1920-ban azonban felszabadulnak a sorsolási kölcsön törlesztésére fordított pénzek és akkor . . . nos igen, akkor Polónyi már csak lóhátról fog beszélni a fővárossal. Máris bőségesen vannak tervei. 1920-tól kezdve ki akarja venni a főváros kezéből a kivezető utak éoitését és karbantartását. ami nem jelent egyebet, mint hogy 1920-tól kezdve a Közmunkatan ácsnál is elvégzik ugyanazt a munkát, amit a főváros utépitö-iigyosztá- lyában végeznek. Hogy minek ugyanarra a munkára két hivatal, azt csak Polónyi tudja, aki ismételjük — ezzel csak a hatalmát kívánja növelni. Ez azonban aligha fog megtörténni, mert ha a kormány nem is, de a főváros mindenesetre észbe fog kapni, mert a városházán nagyon jól tudják, mit jelent az: Polcnyira pénzt bízni... hatalmi erővel leszállítani és nem kevesebb, mint négyszáz ember verődött össze ehhez az akcióhoz néző- közönségnek. Még meglepőbbek voltak a polgármester kijelentései, akitől azt hallottuk, hogy ma naponkint kétszáz halottat földelnek el Budapesten. Ilyen nagyszámai halálozásra Budapestnek sem módja, sem oka nem volt fölkészülni. A rákoskeresztúri temetőben összesen kilenc ravatalozó terem van és a temetések száma egyedül ebben a temetőben naponta meghaladja a százat. Ma már kénytelenek éjszaka is temetni és a kórházakban, szegényházakban elhunytakat délei ct földelik c-1. Nagy baj az is, hogy sírásókat semmi pénzért nem lehet kapni és igy katonai munkaerőket kellett erre a célra is igénybevenni. Úgy látszik azonban ez a riasztó kép talán már a közel jövőben megenyhül. Most már. mintha szabadna a szomorú járvány vidámabb oldalával is foglalkozni. Érdemes legalább elmondani, hogy a közönség milyen nagy igyekezettel szeretett volna a járvány kiirtásához ötletekkel szolgálni. Különösen azóta, mióta O T á h Dezső 20,000 koronás indítványa elhangzott a betegség bacillusának megtalálásáról. Ettől a pillanattól fogva elárasztották jóindulatú naiv emberek a leghumorosabb levelekkel B á r c z y István dr. főpolgármestert és B ó d y Tivadar dr. polgármestert. Mulatságos dolog egyik-másik levélbe betekinteni: „Vice verza.“ Az első levelet B ó d y polgármester kapta. Az
