Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-02 / 40. szám
6 # TŐKE • • • Szemle A bankkartel és a tisztviselők — Akiknek a fegyház sem használ — A toké szive — Fölemelték a cukor árát A. bankkartel újra kisért. Annak idején a Fővárosi Hírlap irta meg először, hogy a bankok .egy uj egyezmény létesítésén tárgyalnak. A kartel vajúdásának hire aligha fog a társadalomból nagy felháborodásokat kiváltani. A bank lehet gazdasági, de nem szociális szükségesség. Az emberiség legmélyebb rétegeiig .aligha fog elhatni a hir, hogy a bankok meg akarnak egyezni, hogy a feleknek különböző drucken mit és mennyit számítsanak fel. A bankok végre is ebből élnek és a szervezkedéshez nekik is joguk van, annál is inkább, mert akik ellen szövetkeznek, szintén a tőkések osztályába tartoznak. Szociális jelentősége tehát nem lehet az olyasminek, ahol a tőke áll szemben a tőkével. Sajnos, van. azonban a bankok egymás között való alkudozásának egy sötét pontja is. Ez az, ahol a bankkartel némiképpen, ahogy a szociáldemokrácia táborában mondják, a. kutyaszövetség jellegét akarja felvenni. Hir szerint ugyanis a bankok egyességet akarnak kötni az intézeteknek a tisztviselőikkel szemben alkalmazandó magatartására vonatkozólag. Történik ez ugyanakkor, amikor a kormány végre törvényben kívánja lefektetni a magánalkalma- zottak jogviszonyait. A bankok ezt: az időpontot akarják felhasználni a tisztviselők ellen való szervezkedésre. Ha üzletfeleikkel szemben a tömörülés szükségét érzik a bankok, ennek magyarázatát lehet adni, de hogy a szegény, üldözött, elnyomott pénzintézetek a tisztviselők szerény kívánságait sem bírnák el és az egymás vigasztalására volna szükségük, ezt alig merjük elhinni. * Fegyházat az árdrágítóknak, — harsogja a miniszterrel együtt az egész ország és mi magunk is örömmel emelünk kalapot a gondolat előtt, amely a háború legkomiszabb hiénáival szemben kívánja megvédeni a közönséget, de hozzátesszük, hogy a drákói szigornak, a fellendülő lelkesedés tüzének nem szabad olyan forró levegőt teremteni, hogy abban a legitim kereskedelem is megfulladjon. A törvény tervezői úgy képzelik, hogy akit egyszer uzsorán csíptek, azt egész életére kell megbélyegezni, annak többé ne legyen módjában feltápászkodni a szégyen- pádról, ahol a polgári tisztesség virgácsával végigvertek rajta. De vájjon meg van-e bélyegezve az, aki nem érzi magát megbélyegzettnek? Hiszen a társadalom eddig is megbélyegzettnek tekintett minden áruuzsorást, minden lánckereskedőt; akik azonban azért loptak és azért nyúzták le embertársaik bőrét, hogy vagyonukat növeljék, sohasem érezték a saját megbélyegzett- ségüket és a fegyházat is a vértanuk pózával, emelt fejjel fogják elviselni. Minden büntetés, minden kerékbetörés és minden szégyenpad negatívum marad azok számára, akiket a bűn eljegyzett a maga számára. Valahogy már a legelején visszájáról kezdte a kormány azt a mentőakciót, amelyet nyilván a legjobb akarattal vezet az érdekünkben. Vájjon miért volt ismeretlen fogalom a békében az áruuzsora? Mert az uzsorát megölte a verseny. Nem a büntetés, nem a rendelet, nem a törvény hát az igazi orvosság, hanem a termelés fokozása, mert az uzsora csak a hiányok posványában nö és hízik. Vájjon az allegorita művészek megfestették-e, megmintázták-e már a tőkét? Hideg, fehér márványból kifaragták-e kemény figuráját, amint súlyos lábával mellére térdel a munkának? És mégis a fehér márvány alatt, mintha néha megdobbanna a rejtett szív. A töke is el- érzékenyedik néha, különösen, ha olyan ember az ur felette, mint K r a u s z Simon, a Magyar Bank vezérigazgatója, aki bravúros üzleti zsenialitása mellett hányszor tűnik ki meleg emberi jóságával is. A töke ridegsége, a fertőző pénz közelsége nem szárították ki az ő ereiben a vért. A héten is ötvenezer koronát adott hadi- arvaknak iparospályára való nevelésére. Mi ez Budapest, 191b. október 3. az ötvenezer korona a hadiárváknak, de hol van a többi tőke, amely fölött nem Krausz Simon parancsnokol? Ha a tőke mindig olyan kezekben volna, mindet olyan gyeplővel kormányoznák, mint Krausz Simon, akkor megdőlne a hit a tőke hidegségéről, szívtelenségéről, akkor a fehér márványszobor szive egyszerre hangosan kezdene dobogni. * A maximális árak emelése, mindenkor a legerélyesebb offenzivák eredménye szokott lenni. Ezúttal a cukorgyárosok vonultak fel minden ostromló szerszámukkal, amelylyd a kormányjóindulatot megpuhitaniok