Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-18 / 38. szám
2 Aztán mélységes — el kell hinnünk, hogy igazán benső — fájdalommal tette hozzá: — Csak azt az egyet sajnáljuk, hogy a feleségeinket nem hoztuk magunkká 1. Ebben igazán nem kételkedünk. De azt is elhisz- szük, hogy Goldstein doktor azt is sajnálja, hogy ezt a kis Gellért-fiirdőt nem lehet hazavinni a kies Kö- nigsbergbe. Mit ér ma a Gellért-fürdő? A legboldogabb ember ma természetesen Bérezel Jenő dr. tanácsnok, akinek bizony sok gondja volt a Gellért-fürdővel, amelynek építkezéseit a háború alatt kellett befejezni. Sőt az igazi munkának háromnegyed része a háborúra esett. Előbb Márkus Jenő dr., majd Bérezel Jenő dr. állottak ebben a kritikus időben a város- gazdasági ügyosztály élén. A munka, amelyet végeztek, minden elismerést megérdemel és most Bérezel tanácsnok boldogan élvezi munkája jutalmát. A siker igazi fokmérője az az ajánlat, amelyet nemrég igen komoly helyről tettek a fővárosnak és amely abból állt, hogy hajlandók lennének a fürdqt, amely a fővárosnak mintegy tizenhat millió koronájába került, harminc millióért m e g- v e n n i. A főváros természetesen hallani sem akar az üzletről annyival is inkább, mert a sokat hánytor- gatott pazarlás, amelylyel minden széppel és minden drágával felékesitefték a fürdőt, tulajdonképpen most hozza meg kamatait. Olyan kincsek vannak felhalmozva ebben a fürdőben, hogy azoknak ma szinte meg sem lehet határozni az értékét. Csak egy példa. A minap Bérezel tanácsnok a fürdő értékes szőnyegeit tisztittatta, poroltatta egy erre a célra berendezett vállalatnál. A vállalat tulajdonosa körüljárja a szőnyegeket és azt mondja: — Adok ezekért a szőnyegekért 700,000 koronát. A tanácsnok mosolygott és ez a mosolygás máris felverte az ajánlatot. — De megadok érte egy milliót is — szólalt meg újra a vállalkozó. Egy másik szakember is volt jelen, az még tovább ment: —> Ha eladja a tanácsnok ur, m eg adom érte a két milliót. Íme csak a szőnyegek megérnek ma két milliót, pecög valaha potomáron jutott hozzá a főváros. Mit érnek akkor a csodálatos berakásokkal ékes, művészi kiképzésű bútorok, a békebeli és békeárban beszerzett töméntelen fehérnemű, lepedők, ágynemiiek? Mit érnek az orvosi műszerek? A telkek értéke, a Eehérváry-uton, a Kemenes-utcában és az Orlay-ut- cában több millióra emelkedett. Íme kiderül, hogy a tizenhat millió, amibe mindez belekerült, jelentételen összeg. Ha leszámítjuk a telkek, a bútorok, berendezések, felszerelések mai értékét, kiderül, hogy maga az építkezés szinte egyetlen fillérjébe sem került a fővárosnak. A leszámolás a vállalkozókkal. A fürdőt tehát most üzembe helyezik, ezzel azonban nincs minden befejezve. Az építkezések gondja még mindig megmarad, a vállalkozókkal való csaták csak most kezdődnek meg. Most jön majd a végleszámolás. Megkérdeztük Bérezel tanácsnokot erre vonatkozólag: — A vállalkozókkal való végleszámolást azonnal meg fogjuk kezdeni, ez azonban olyan hatalmas munka, hogy hosszú esztendőkbe telik majd, amig elvégződünk vele. Megkérdeztük azt is, hogy mi van a Bene és Wein cég ellen tett feljelentéssel? — A vizsgálat ezideig nem ért még véget. Nagyon hosszú és nagyon körülményes dolog ennek a vizsgálatnak a lefolytatása. Most újból elrendeltem a huzalok uj fölmérését, egyben pedig úgy intézkedtem, hogy a végleszámolásokat a Bene és Wein céggel kezdjük meg. Szent, vagy nem szent? Az utolsó napokban, amikor már az utolsó tisztogató asszony is kihordozkodott a Gellért- fürdőből, az a kérdés kezdte a kedélyeket izgatni, hogy szent-e vagy nem szent-e? Geltért - fiirdő-e vagy Szent Gellert-fürdő-e? Ez a fontos probléma végre megoldást nyert, adatik tudtára mindenkinek, hogy a Gellért-fürdőt hivatalosan Szent Gellért-fürdőnek hívják. Aminthogy a Margit-sziget is Szent Margit-sziget