Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-16 / 42. szám

2

f*

Budapest, 1918. Oktober1 16.

fcSfe»*"

le.gimminensebb veszedelmek elhárítására elegendő lesz.

Megkérdeztük még a tanácsnokot, hogy mi van a lakásépitö-akció egyéb tevékenységével, megkezdödtek-e már az állami munkálatok?

— A Tomory-utcábah—r mondta — a legnagyobb sietséggel történik az építkezés. A Különleges Építkezési R.-T. emberei éjjel-nappal dolgoznak és azt reméljük, itt mihamar lakásokhoz fogunk jutni. Magám is megtekintettem az építkezést és meggyőződtem annak gyors lépésekben való haladásáról. A többi telkeken építendő házcsoportok építése úgy tudom már szintén vállalatba van adva és valószínűleg itt sem fogunk késlekedni. Nem is lehet a dolgot többé halogatni, mert a háború vége gyorsan közeledik és a hazatérők mindenütt, az egész világon igen nagy lakáshiánnyal fognak megküzdeni. Anglia egymaga harmad)'él milliár dot irányzott elő az ország területén való lakásépítésre dacára annak, hogy — angol lapok jelentései szerint — Angliában mindössze 30 százalékkal emelkedtek az építkezési árak, aminthogy ott a szállodai szobák bére sem emelkedett többet. Aránylag mennyivel több uj lakásra volna nekünk szükségünk, ahol Budapesten már a háború előtt igen kis arányszámot mutatott az üres lakásokról készült statisztika.

A Közlekedési átló o Közgyűlés előtt

Városatyák első találkozása

—: Nyugalom után édes a: pihenés — szokta jóízűen mondani Budapest egyik leglustább embere és most a tanács is igy gondolkozott a városatyák javára. A városházi élet már hoszu hetek óta erőteljesen üzemben van, sőt pár hét óta már a bizottságok is ébredeznek, de közgyűlésre csak szerdán kerül először a sor. No, de legalább a műsor, amelyen végig kell gázolni -a mélyen tisztelt közgyűlésnek, ezúttal eleven és érdekes lesz, bár a szenzációk kimaradtak belőle.

Azaz, hogy mégis akad. Utólagosan fölvettek a tárgysorozatba egy pontot, amely igy hangzik: „Tanácsi előterjesztés a közlekedési adóról szóló szabályrendelet ügyében.“ A meglepetés elég kellemes a főváros szempontjából, mert a közlekedési adónak napirendre való tűzésének az az oka, hogy megérkezett a kormányjóváhagyás. Nyilván némi módosítást kívánnak a minisztériumban, amit hamarosan végre is hajtanák. A tényen azonban mindez nem változtat, hogy pénz áll a házhoz. A főváros anyagi bajai nagy részben ki vannak ktiszöJubilál az alagút

Azt olvasom, hogy az alagút jubilál. Bizony, ha nem olvasná, eszébe sem jutna az embernek, hogy ez a sötét, nyirkos lyuk mennyi idős. Az ember ránéz és azt mondja, vén bizony az, miként az országútin. Pedig még annál is vénebbnek néz ki. Szánalmas sors különben alagútnak lenni. Az elefánton kivid talán ez az egyetlen intézmény, amelyiken sohasem látszik meg a fiatalság. Még az elefánt-bakfisok- uak is ráncos a bőre és az alagút, ha egynapos is, komor( sötét és úgy csöpögnek folyton a könnyei, mintha mindig gyásza lenne. Azért jólesik mégis automobilba ülni, végigrobogni az alaguton és a hosszú vizenyős lyukon átszáguldva, dobogó szívvel üdvözölni megint a napvilágot. Az alagút izelitö, kóstoló a sírból, valami fájdalmas, szomorú mementó arra a testvérére, amelyből soha, de soha senki meg nem szabadulhat. Ahányszor belépek az alagútba, mindig elszorul a szivem és amikor újra kiérek és az őszi napfényben megcsillanni látom a Horváth- kert fáinak piros-sárgás koronáját, hallatlan boldog örömmel vetem magamat az élet után. Talán, ennek a lélektani tüneménynek köszönheti Budának ez a része buja virágzását. Az alagút sötétje után felvillanó élnivágyás miatt megy talán olyan jól a kis budai korcsmáknak, az Auguszt-cukrásznak és talán ezért játsza már isten tudja hányadszor Sebestyén Géza társulata a Túl a nagy Krivánont.