sikerült. A cukor árát fel kellett emelni, istenem, hiszen c Iyan kevés cukor jut ma egy fejre, hogy nyugodtan emelhetnek. Az sem fontos természetesen, hogy a cukor kilójának minden fillérrel való emelése milliókat és milliókat töm a cukorgyárosok túlterhelt zsebébe. Az offenziva tehát sikerült, a kormányrendelet megjelent, aminek az oka nyilván az, hogy a kormány nem vett fáradságot kikutatni, milyen jövedelmeik vannak a régi árak mellett a cukorgyáraknak. Nem baj, ha már a mi életünk keserű, ha a mi ételünkbe kevés cukor jut, ha a gyermekeink csontjai cukor hijján szálkavékonyak maradnak legalább a cukorgyárosok élete legyen édesebb, mint volt a békében. A MFTR. alaptökeemelése. A kereskedelmi miniszter — mint a hivatalos lap közli — engedélyezte a MFTR. húszmilliós alaptőkéiének tízmillió névértékű részvény kibocsátásával harmincmillióra leendő fölemelését. A Hitelbank félévi mérlege. A M a g v a r Alt a- lános Hitelbank igazgatósága megállapította az intézetnek 1918. június 30-án lezárt félévi mérlegét, mely 14,616.985 korona 77 fillér nyereséggel zárul. A tavalyi félévben elért eredmény 13,726.391 K 93 f volt. Minthogy a nyereségáthozat 2,841.009 K-val kisebb az előző évinél, a folyó év első felében elért tiszta nyereség a tavalyi félévi eredménynél 3,731.603 K-val nagyobb. A mérleg adatai. melyeket alább közlünk, az intézet újabb hatalmas arányú fejlődéséről tesz tanúbizonyságot. A megnövekedett nyereség természetes következménye .az intézet saját tökéi 100 millióval történt gyarapodásának, mely az üzlet körének megfelelő kibővítését vonta maga után. Fnnek arányait egyetlen adattal is megvilágíthatjuk; az intézet forgalma a 7. év első felébe n 38.5 milliárd volt. az előző év hasonló szakában elért 25.5 milliárddal szemben. Megemlítjük még. hogv a folyószámla és takarékbetétek, valamint a hitelezők főösszege 1917- junius 30. óta 1302 millió koronáról 1760 millióra szaporodott. Az összes jövedelmi tételek növekedésével szemben, természetesen emelkedtek a kiadások. a .terhek .is. Réldául-ai tiszti fizetések és" egyéb személyzeti kiadások 2.1 millió koronával. Az adószámla is 2.3 millió koronával nagyobb, mint az 1917. év első felében. A félévi üzleteredmény számlát — az egyes tételeknek a múlt évivel szemben való emelkedését és csökkenését is feltüntetve — itt közöljük: Jövedelemi; Nyereségáthozat a múlt évről 1,052,391.13 (— 2,841.009.40). Kamatok 15,300.004.47 ( + 5,726,792.10). Járulékok 4,401,478.10 (-■•- 1.362.672 K 74 f). Társasüzleti nyereségek 2.974.146.76 (' + I, 090.450.07). Nyereség értékpapírokon 2.363.884.49 (+ 652,239.14). Nyereség külföldi váltókon és pénznemeken 274,592.82 ('+ 43,630. --). Nyereség árukon 422,591.52 (+ 162,858.69). Házbérjövedelern 252.005.61 (+ 1,166.07). Összesen 27.041,094.90 (+ 6.198,899.41). Kiadás: Tiszti fizetések 1.487,851.30 H 223,286.40). Egyéb személyzeti kiadások 3.377,472.28 (+ 1.886,876 K 92 í). Költségek és hadsegélyezési adományok 2.540,894.51 (+ 847.332.93). Veszteség követeléseken II, 965.44 (+ 7,856.99). Adók 4.505,952.60 (+ 2,358.666 K 31 í). összesen 12.424,109.13 (+ 5:308.305.57h Nyereség: 14.616.985.77 korona. A Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmii R.-T. igazgatósági ülésén jóváhagyta az 1917/18. üzleti év mérlegét. A nyereség 15,249.291 koronára rug a múlt évi 17,689.116 koronával szemben. Az előző üzletév 2,700.486 korona áthozatalával együtt 17,949.778 korona áll rendelkezésre. Az igazgatóság elhatározta. hogy a közgyűlésnek 19 százalékos oszia- l é k, részvényenként 38 korona kifizetését, fogja javaslatba hozni, az előző évi 21 százalék, illetve 42 koronával szemben. A Biró dr. vezérigazgató által előterjesztett beható jelentés szerint az előző évi termelés az ismert nehézségek folytán nem volt elérhető. A társaság rég bevált pénzügyi ereje és az üzemek konszolidált volta mégis arra a föltevésre jogosít, hogv az ötödik, hihetőleg utolsó hadi üzleti év nagv nehézségeit is lényeges eltolódások nélkül fogta leküzdhetni. A Hernádvölgyi Magyar Vasipar r.-t. igazgatósági ülésén előterjesztette a mnius 30-án lezárt uz- letév mérlegét. A nyereség 4.523.505 korona az előző évi 5,445.232 koronával szemben. Az igazgatóság elhatározta, hogy a közgyűlésnek javasolta fogja a 12,000.000 koronányi részvénytőke után U százalékos osztalék fizettessék ki a múlt cv r4 zúzalékkal szemben. Wu in teti an Ictljc itrirfc flcmdjnct mm 13. bi* 23. COkt
