Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-04 / 36. szám
2 Budapest, 1918. szeptember 4. nálunk lebonyolitatLanul fog- maradni, illetve a rövid távot gyalog kell majd megtenni a közönségnek. Jól tudjuk, hogy ez az uj reform sok ellenzést fog kiváltani, hiszen a budapesti ember nehezen áldozza fel kényelmét, de a bajokon, az igazán tűrhetetlen villamos-mizériákon másképpen nem lehet segiteni. — Milyen lesz a villamos forgalom akkor Budapesten? — kérdeztük.- A külső kép alig fog változni. Mondjuk elindul a villamos a Keleti pályaudvartól, akkor csak a Kőrútnál és a Dunánál fog megállani. Ilyen hosszú távolságban lesznek a megállóhelyek. Ma már a kocsi- és az autó-forgalom nem számottevő és ha nem lesz olyan sok megálló, a villamosok is gyorsabban közlekedhetnek. Akinek sürgős útja van, gyorsabban fogja elérni a kitűzött helyet, mint most, aki pedig csak egykét állomást akart kocsikázni, ezekről a kéjuta- z ás okról le fog szokni.- A villamos társaságoknak tetszik maid az uj terv? Nem mondhatnám, de ez egyáltalában nem sokat számit. A „hátul fel és elöl le“ rendszert is ellenezték és mégis bevezettük. Egy vezérigazgató erősen panaszkodott, hogy a megbukott rendszernél ötezer koronával kevesebb napi bevételük volt, mint a mostani rendszer mellett. Amikor az uj tervezgetések szóba kerültek, már előre hevesen kikeltek az idea ellen. Ez azonban természetes is, hiszen nagy jövedekmelvonásra vezetne. A lógósok és az ingyen utazók mellett sok fizetőközönségtől is elesnének, dei a rendőrség ezzel nem törődik, a hatóságokat csak a közönség érdeke vezeti. — Mikor léphetne életbe ez a reform?- Ma még erre pontosan felelni nem lehet. Az előjeleik azonban arra vallanak, hogy Szte- rényi József báró kereskedelmi miniszternek szimpatikus ez a megoldás és a maga részéről forszírozza is. Meg kellene és hamarosan meg is fognak indulni a tanácskozások a kereskedelmi min'iszteriumban, amely végeredményképpen erre az eredményre fog vezetni. Véleményem szerint szeptember végén, még a téli nehéz idő előtt életbelép az uj rendszer. Egyelőre csak ennyit lehetett megtudni az uj villamosrendről. amely talán nem fog olyan gyorsan kimúlni, mint rövid életű elődje. Az uj tanév kezdetén Városy Gyula tanácsnok az iskolák felszabadításáról Az iskolák környékét, mely közel három hónapra elnéptelenedett, most ismét zajos élénkség veri fel: szeptember van, megkezdődik az uj iskolaév. Tanító és tanítvány egyaránt az uj munkára készülődik s a legtöbb helyen lázas sietséggel fejezik be a nagytakarítás, a renoválás munkálatait. Sajnos, a háború itt is érezteti hatását. Az átfestés, meszelés, szükséges nagyobb átalakítások munkáit a legtöbb helyen mellőzni kell, anyag- és munkaerő-hiány miatt. A háború azonban másutt is érezteti — sokkal érzékenyebben — hatását az iskolák körül. Nagy a száma még mindig azoknak az iskolaépületeknek, melyeket a katonaság foglal le s ennek folytán a .többi iskolában összezsúfolt, kényelmetlen, megnehezített tanítás folyik. Nem is szólva arról, hogy a délelőtt- délutáni beosztás egészségtani szempontból milyen káros. A tarthatatlan állapot megszüntetésére még a múlt iskolaév folyamán akció indult meg a kultuszkormány részéről, mely az összes iskolák felszabadítását tiizte ki céljául. Az akció természetszerűleg lassan halad és sajnos, még ezidén is tekintélyes azoknak az iskolaépületeknek a száma, hol az apró gyereklábak kopogása helyett súlyos bakkancsok dobbanása visszhangzik a folyosókon, a gyerekzsivaj helyett dörgő vezényszavak hangzanak s amelynek kapujában ezidén is szuronyos poszt jelzi, hogy az épület most kaszárnya. A Fővárosi Hírlap munkatársa az uj tanév kezdetén felkereste Városv Gyula tanácsnokot, a tanügyi osztály vezetőjét, ki az iskolaépületek felszabadításának a főváros iskoláit érintő részéről a következőket mondotta: Az iskolák felszabadítása folyamatban van. Elhatároztuk, hogy az összes iskolaépületekből kilakoltatjuk a katonákat s ezt keresztül