és a Lukács-fürdő, is Szent Lukács-fürdő. Persze csak hivatalosan. ^Ol^OiíIíí^MP Budapest, 1918. szeptember 18. A szentekről szóló vitában Benedek Dezső képviselte a liberális felvilágosodottságot és a radikalizmust. Vele szemben állott Bérezel Jenő dr. tanácsnok és Folkusliázy Lajos alpolgármester, akik viszont történelmi alapon állottak. Olyan hirek is voltak már, hogy Bérezel tanácsnok és Benedek Dezső között a szent szó miatt heves összetűzés támadt. Ebből persze egy szó sem igaz. A vélemények eltérők voltak, de hogy e miatt konfliktus támadt volna közöttük: ez csak mese. Annál inkább, mert a szentek javára Folkushdzy alpolgármester döntött, aki tudvalevőleg evangélikus vallásu és igy azzal sem lehet megvádolni, hogy klerikális célzatokkal exponálta volna magát — a szentek érdekében. Budapest a rendőrség tükrében Tallózás a kék könyvben A háború alatt a budapesti élet legjellemzőbb adatait a rendőrség szolgáltathatja. Sajnos, igy van ez és ez az oka annak, hogy a rendőrség legújabb évkönyve, amelyet most tett közzé Sándor László főkapitány, egy nagyszerű pacifista munka, hatalmas vádirat a h á b o.r u ellen. Nem rideg számok vannak ebben a könyvben, hanem egy tiszteletreméltó emberi szívnek a megszólalása, amely megmaradt a főkapitánynak, annak dacára, hogy 1917-ben hatszázhatvankilenc háborús kormányrendelet labirintusában kellett üldöznie a legkörmönfontabb gonosztevőket. A rendőrségnek — mondja a főkapitány — külön kell gondoskodni arról, hogy a rendtartás észszerű kikényszerítésével odahasson, hogy -— kivált ma —■ a lehangoltság, az elkeseredés fölösen n e „r óbba n jón, a nagyközönség a körülmények adta legjobb módon essék túl azokon a mizériákon s nehézségeken, miket természetszerűen a háború okozott — egyúttal pedig ugyanakkor védessék meg a közönség ama machinációk és visszaélések ellen, melyeket a háború konjunktúráiba belekapaszkodó kapzsis á g gördít m ni dny ájunk megélhetése és nyugalma ellen. — A vagyon- és személybiztonsági érdekeknek ma hatványozott mértékben súlyosabbá vált megol- talmazása mellett, mely normális időkben, a rendtartás mellett, a rendőrség hivatásának erede'M és leglényegesebb feladata volt, ennek a külön háborús rendészetnek követelményei szakadatlanul s egyre terhesebb módon kötik le a rendőrség tevékenységet. A törvény őre, szeme és karja a rendőrség s gyámja, gyámolitója a közönségnek. Azelőtt is az élet aprólékos bajaival a rendőrség elé sietett mindenki — perpatvarok intézője, kiegyenlítője, gyakorlati s jogi tanácsadó a kapitányság — ma azonban minden baj, nyomorúság s visszaélés ellenőrzése, kiegyenlítése z u d u 1 rá. — Ott kell lennie a piacokon, vásárcsarnokban mint figyelő, ellenőrző s rögtönitélő bíró, az élelmiszerüzletek előtt várakozók között a rend és nyugalom ellenőrzőiéként, bent az üzletekben, hol a kiszolgáló személyzet ellenőrzendő, mérlegek és mérőeszközök megvizsgálandók, a kiszolgáltatott cikk helyes súlya és minősége megállapítandó, az áruuzsora kísérletezései letörendők . . . rendőrt kivan, a háborús közlekedés mellett úgyszólván minden villamos, gáz-, villany-, vízhasználat előírásainak betartása a rendőrségre tartoznak ma . . . fárasiztó, egyre terhesebb robotban telik le a nappal, éjszaka pedig az alvó városban a sötétség árnyait, melyeket a háború még jobban megnövesztett: tolvajokat és uton- állókat kell üldöznie. Mintha csak akkor érhetne rá igazi hivatására — ébredni. így panaszkodik a főkapitány a háború ellen, egyben pedig önkéntelenül megállapítja a feladatok egyszerű felsorolásával azokat az - érdemeket, amelyek csekély és agyoncsigázott tisztikarával, alig másfélezer rendőrlegényével a háborús bűnös Budapest életének rendezése körül szerzett. Nagyon érdekesek a kék könyv ama részei, amelyek a háború bűneivel foglalkoznak, mert mint a főkapitány mondja: a h á b o r u n emcsak orsz á- gokat pusztít el, hanem infekciójával ráveti m agát a 1 e 1 k e k r e i s. A kék könyvnek a háborús bűnökre vonatkozó részét azonban bőven ismertették a napilapok, vessünk azonban egy pillantást a többi, inkább városi vonatkozású jelenteni valóira a főkapitánynak. Az ácsorgás enyhült. 