Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-09 / 41. szám

6

szolgák a vezérigazgató ur nővérének a lakásán is állandóan foglalatoskodnak.

Még ennél is nagyobb elkeseredéssel látják a Ksod vasút alkalmazottai, hogy amikor ők nagyon szükreszabott pótlékokkal kénytelenek beérni, ugyanakkor a vállalat minden áldozattal kész a nagyfejüek pazarlási hajlandóságait kielégíteni. Pulszky vezérigazgató ur három helyiségből álló hivatalát például 80,000 koronás költséggel újra bútor őzt atta. Hogy ez a nyolcvanezer korona nem éppen a legszükségesebb dolgokra kellett, arra legyen elég az, ha elmondjuk, hogy a vezérigazgató ur a háború közepén; szükségesnek tartotta süllyeszthető páncélszekrényt beszerezni, amelyben magándolgait helyezi el. Nem kevesebb fénnyel rendez- tette be Samarjay Lajos, az uj vezérigazgató- helyettes hivatalos helyiségét, amely 30,000 koronát emésztett fel. Ez a két tétel, nehogy a kereskedelmi minisztérium kritikáját kihívja, Ház- tatarozási számlán van elhelyezve, ami annyit jelent, hogy Pulszky vezérigazgató ur szemeit gyönyörködtető és kényelmét szolgáló festmények, perzsa szőnyegek, angol fotelek és sü- lyeszthető páncélszekrények a Ksod-nál a házak tatarozásához tartoznak.

Ezeket az állapotokat el kellett mondani, mert bár a Ksod vasút alkalmazottai egytői- egyig jól tudják ezeket, nem szúrtak szemet Suszfek Oszkár MÁV. főfelügyelőnek, aki a Ksod vasút ellenőrzését a kereskedelmi minisztérium részéről végzi. Susztek főfelügyelő egyébként az ellenőrzést annál jobban végezhetné, mert hiszen vejie, fíencze István, a Ksod vasút alkalmazottja. Előbb a MÁV-nál volt, itt azonban lemondott ellenőri állásáról, a Ksod azonban sietett — főellenőrré kinevezni.

Íme, mondja meg akárki, hogy ilyen állapotok között, ne legyenek-e elégedetlenek a Ksod- vasut: alkalmazottai, akik kétségbeesett munkájukkal megélni is alig tudnak, de; Hollán ur csempészik, a vezérigazgató ur pedig sülyeszt- liető páncélszekrényekkel tataroztatja a Ksod palotáját?

Szemle

Be kell csukni a tőzsdét — Elfogyott a bankó — Friedmann tanár ur tekintélye —

Szervezkednek a marmelad-kirá-yok

A világtörténelem megint nagyot fordult a tengelye körül. Az ötödik éves háború elérkezett a likvidáláshoz, a véres dráma függönye legördülőben van. A kulisszák mögött a diplomácia lázasan dolgozik és a közönség elhagyni készül a szörnyűségek színházát. Mindenki cihelődik, mindenki tolong a kijárat felé, a tumultus veszedelmessé válik: vigyázni kell, rendre, türelemre inteni a közönséget, mert ok nélkül bajba keveredhetik. A kormány a riagy események 'előestéjén figyelmeztetést intézett a közönséghez, hogy nyugalommal, megadással viselje el a hatalmas eseményeket, amelyek közelegnek. Kihez intézte a miniszterelnök figyelmeztetését? Két tényezőhöz: a sajtóhoz és a tőzsdéhez. Ha ez a kettő megőrzi lélekjelenlétét, akkor nem esik baj a nyugalmon, akkor az események természetes útjukon fejlődhetnek. — Sajnos, amily simán és incidens nélkül ment végbe az a felvilágositás-nyujtás, amelyet a sajtó végzett, éppen olyan válságos napokat élt a tőzsde. A tőzsde nyugalma igen természetesen nem lehetett a mozdulatlanság, de az események visszhangja élesebb volt, mint maguk az események. Azt kell hinnünk, hogy ennek oka legfőképpen abban rejlett, hogy egyes bankok nem tudtak a nagy napokhoz mérten önfeláldozók lenni. Ismét a kisember bukott el ebben a harcban is, aminthogy természetes is. Nem is ezek a következmények nyugtalanítanak bennünket, hanem a mesterséges okok, amelyek a tőzsde válságát előidézték. Sajnos, tapasztalnunk kellett, hogy a kormányelnök szavai célt tévesztettek. Tudni kell, hogy a miniszterelnök maga is igen erőteljesen hivatkozott arra, hogy egy csatát el lehet veszteni és a veszteséget be lehet hozni, de egy tőzsdei, pánik soha be nem hozható károkat okozhat az országnak. Katasztrófa nem történt, de voltak, akiknek hazafisága nem állotta ki teljesen a teber- próbát. Éppen ezért azt kell látnunk, hogy az ingatag emberek lélekjelenlétében nem lehet teljesen megbízni. Az egymást követni készülő események zivatarának nem szabad kitenni a tőzsdét, és az ország gazdasági erejét. Be kell csukni a tőzsdét és az átmeneti időszakban a békekötésig az események dobálódzó, durva fordulásainak nem szabad 1

kitenni ezt a tulfinomult műszert, amelynek ha egyetlen hajszálrugója szétpattan, talán katasztrófát okozhat.