is visszük. Ha a tanév elejére ez még nem is lehet kész, ezidén már sokkal kedvezőbb a helyzet, mint tavaly volt s az év folyamán fokozatosan felszabadítjuk a még hátralévő épületeket is. Igaz, hogy nehézséget okoz az a körülmény, hogy a visszakapott iskolaépületek olyan állapotban vannak, hogy több hónapos és igen költséges munkára van szükség, amíg annyira rendbe: tudjuk hozni, hogy ott ismét tanítani lehessen. A Szemere-utcai iskolában ezidén már megkezdődik a tanítás, nagytakarítási munkák folynak a Jázmin-utcai és Felsőerdősor-utcai elemi iskolákban. A legközelebbi jövőben felszabadulnak a fíaross-utcai, lzabella-utcai stb. iskolák is. Az év végére remélhetőleg a főváros egyetlen iskolájában sem lesz már katonaság. Tisztviselők kertje Konyhakertészeti telep a városi tisztviselőknek Városy tanácsnok a tervekről — Látogatás az oktatószemélyzet kertjében W i n d i s c h g r a e t z herceg, közélelmezési miniszter a minapában leiratot intézett a főváros polgármesteréhez, melyben figyelmébe és pártfogásába ajánlja a polgármesternek az úgynevezett tisztviselő kertek ügyét. A leirat felemlíti a már szépen virágzó tanító k-k értjét, a tanulók kertészeti telepét, (sőt van néhány magánvállalat is, mely ilyenmódon gondoskodik tisztviselőinek ellátásáról) és kéri a városi hatóság fejét, hogy ezeknek nyomán szorgalmazza az akciót, mely abban állana, hogy minden fővárosi tisztviselő és alkalmazott, ki erre igényt tart. ingyen kap a tanácstól egy meghatározott parcellát, melyen burgonyában, zöldségben és főzelékfélékben megtermelheti házi szükségletének jelentékeny részét. Ha a tisztviselők ezt szövetkezeti alapon, csoportosan oldják meg, akkor a közélelmezési miniszter szívesen bocsájt a rendelkezésükre, szintéül j.ngyen, vagy beszerzési áron, vetőmagot. A termelt élelmicikkeket á r uba b o c s á j t a n i nem szabad, az kizárólag az illető tisztviselő háziszükségletének fedezésiére szolgál. Ami pedig a legfontosabb, az olyan cikkeknél, amely jegyre, kényszerelosztás utján kerül forgalomba, nem számítják be a termést a fejkvótába, — ami a tisztviselők háztartásában lényeges könnyebbséget jelentene. i Városy tanácsnok a kertészeti telepekről A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Városy Gyula tanácsnokot, az ,,Oktatószemélyzet kertészeti telepéinek megalapítóját, ki még tanács- jegyző korában, akkor Déri Ferenc tanácsnok mellett elsőnek hangoztatta a kerti telepek szociális és egészségügyi fontosságát. Városy tanácsnok a kerti telepekről és a további tervekről a következőket mondotta: Hivatalosain még nincs tudomásom a köz- élelmezési miniszter ur leiratáról, de támogatását és jóakaratát a kertészeti teleppel kapcsolatban már sokszor volt alkalmunk észlelni. Többször bocsájtott már ingyen vetőmagot a rendelkezésünkre és szóval, tettel egyaránt versenyt fáradozott velünk a telep felvirágoztatásán. A már meglévő „Tanulók kertje“ és „Tanítók kertje“ valóban igen szép s minden támogatást, továbbfejlesztés iránti munkálkodást megérdemel. A kerti telepeket tulajdonképpen a tanács alapította, mert hisz a tanács adott engedélyt négy évvel ezelőtt, hogy bizonyos parlagon heverő földterületeket kerti munkálatok céljaira ingyen átengedjünk az oktatószemélyzet tagjainak. A telepek megszervezésének munkájára akkoriban a kitűnő szakértelemmel birö Székely Lajos igazgató nyert megbízást, kinek az ön- kormányzati alapon működő vezető-bizottsággal együtt mindmáig a legbokrosabb érdemei vannak az intézmény mai szép felvirágoztatása körül. A további tervekről csak igen keveset mondhatok, ezek még nem alakultak ki teljesen. Most várom a bizottság jelentéseit az ezidei terméseredményekről, termelésarányokról s ezeknek alapján készítjük el a jövő program- mot. Most fog továbbá még csak eldőlni az is, hogy mely telkeket nem használtat fel a tanács a jövő év folyamán. Az ilyen parlagon hagyott telkekből válogathatunk csak ki kert-célokra alkalmas területeket. Milyen lesz a