Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-11 / 37. szám

2

99

Budapest, 1918. szeptember 11.

Nincs más megoldás tehát, minthogy olyan módot találjunk, amely anyagi kötelességeket nem ró Budapestre, de amely ezek fölött a környékbeli községek fölött rendelkezési jogot ad neki. Most a vármegyék uj kikerekiitésének eszközlésénél megadódik a mód ennek a kérdésnek a megoldására is. i’estvármegye amúgy is aránytalanul nagy terület, nelm esik tehát kárára. sőt előnyére lenne a vármegyének is, ha a környékbeli községeket a mi kormányzásunk alá bocsátanák. A jövő érdekében — úgy képzelem — Budapest székesfőváros rendelkezése alá kellene kerülnie a környékbeli községeknek rendészeti, közegészségügyi, közoktatásügyi, építésügyi és tiizrendészeti tekintetekből. Ha azután a mi kormányzásunk alatt egyik-másik község a! maga erejéből eléri a fejlődésnek azt a fokát, amely ahhoz szükséges, hogy Budapestnek harmonikus, az egységbe beleolvadó részévé váljék, akkor kész örömmel vállalkozunk arra hogy becsatoljuk. Ennek azonban lassú, céltudatos, rendszeres munka utján kell bekövetkezni. Reánk, a fővárosra, Nagy Budapest kialakítása ebben a formában nehéz, fáradságos munkát róna. de kikerülnénk azokat a mérhetetlen áldozatokat, amelyek az azonnal való becsatolással reánk nehezednének.

Ügyvédek a rendőrségen

Megszűnik a pajtáskodás — Reformálják a toloncházat — Újítások a rendőrségi ügyészi testületnél

Az árdrágitási ítéletek szigorítása

Sz'terényi József báró kereskedelmi miniszter az áruuzsora letörését Ígéri és nyilatkozatokban adja tudtára a világnak, hogy az árdrágítókra szomorú napok következnek. Egyes lapokban a rendőr- tisztviselők memorandumokban számolnak be terveikről, amelyek szerint segíteni lehetne a mostani anomáliákon. Abban mindnyájan megegyeznek az illetékes tényezők, hogy a mostani helyzet teljesen tarthatalan. Az árdrágítókkal a rendőrbirák harcolnak, de ebben a küzdelemben a hatóság emberei maradnak alul.

Az akták tömegei gyűlnek össze egyes kapitányságokon, de még igy is csak elenyésző azoknak az árdrágítóknak a száma, akiknek bűneikért felelni kell. A rendőr-tisztviselők nem győzik a sok munkát és kénytelenek az ügyeket sommásan, gyorsan elintézni. Ez az oka annak, hogy csak a lánckereskedés utolsó szemét tudják elfogni és a többi árdrágítókat futni engedik. A rendőrtisztviselők a sok munka miatt képtelenek egy-egy esettel bővebben foglalkozni és az igazi bűnösöket nem tudják kinyomozni.

Az ítéletek lanyhaságának még egy oka van, amelyről nem szeretnek nyíltan beszélni.

A nagy bűnösök kivonják magukat a büntetésekből.

Eddig mindössze csak egy „előkelőbb“ bűnös ült: Zeidl Vencel. Azonban az ö fogsága is operettszer ii volt. Amikor suttogni kezdték, hogy Zeidl különszobában van, saját kosztját eszi és hízik, mintha üdülne, maga Sándor László főkapitány is megsokalta a dolgot. Magához hivatta Arányi Taksonyt, a toloncház akkori vezetőjét és felelősségre vonta. Később maga is ellátogatott a toloncházba és szigorúbb elbánást követelt. Közben Zeidl kiszabadult és az operett-büntetés végre nagy görögtüzzel véget ért. Ezzel az esettel nem függ ugyan közvetlenül össze, de mindenesetre figyelmet érdemel, hogy erősebb kezekbe kerül a toloncház vezetése. Nyílt titok, hogy Arányi eltávozik és helyére Kerny Géza tanácsos kerül, akinek Krecsányi Kálmán főkapitány- helyettes toloncházi vezetése idejében alkalma volt kiismerni uj hivatását és az opereitszerii árdrágító biinhödéseknek is véget fog vetni.

A belügyminisztérium, mint harmadik ítélő fórum, árdrágitási ügyekben kitünően értett ahhoz, hogyan lehet a kényesebb árdrágító ügyeket az elévülésig halogatni.

A közeli hetekben egy csomó előkelő árdrágító kerül a toloncházba.

Az ítéletüket a harmadik fórum is jóvá fogja hagyni és az ítélet végrehajtásával nem fognak ^°kdt várni, Zeidl elveszti egyeduralmát és a toloncház előkelő lakói meg fognak szaporodni. A rendőrség arra is vigyázni fog, hogy a bűnösök ne meneküljenek ki Ausztriába, ahol nyugodtan megvárhatják az egy esztendőt, amig ügyük elévül.

