Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-02 / 40. szám
4 Némi kis- tájékoztatóul csak egypár adatot kell kiragadnunk a zárszámadásokból: Anyagbeszerzés értéke: 1909-heti 232.0.00 K. 1910-be 28S-.884 K, 1911-ben 403.595 K, 1917-ben 1,041.982 K, 1918-ban 2,126.000 K. Anyagkiadás értéke: 1909-ben 183.105 K. 1910-ben 243.652 K, 1911-ben 324.229 K, 1917-ben 1,104.862 K, 1918-ban 1,109,006 K. Megtakarítás a piaci árakhoz képest: 1909-ben 40.000 K, 1910-ben 98.000 K, 1911-ben 66.900 K, 1917- ben 1,139.000 K, 1918-ban 1,500.000 K. Anyaggal ellátottabb intézménye az egész fővárosnak nincs, mint ez üzem, és végigmenve a raktárakon, láttuk, hogy m ár az 1919. évi szükséglet i s f ö d ö z v e van az egész vonalon végig és pedig olyan olcsó árakon, amilyenen nem egy privátcég is szívesen beszerezne; sőt azt hisszük még egészen elfogadható felárat is fizetne érte. Végig a raktárakon. Raktárakon, irodákon, padlásokon visz keresztül az utunk. Az irodák halálosan pontosak. Az öt-hat féle könyvelés, amin itt egy seprő, vagy radirgummi átesik, valóságos bűvészkedés aiz üzleti könyvekkel. A rovancsolas nagymesterei is megtorpannak itt, ha a rigorózus renddel szembe találkoznak és nincs az az agyafúrt szakértői keresztkérdés, amire itt egyenes könyvbeli felelettel ne tudnának szolgálni. A raktárakban magas szárnyasajtók, amelyeken semmi felirat nincs, csak számok. Minden fajta árunak számja van. Név nem is szükséges. Feltárulnak a szárnyas ajtók és minden akad bőven és pedig békebeli minőségben. I in- ták, irkák, törlőruhák, zománcedények, gyerekjátékok mérhetetlen tömegben és ki nem fejezhető változatosságban vonulnak itt fel. Ott egy piros huszárcsákó, itt a hatalmas mérnöki léniák egész falanxa, lent a földön egy küldemény a tűzoltóknak fémfényesitő folyadékokból, i öriil- közők kétkoronás beszerzési árral. Valamelyik fővárosi iskolában szőtték az anyagszertár áltál még békében beszerzett pamutból. Általában — úgy véljük nem lenne okos dolog ide egy háziasszonyt heereszteni: nem tudná napestig kiválogatni, mire mindenre lenne szüksége. íme, itt van egy külön stelázsüikülönit- mény, aihol a háztartási iskolák számára való műszerek vannak felhalmozva: trancsirozó kések, házi mérlegek, cukorszórók, ciframetélők, mozsarak. Amott egy egész piramis padlórongyokból. Az egyik padláson százával ujmódi, a Keleti Vásáron vett prakkerek, végig a falon a cirokseprők óriási galériája. A jogutódaikból más sort csinált a kapzsi tőke. Amott glédában állnak a zománcos fazekak és a zsirosbödönök. Mérhetetlen gazdagság ez itt. elképzelhetetlen és régen elfelejtett áruk óriási halmaza. ítt-amott a falnak támaszkodva a városházi szobákból ismerős képkeretek tömege. Fényképek vaunak berámázva. Az egyik keretből Pényi tanácsnok gömbölyű feje tűnik elő, a másikban szerényen mosolyog Szimély főszámvevő és végig a tanács tagjai. Egy szekrényből békebeli illat árad, igazi jóminőségü pipereszappan van itt még. többet ér a Vera Violettánál. Csupa olyan áru, amelyeknek értéke 1000 2000 százalékkal emelkedett azóta, hogy ide bevonultak. Eleven dicsérete mindez a megalapító Bódy Tivadarnak, a továbbfejlesztő Márkus Jenő dr.-nak és Prokesch Antalnak, aki 1913. óta, tehát a háború szelét már érezni kezdő esztendőben vonult ide he. Mindeuokfelett azonban Bérezel Jenő dr. tanácsnoknak az érdemei a legelismerésreméltóbbak. Az ö merész és okos üzleti szelleme tette lehetővé, hogy a fővárosnak ilyen kincsei legyenek itt most felhalmozva. Amint a raktárakból kilépünk, nincs más impressziónk, mint hogy ha még egy esztendeig tart is a háború, akkor sem fogják érezni a városházán, az iskolákban és az üzemekben, hogy a szükséges felszerelésben hiány van, hogy nem békebeli árut kapnak. Lcgfellcbb a tollat vágják földhöz, mert a Schuller cég az egyetlen, amely a fővárosnak is selejtes árut szállít. Még egy pillantás Prokesch Antal másik üzemébe, a nyomtatvány-raktárba. Minden nyomtatvány, amit a házinyomda előállít, ide kerül a plafonig érő polcokra és innen adják ki az egyes hivataloknak, iskoláknak, elöljáróságoknak. Egy derék, gondos, öreg papirkeres- kedő. Kurz Alajos ur. valaha üzlete volt a fiatJtfefei ____ ya ni-utcában, tart pompás rendet a raktárakban..