Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-30 / 44. szám

4 Budapest, 1918. október 30. Po iónyi a főváros ellen Meg kel! szüntetni a Közmunkatanácsot A csatornázási munkák.- Hasonlóképpen igen fontos földmunkák szükségesek a balparti nagy csatorna, a Hun-, gária-uti főgyűjtőcsatorna kiépítéséhez, vala­mint a Kelenföld csatornázásához. A balparti nagy csatorna kiépítésére, amelynek terveiről már szólottám a Fővárosi Hírlap-ban, feltétlenül és sürgősen szükséges, hogy ezek az óriási te­rületek a lakható városrészbe bekapcsolhatók legyenek. Fokozatosan fogunk haladni a mun­kában és a munkálatokban három ötesztendős ciklust állapítottunk meg. A Kelenföld csatorná­zása tekintetében a Villányi-uti főgyűjtő megé­pítése után tovább kell folytatnunk munkála­tainkat, ami mindenesetre legszükségesebb elő­feltétele annak, hogy a magánépitkezés itt is meginduljon. Minden a széntől függ. Mindezek olyan feladatok, amelyeknél feltétlen szükség van földmunkára és amelyek valószínűiéig nyújtanak átmenetileg annyi kere­seti alkalmat, hogy a munkanélküliséget ki le­hessen küszöbölni. Ha pedig a földmunkákkal elkészültünk, hozzá kell fogni az építéshez, amelyhez már feltétlenül anyagra is van szük­ség. A legnehezebb lesz gömbvasat, és cementet szerezni, de a kérdés megoldása teljesen a szén­től függ. Ha gömbvasunk és cementünk van, akkor a tégla már nem okoz nagy nehézséget. A szén dolgában el kell készülve lennünk a leg­nagyobb nehézségekre, különösen Ausztriától való elválásunk esetén. Kérdés, hogy nem veszt­jük-e- el a Zsilvölgyét, amely napi nyolcszáz vaggon szenet termel. A tatai szén cgyrésze le van kötve a villamosmüvek számára. A háború megtanított bennünket arra a tulajdonképpen nem is uj igazságra, hogy a szenet nyers álla­potban felhasználni egyenesen bűn, mert elve­szítjük ilyenformán a legbecsesebb mellékter­mékeket, mint a benzin, benzol, kátrány és koksz. Nehéz lenne még egy olyan rossz kifeje­zést találni, mint a sparherd, amely éppen ellen­téte- a takarékosságnak, mert a legnagyobb pa­zarlás nyers szenet égetni. 4 földgáz és a Hydroelektromos Társaság. A háború után okvetlen át kell térnünk azokra a módokra, amelyek a szénnek nyers állapotban való elhasználásától mentesítenek. Át kell térnünk az elektrifikálásra, a vizierők kihasználására és arra, hogy olajjal dolgozzunk. A pályaudvarokon a vontatásokat Dienzl-moto­rokkal kell majd eszközölni és a szénnel min­denütt máshol is takarékoskodni a legvégső mértékig. Megkérdeztük még a tanácsnokot, hogy mi­lyen segítsége lesz ennek ä munkának a föld­gázban és a most kísérletező Hydroelektro­mos Társasag nak?- A földgáz dolgában — mondotta a ta­nácsnok egyelőre még csak ott tartunk, hogy Kecskeméten és Debrecenben források után ku­tatnak, hogy milyen eredménnyel, azt a jövő fogja megmutatni. A fontos, hogy a centrálékat a széntelepekhez közel lehessen felállítani.- Ami viszont a Hydroelektromos Társaság működését illeti, az iránt a legvérmesebb remé­nyeket kell fűzni. A Társaság Buzáth János ta­nácsnok elnöklésével nagyarányú munkásságot fejt ki és az a tény, hogy olyan kiválóságok közreműködését lehetett biztosítani, mint Bog- dánffy Ödönét, a legnagyobb magyar hydro- technikusét, az teljes bizalommal tölthet el ben­nünket. Olyan óriási munkálatokról van azon­ban szó, hogy öt-nyolc évet kell számitanunk, amíg eredményeket lehet majd felmutatni. jNEW-YORK KÁVÉHÁZI J Esténként ■ symphonikus zenekar hangversenyez. ■ ■Elsőrangú étterem Bar 88 ■ A kávéházban minden délelőtt **' :: leveskiilönlegességek :: ■ ■ iHiiiiaiflsaBaBsaiisiiuaagRiQHBi Polónyi Géza — ki tudja meddig — még min­dig az ellenkormány szerepét játszsza odaát Budán. Minden lépésnél, amelyet