Az árdrágítók szigorúbb üldözésének következménye az is, hogy

a főkapitány a megielebbezett ítéletek hatvan százalékát felemeli

és igen kevés a leszállítás, vagy a büntetés elengedése. A főkapitány mint másodfokú büntetöbiró csak úgy emelheti fel a büntetéseket, ha az ügyész a vádlott terhére az Ítéletet megfelebbezi. Ez eddig nem igen történt meg, az ügyészek működését a közönség nem nagyon láthatta. Ezen is segítettek most,

a rendőri ügyészi tisztikart átszervezik

azzal az utasítással, hogy ezentúl erősebben kell dolgozni és lehetőleg minden tárgyaláson jelen kell lenni. Kötelezni fogják a rendörbirókat arra, hogy eseteiket jelentsék be a rendőri ügyészségnek, hogy azon megjelenhessenek. Főügyész minden valószínűség szerint Arányi Taksony lesz, aki ellen mint szorgalmas rendőrtisztviselö ellen nem lehet panasz. Az iratokat lelkiismeretesen át fogja vizsgálni és ahol súlyosbító ítéletért lehet majd felebbezni, a közbelépés nem fog elmaradni. A másik ügyész egyik legjelentősebb kerületünk eddigi vezetője lesz, a harmadik kiszemelt ügyész talentumáról pedig mindenki meg van győződve. Szintén részt vett valamikor egy kerület vezetésében mint helyettes vezető, jelenleg is fontos megbízást tölt be.

Van még egy kérdés, amelyet feltétlenül rendezni kell.

Néhány ügyvéd túlságosan barátkozik a ren- dörtisztviselökkel.

A rendőrtisztviselők intaktságát igazán nem lehet még csak kétségbe vonni sem, ellenben ezeknek az ügyvédeknek erőszakos szereplése csúnya világításba helyezi az egész testületet. Erősen hangsúlyozni akarjuk, hogy csak a látszat szól a rendőr- tisztviselők ellen, illetve csak az ügyvédek szereplése a kellemetlen. Ezek az emberek mindenütt megjelennek, ahol a rendőrtisztviselők vannak és nyilvános helyeken együtt mutatják magukat a rendőr- tisztviselőkkel. Igyekeznek összetegezödni velük és aztán kérkednek a barátságukkal. Felviszik a felet és előttük hangosan üdvözlik a rendörbirót:

— Szervusz barátom, csak egy kis ügyben kereslek.

Aztán visszaszólnak a felüknek:

— Maga maradjon künn a folyosón, én majd beszélek a kapitány úrral!

A f é) ilyenkor azt hiszi, hogy négyszemközött mindent el lehet intézni. Néhányszor azonban pórul jártak a pajtás- kodó ügyvédek. Egy kapitány egy ilyen esetben az ajtóhoz ugrott és visszahívta a felet:

— Tessék bejönni, a rendőrség tisztviselőinek nincs titkolni valójuk. Amit az ügyvéd ur beszélni fog. azt mindenki meghallgathatja.

Egy másik esetben egy kapFány az egyik mulatóban teljesített szolgálatot. Melléje ült az egyik hírhedt ügyvéd.

— Szabad? — kérdezte. A kapitány nem ellenkezett.

— Pezsgőt! — hangzott a parancs. A kapitány azonban felfordtotta a poharat.

—i Én s. z o 1 g!á 1 a t b a n csak v i z e !t iszom! — hangzott az elutasítás.

Ezek az emberek még a sajtót is k i - j á t s z s z á k. Megkérik a rendőrtisztviselőt, hogy az ö ügyüket egy és két óra között tárgyalják. Ekkor ugyanis a legkevesebb újságíró jár a kerületekben. A rendőrbiró gyanútlanul teljesiti kérésüket. Suba alatt elintézik az ügyet és az á r d r ág i tó n éve nem kerül a lapokba. Természetesen ez aztán az ügyvéd érdeme, aki hangoztatni is szokta, hogy a z a j s á g i r ók is b a r á t a i.

Ezeknek az e rh bere k n e k a n a p j a i is me g vannak s z á in Iáivá a re n d ö r- ségen. Sándor László főkapitány már észrevette garázdálkodásaikat és most csak bizalmas utón figyelmeztette a tisztviselőit, hogy e részükre kellemetlen barátságtól tartózkodjanak. A főbb tisztviselőknek már elment az üzenet és ezek a kisebb tisztviselőiket figyelmeztetni fogják. Ha ez sem használ, erősebb esz kő z ö k j ö n n e k. Ezektől az emberektől azonban nagyon nehéz lesz szabadulni, mert pióca-természetük van és tapadnak a testülethez, amelynek vérén hizlalják meg magukat.