tisztviselők kertje? — Számitok reá, hogy Budán, a Népligetben és a kültelkeken bőven fognak maradni ilyen területek, melyeket egyenlőre ingyen engedünk át, a tanács engedélye alapján, városi tisztviselőknek, tanügyi és egyébb alkalmazottaknak. Egy-egy ember nem kaphat többet 400 négyzetkilométernyi parcellánál. Gondos és szorgalmas munkával ennyi területen házi szükségletének jó részét megtermelheti, burgonyában és zöldségben. Vannak tervek, melyek szerint, német mintára, bolgár kertészek vezetésével egyenesen konyhakertészetet létesítenének. Itt nem is volna fontos, hogy a parcella birtokosa maga művelje a földet, mint inkább, hogy miiveit esse. Más tervek szerint teljesen a tisztviselőkre kell bizni, hogy mit termeljenek és a maguk erejére kell hagyni őket. Mert van a dolognak egészségtani célja is, mely nem kevésbbé fontos. Hogy a hivatalnok, tanár, ki majd egész életét zárt szobalevegőben tölti el, rákényszerüljön a szabadban való testi munkára, mozgásra is. Ezzel kapcsolatban később íilagoriá- kat, lúgosokat, pavillonokat is szándékozunk építeni a parcellákon s valóságos kis nyaralókertet varázsolni a szellemi munkások számára, hol a nap >egy részét, sőt esetleg az éjszakát is egész családjukkal együtt kinn tölthetik.- Háború után, amellett, hogy a kertészeti telepeket fenntartani és még tovább fejleszteni akarjuk, a parcellákat nem bocsájtjuk többé ingyen, hanem olcsó bér ellenében a tisztviselők, tanárok, tanítók rendelkezésére. Németországban, hol mintaszerű, gyönyörű, hatalmas telepek vannak, mindig ez a bérfizetéses rendszer volt divatban s ott annyira bevált az intézmény, hogy az egyes résztvevők nemcsak a saját egész évi szükségletüket termelik meg, de tekintélyes mennyiségben juttatnak a fölöslegből a humanitás és a kultúra céljait szolgáló intézményeknek is. Ajándék-burgonya a diákoknak. Eddig szólt a tanácsnok nyilatkozata. A bucsu- zásnál a lelkünkre kötötte, hogy nézzük meg a már meglevő kertészeti telepeket. Felkerestük tehát az Oktatószemélyzet kertjét, melynek mintájára készülne a tisztviselők tervbevett kertészeti telepe. A Fővárosi Tiizelöszerraktár háta megett, a Népligetben, a vasúti töltés mellett húzódik a kertészeti telep egyik része. A tizenkét hold kiterjedésű telek, melyet a Ló közvágóhíd céljaira jelölt ki valamikor a főváros, homokos, szemetes, elhanyagolt parlag-föld volt. Most virágzó, megmunkált, ültetvényekkel teli kert, melynek utjain állandóan katonaőrök cirkálnak, hogy megvédelmezzék a közeli tö- meglakások lakóitól. A telek első részét az egykori „Déri-kert“-et, még most is tanulók művelik. A Német-utcai fiúpolgári 80 diákja munkálkodik itt felváltva. Egy-egy fin csak hetenként kétszer dolgozhat. Burgonyát, sárgarépát, hagymát, zöldséget és paradicsomot termelnek a gyerekek, melyet azután igazságos arányban elosztanak egymás között. Ültettek azonkívül 16 sor cukorrépát is, melyből megp r ó b á 1 k o z n a k nyerscukrot főzni. Ha a kísérlet beválik, akkor jövőre szélesebb alapokon indul meg a cukorrépa-termelés. Ezidén mintegy 100—120 métermázsa krumpli és 25—30 métermázsa paradicsomra számítanak a diákok, dacára a kedvezőtlen időjárásnak. A telep vezetője Székely Lajos igazgató néhány hold területet átengedett a katonaságnak, hol a katonák zabosbiikkönyt term'eltek. Ennek ellenében a közeli trénkaszárnya ingyen bocsájtott katona-őröket a telep rendelkezésére. Jutott még a földből három rendőrnek is, kik a közelben cirkálva, szintén ügyelnek a termésre. Az Ullői-uti telepen. A telep másik része a városi házakon túl az Ül- löi-ut végen húzódik. Ez a tulajdonképeni mintatelep, melynek mintájára tervezik a tisztviselők kertjét. A hadügyminisztérium bőkezűségéből nagyrészt szöges dróttal van körülkerítve a hatalmas terület, melyet 70 tanár és tanító, három fővárosi fogalmazó és két mérnök vállalt el mivelésre. Mindegyik 400 négyzetméternyi területet kapott s ennek felén többnyire b u r g o nyát termelnek, mig a másik felét retek.