tesz, az a sze­repe, hogy gáncsot akasszon a fővárosnak. Ke­mény markával belekapaszkodik a polgármester, a tanács kezébe és mindent ki akar onnan csa­varni. () akar Budapest primadonnájává lenni és ilyen körülmények között nem csoda, ha a fővá­rosban kezd megérlelődni a, gondolat, hogy el­keseredett harcot kell folytatni azért, hogy végre-valahára szüntessék meg a Közmunka-Tanács intézményét, amely ellen egy időben már kemény rohamokat vezetett — Polónyi Géza. Talán ez az egyetlen, amiben az öreg komának hosszú várospolitikai pályáján tiszta 'igaza volt. Ezt az igazságos har­cot is azzal végezte be, hogy az országos politi­kában tett dicstelen szolgálataiért éppen a köz­munkatanács elnökségét kapta jutalmul. Szinte el is felejtettük már, hogy Polónyi akadékoskodott a városházi barakkok építésé­nél, hogy a vízvezetéki kérdést ki akarta sajátí­tani. Vannak szereplésének ennél fiatalabb haj­tásai is. Ott van mindenekelőtt a íz a tény, amiről a Fővárosi Hírlap éppen mai számában számol be, amely, szerint Polónyi megakadályozta, hogy a főváros megkaphassa az útadóból befolyó jö­vedelmet. Kimondatta a belügyminiszterrel a kereskedelmi és pénzügyminiszter ellentétes vé­leményezésével szemben, — hogy az. útadóra ezentúl is a Fővárosi Közmunkák Tanácsának van szüksége. Az útépítés, az utcaburkolatok re­konstrukciója azonban továbbra is a főváros kö­telessége marad, a pénzt azonban a Közmunkata­nácsnak nevezett, minden izében fölösleges in­tézmény szedi be, amelynek nincsen más célja, mint hogy hat darab miniszteri tanácsost táp­láljon, akiknek tehetségét és munkáját igazán másra is lehetne használni. Van azonban az: útadó dgáncsolásánál na­gyobb és frissebb bűne is Polónyinaik a főváros­sal szemben. Csak a múlt héten történt, hogy Polónyi a kikötő építését is ki akarta csavarni a főváros kezéből A fővárosnak úgy kellett küzdenie, mint egy oroszlánnak a vén róka- ellen, akinek egyetlen gondja, hogy hatalmát megnövelje hogy úgy szerepeljen, mint a főváros gyámja, dacára an­nak, hogy semmi joga nincs a patronust ját­szani. Hiszen eddig a Közmunkatanács legclbi- zakodottabb óráiban is „testvérhatóság‘'-nak merte csak nevezni a fővárost. Polónyi azonban parancsolni akar és meg akarja boszulni magát Afium ä spanyol ellen Akik megtalálták az orvosságot A spanyol járvány egy kicsit engedett erejéből. A rém kezd összeroskadni, hála azoknak a gyors és okos intézkedéseknek, amelyeket a polgármester tett. Ennek a járványnak csak két veszedelme volt. Az egyik a közönség könnyelműsége, amellyel min­den rendelkezést félvállról, vesz. A másik a járvány- bizottság tehetetlen fecsegése, amely helyett bizo­nyára több hasznot tudtak volna az orvos urak pro­dukálni, ha a tanácskozási idő alatt betegeiknél tar­tózkodtak volna. A veszedelem - remélhetőleg múlt időben mondhatjuk már ezt —■ igen nagy volt. Feled­hetetlenek maradnak azok a szavak, amelyeket Bódy polgármester, valamint Sándor László ‘fő­kapitány a járvány-bizottság legutóbbi ülésén mond­tak el. Sándor László beszélt a rendőrök rettene­tes elfoglaltságáról, 60—70 órás szolgálatot teljesíte­nek. százötvenen fekiisznek spanyol náthában és a járványnak a rendörlegénységben is tizenegy halottja van. Elmondta azt is, hogy a villamosok túlzsúfolt­sága ellen való küzdelem most mondott másodszor csődöt. A budapesti közönséggel nem lehet boldo­gulni. Hiábavaló a karhatalom, mert amíg egy em­bert leszállítanak a villamosról, addig óriási töme­gek verődnek össze és a fertőzés veszedelme na­gyobb a kocsi mellett, mint magában a villamos-ko­csiban. A napokban láttam — beszélte el a főkapi­tány — egy esetet, amikor egy asszonyt kellett kar­it városházán, amelynek mindig