*

Tehát hetvenöt viharos esztendőt ért meg az alagút. Ok arra, hogy beszéljünk róla. Az egykorú iró sokkal jobban el volt ettől a sötét lyuktól ragadtatva, mint mi. Mi csak közlekedési és gazdasági hasznát látjuk, de az egykorú iró szépnek is tartotta. Azt irta róla: „Mint mesés tündérlak, úgy csilbölve, a háztartás mérlege jobbára helyreáll azzal a harminc millióval, amit a közlekedési adóból várnak. Csak most már az a kérdés, hogy ki fogja beszedni az adót: mert Sándor Pál azt mondja, hogy ő nem, Body polgármester pedig azt, hogy de bizony Sándor Pál. Hát kinek lesz igaza? Mert annyi bizonyos, hogy ennyi pénzt nem dobnak ki az ablakon, helyesebben nem hagynak a zsebünkben.

A hivatalos tárgysorozaton nem lehet rajta, de nemélj ük, nem fog elmaradni a szerdai közgyűlés igazi szenzációja: hallani fogjuk Budapest törvényhatósági bizottságának szavát, amely Magyarország függetlenségét, az Ausztriával való perszonális unió kimondását fogja sürgetni. Ezideig nem tudunk róla, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai körében mozgalom indult meg ebben az irányban: de nem tételezhetjük fel, hogy amikor minden vidéki törvényhatóság hallatja szavát, Budapest tunyán, tehetetlenül, vagy éppen gyáván hallgasson.

A közgyűlés tárgysorozatának első és pedig igen fontos pontját Wildner tanácsnok referálja és azt az örvendetes eseményt adja hírül, hogy a kormány uj telek átengedését kéri szükséglakások építése céljából. Fontos, bár zsebünket érdeklő kérdés lesz az, amit Buzáith tanácsnok terjeszt elő és ami a gáz, valamint az elektromos áram árának felemelésére vonatkozik. Újság nem lesz benne, az előterjesztésekben a bizottságok nem tettek kárt, mert nem is vették észre, hogy az elektromos áram árának felemelése túlságosan magas és nem is valami különösen jogos. No majd talán a közgyűlés ezt a kérdést is megvitatja.

Vita tanácsnok nagy felvonulást rendez. Mindenekelőtt el akarja intézteini a sok vihart látott kéményseprő-szabályrendeletet, amelyet a nyár elején azért kellett levenni a napirendről, mert a kéményseprőmesterek Bűvös Ivánék szárnyai alá menekültek. Most talán több szerencsével indul utjának a megfoldozott szabály- rendelet. Ugyancsak Vita tanácsnok számára nyílik alkalom bejelenteni azt a szomorú tényt, hogy a főváros addig akarta felállítani az árverési csarnokot, ami.g az állam meg is csinálta. Veszett fejszének ti nyele: ha már árverési csarnokja nem lesz is a fővárosnak, de legalább vámot kíván szedni a megtartandó árverések vételárából. Végül beszámol a tanácsnok azokról a fontos eseményekről is, amelyek a ferencvárosi kikötő körül történnek és amelyek arra a reményre adnak jogot, hogy a kikötőből most már mégis csak lesz valami.

Buzay tanácsnok a plébánosok és káplán urak drágasági segélyét intézi el,. Csupor talog elénk, mikor estve ki van világítva. Ha Mátyás király és fényes kísérete sírjából kikelne, s a vasárnap és ünnepnapon a Lánchíd egyik végétől a másikig vonuló s szakadatlanul tovább az alagút szájáig s rajta keresztül a Krisztinavárosig elhúzódó tarka emberszalagot meglátná, bizonyosan szót nem lelne bámulata kifejezésére, meg nem foghatná, micsoda hatalom bírta a széles Dunát átívelni, a nagy hegyet keresztülvájni. Most már nem kell életünket kockáztatnunk, mikor a mérges Dunán átkelünk, s nem kell arcunk verejtékével a meredek hegyen feles lemásznunk, mikor a Krisztinavárosba és a mögötte emelkedő Svábhegyre, s a többi hegyekre kirándulunk, melyek az ös Buda minden tavasszal meg- ifjodó és újra felviruló bájos szögletét alkotják. Az alagút mind díszére, mind kényelmére szolgál a két testvérvárosnak, s méltán foglal helyet a Lánchíd mellett.“

Ilyen extázissal. ilyen elragadtatással írtak ezelőtt hetvenöt esztendővel az alagutról. amelynek ma, ime. még a jubileumán is csak igen szürke, hétköznapi gondolatai vannak a budapesti embereknek.

Az alagút létesiilése különben, csak úgy, mint a Láncúidé, Széchenyi István gróf nevéhez fűződik. Már 1845-ben társaságot szervezett, amely alagutat akart [turatni a budai vár alatt. Mielőtt azonban a társaság munkához láthatott volna, bekövetkezett Széchenyi tragédiája és az alagút terve már-már teljesen elfelejtődött.