- Az iroda sok-sok könyvét egy hölgy kezeli mérhetetlen lelkiismeretességgel. Az ember örül, hogy újra napvilágot lát a sok-sok kábító és megkívánni való- látvány után. Prokesch urra különben is várnak már: Tollagi Adolf, a nyugdíjas színész, akinek nevét valaha az egész ország ismerte, akar valamit eladni. Megnyílik a világkereskedelmi főiskola A főváros müveit és tapasztalt kereskedőket nevel Müveit és minden tekintetben szakképzett kereskedőkre van szüksége Budapestnek. Ha majd eljön a béke napja, óriási versenyben keli megállaniok a helyüket. A főváros eléje siet ebeknek az időknek és — mint ismeretes — világkereskedelmi főiskolát létesit. Az uj főiskola célja, hogy alapos képzettségű, minél több idegen nyelvben járatos szellemi munkások álljanak csatasorba, ha majd a nagy verseny megindul. De módot fog nyújtani a főiskola a gyakorlati tapasztalatok szerzésére is, az elméleti előadásokon kívül szemináriumok, tanulmányutak és szakszerű gyűjtemények fogják ezt a célt szolgálni. Az uj főiskola október hó 15-ikén fog megnyílni a Mária Terézia-téri iskolában, ahol a pedagógiai szeminárium is van. A világkereskedelmi főiskola a most felszabadult katonai kórház helyét foglalja el. Igazgatója Kreutzer lápot lesz, akiben nagy tudásu, a gyakorlati kiképzésért lelkesedő, kiváló erő áll az intézmény élére. A főiskolában két éves kurzusokat tartanak és nem a bizonyítványok gyártására, hanem a tudás fokozására fogják a legfőbb súlyt helyezni. Az iskolát férfiak és nők egyaránt látogathatják. Rendes hallgatók azok lesznek, akik érettségivel jelentkeznek, rendkívüli hallgató lehet mindenki, akinek kellő alap-müveltsége van, ezek azonban csak szaktanfolyamokat látogathatnak. Az iskolában tanulni fognak mindent, amire egy müveit, a külfölddel is érintkezni akaró kereskedőnek szüksége lehet. Megismerkednek a hallgatók a közgazdasági tudományok alapel- vciveil, a jogtudomány szükséges részeivel, tanulnak kereskedelmi technikát, forgalomtant, áruismét, földrajzot. Szinte még izeknél is fontosabbak azonban a gyakorlati tárgyak, amelyek között ott van a gyorsírás és a gépírás is. Mindezt betetőzi természetesen az idegen nyelveknek gyakorlati elsajátítása. Lesznek szociálpolitikai kurzusok is, ahol. a fővárosnak a kereskedelmi kérdésekkel foglalkozni hivatott tisztviselőit képezik ki. Igen fontos részei lesznek a kiképzésnek a kötelező kirándulások, amelyeknek igazi jelentősége majd csak akkor bontakozik ki, ha ismét békében élhetünk és nyitva lesznek tanulni vágyók számára a nyugat utjai is. Kirándulásokat, programmszerii tanulmányutakat azonban idehaza és a központi hatalmak országaiban addig is tesznek majd. Kirándulnak a hallgatók a. világkereskedelem minden aktuális eseményéhez, megtekintik az őket érdeklő kiállításokat stb. A tandíj egy esztendőre 300 korona lesz. de ebben még nincsenek benne a kirándulások költségei. Ezek pedig úgy látszik, jelentős összegek lesznek, amit a főiskola hallgatói közül nem mindenki tud elviselni. Ezek számára majd azok fognak adakozni, akik nagy vagyonnal rendelkeznek és át vannak hatva attól a nagy gondolattól, hogy műveli és tapasztalt kereskedői osztályra van szükségünk. •••••••••••••••••••••••••••••••A« • • • Budapesti Főzelék-. Zöldség és • • Gyümölcs Nagykereskedők Egyesülése • • IX., kerület, Csarnok-tér 6. szám. • £ Tele'on: József 48—20, 35—42. Sürgönyeim Forum-Budapest- S a Nagykereskedői maximális árban szállít bármily 5 a mennyiségben hatóságoknak, beszerzési csopor- Z a toknak, iparvállalatoknak, konzervgyáraknak és Z £ főzelékszáritóknak is vöröshagymát, fokhagy át Z A f je káposztát, gyári és asztali almát, tarlórépát, Z a halványszínü és sötétsárga sárgarépát, oékla- Z £ répát1 pasztillákat, petrezselymet, tormát stb. Z• • •••••••••••••••••••••••••••••••••• B u d a p e s t, 1918. ok tő be r'; 2 A m. kir. handlék Vita tanácsnok susztereija Vita Emil dr. tanácsnokra nehéz problémában való döntés kötelezettségét rótták ismét a nehéz'idők. Az ószeresek és zsibárusok várják tőle megmentésüket. Mert