Megoldották a budai vizkérdést

Igazságos elosztás — Háromszázezer korona automatikus szabályozókra — Uj vizbajok előtt Nem lesz víz az uj lakásokban ?

Vizről van szó), tehát egészen jogosan mondhatjuk, hogy a nyarat megúsztak. Komoly bajok, nagyobb kellemetlenségek nélkül múltak el a nyári hónapok: most azonban, sajnos, megint eljutottunk a reménytelenség korszakába. Jobb félni, mint megijedni és igy nem hiba, ha megállapítjuk, hogy az ősz közeledtével ismét számolnunk kelt a legkomolyabb vizmizériákkal. A Duna vízállása ismét csökkenni fog és miután a vízmüvek kibővítése tekintetében mindezideig - a fővároson kívül eső okból — nem lehetett döntő lépéseket tenni, tisztán az időjárástól és a folyó szeszélyétől függ, hogy milyen arányú jesz a vízhiány.

El kell azonban mondani, hogy mi történt a nyáron?

Tavaly, tudjuk, hogy egész Buda teljesen viz nélkül állott. Mindössze nehány telektulajdonos volt abban a kellemes helyzetben., hogy a vizzel tetszése szerint pancsolhatott s a szükséges vízmennyiséget a többi budai lakosoktól vonták meg. A Fővárosi hírlap már a tavasszal jelezte, hogy a főváros XII-ik ügyosztálya hathatós rendszabályokra készül a vizpancsolókkal szemben. A rendszabályok alapelve az volt, hogy a vizet igazságosan osszák meg. A reformot, amely igen jelentősnek mondható, teljes csendben csinálták meg. Senki sem tudott róla, legkevésbbé pedig a vizpancsoló telektulajdonosok, akik a, nyáron: arra virradtak fel, hogy kertjeik viz-szóró kigyói üresen állanak és nem lehet a vizet, amelyre másoknak rendkívüli szüksége van, kertjeikben szétlocsolni.

Történt pedig az, hogy a főváros, illetve a vízmüvek a legnagyobb csendben a kritikus helyeken automatikus szabályozó-készülékeket helyezett el és igy a fölösleges vízmennyiségeket odajuttatta, ahol nem volt viz. Azok, akik eddig jogtalanul bő vizhez jutottak, most nem mertek szólni, hogy csak a legszükségesebb vizük van; akiknek pedig tavaly nem jutott viz, az idén pedig kellő mennyiség állott rendelkezésre, természetesen boldog örömmel vették tudomásul az előnyös változást.

A vízvezeték és világítási ügyosztályban várták egész nyáron, hogy mi fog történni? Tavaly naponta tizével érkeztek a sürgönyök és garmadával a levelek. Deputációk jártak és közgyűlési interpellációk hangzottak el a budai vízhiány miatt. Az idén semmi: nem jött egyetlen panaszos levél sem. Buda nyári vízhiányát radikálisan, igazságosan és okosan oldották meg. A megoldás azonban 300,000 koronájába került a fővárosnak, amit az automatikus szabályozók beszerzésére és felállítására fordítottak. A háromszázezer koronát azonban megérte az, hogy a budaiaknak nem volt okuk panaszra.

Most aztán arról lanne szó, hogy a vizkérdést az ügyosztály végleg megoldja. Tudjuk, hogy a polgármester is támogatja Buzáth János dr. tanácsnoknak ezt a megokolt törekvését. Az uj kutak fúrásának terve már teljesen készen áll. a baj azonban ott van, hogy a szükséges anyagok még mindig nem állanak a főváros rendelkezésére. A kormánynyal ugyan folyamatban vannak a tárgyalások, de eddig semmi sem mozdult meg komolyan. T elő, hogy baj lesz az uj lakások építkezése körül is. Mert a vízmüvek kibővítése nélkül uj építkezéseket el sem lehet képzelni. Megtörténhetik úgy most az. hogy építeni fognak, de a lakosságnak nem lesz vize és akkor az uj lakásoknak sem lesz semmi haszna. Érdekes, hogy a. kormány még az iránt'sem érdeklődött, hogy a már tervbe vett kislakás-építkezések telkei hogyan állanak vízvezeték dolgában.

A vízmüvek kiépítésén :k azonban külön nagy akadálya van. Az uj kutakat csak úgy lehet megalkotni, ha előbb a szigetmonostori védőtöltést mintegy 200 méterrel elhelyezik mostani helyéről, mert az uj kutaknak itt kell kiépülniük. A töltést áthelyezni azonban télen és tavasszai nem lehet. Ezt a munkát most kellett volna julius-augusztus hónapokban elvégezni, de a kormány nem gondoskodott a szükséges eszközökről. Hogy aztán ilyenformán níi lesz jövőre a vizzel. azt csak a kormány tudja, vagy még az sem.