elkeseredett- el­lensége volt. Nincs más mód, mint hogy ha a fővárosi tör­vény majd elkészül, hatályon kívül kell helyez­ni végre az 1870. évi X. törvénycikket, amely szégyenletesen a főváros nyakára ültette ezt a sóhivatalt, amely eddig türelmes és szelíd intéz­mény volt, de most a Polónyi arroganciájával és hatalomvágyával súlyosbítva, kibirhatatlanná kezd lenni. A főváros mincLn alkalommal hami- sittatlan autonómia után sir és mindig a kor­mányhatalom tultengését inkriminálja; de nincs szava a Közmunkatanács ellen, amely minden hivatás nélkül való hivatala az akadékosko­dásnak. Szegény Polónyi alig í,a fogja megérni hiva­talában az 1920-ik évet. pedig mindent ettől vár, mert a Közmunkatanács 1920-ban tényleg ha­talommá válik, mert pénz ál! a házhoz, ha ugyan addig valamelyik kormány észre nem tér és meg nem szünteti ezt ai szomorú anachro- uizmusnál egyebet nem jelentő intézményt. A sorsolási kölcsön végleges letörlesztése ugyanis 1920-ban történik meg. A törvény sze­rint ugyanis a fővárosi pénzalap a sorsolási köl­csönből eszközölt kisajátítások és szabályozások által nyert telkek eladási árából alkotott és nö­velésére fordítandó a kölcsön végleges (1920) törlesztése előtt a kölcsön évi járadékainak íö- dözetére kijelölt források ama javadalmai, ame­lyeket a kölcsön évi járadékai igénybe nem vesznek, az egyenes állami adók másfél száza­lékában megállapított útadó és a háztelkük, ut­cák és terek szabályozásánál magántőkékhez csatolandó területek eladásából befolyó jöve­delmek. 1920-ban azonban felszabadulnak a sorsolási kölcsön törlesztésére fordított pénzek és akkor . . . nos igen, akkor Polónyi már csak lóhátról fog beszélni a fővárossal. Máris bőségesen vannak tervei. 1920-tól kezdve ki akarja venni a főváros kezéből a ki­vezető utak éoitését és karbantartását. ami nem jelent egyebet, mint hogy 1920-tól kezdve a Közmunkatan ácsnál is elvégzik ugyan­azt a munkát, amit a főváros utépitö-iigyosztá- lyában végeznek. Hogy minek ugyanarra a mun­kára két hivatal, azt csak Polónyi tudja, aki ismételjük — ezzel csak a hatalmát kívánja nö­velni. Ez azonban aligha fog megtörténni, mert ha a kormány nem is, de a főváros mindenesetre észbe fog kapni, mert a városházán nagyon jól tudják, mit jelent az: Polcnyira pénzt bízni... hatalmi erővel leszállítani és nem kevesebb, mint négy­száz ember verődött össze ehhez az akcióhoz néző- közönségnek. Még meglepőbbek voltak a polgármester kijelentései, akitől azt hallottuk, hogy ma napon­kint kétszáz halottat földelnek el Bu­dapesten. Ilyen nagyszámai halálozásra Buda­pestnek sem módja, sem oka nem volt fölkészülni. A rákoskeresztúri temetőben összesen kilenc rava­talozó terem van és a temetések száma egyedül eb­ben a temetőben naponta meghaladja a százat. Ma már kénytelenek éjszaka is temetni és a kórházakban, szegényházakban elhunytakat dél­ei ct földelik c-1. Nagy baj az is, hogy sírásókat semmi pénzért nem lehet kapni és igy katonai munkaerőket kellett erre a célra is igénybevenni. Úgy látszik azonban ez a riasztó kép talán már a közel jövőben megenyhül. Most már. mintha sza­badna a szomorú járvány vidámabb oldalával is foglalkozni. Érdemes legalább elmondani, hogy a kö­zönség milyen nagy igyekezettel szeretett volna a járvány kiirtásához ötletekkel szolgálni. Különösen azóta, mióta O T á h Dezső 20,000 koronás indítvá­nya elhangzott a betegség bacillusának megtalá­lásáról. Ettől a pillanattól fogva elárasztották jóindulatú naiv emberek a leghumorosabb levelekkel B á r c z y István dr. főpolgármestert és B ó d y Tivadar dr. polgármestert. Mulatságos dolog egyik-másik levélbe betekinteni: „Vice verza.“ Az első levelet B ó d y polgármester kapta. Az

Next

/
Thumbnails
Contents