1 udvalevő, hogy a főkapitány igen nagy ambícióval igyekezett megszüntetni az ácsorgást. Az igyekezet, sajnos, nem sok eredményt hozott. Beszámolójában elégikusan állapítja ezt meg, egyben pedig azt állítja, hogy az ácsorgás enyhült. — Erélyesen képviseltük — mondja a főkapitány — azt a kívánalmat, mely az élelmiszerbódék előtti ácsorgást igyekezett megszüntetni. Rámutattunk ismételten és nyomatékosan az eredendő hibákra, szorgalmaztuk az intézkedések egész sorát, úgy hogy, h a nem is sikerült a háborús utcai képek e legtipikusabb visszásságát megszüntetni, de legalább lehetőség szerint igyekeztünk enyhíteni. Sajnos, ez a kudarc bevallása, azt azonban el kell ismerni a főkapitányról, hogy rengeteg munkát végzett az ácsorgások megszüntetése körül. Ötletei is voltak, de minden hiába, a szomorú karavánokat nem lehetett eltávolítani az utcáról. A rendőrség, mint adószedő. Az alkalmatlan idegenek eltávolítása körül jeles munkát végzett a rendőrség. Egy év alatt a rendőrség 6000 idegen honos szövetséges és semleges állampolgári igazoltatott. Ezek közül kiutasítottak 246 személyt. 2575 idegen honosnak pedig lakhatási engedélyt adtak. A galíciaiak közül 86 egyént adtak át a fogház- és toionc,-ügyosztálynak. A közönség érdekeit érintő szempontokon kivid azonban a kincstár érdekeit is képviselte a rendőrség idegen-ellenőrző hivatala. Az adófelügyelőségnek meghatározott időközben a főkapitányságra küldött tisztviselőjének közreműködésével a rendőrség nyomozás és megállapítás tárgyává tette az itt üzletileg foglalatoskodó idegen honosok adókötelezettségét is. A tisztviselő ilyenkor azonnal — mondhatnánk statá- riálisan — kivetette az adót és fizetni is azonnal kellett. Ennek az akciónak is szép eredménye volt. A múlt év december 31-ig negyvenegy ilyen statáriáli- san megadóztatok egyén 107.497 korona 44 fillér adót szúrt le a főkapitányságon. Ez év májusában ez az összeg meghaladta már a félmilliót, behajtás alatt van pedig m ég mindig 800,000 K. A közlekedés anarchiája. A közlekedés csődjéről nagyon súlyos szavai vannak a főkapitánynak. — Másnak mint anarchiának nem nevezhető már a rendnek a z a t e 1 j e s felborulása, ami különösen a közúti vasutak vonatain a forgalmasabb napszakokban tapasztalható. Súlyosbítja a helyzetet még az az évtizedes rendszer, hogy az üzletekben, irodákban mindenütt egyszerre ér véget a napi munkaidő, este pedig a mulatók, kávéházak, mozgó'ényképhelyiségek egyszerre zárják kapuikat. Még normális viszonyok között és fejlett közlekedési intézmények mellett is nehézséggel járna az egyszerre fellépő nagy tömegek közlekedési igényeinek gyors kielégítése, ma pedig lehetetlen. A javítás eszközei? Miben látja ezt a főkapitány? Tanúságot tesz arról, hogy hive a két villamos vállalat egyesítésének. Ha ez nem sikerülne, elégségesnek látja a kölcsönös kisegítést is. Sürgeti a járatok siirkését, a három k öcsikből álló szerelvény >e k j á r a t á - s á t, ami — mint a főkapitány meglepetésünkre mondja — már legközelebb m e g valósítható lesz. Sürgősnek tartja' végül a közlekedési rendőrség föl'álli tásá t. HENET VÁBO SUCHEST. Naponta d. u. 1 ,4. vasár-és ünnepnap d. u. 2 órától (esős időben is) nagy különlegességi előadások A 4 sylphid és a versenyen kívül álló nagy szeptemberi műsor. Gyermekek hétköznap fél helyárakat, vasarnap és ünnepnap pedig teljes helyárakat fizetnek. Gázvezetéki javítások DflPAMV ßudaPest» VIII., Rökk Szilárd-utca 30. lUünilI Telefon: József 1—48. szám.