ennek a két nemes pesti céhnek teje fölött sötét fellegek gyülekeznek. Jön a ru'harendélet életbelépte, jön november elsejével a ruhajegy és ami csaknem ilyen katasztrofális, a cipőjegy már életben van és elszívja az ószeresek és zsibárusok elől az élet levegőjét. Vita tanácsnoknak azonban Súlyos pbligójá van' velük szemben. Évekkel azelőtt, amikor még sem ruhajegyről, sem cipőjegyről nem volt szó, disztaggá választották a kitűnő tanácsnokot, akinek belátó és praktikus intézkedéseivel mindig megvoltak elégedve. Most azonban minden' megakadt. Vita tanácsnok egyelőre még maga sem tudja, mit teher az ószeresek és Zsibárusok érdekében, akik ma tele vannak panasz- szal és talán túlzó kétségbeeséssel. A ruharendelet — ők legalább azt mondják — a megsemmisülést jelenti az ö számukra. A helyzet azonban ilyen veszedelmesen mégsem komoly. Annyi azonban bizonyos, hogy az uj rend, amely viszont az anyag- és áruhiány szomorú következménye, súlyos teherként nehezedik az ószeresekre és a zsibárusokra, akiknek kereseti viszonyai alaposan megcsappannak és nem lesz módjuk tovább potomárakon vásárolni és üzso- raárakon eladni a régi, elnyűtt, de kikefélt és kivasalt holmit. A kopott zsákokkal házaló ószeres ezentúl leg- fellebb a megélhetésének 'feltételeit tudja majd megszerezni, a szalmazsákját nem tömheti meg majd szalma helyett bankóval. A handlésoron is beköszönt a háborús szükség és ki fog veszni — legalább a háború tartamára — az a kereskedelmi műfaj, ahol az alkudozásnak, a családtagok egészségére való eskütételnek mindenkor vezető szerepe volt. A Telekitéren szolid üzleti viszonyoknak kell tanyát iitniök. Az ószeresekből és a zsibárusokból állami vásárlók és állami elárusítók, — csaknem azt mondtuk — államhivatalnokok lesznek. A cipőnél már eljutottunk eddig a pontig. Az ószeresek ma már csak az állam, illetve annak városi szerve, a Cipőhivatal számára, vásárolhatnak és a vásárlásról az ócska cipőt eladó félnek okmány jellegével bíró igazolványt adnak. Az igazolvány,- a Cipöhivatalnak bemutatandó, mert ott csak ilyen ellenében adnak uj cipőre való utalványt, cipőjegyet. Természetesen ezzel megszűntek a fantasztikus árak is, amelyeket eddig -egy-egy pár cipő-romért adtak. Az ószeres csak a Cipőhivatal számára vásárolhat, hivatalos árat ad és hivatalos percentet számol fel. Cipőben ez az ószeresek uj helyzete. Lássuk mit kaptak most a zsibárusok? Ezek igazán csak Vita tanácsnoknak köszönhetik, hogy az ócska cipők eíáru- sitásából végleg ki nem szorultak. Vita tanácsnok ugyanis, mint a Cipőhivatal patronusa, a Rottenbiller- utcában, az egykori Aeroplan kávéház helyiségében nagyszerű cipöjavitó-imihelyt létesített. Ide kerülnek az ószeresek által összegyűjtött bőrrongyok, amelyek valósággal emlékei csak az egykori cipőnek. Itt aztán valóban művészi munka folyik. Egy-egy bar- kóchba-játékos invenciója szükséges ahhoz, hogy a cipő-emlékekből egy-egy uj alkotás épüljön fel. Az egyik cipőnek a sarka, a másiknak a kérge, a harmadiknak a feje, a negyediknek a húzója a jó. Mindegyikből akad valami, amit az idő-vasfoga megkímélt. Átlag tiz pár ócska cipőt kell feláldozni azért, hogy egy pár uj cipő kerüljön ki belőle különböző kombináló, variáló és permu’táló műveletek árán. Ilyen magas művészettel és tudományos előkelőséggel dolgozik a Vita tanácsnok susztereija, amely arra van hivatva, hogy a zsibárusoknak szolgáltasson eladnivaló árut. November elsejével ugyanez lesz a helyzet az ncskaruhával is. Akkor - éle fbelép a vuhajegyrendszer. Az ószeresek ugyanúgy igazolvány adása ellenében vásárolhatnak, a zsibárusok pedig csak az eljövendő Ruhahivataltól kaphatnak eladnivaló javított ruhát. Csoda-e, ha nagy a riadalom a handlésoron? Ezentúl meg kell elégedni a polgári haszonnal és egy-egy ócska ruhán nem lehet majd annyit keresni, mint egy sarokházon. A háború alatt rettenetesen felvirágzott mindenkinek, aki ócska holmival kereskedett. Vagyonokat gyűjtöttek a rongyokban járó és örökkön siránkozó handlék. Mert ez mind a mesterséghez tartozik. Most azonban befellegzett. Bucsüjárásokat rendeznek, hogy mentsenek valamit, amit menteni le-