Örményi Józsdt cs, és kir. kamarás volt az. aki Széchenyi tervét mégis életrekeltette. Nagy fáradságok árán megteremtett egy részvénytársaságot, amelynek alapszabályait csakhamar jóvá is hagyta a „magas kormány.“ A részvénytársaság 1853. augusztus 24-ikéti tartotta első közgyűlését és Örményi elnöklésével huszonnégy tagból álló ígazgatónácsnok egész csomó apró kórházi építkezéssel vonul föl, Bérezel tanácsnok az ásványviz- üzemnek a pénzügyi bizottságban viharos fogadtatásban részesült ügyét akarja elintézni. Csergő Hugó dr., a Népjóléti Központ igazgatója, 1,200.000 korona előleget kér a gyermekfelruházó akció céljaira. Az igazgató kérését Wildner tanácsnok tolmácsolja a közgyűlés előtt. Várossy tanácsnok a világkereskedelmi főiskolai tanfolyamot ajánlja a mélyen tisztelt közgyűlés szives figyelmébe, Piperkovics tanácsnok pedig a városházi városi étkezőben behozandó uj ebédtipusokról és természetesen azoknak uj áráról számol be. Ezzel aztán ki is van merítve a közgyűlés tárgysorozatának az a része, amely valami érdeklődésre tarthat számot. Hogy aztán valami véletlen műsoron kívüli szám, ami manapság olyan divatos, nem lesz-e, azért nem tudunk jótállani.

Földgáz-vezeték Budapestre

Megindultak a debreceni furatások

Budapest gázzal való ellátásának jövendője minden kétséget kizáró módon földgázzal fog történni és ezen a téren igen nagy jelentőségű és eddig még egyáltalán nem ismert uj eseményről adhat számot a Fővárosi Hírlap. Ez az esemény pedig az, hogy a napokban Debrecen környékén a földgáz felkutatására megindultak a fúrások és ha azok eredményre vezetnek, a földgáznak Budapestre való vezetése nem ütköznék komoly akadályokba.

Amióta a sármási földgázforrások kihasználása folyamatban van, Ripka Ferenc, a gázmüvek vezérigazgatója, minden erejével és igyekezetével azon dolgozik, hogy Budapestet el lehessen látni földgázzal. Sajnos, a sármási földgáznak Budapestre való vezetése Teleszky Jánosnak, az akkori pénzügyminiszternek, sziikkeblüségén meghiúsult. Teleszky praktikus szellem hijján mindenáron a német tőkének akarta juttatni a földgáz kihasználását és igy Budapest elesett attól a rendkívül kedvező gázszolgáltatástól, amelyet a földgáz nyújt. Pedig arányitva a földgáz Budapestre való vezetésének hasznához, a csővezeték igazán jelentéktelen összegbe került volna. Sármástól Budapestig mindössze ötvennégy milliót tett volna ki a gáz elvezetésének költsége. Igaz, hogy az uj gázgyárat akkor is meg kellett volna csinálni, mert tartalék gázszolgáltató telepre mindenesetre szükség lett volna és hogy ha a földgázvezetékben időleges zavarok 'álltak volna be, akkor ezen az utón lehetett volna Budapestet gázzal ellátni.

választmányt küldtek ki. Clark Adam, a Lánchíd építője. az alagút megalkotásának munkáját is magára vállalta és a tervet is ö maga dolgozta ki. Az első költségvetés 300.000 forintról szólott, miért is 3000 darab százforintos részvényt bocsátottak ki. A részvények eleinte nem örvendettek valami nagy keresetnek, mégis késedelem nélkül munkához fogtak. A munkálatok — az akkori viszonyokhoz mérten — olyan gyorsan haladtak, hogy még október havában a próbatárnát kezdték keresztülvágni. 1854. március 19-ikén keresztül volt fúrva a hegy. Ettől a naptól fogva gyalogosok két krajcár leszurása mellett átmehettek az alaguton, de csak — vasárnap és ünnepnapokon.

Naponkint kétszáz, leginkább magyar munkás dolgozott -az alaguton. Repesztették a sziklákat és simították a falakat. A falakat téglával bélelték ki. hogy a viz át ne szivároghasson. 1855. szeptember 23-ikán már annyira kész volt az alagút, hogy az első kocsit is átengedték rajta. És itt ismét az egykorú írót kell citálni:

..Pestnek gyönyörű házsora, a két part szegélye, a budai várhegy sétánya és bástyái, a Duna s a rajta úszó sajkák, hajók, gőzösök és hadihajók, a Lánchíd és alagút, a természeti és emberi remekművek oly csoportozata, milyennel alig dicsekedhetik Európának. annál kevésbbé a birodalomnak más városa, a látképek oly gyűjteménye, mely a két testvérvárosnak mindenkor fővárosi rangot vagy diszkoszorut fog kölcsönözni, vagy biztosítani.“

A jóslat bevált: Budapest büszke arra a szépségre. amit a Dunapart tár a szemlélő elé. Az alagút pedig hetvenöt esztendővel az első kapavágás után éppen olyan fiatal, vagy ha tetszik éppen olyan vén,, mint 1853-ban volt. -