Eltűnt a bankó. Úgy hangzik ez, mintha azt mondanák valakiről, hogy megszökött az anyósával. Természetesen az ilyen perverzitás megokolása igen nehéz szokott lenni. Nem csoda, ha Schmidt Frigyes lovag, a jegybank vezértifkára is belezavarodod ebbe a problémába. Nem lett volna csoda akkor sem, ha sokkal jelentősebb pénzügyi zseni lenne, mint amilyen. A szegény bujdosó bankók mentségére igen gyámoltalan dolgokat tud mondani. Azt állítja, hogy a bankót a magyar paraszt raktározta el a tulipános ládába, hogy a magyar agrárius siilyesztette el a bekecse zsebében. A vezértitkár ur — mondani sem kell — nem találta el az igazi okot, helyesebben nem mondta meg, hogy hova tűnt el a bankó. Pedig, ha valaki tudja, akkor ö az. Ö volt az, aki elkövette az ügyetlenséget, azt a slemileknek való járatlanságot, hogy a.-.r 0 m á n i a i pénzműveletek fedezésére hétszázmillió bankjegyet deponált Berlinben. Az utolsó bankpraxi is tudja, hogy ezt a legegyszerűbb technikai művelettel el lehetett volna intézni úgy, hogy a jegybank csekket adott volna és nem vont volna el a forgalomból hétszázmillió bankjegyet. Hol áll meg a dolgok ilyetén állása mellett a vezértitkár további érvelése, hogy a bankjegyhiányt a bankjegy nyomdájának túlterheltsége is okozta. Akármi történt is, a felelősség a vezértitkáré, akinek, úgy látszik, le kell vonni a következtetéseket annál is inkább, mert a pénzügyi ügyetlenség ellen a budapesti pénzintézetek vezetői igen hevesen tiltakoztak a pénzügyminiszter előtt. Az egyik következtetést már le is vonta a vezértitkár, amikor hazahozatta Berlinből a hétszázmillió ára bankót. A másik konzekvenciának, amelyet a budapesti bankok követelnek, valószínűleg szintén be kell következni: Schmidt vezértitkár távozni fog, hogy munkásságát egészben az elméletnek szentelhesse.

A drágaság folyton való fokozódásának van egy igen különös oka és ez az, hogy Friedmann tanár ur nem tud tekintélyt szerezni magának. Szép tekintély az, amellyel még a fehérnemütiszíitókat sem lehet megfékezni. Flogyan képzeli Friedmann tanár ur, hogy a lánckereskedelmet, a drágaságot nyeregbe tudja törni, ha még a jámbor, de az árdrágításban

Budapest, 1918. október 9.

oly gyakorlott, pucerájosok is fütyülnek a rendelkezéseire. őszintén szólva, nem is csodálkozunk ezen. a tekintélytelenségen, amikor a tanár ur Ígéreteket tesz a pucerájosoknak arra, hogy olcsó anyagot fog nekik juttatni. Miután pedig senki sem törődik azzal, amit Friedmann tanár ur cselekszik, nem tud érvényt szerezni a saját ígéreteinek és igy történhetik, hogy a drágaság legfőbb pandúrja szavának nincs ereje, nincs jelentősége. A pucerájosok példája elriasztó. Az árvizsgáló bizottság megtiltotta nekik az áremelést és ök mégis emeltek, csak a kereskedelmi kamaránál jelentkeztek, összeütközésbe kerültek a rendőrséggel, de Friedmann tanár urnák még sem voltak hajlandók engedelmeskedni. Ugy-e most már nem nehéz megérteni, hogy miért emelkedik és miért nem csökken a drágaság?

x':

A konzervgyárosok garázdálkodásának, úgy látszik, nem tud végetvetni a kormány. A legújabb merényletüket a kényszertársulás örve alatt követik el. A szövetségbe való tömörülés legelső életjelensége mi lehetne más, mint a harmincszázalékos áremelés? Amióta fogyni kezdett az élelmünk, azóta minden alkalmat megragadnak a konzervgyárosok, hogy a gyümölcsöt elvonják a közönség elöl, és ahelyett, hogy a közönség maga készíthetné el ízletes és egészséges gyümölcskonzervjei.t, a ken- zervgyárosok vásárolják össze uzsoraáron a gyümölcsöt, valamint a bujdosó cukrot és miután a becsületes és olcsó anyagot elvonták a közönség elöl. óriási mennyiségben dobják a piacra az elromlott, kocsikenőcsnek is Íztelen lekvárt, zsemeí és mar- meladot. A marmeladkirályok most szervezkednek, eddig nem tudták kellőképpen nyúzni és becsapni a közönséget.

Alaptőkeemelés — elvben. A Hazai Likőr-. Rum- és Szeszáru Részvénytársaság, amelyet a Singer Testvérek szeszáru-kereskedő cégből a megboldogult Általános Iparbank Részvénytársaság alakított át egy millió koronás részvény- társasággá, 1917. üzletévét 112869 K nyereséggel zárta le. A részvénytársaság e hó 13-án tartja közgyűlését, amelyen tárgysorozatként az alaptőke fölemelése is szerepel, egyelőre természetesen kormányjóváhagyás nélkül. Az engedélyezés kérvénye egyelőre még függőben van.

A Dréher Antal serfőzdéi részvénytársaság e hó 18-án tartja közgyűlését. A 16,800.000 koronás csa-